Jézus Krisztus engesztelése által megerősítve
    Footnotes

    Jézus Krisztus engesztelése által megerősítve

    Engesztelésének köszönhetően a Szabadítónak hatalmában áll, hogy megsegítsen minden halandó fájdalom és megpróbáltatás közepette.

    A halandóság során a halál bizonyosságát és a bűn terhét kaptuk osztályrészül. Jézus Krisztus engesztelése ellensúlyozza a halandó élet e két bizonyosságát. A halálon és a bűnön kívül azonban sok egyéb kihívással is szembesülünk a halandóságon átívelő küzdelmünk során. Ugyanezen engesztelésnek köszönhetően a Szabadítónk megadhatja nekünk az e halandó kihívások leküzdéséhez szükséges erőt. Erről fogok ma beszélni.

    I.

    Az engesztelésről szóló legtöbb szentírásbeli beszámoló azzal foglalkozik, hogy a Szabadító szétszakította a halál kötelékeit, és szenvedett a bűneinkért. A Mormon könyvében lejegyzett prédikációjában Alma is ezeket az alaptételeket tanította. Ő adta meg nekünk azonban a legvilágosabb szentírásbeli megerősítést is arra vonatkozóan, hogy a Szabadító a népe fájdalmait, betegségeit és gyengeségeit is átélte.

    Alma így írta le a Szabadító engesztelésének e részét: „És ő megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; és ez azért lesz, hogy beteljesedjen az ige, mely azt mondja, hogy magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit” (Alma 7:11; lásd még 2 Nefi 9:21).

    Gondoljatok csak bele! Engesztelése során a Szabadító „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést” elszenvedett. Ahogyan azt Boyd K. Packer elnök kifejtette: „Nem volt kifizetendő adóssága. Semmi rosszat nem követett el. Mindazonáltal minden, ember által csak ismert bűntudatot, bánatot és szomorúságot, fájdalmat és megaláztatást, minden szellemi, érzelmi és fizikai gyötrelmet megtapasztalt.”1

    Miért szenvedte el ezt a „mindenféle” halandó kihívást? Alma elmagyarázta: „És magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:12).

    Pál apostol például kijelentette, hogy mivel a Szabadító „szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek” (Zsidók 2:18). James E. Faust elnök is hasonlóan tanított: „Mivel a Szabadító elszenvedett mindent, amit mi valaha is érezhetünk és megtapasztalhatunk, így Ő segíthet a gyengéknek erősebbé válni.”2

    A Szabadítónk átélte és elszenvedte minden halandó kihívás teljességét „a test szerint”, hogy ezáltal „a test szerint” tudhassa, miként „segítse népét a gyengeségeik szerint”. Ő tehát ismeri küszködéseinket, szívfájdalmainkat, kísértéseinket és szenvedéseinket, mivel önszántából átélte mindet az engesztelése alapvető részeként. Emiatt pedig az engesztelése hatalmat ad Neki arra, hogy megsegítsen minket – hogy erőt adjon mindezek elviseléséhez.

    II.

    Míg Alma tanítása – könyvének hetedik fejezetében – minden szentírás közül a legvilágosabban magyarázza el az engesztelés eme alapvető hatalmát, ez a tanítás megtalálható sok más szent írásban is.

    Szolgálatának kezdetekor Jézus elmagyarázta, hogy Ő azért küldetett, hogy „a töredelmes szívűeket meggyógyíts[a]” (Lukács 4:18). A Biblia gyakran említi, hogy embereket gyógyít meg „az ő betegségeikből” (Lukács 5:15; lásd még Lukács 7:21). A Mormon könyve feljegyzi, hogy meggyógyította azokat, „akik valamely módon nyomorultak voltak” (3 Nefi 17:9). Máté evangéliuma elmagyarázza, hogy Jézus miért gyógyította az embereket: „Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Máté 8:17).

    Ésaiás azt tanította, hogy a Messiás viselni fogja „betegséginket” és „fájdalmainkat” (Ésaiás 53:4). Ésaiás arról is tanított, hogy Jézus megerősít majd minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek…” (Ésaiás 41:10).

    Ezért is énekeljük így:

    Ne félj, veled vagyok, ó, ne csüggedj el,

    Mert Én vagyok Istened, s nem hagylak el!

    Megerősítlek és megsegítelek…,

    Mindenható kezem felemel téged.3

    Pál apostol így írt saját halandó kihívásairól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Filippibeliek 4:13).

    Így tehát látjuk, hogy engesztelésének köszönhetően a Szabadítónak hatalmában áll, hogy megsegítsen minden halandó fájdalom és megpróbáltatás közepette. A hatalma olykor meggyógyít egy betegséget; a szentírások és a saját tapasztalataink azonban arra tanítanak, hogy olykor azzal segít, hogy megadja nekünk az erőt vagy a türelmet a betegségeink elviseléséhez.4

    III.

    Mik ezek a halandó fájdalmak és szenvedések és betegségek, melyeket a Szabadítónk átélt és elszenvedett?

    Szenvedést átélő nő

    Időről időre mindannyiunkat ér fájdalom és megpróbáltatás és betegség. Mindazon kívül is, amit a saját bűneink miatt élünk át, a halandóság sűrűn tele van küszködéssel, szívfájdalommal és szenvedéssel.

    Kórházlátogatás

    Betegség sújt minket és szeretteinket. Olykor mindannyian megtapasztaljuk a súlyos sérülésekből, illetve más fizikai vagy mentális nehézségekből adódó fájdalmat. Mindannyian szenvedünk és gyászolunk egy-egy szerettünk halála miatt. Mindannyiunkat ér kudarc a személyes feladatainkban, a családi kapcsolatainkban vagy a szakmánkban.

    Aggódó szülők

    Amikor egy házastárs vagy egy gyermek elutasítja azt, amiről mi tudjuk, hogy igaz, és letéved az igazlelkűség ösvényéről, akkor kifejezetten szívszorító fájdalmat élünk át, mint ahogyan a tékozló fiú apja is Jézus emlékezetes példázatában (lásd Lukács 15:11–32).

    Amint azt a zsoltáríró kijelentette: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsoltárok 34:20).

    Ezért hát a himnuszaink ezt az igaz bizonyosságot tartalmazzák: „Nincs földi gyász, mit a menny nem gyógyít”5. A Szabadító és az Ő engesztelése az, ami meggyógyít minket.

    Undok tinédzserek

    A tizenévesek számára különösen szívbemarkoló az elutasítottság érzése, amikor úgy tűnik, hogy a társaik olyan boldog kapcsolatok és tevékenységek részesei, amelyekből őket szándékosan kihagyják. A faji és etnikai előítéletek további fájdalmas elutasításokat eredményeznek a fiataloknál és a felnőtteknél egyaránt. Az életben sok más kihívás is van, például a munkanélküliség vagy a terveinket érintő egyéb nem várt fordulatok.

    Fogyatékkal élő fiú az apjával

    Még mindig a halandó erőtlenségeinkről beszélek, nem a bűneink következményeiről. Egyesek testi vagy szellemi fogyatkozással születnek, melyek egyéni szenvedést jelentenek számukra, és küszködést azok számára, akik szeretik őket és gondoskodnak róluk. Sokaknak a depresszió erőtlen állapota okoz fájdalmat vagy állandó bénultságot. Az egyedüllét állapota egy újabb fájdalmas megpróbáltatás. Azok, akik ezen állapottól szenvednek, emlékezzenek arra, hogy a Szabadító is átélte az efféle fájdalmat, és arra is, hogy az engesztelése által Ő erőt nyújt ennek elviseléséhez.

    Kevés fogyatékosság hat bénítóbban fizikai és lelki életünkre, mint a függőségek. Ezek némelyike, mint például a pornográfia- vagy a kábítószerfüggés, valószínűleg bűnös viselkedés eredménye. Ama viselkedés megbánását követően a függőség még továbbra is megmaradhat. Ezt a bénító szorítást is a Szabadító által nyújtott meghatározó erő révén lehet enyhíteni, hasonlóan a bűncselekmények miatt börtönre ítéltek által átélt súlyos kihívásokhoz. Egy nemrégiben kapott levél arról az erőről tanúskodik, amely az ilyen helyzetben lévők által is elnyerhető: „Tudom, hogy a Szabadítónk ezeket a folyosókat járja, és én gyakran érzem Krisztus szeretetét e börtönfalak között.”6

    Férfi börtönben

    Szeretem Emma Lou Thayne költőnőnk és barátunk bizonyságát. Ma már himnuszként énekeljük azt, amit e szavakkal írt le:

    Hol találok békét,

    Lelkemnek vigaszt,

    Mikor magányos vagyok, és senkim sincs?

    Mikor a bosszúság és a bősz harag

    Megsebzett szívemet

    szétfeszíti?

    Mikor fáj a lelkem,

    hová forduljak?

    Kihez szaladhatok, hová menjek?

    Hol az a gyengéd kéz, amely megnyugtat?

    Ki az, ki megérthet?

    Csak Ő lehet.7

    A Krisztus szobor

    IV.

    Ki kaphat segítséget és erőt Jézus Krisztus engesztelése által? Alma azt tanította, hogy a Szabadító „magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit”, hogy „segítse… népét ” (Alma 7:11, 12; kiemelés hozzáadva). Ki az Ő „népe” ebben az ígéretben? Vajon minden halandó, vagyis mindenki, aki az engesztelés által élvezheti a feltámadás valóságát? Vagy csak néhány kiválasztott szolga, akik jogosulttá válnak erre a szertartások és szövetségek révén?

    A nép szó számos jelentéssel bír a szentírásokban. Az a jelentés, amely a legjobban illik ahhoz a tanításhoz, mely szerint a Szabadító meg fogja segíteni a „népét”, ugyanaz a jelentés, amelyet Ammon alkalmazott, amikor azt tanította, hogy „Isten minden népre gondol, bármely földön legyenek is” (Alma 26:37). Az angyalok is így értették, amikor bejelentették a gyermek Krisztus születését: „[N]agy örö[m], mely az egész népnek öröme lészen” (Lukács 2:10).

    A halandóságban átélt engesztelésének következtében a Szabadítónk képes minden férfit és nőt megvigasztalni, meggyógyítani és megerősíteni, bárhol legyenek is, de úgy hiszem, hogy csak azokkal teszi, akik keresik Őt, és a segítségét kérik. Jakab apostol ezt tanította: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket” (Jakab 4:10). Akkor válunk jogosulttá erre az áldásra, amikor hiszünk Őbenne, és a segítségéért imádkozunk.

    Istenfélő emberek milliói imádkoznak Istenhez, hogy kiemelje őket a megpróbáltatásaikból. Szabadítónk kinyilatkoztatta, hogy Ő „mindenek alá… ereszkedett” (T&Sz 88:6). Amint azt Neal A. Maxwell elder tanította: „Azáltal, hogy »mindenek alá… ereszkedett«, tökéletesen és személyesen megérti az emberi szenvedés teljes terjedelmét.”8 Akár azt is mondhatnánk, hogy mindenek alá ereszkedve tökéletes helyzetbe került ahhoz, hogy felemeljen bennünket, és erőt adjon nekünk a megpróbáltatásainkban való kitartáshoz. Csak kérnünk kell.

    Család az asztal körül

    Az Úr sokszor jelenti ki az újkori kinyilatkoztatásokban: „Ha tehát kértek tőlem, kaptok; ha kopogtattok, akkor megnyittatik nektek” (például T&Sz 6:5; 11:5; lásd még Máté 7:7). Valóban, mindent felölelő szeretetüknek köszönhetően a Mennyei Atyánk és szeretett Fia, Jézus Krisztus hallja és megfelelő módon meg is válaszolja mindazok imáját, akik hittel fordulnak hozzájuk. Pál apostol azt írta, hogy „reménységünket vetettük az élő Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívőknek” (1 Timótheus 4:10).

    Tudom, hogy mindez igaz. Szabadítónk engesztelése nem csupán halhatatlanságot biztosít számunkra az egyetemes feltámadás révén, és lehetőséget ad nekünk arra, hogy a bűnbánat és a keresztség révén megtisztuljunk a bűneinktől. Az engesztelése arra is lehetőséget biztosít nekünk, hogy szólítsuk Őt – aki átélte az összes halandó gyengeségünket –, hogy erőt adjon a halandóság terheinek viseléséhez. Ismeri gyötrelmeinket, és Ő ott van nekünk. A jó szamaritánushoz hasonlóan, amikor sebesülten ránk talál az út mentén, akkor bekötözi sebeinket és gondoskodik rólunk (lásd Lukács 10:34). Jézus Krisztusnak és az ő engesztelésének gyógyító és erősítő hatalma mindannyiunk számára elérhető, akik kérjük azt. Bizonyságomat teszem erről, és bizonyságomat teszem a Szabadítónkról, aki mindezt lehetővé teszi.

    Egy nap ezek a halandó terhek mind elmúlnak, és nem lesz többé fájdalom (lásd Jelenések 21:4). Imádkozom, hogy mindannyian megértsük a Szabadítónk engesztelésében rejlő reményt és erőt: a halhatatlanság bizonyosságát, az örök élet lehetőségét, és azt a fenntartó erőt, melyet elég kérnünk ahhoz, hogy megkapjuk, Jézus Krisztus nevében, ámen.

    Jegyzetek

    1. Boyd K. Packer: A Szabadító önzetlen és szent áldozata. Liahóna, 2015. ápr. 38.

    2. Vö. James E. Faust: A kiengesztelés: a mi legnagyobb reménységünk. Liahóna, 2002. jan. 22.

    3. Mily szilárd alap az Isten igéje. Himnuszok, 37. sz.

    4. Lásd általában Jeffrey R. Holland, Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon (1997), 223–34; David A. Bednar, “The Atonement and the Journey of Mortality,” Liahona, Apr. 2012, 12–19; Bruce C. Hafen and Marie K. Hafen, “‘Fear Not, I Am with Thee’: The Redeeming, Strengthening, and Perfecting Blessings of Christ’s Atonement,” Religious Educator, vol. 16, no. 1 (2015), 11–31, különösen pedig 18–25; Tad R. Callister, The Infinite Atonement (2000), 206–10.

    5. “Come, Ye Disconsolate,” Hymns, no. 115.

    6. Részlet egy 2014-ben Bobby O. Haleshez, a Közép-utahi Büntetés-végrehajtási Intézet Henry Gyülekezetét felügyelő püspökhöz címzett levélből.

    7. Hol találok békét? Himnuszok, 73. sz.

    8. Vö. Neal A. Maxwell: „Krisztus engesztelő vére által”. Liahóna, 1998. jan. 23.