Kérés a nőtestvéreimhez
    Footnotes

    Kérés a nőtestvéreimhez

    Szükségünk van a ti erőtökre, megtérésetekre, meggyőződésetekre, vezetői képességeitekre, bölcsességetekre és hangotokra.

    Kedves Rasband elder, Stevenson elder és Renlund elder, fivéreitekként köszöntünk benneteket a Tizenkét Apostol Kvórumában. Köszönjük Istennek a kinyilatkoztatásokat, melyeket az Ő prófétájának, Thomas S. Monson elnöknek ad.

    Fivérek és nőtestvérek! Amikor hat hónappal ezelőtt összegyűltünk az általános konferencián, egyikünk sem sejtette a közelgő változásokat, melyek az egész egyházat szíven ütötték és megrázták. L. Tom Perry elder erőteljes üzenetet adott át arról, milyen pótolhatatlan szerepet tölt be a házasság és a család az Úr tervében. Megdöbbentünk, amikor csupán néhány nappal később tudomást szereztünk rákos megbetegedéséről, amely hamarosan el is vitte őt közülünk.

    Noha Boyd K. Packer elnök egészsége már jó ideje hanyatlott, ő mégis határozottan „menetelt tovább” az Úr munkájában. Áprilisban is gyengélkedett, mégis eltökélt szándéka volt, hogy kinyilvánítsa tanúbizonyságát egészen az utolsó lélegzetvételig. Csupán 34 nappal Perry elder távozása után Packer elnök is átlépett a fátyol túloldalára.

    Hiányzott Richard G. Scott elder a legutóbbi általános konferenciánkon, de visszatekintettünk a Szabadítóról szóló erőteljes tanúbizonyságaira, melyeket oly sok korábbi konferencián tett. És csupán 12 nappal ezelőtt Scott elder hazahívatott, és most újra együtt lehet az ő hőn szeretett Jeanene-jével.

    Részem volt abban a kiváltságban, hogy mindhárom fivéremmel ott lehettem utolsó napjaiban. Packer elnök és Scott elder szűkebb családjának körében jelen voltam az ágyuknál közvetlenül a haláluk előtt. Nehezen tudom felfogni, hogy ez a három drága barát, az Úr e kiváló szolgái, nincsenek köztünk többé. El sem tudom mondani, mennyire hiányoznak.

    Amikor az események e váratlan fordulatán tűnődök, mindig felötlik bennem egy olyan benyomás, amelyet a maguk mögött hagyott drága feleségeik tettek rám. Elmémben kitörölhetetlen nyomot hagyott Donna Smith Packer nőtestvér és Barbara Dayton Perry nőtestvér békessége, amint ott voltak férjük ágya mellett, telve szeretettel, igazsággal és tiszta hittel.

    Ahogyan Packer nőtestvér ott ült férje mellett az ő utolsó óráiban, sugárzott belőle „az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad”1. Noha tudta, hogy férje, aki közel 70 esztendőn át volt szeretett társa, hamarosan eltávozik, ő mégis egy hittel teli asszony nyugalmát árasztotta. Angyali kisugárzása volt, csakúgy, mint ezen a Utahi Brigham City templom felszentelésén készült fényképükön.

    Packer elnök és Packer nőtestvér a Utahi Brigham City templomnál

    Ugyanilyen szeretet és hit megnyilvánulását láttam Perry nőtestvérben is. Tisztán látszott a férje és az Úr iránti odaadása, és ez mélyen megérintett engem.

    Perry elder és Perry nőtestvér

    Férjeik utolsó óráiban és egészen a mai napig ezek a rendíthetetlen asszonyok olyan erőt és bátorságot tanúsítottak, amely a szövetségeiket megtartó nőkben mindig megmutatkozik.2 Lehetetlenség felmérni, mekkora hatást gyakorolnak az ilyen nők nemcsak a családokra, hanem az Úr egyházára is feleségként, anyaként és nagymamaként, testvérként és nagynéniként, tanítóként és vezetőként, különösen pedig példaképként és a hit védelmezőjeként.3

    Így volt ez minden evangéliumi adományozási korszakban Ádám és Éva napjaitól fogva. A mostani adományozási korszakban élő nők azonban határozottan különböznek más korok asszonyaitól, mert ez az adományozási korszak is más, mint a többi.4 Ez a különbözőség kiváltságokat és felelősségeket is hordoz magában.

    Kimball elnök portréja

    Harminchat évvel ezelőtt, 1979-ben Spencer W. Kimball elnök mély értelmű jövendölést tett arról, hogy a szövetségeiket megtartó nők milyen hatással lesznek az Úr egyházának jövőjére. Ezt jövendölte: „Az egyház utolsó napokban bekövetkező erőteljes növekedésének java részét az idézi majd elő, hogy a világon élő sok derék nő… tömegesen jön… majd az egyházba. Ez pedig annak függvényében történik, hogy az egyház nőtestvérei milyen mértékben tanúsítanak igazlelkűséget és tisztaságot az életükben, valamint hogy mennyire látszanak majd különbözőnek és másnak – jó értelemben – a világban élő nőktől.”5

    Drága nőtestvéreim! Ti, akik oly létfontosságú társaink vagytok ebben az utolsó korszakban, a nap, amelyet Kimball elnök előre látott, ma van! Ti vagytok azok a nők, akiket előre látott! A ti erényetek, világosságotok, szeretetetek, tudásotok, bátorságotok, jellemetek, hitetek és igazlelkű életetek soha nem látott mértékben fogja majd az egyházhoz vonzani a világon élő jóravaló nőket, a családjukkal együtt.6

    Szükségünk van a ti erőtökre, megtérésetekre, meggyőződésetekre, vezetői képességeitekre, bölcsességetekre és hangotokra. Isten királysága nem teljes és nem is lehet teljes olyan nők nélkül, akik szent szövetségeket kötnek és betartják azokat, olyan nők nélkül, akik Isten hatalmával és felhatalmazásával szólnak!7

    Packer elnök kijelentette:

    „Olyan nőkre van szükségünk, akik szervezettek és képesek szervezni. Olyan nők kellenek, akik képesek végrehajtani, képesek tervezni, irányítani és cselekedni; olyan nők, akik tudnak tanítani, akik képesek felszólalni. […]

    Olyan nőkre van szükségünk, akikben megvan a tisztánlátás ajándéka, akik képesek megvizsgálni a világ irányvonalait és kiszűrni azokat, amelyek népszerűségük ellenére sekélyesek vagy veszélyesek.”8

    Ma hadd tegyem hozzá, hogy olyan nőkre van szükségünk, akik tudják, hogyan segítsenek elő fontos dolgokat a hitük által, valamint akik az erkölcsösség és a családok bátor védelmezői egy bűntől fertőzött világban. Olyan nőkre van szükségünk, akik elkötelezetten terelgetik Isten gyermekeit a felmagasztosulás felé vezető ösvényen, akik tudják, hogyan kapjanak személyes kinyilatkoztatást, akik értik a templomi felruházással járó erőt és békességet, akik tudják, hogyan hívják le a menny hatalmait a gyermekek és a családok megvédelmezésére és megerősítésére, és akik félelem nélkül tanítanak.

    Áldott voltam egész életem során, mert ilyen nők vettek körül. Ilyen asszony volt néhai feleségem, Dantzel is. Mindig hálás leszek neki, amiért egész életemre kiható befolyással volt életem minden területére, ideértve a nyitott szívműtétek területén végzett úttörő erőfeszítéseimet is.

    Ötvennyolc évvel ezelőtt felkértek egy kislány megoperálására, akinek súlyos veleszületett szívrendellenessége volt. Bátyja addigra már életét vesztette hasonló betegsége miatt. Szülei segítségért esedeztek. Nem voltam derűlátó a kimenetelt illetően, de megfogadtam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a kislány megmentéséért. Minden erőfeszítésem ellenére a gyermek meghalt. Később ugyanez a szülőpár egy másik kislányát is elhozta hozzám, aki akkor még csak 16 hónapos volt, és szintén szívelégtelenségben szenvedett. Ismételt kérésükre elvégeztem a műtétet. Ez a gyermek is meghalt. Ez a harmadik szörnyű veszteség ugyanabban a családban szó szerint letaglózott.

    Fájdalomtól lesújtva tértem haza. A nappali padlójára roskadva egész éjjel zokogtam. Dantzel végig mellettem maradt, és hallgatta, ahogy újra és újra kijelentem, hogy soha többé nem fogok egyetlen szívműtétet sem végezni. Aztán olyan hajnali 5 óra táján rám nézett, és szeretetteljesen így szólt: „Befejezted a sírást? Akkor öltözz fel! Menj vissza a laboratóriumba! Láss munkához! Többet kell tanulnod. Ha most feladod, másoknak kell fájdalmas úton megtanulni mindazt, amit te most már tudsz.”

    Ó, mily nagy szükségem volt feleségem látásmódjára, határozottságára és szeretetére! Visszatértem hát a munkámhoz, és többet tanultam. Ha nem lett volna Dantzel és az ő sugalmazott ösztökélése, nem mélyedtem volna el a nyitott szívműtétekben, és nem lettem volna felkészült annak az operációnak az elvégzésére 1972-ben, amely megmentette Spencer W. Kimball elnök életét.9

    Nőtestvérek, felismeritek-e a mélységét és távlatát a hatásotoknak, amikor kimondjátok azokat a dolgokat, melyeket a Lélek sugalmazása ültet szívetekbe és elmétekbe? Egy kiváló cövekelnök mesélt nekem egyszer egy cövektanács gyűlésről, melyen nehéz kihívással küszködtek. A gyűlés folyamán egyszer csak ráébredt, hogy a cövek Elemi elnöke még nem szólalt fel, így hát megkérdezte, támadt-e valamilyen benyomása. „Nos, igen, ami azt illeti” – felelte a nőtestvér, aztán megosztott egy gondolatot, amely teljességgel új mederbe terelte a gyűlés menetét. A cövekelnök így folytatta: „Miközben beszélt, a Lélek bizonyságot tett nekem, hogy ez a nőtestvér annak a kinyilatkoztatásnak adott hangot, melyet tanácsként kerestünk.”

    Drága nőtestvéreim! Bármilyen elhívásotok legyen is, bármilyen körülmények között éljetek is, szükségünk van benyomásaitokra, meglátásaitokra és sugalmazásotokra. Szükségünk van arra, hogy felszólaljatok az egyházközségi és cöveki tanácsokon. Szükséges, hogy minden férjezett nőtestvér „közreműködő és teljes jogú társként”10 szóljon, amikor férjével együtt kormányozza a családját. Akár házasok, akár egyedülállók vagytok, ti, nőtestvérek, olyan megkülönböztető képességek és különleges megérzések birtokában vagytok, melyeket Isten ajándékaként kaptatok. Mi, férfitestvérek, nem tudjuk utánozni a ti páratlan hatásotokat.

    Tudjuk, hogy az egész teremtés munkájának mindent betetőző eleme az asszony megalkotása volt.11 Szükségünk van az erőtökre!

    Az egyház, a tanaink és az életmódunk elleni támadások fokozódni fognak. Emiatt szükségünk van olyan nőkre, akik szikla szilárdan értik Krisztus tanát, és akik ezt a megértést egy bűnnek ellenálló nemzedék tanítására és felnevelésére fogják fordítani.12 Olyan nőkre van szükségünk, akik képesek felismerni a megtévesztést annak minden formájában. Olyan nőkre van szükségünk, akik tudják, hogyan tudnak hozzáférni Isten hatalmához, melyet Ő elérhetővé tesz a szövetségeiket betartók számára, illetve akik magabiztosan és jószívűséggel osztják meg a hitelveiket. Olyan nőkre van szükségünk, akikben megvan Éva anyánk bátorsága és látásmódja.

    Drága nőtestvéreim! Semmi nem bír nagyobb jelentőséggel örök életetek tekintetében, mint a saját megtérésetek. A megtért szövetséges nők – mint amilyen drága társam, Wendy is – azok, akiknek az élete egyre inkább ki fog tűnni a hanyatló világban, és akiket így a lehető legjobb értelemben fognak másnak látni.

    Így aztán arra kérlek benneteket ma, nőtestvéreim Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, hogy lépjetek előre! Foglaljátok el jogos és szükséges helyeteket az otthonotokban, a közösségetekben és Isten királyságában – sokkal inkább, mint eddig bármikor is. Kérlek benneteket, váltsátok valóra Kimball elnök jövendölését. És megígérem nektek, Jézus Krisztus nevében, hogy miközben így tesztek, a Szentlélek eddig soha nem látott módon fogja felerősíteni a hatásotokat!

    Tanúbizonyságomat teszem az Úr Jézus Krisztus valóságáról és az Ő megváltó, engesztelő és megszentelő erejének valóságáról. Apostolainak egyikeként pedig köszönetet mondok nektek, drága nőtestvéreim, és megáldalak benneteket, hogy képesek legyetek teljes nagyságotokban felemelkedni és betölteni teremtésetek mértékét, miközben kart karba öltve haladunk ebben a szent munkában. Közösen segítünk felkészíteni a világot az Úr második eljövetelére. Erről teszem bizonyságomat fivéretekként Jézus Krisztus nevében, ámen.