Tartsátok be a parancsolatokat!
    Footnotes

    Tartsátok be a parancsolatokat!

    Ő, aki bennünket alkotott, és aki oly tökéletesen szeret minket, pontosan tudja, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy a lehető legnagyobb boldogságra tehessünk szert.

    Szeretett fivéreim, jó újra itt lenni veletek! Sugalmazást nyújtottak számunkra a ma este elhangzott szavak. Azért imádkozom, hogy én is irányítást nyerjek a mondanivalómhoz.

    Ma esti üzenetem hozzátok egészen egyértelmű. Így hangzik: Tartsátok be a parancsolatokat!

    Isten parancsolatai nem azért adattak, hogy megkeserítsék az életünket vagy a boldogságunk útjába álljanak. Épp ellenkezőleg. Ő, aki bennünket alkotott, és aki oly tökéletesen szeret minket, pontosan tudja, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy a lehető legnagyobb boldogságra tehessünk szert. Olyan irányelvekkel látott el minket, amelyek – ha követjük őket – biztonságban átvezetnek minket ezen a gyakran bizonytalan halandó utazáson. Emlékszünk az ismerős himnusz szavaira: „Tartsd meg a törvényt…, Mert lelki nyugalmat és békét ez ad”.1

    Mennyei Atyánk eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy azt mondja: Ne hazudj, ne lopj, ne kövess el házasságtörést, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat és így tovább.2 Ismerjük a parancsolatokat, Ő pedig érti, hogy amikor betartjuk a parancsolatokat, akkor az életünk boldogabb, teljesebb és kevésbé bonyolult lesz. Kihívásainkat és gondjainkat könnyebben viseljük majd, és elnyerjük az Ő megígért áldásait. Míg azonban törvényeket és parancsolatokat ad nekünk, lehetőséget is nyújt arra, hogy megválasszuk, vajon elfogadjuk vagy elvetjük-e azokat. Az e téren hozott döntéseink határozzák majd meg a sorsunkat.

    Bizonyos vagyok afelől, hogy mindannyiunk végső célja az örök élet Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus társaságában. Elengedhetetlen tehát, hogy olyan döntéseket hozzunk az életünk során, amelyek e nagyszerű cél felé visznek bennünket. Tudjuk azonban, hogy az ellenség elkötelezett a kudarcunk iránt. Ő és az ő seregei fáradhatatlanul igyekeznek meghiúsítani igazlelkű vágyainkat. Súlyos és folyamatos fenyegetést jelentenek örökkévaló szabadulásunkra, hacsak nem vagyunk mi magunk is fáradhatatlanok a célunk elérésére vonatkozó elkötelezettségünkben és erőfeszítéseinkben. Péter apostol így figyelmeztet bennünket: „vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”.3

    Bár nincsen olyan időszak az életünkben, amikor mentesek lennénk a kísértésektől, ti, fiatal férfiak, különösen sérülékeny korban vagytok. A tinédzser évek gyakran a bizonytalanság, a meg nem felelés érzése, a kortársaink közti helyünk keresése, és a beilleszkedési próbálkozások évei. Kísértést érezhettek arra, hogy lejjebb adjátok a mércéteket, és a tömeget kövessétek azért, hogy elfogadjanak azok, akiket barátaitoknak szeretnétek. Arra kérlek, legyetek erősek és éberek minden olyan dolog kapcsán, amely megfoszthat titeket az örökkévalóság áldásaitól! Az itt és most hozott döntéseitek örökkévaló jelentőséggel bírnak.

    Az 1 Korinthusbeliekben azt olvassuk, hogy „oly sokféle szólás [oly sokféle hang] van a világon”.4 Meggyőző hangok, ámító hangok, lealacsonyító hangok, kiművelt hangok és összezavaró hangok vesznek körül minket. Ehhez hozzátehetném, hogy ezek erőteljes hangok. Arra intelek benneteket, hogy tekerjétek lejjebb a hangerőt, és inkább az a halk, szelíd hang befolyásoljon, mely biztonságba vezet benneteket. Emlékezzetek, hogy valaki, aki felhatalmazással bírt, a kezét a fejetekre helyezte, miután megkeresztelkedtetek, és az egyház tagjává konfirmált benneteket, majd azt mondta: „Fogadd be a Szentlelket!”5 Tárjátok ki szíveteket, sőt, az egész lelketeket, e különleges hang előtt, amely bizonyságot tesz az igazságról. Ahogy azt Ésaiás próféta megígérte: „És füleid meghallják a kiáltó szót…: ez az út, ezen járjatok”.6 Legyünk mindig összhangban Vele, hogy hallhassuk vigasztaló, iránymutató hangját, mely biztonságban tart minket.

    A parancsolatok elvetése utat nyitott afelé, amit én napjaink csapásainak tartok. Ilyen például az engedékenység csapása, a pornográfia csapása, a kábítószerek csapása, az erkölcstelenség csapása és az abortusz csapása, hogy csak néhányat említsek. A szentírások elmondják nekünk, hogy az ellenség „mindezen dolgoknak… az alapítója”.7 Tudjuk, hogy ő „minden hazugságok atyja, hogy megtévessze és elvakítsa az embereket”.8

    Könyörgök nektek, kerüljetek mindent, ami megfoszthat benneteket a boldogságotoktól itt, a halandóságban, és az örök élettől az eljövendő világban! Ha engeditek neki, akkor az ellenség a megtévesztéseivel és hazugságaival sikamlós lejtőre vezet benneteket, amely a pusztulásotokba visz. Valószínűleg ezen a csúszós lejtőn lesztek már, mire felismeritek, hogy nincs megállás. Hallottátok az ellenség üzeneteit. Alattomosan így hívogat: Ez az egy alkalom nem számít; mindenki csinálja; ne legyél régimódi; megváltozott a világ; senkinek sem árt; ez a te életed. A gonosz ismer bennünket, és tudja, melyek azok a kísértések, amelyeket nehezen tudunk majd figyelmen kívül hagyni. Mily életbevágó hát, hogy folyamatosan éberek maradjunk, így kerülve el, hogy engedjünk az ilyen hazugságoknak és kísértéseknek!

    Hatalmas bátorság kell majd ahhoz, hogy hithűek és igazak maradjunk az egyre fokozódó nyomás és alattomos hatások közepette, amelyek körülvesznek bennünket, és amelyek eltorzítják az igazságot, lerombolják a jót és a tisztességeset, valamint megkísérlik ezek helyére ültetni a világ emberi filozófiáit. Ha a parancsolatokat emberek írták volna, akkor az emberek kiváltsága lenne megváltoztatni azokat hajlandóság vagy törvénykezés által, vagy bármilyen más módon. A parancsolatokat azonban Isten adta. Az önrendelkezésünk használatával félretolhatjuk őket, megváltoztatni azonban nem tudjuk azokat, ahogyan a következményeket sem, amelyek a nekik való engedetlenségből és a megszegésükből származnak.

    Bárcsak felismernénk, hogy legnagyobb boldogságunk ebben az életben abból származik majd, ha követjük Isten parancsolatait és engedelmeskedünk az Ő törvényeinek! Szeretem az Ésaiás 32. fejezetének 17. versében található szavakat: „lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.” Az ilyen békesség, az ilyen bizonyosság kizárólag az igazlelkűségből származhat.

    Nem engedhetjük meg magunknak a legkisebb engedékenységet sem a bűnnel kapcsolatban! Nem hagyhatjuk, hogy azt gondoljuk: részt vehetünk „egy kicsit” Isten parancsolatainak áthágásában, mert a bűn vaskézzel ragad el bennünket, melynek szorításából csak kínzó gyötrelmek árán szabadulhatunk. A kábítószerekből, az alkoholból, pornográfiából és az erkölcstelenségből származó függőségek valósak, és szinte lehetetlen komoly küzdelmek és sok segítség nélkül megszabadulni tőlük.

    Ha bármelyikőtök megbotlott az utazás során, biztosítalak benneteket afelől, hogy van visszaút. Ezt a folyamatot bűnbánatnak nevezik. Bár az ösvény nehéz, az örök szabadulásotok múlik rajta. Mi más érné meg jobban az erőfeszítéseiteket? Könyörgök nektek, határozzátok el itt és most, hogy megteszitek a teljes bűnbánathoz szükséges lépéseket. Minél hamarabb láttok hozzá, annál hamarabb lesztek képesek megtapasztalni azt a békességet, nyugalmat és bizonyosságot, amelyről Ésaiás szólt.

    Röviddel ezelőtt hallottam egy asszony bizonyságát, aki a férjével letért a biztonságos ösvényről, megszegték a parancsolatokat, és eközben majdnem romba döntötték a családjukat. Amikor végül mindketten átláttak a függőség sűrű ködén, és felismerték, milyen boldogtalan lett az életük, valamint mennyi fájdalmat okoztak a szeretteiknek, változni kezdtek. A bűnbánat folyamata hosszúnak érződött, és olykor fájdalmas volt, de a papsági vezetők segítségével, valamint a család és a barátok támogatásával megtették a visszautat.

    Megosztom veletek e nőtestvér bizonyságának egy részét a bűnbánat gyógyító hatalmáról: „Hogyan jut el valaki az elveszett bárányok közül és a [bűn] markából ahhoz a békességhez és boldogsághoz, amelyet most érzünk? Hogyan történik ez? A válasz… az, hogy a tökéletes evangélium, a tökéletes Fiú és az Ő értem hozott áldozatának köszönhetően. […] Ahol sötétség volt, most világosság van. Ahol elkeseredés és fájdalom volt, most öröm és reménység van. Végtelenül áldottak vagyunk a változás miatt, amely kizárólag ama bűnbánat révén érkezhet el, melyet Jézus Krisztus engesztelése tesz lehetővé.”

    A Szabadítónk meghalt, hogy számotokra és számomra elérhetővé tegye ezt az áldott ajándékot. Annak ellenére, hogy az ösvény tényleg nehéz, az ígéret valós. Az Úr azt mondta a bűnbánóknak:

    „Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek”.9

    És „vétkei[te]kről többé meg nem emlékezem”.10

    Egész életünkön át táplálnunk kell az erős tanúbizonyságot azzal, hogy tanulmányozzuk a szentírásokat, imádkozunk, és elgondolkodunk Jézus Krisztus evangéliumának igazságain. Ha szilárdan áll, akkor az evangéliumról, a Szabadítóról és Mennyei Atyánkról való bizonyságunk hatással lesz mindenre, amit csak teszünk.

    Tanúságomat teszem arról, hogy mindannyian Mennyei Atyánk szeretett fiai vagyunk, akiket céllal küldtek éppen e napokban és korban a földre, és akiknek megadatott Isten papsága, hogy szolgálhassunk másokat, és Isten munkáját végezhessük itt, a földön. Azt a parancsolatot kaptuk, hogy úgy éljük az életünket, hogy érdemesek maradjunk e papság birtoklására.

    Fivéreim, tartsuk be a parancsolatokat! Csodálatos és dicsőséges jutalmak várnak ránk, ha így teszünk. Legyen részünk ebben az áldásban, ezért imádkozom Jézus Krisztus, a mi Szabadítónk és Megváltónk nevében, ámen.