3 Nefi 3
    Footnotes
    Theme

    3. Fejezet

    Giddiánhi, a Gadianton vezér követeli, hogy Lakoneusz és a nefiták adják meg magukat, és adják át a földjeiket – Lakoneusz Gidgiddónit nevezi ki a seregek főkapitányának – A nefiták Zarahemla és Bőség földjére gyülekeznek, hogy megvédjék magukat. Mintegy Kr.u. 16–18.

    1 És most lőn, hogy a Krisztus eljövetelétől számított tizenhatodik évben Lakoneusz, az ország kormányzója, levelet kapott ennek a rablóbandának a vezetőjétől és kormányzójától; és ezek a szavak voltak leírva, mondván:

    2 Lakoneusz, legnemesebb és legfőbb kormányzója az országnak, íme, neked írom ezt a levelet, és rendkívül megdicsérlek szilárdságodért, és néped szilárdságáért is, annak fenntartásában, amit ti jogotoknak és szabadságotoknak gondoltok; igen, olyan jól megálltok, mintha egy isten keze támogatna benneteket szabadságotok, és vagyonotok, és országotok, valamint annak védelmezésében, amit magatokénak neveztek.

    3 És sajnálattal látom, legnemesebb Lakoneusz, hogy olyan balgák és hiúk vagytok, hogy azt gondoljátok, ellen tudtok állni a parancsnokságom alatt álló oly sok bátor férfinak, akik most fegyverben állnak, és igen türelmetlenül várják parancsomat: Rohanjátok le a nefitákat, és pusztítsátok el őket!

    4 És én, mivel ismerem legyőzhetetlen lelküket, mert a csatatéren már kipróbáltam őket, és mivel ismerem örök gyűlöletüket irántatok, amiért annyi igazságtalanságot követtetek el ellenük, tudom tehát, hogy ha rátok törnének, akkor teljes pusztítással látogatnának meg benneteket.

    5 Azért írom tehát neked ezt a levelet, amit saját kezemmel pecsételek le, mert aggódom jólétetekért, mivel szilárdak vagytok abban, amit helyesnek hisztek, és mert lelketek nemes a csatatéren.

    6 Írok tehát neked, mivel azt szeretném, hogy inkább adjátok át ennek a népnek, népemnek városaitokat, földjeiteket és javaitokat, mintsem hogy meglátogassanak titeket a karddal, és utolérjen benneteket a pusztulás.

    7 Vagyis, más szavakkal, adjátok meg magatokat nekünk, és egyesüljetek velünk, és ismerjétek meg atitkos munkáinkat, és legyetek a testvéreink, hogy olyanokká lehessetek, mint mi – ne szolgáinkká, hanem testvéreinkké, és osztozzatok mind a javainkban.

    8 És íme, aesküvel fogadom nektek, hogy ha ezt megteszitek, akkor nem fogtok elpusztulni; ám ha nem teszitek meg, akkor esküvel fogadom nektek, hogy a beköszöntő hónapban megparancsolom seregeimnek, hogy rohanjanak le benneteket, és hogy ne fogják vissza a kezüket és ne kíméljenek, hanem öljenek meg benneteket, és addig engedjék meg a kardnak, hogy lesújtson rátok, amíg ki nem pusztultok.

    9 És íme, én Giddiánhi vagyok; és én vagyok ennek a atitkos Gadianton társaságnak a kormányzója; mely egyletről és annak cselekedeteiről tudom, hogy bjók; és ezek cősi eredetűek, és úgy adták őket tovább nekünk.

    10 És neked írom ezt a levelet, Lakoneusz, és remélem, hogy vérontás nélkül át fogjátok adni a földjeiteket és a javaitokat, hogy ez a nép, népem, mely gonoszságotok miatt szakadt el tőletek, mivel megvontátok tőlük a kormányzás jogát, visszakaphassa jogait és a kormányzást, és ha nem teszitek meg ezt, akkor megbosszulom a sérelmeiket. Én Giddiánhi vagyok.

    11 És most lőn, hogy amikor Lakoneusz megkapta ezt a levelet, rendkívül meglepődött Giddiánhi merészségén, hogy a nefiták földjének birtoklását követeli, és hogy a népet fenyegeti és hogy azok sérelmeiért áll bosszút, akiket nem ért sérelem, hacsak az nem, hogy amaguknak okoztak sérelmet azzal, hogy átpártoltak ezekhez a gonosz és utálatos rablókhoz.

    12 Most íme, ez a Lakoneusz, a kormányzó, igaz ember volt, akit nem tudtak megijeszteni egy arablónak a követelései és fenyegetései; nem hallgatott tehát Giddiánhinak, a rablók kormányzójának a levelére, hanem meghagyta az embereinek, hogy fohászkodjanak az Úrhoz, erőért akkorra, amikor a rablók lerohanják őket.

    13 Igen, kiáltványt küldött ki, szerte az egész nép közé, hogy asszonyaikat, és gyermekeiket, nyájaikat és csordáikat, és földjük kivételével a javaikat mind gyűjtsék össze egy helyre.

    14 És meghagyta, hogy építsenek maguk köré erődítményeket, és hogy azok legyenek rendkívül erősek. És meghagyta, hogy a nefiták és a lámániták seregeit is, vagyis mindazokat, akiket a nefiták közé számláltak, helyezzék el őrként körös-körül, hogy éjjel-nappal figyeljék és védelmezzék őket a rablóktól.

    15 Igen, azt mondta nekik: Ahogy él az Úr, úgy ha nem bánjátok meg minden bűnötöket és nem fohászkodtok az Úrhoz, akkor semmiképpen nem fogtok kiszabadulni ezeknek a Gadianton rablóknak a kezei közül.

    16 És olyan nagyszerűek és csodálatosak voltak Lakoneusz szavai és próféciái, hogy félelem szállta meg az egész népet, és szívvel-lélekkel azon igyekeztek, hogy Lakoneusz szavai szerint cselekedjenek.

    17 És lőn, hogy Lakoneusz főkapitányokat nevezett ki mind a nefita seregek fölé, hogy parancsoljanak azoknak, amikor a rablók lejönnek ellenük a vadonból.

    18 Most kinevezték a legfőbbet az összes főkapitány közül, az összes nefita sereg főparancsnokát, és az ő neve aGidgiddóni volt.

    19 Most, a nefitáknál mindenhol az volt a szokás (azon időszakok kivételével, amikor gonoszak voltak), hogy olyan valakit neveztek ki főkapitánynak, akiben megvolt a kinyilatkoztatás és a aprófétálás lelke is; ez a Gidgiddóni tehát nagy próféta volt, és ő volt a főbíró is.

    20 Most a nép ezt mondta Gidgiddóninak: Imádkozz az Úrhoz, és engedd meg nekünk, hogy felmenjünk a hegyekbe és a vadonba, hogy rátörhessünk a rablókra, és a saját földjeiken pusztíthassuk el őket.

    21 De Gidgiddóni azt mondta nekik: Az Úr ezt amegtiltotta, mert ha mi megyünk fel ellenük, akkor baz Úr a kezeikbe fog adni minket; földjeink közepén fogunk tehát előkészületeket tenni, és összegyűjtjük a seregeinket, és nem megyünk ellenük, hanem megvárjuk, hogy ők jöjjenek ellenünk; tehát ahogy él az Úr, úgy ha ezt tesszük, akkor ő a kezeinkbe fogja adni őket.

    22 És lőn, hogy a tizenhetedik évben, az év vége felé, Lakoneusz kiáltványa mindenhova eljutott, szerte azon föld színén, és ők fogták lovaikat, és kocsijaikat, és marháikat, és mind a nyájaikat és a csordáikat, és gabonájukat, és mind a javaikat, és ezrével és tízezrével elvonultak, míg oda nem értek arra a helyre, melyet arra jelöltek ki, hogy ott gyűljenek össze, és ellenségeik ellen ott védjék meg magukat.

    23 És az erre kijelölt föld Zarahemla földje volt, valamint az a föld, mely Zarahemla földje és a Bőség földje között volt, igen, addig a vonalig, mely a Bőség földje és a Pusztaság földje között volt.

    24 És nagyon sok ezer, nefitának nevezett ember gyűlt össze erre a földre. Most, Lakoneusz az aészaki földön lévő nagy átok miatt hagyta meg a népnek azt, hogy a déli földön gyűljenek össze.

    25 És megerősítették magukat ellenségeikkel szemben; és egy földön laktak, és egy csoportban, és olyannyira félték a Lakoneusz által elmondott szavakat, hogy minden bűnük megbánták; és az Úrhoz, Istenükhöz intézték imáikat, hogy aszabadítsa ki őket akkor, amikor ellenségeik csatában rájuk rontanak.

    26 És rendkívül el voltak keseredve ellenségeik miatt. És Gidgiddóni meghagyta, hogy készítsenek mindenféle harci afegyvereket, és utasításai szerint erősítsék meg magukat fegyverzettel, és páncélzattal és kerek pajzsokkal.

    True