1 És lőn, hogy Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy hozzanak elő neki kenyeret és bort.

2 És amíg azok elmentek kenyérért és borért, megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a földre.

3 És amikor a tanítványok megjöttek a kenyérrel és a borral, vett a kenyérből, és megtörte és megáldotta; és adott a tanítványoknak, és megparancsolta nekik, hogy egyenek.

4 És miután ettek és elteltek, megparancsolta nekik, hogy adjanak a sokaságnak.

5 És miután a sokaság evett és eltelt, ezt mondta a tanítványoknak: Íme, lesz valaki közöttetek, aki el lesz rendelve, és hatalmat adok neki arra, hogy megtörje a kenyeret és megáldja azt, és adjon egyházam népének, mindazoknak, akik hisznek és megkeresztelkednek az én nevemben.

6 És legyetek mindig azon, hogy ezt megtegyétek, éppen úgy, ahogyan én is megtettem, ahogyan megtörtem és megáldottam a kenyeret, és nektek adtam azt.

7 És ezt az én testem emlékezetére tegyétek, amelyet megmutattam nektek. És ez bizonyság lesz az Atyának arról, hogy mindig emlékeztek rám. És ha mindig emlékeztek rám, akkor Lelkem veletek lesz.

8 És lőn, hogy miután e szavakat elmondta, megparancsolta tanítványainak, hogy vegyenek a pohár borából, és igyanak belőle, és hogy adjanak a sokaságnak is, hogy ők is ihassanak belőle.

9 És lőn, hogy így tettek, és ittak belőle és elteltek; és adtak a sokaságnak, és ők ittak és elteltek.

10 És miután a tanítványok ezt megtették, Jézus ezt mondta nekik: Áldottak vagytok ezen dologért, melyet megtettetek, mert ez betölti a parancsolataimat, és bizonyságot tesz az Atyának arról, hogy hajlandóak vagytok annak megtételére, amit megparancsoltam nektek.

11 És mindig tegyétek meg ezt azoknak, akik bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek az én nevemben; és vérem emlékezetére tegyétek, melyet értetek ontottam, hogy bizonyságot tegyetek az Atyának arról, hogy mindig emlékeztek rám. És ha mindig emlékeztek rám, akkor Lelkem veletek lesz.

12 És parancsolatot adok nektek, hogy tegyétek meg ezeket a dolgokat. És áldottak vagytok, ha mindig megteszitek ezeket a dolgokat, mert akkor az én sziklámra építettetek.

13 De aki közületek többet vagy kevesebbet tesz ennél, az nem az én sziklámra épít; hanem homokos alapra épít; és amikor esik az eső, és jön az ár, és fújnak és verik őket a szelek, akkor elbuknak, és a pokol kapui már nyitva is állnak, hogy befogadják őket.

14 Áldottak vagytok tehát, ha betartjátok parancsolataimat, amelyekről az Atya megparancsolta nekem, hogy adjam át nektek.

15 Bizony, bizony mondom nektek, mindig legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kísértsen meg benneteket az ördög, és ne vigyen el fogolyként benneteket.

16 És ahogyan én imádkoztam közöttetek, éppen úgy ti is imádkozzatok egyházamban, népem között, akik bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek az én nevemben. Íme, én vagyok a világosság; példát mutattam nektek.

17 És lőn, hogy miután Jézus e szavakat tanítványainak elmondta, ismét a sokasághoz fordult és azt mondta nekik:

18 Íme, bizony, bizony mondom nektek, mindig legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kerüljetek kísértésbe; mert Sátán arra vágyik, hogy az övéi legyetek, hogy megrostálhasson benneteket, mint a búzát.

19 Mindig imádkozzatok tehát az Atyához az én nevemben;

20 És bármit kértek az Atyától az én nevemben, ami helyes, és hiszitek, hogy kapni fogtok, akkor íme, az megadatik nektek.

21 Imádkozzatok családotokban az Atyához, mindig az én nevemben, hogy asszonyaitok és gyermekeitek áldottak lehessenek.

22 És íme, gyűljetek össze gyakran, és senkinek ne tiltsátok meg, hogy hozzátok jöjjön, amikor összegyűltök, hanem engedjétek meg nekik, hogy hozzátok jöhessenek és ne tiltsátok el őket;

23 Hanem imádkozzatok értük, és ne űzzétek ki őket; és ha úgy lészen, hogy gyakran hozzátok jönnek, akkor imádkozzatok értük az Atyához az én nevemben.

24 Tartsátok fel tehát világosságotokat, hogy világítson a világnak. Íme, én vagyok a világosság, amit fel kell tartanotok – az, amit engem cselekedni láttok. Íme, látjátok, hogy imádkoztam az Atyához, és mindannyian tanúi voltatok ennek.

25 És látjátok, hogy megparancsoltam, hogy senki ne menjen el, hanem azt parancsoltam, hogy inkább jöjjetek hozzám, hogy érezhessetek és láthassatok; és ti hasonlóképpen cselekedjetek a világgal; és aki megszegi ezt a parancsolatot, az engedi, hogy kísértésbe vigyék.

26 És most lőn, hogy miután Jézus e szavakat elmondta, szemét ismét a tanítványokra fordította, akiket kiválasztott, és azt mondta nekik:

27 Íme, bizony, bizony mondom nektek, adok nektek egy másik parancsolatot, és aztán el kell mennem az Atyámhoz, hogy eleget tegyek más parancsolatoknak, melyeket nekem adott.

28 És most íme, ez az a parancsolat, melyet megadok nektek, hogy ne engedjétek, hogy bárki is tudatosan méltatlanul részesüljön az én testemből és véremből, amikor szolgáltok azzal;

29 Mert aki méltatlanul eszik és iszik a testemből és a véremből, az kárhozatot eszik és iszik a lelkére; ha tehát tudjátok, hogy valaki érdemtelen arra, hogy egyen és igyon a testemből és a véremből, annak tiltsátok meg azt.

30 Mindazonáltal ne taszítsátok ki őt magatok közül, hanem szolgáljatok neki, és imádkozzatok érte az Atyához az én nevemben; és ha úgy lészen, hogy bűnbánatot tart és megkeresztelkedik az én nevemben, akkor fogadjátok be őt, és szolgáljatok neki a testemmel és a véremmel.

31 De ha nem tart bűnbánatot, akkor ne számláltasson népem közé, hogy ne pusztíthassa el népemet, mert íme, én ismerem a juhaimat, és ők meg vannak számlálva.

32 Mindazonáltal ne űzzétek ki őket a zsinagógáitokból és a hódolat helyeiről, mert továbbra is szolgáljatok az ilyeneknek; mivel nem tudjátok, talán majd visszajönnek és bűnbánatot tartanak, és szívük minden szándékával hozzám jönnek, és én meg fogom gyógyítani őket; és ti lesztek az eszközök, melyek szabadulást hoznak nekik.

33 Tartsátok hát be ezeket az elmondottakat, melyeket megparancsoltam nektek, hogy ne kerüljetek kárhoztatás alá; mert jaj annak, akit kárhoztat az Atya.

34 És azon viták miatt adom nektek ezeket a parancsolatokat, melyek közöttetek voltak. És áldottak vagytok, ha nincsenek közöttetek vitatkozások.

35 És most elmegyek az Atyához, mert helyénvaló, hogy az Atyához menjek érettetek.

36 És lőn, hogy miután Jézus bevégezte ezen mondandókat, kezével egyenként megérintette a tanítványokat, akiket kiválasztott, míg mindet meg nem érintette. És amint megérintette őket, beszélt hozzájuk.

37 És a sokaság nem hallotta az általa elmondott szavakat, erről tehát nem tettek bizonyságot; de a tanítványok bizonyságot tettek arról, hogy hatalmat adott nekik a Szentlélek megadására. És ezután meg fogom mutatni nektek, hogy ezen bizonyságok igazak.

38 És lőn, hogy miután Jézus mindannyiukat megérintette, jött egy felhő, és beárnyékolta a sokaságot, hogy azok nem láthatták Jézust.

39 És míg az árnyék befedte őket, ő eltávozott tőlük, és felment a mennybe. És a tanítványok látták és bizonyságot tettek arról, hogy ismét felment a mennybe.