3 . Fejezet

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!”

Mindig az örökkévalóságot szem előtt tartva kell élnünk, tele kedvességgel, jóindulattal, jószívűséggel és hosszútűréssel¹

John Taylor életéből

Taylor elnök gyakran tanította a szenteknek annak fontosságát, hogy nemcsak hinni kell, de gyakorolni is kell az Üdvözítő kérését, hogy szeressük a felebarátunkat. „Szeressétek egymást - bátorított minket -, és hajtsátok végre az igazlelkűség munkáit, gondoskodjatok mindenki jólétéről, és keressétek, hogyan tudjátok növelni mások boldogságát! Ezt teszi Isten.”² Erősen hitt a Szellem szerepében, ami táplálja a mások iránti szeretetet. Azt tanította: „Amikor megkapjátok Isten szellemét, teli lesztek kedvességgel, jószívűséggel, hosszútűréssel és hajlandóak lesztek mindig azt adni másoknak, amit ti szeretnétek kapni. Hajlamosak lesztek egész nap azt érezni, hogy minden emberrel azt tegyétek, amit ti is akartok, hogy veletek tegyenek.”³

Az 1836-ban történt keresztelője óta egészen az 1887-ben bekövetkezett haláláig, John Taylor rengeteg üldöztetésnek, és a szentekkel szembeni igazságtalan bánásmódnak volt a tanúja. Látta, ahogy a csőcselék egyháztagokat üldözött ki az otthonaikból; szemtanúja volt Joseph és Hyrum Smith vértanúhalálának (saját maga is súlyosan megsebesült a támadás közben); és a szentekkel volt Utah-ban, amikor tovább üldözték őket. Mindazonáltal, állandóan figyelmeztette az egyház tagjait, hogy szeressenek minden embert. Egy beszédében, amit Utah-ban mondott még a Tizenkettek Kvórumának elnökeként, így szólt:

„Dávid azért imádkozott, hogy Isten gyorsan küldje pokolra az ellenségeit [lásd Zsoltárok 55:15]. Jézus, miközben keresztre feszítették, egy kegyetlen halál fájdalmait elszenvedve azt mondta: ,Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.’ [Lukács 23:34] Én sokkal jobban szeretem ezt az imát, mint a másikat. (…) Hasonlóan kellene nekünk is érezni. Egymás iránt kellene így éreznünk, és kedvesen kellene egymással bánnunk és nem szabadna haragra gerjednünk. (…) Néha azt hallom, hogy egy ember azt mondja a másikra: ,utálom az ilyen embereket.’ Én nem ismerek olyan embert a világon, akit utálnék. A parancsolat az, hogy szeressük egymást.”⁴

John Taylor tanításai

Testvérként kell szeretnünk egymást.

Isten a mi Atyánk, mi a gyermekei vagyunk, így nekünk mindnyájunknak testvéreknek kell lennünk; testvérnek kell érezni magunkat és testvérként kell cselekednünk, és miközben teljes szívünkkel, elménkkel, lelkűnkkel és erőnkkel igyekezünk szolgálni az Urat, a mi Istenünket, törekednünk kell úgy szeretni felebarátunkat, ahogy magunkat. Érdekelteknek kell lennünk a jólétében, a boldogságában és a boldogulásában, bármiben és mindenben, ami arra irányul, hogy előmozdítsa a múlandó és az örökkévaló boldogulását.⁵

Ha megpróbáljuk becsapni a testvérünket, hogyan várhatjuk el Istentől, hogy megáldjon minket ebben, hiszen a testvérünk is legalább annyira Mennyei Atyánk gyermeke, mint mi. Mivel az Ő gyermeke, ezért érdekli a jóléte, és ha mi megpróbálunk hasznot húzni az Ur gyermekének kárára; gondoljátok, hogy meg lesz velünk elégedve? (…) Igaznak és nagylelkűnek kell lennünk egymáshoz. „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.” Azt mondták nekünk, hogy ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” [Márk 12:30-31.] Megtesszük ezt? Ha megtettük, mennyire kellemes lehet az Ur elé járulni. (…)

Úgy kell élnünk, hogy az egymást iránt érzett szeretetünk állandóan növekedjen, és ne halványuljon, és keblünkben jószívűség legyen, hogy viselni tudjuk egymás gyengeségeit, érezve, hogy Isten gyermekei vagyunk, törekedve az Ő igéjének, akaratának és törvényének a megvalósítására. És utána bánjunk mindenkivel jól.⁶

Telve kell lennünk jószívűséggel, testvéri kedvességgel, gyengédséggel és szeretettel egymás iránt, és szeretettel minden ember iránt. Úgy kell éreznünk, ahogy Mennyei Atyánk is érez.⁷

Keressétek egymás boldogulását, ahogy a szentírás is mondja: „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” [Rómabeliek 12:10] Azt mondjátok, hogy ez meglehetősen nehéz; nos, ennek ellenére jobb lesz, ha így tesztek! Azt mondták nekünk, hogy úgy szeressük a felebarátunkat, mint saját magunkat. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor majd később a felebarátainkat jobban szeretjük önmagunknál, és ha alkalom adódik előnyre, azt átengedjük nekik. Akkor nemcsak a törvénynek és a prófétáknak teszünk eleget, hanem az evangéliumnak is. Fejlesszük ki a szeretet és a kedvesség szellemét, és temessünk el minden kicsi kellemetlenséget!⁸

Az evangélium segít nekünk kifejleszteni a szeretetet és az egységet

A vallás, amit magunkénak fogadtunk el, szellemi fontosságában kapcsolatot teremt közöttünk és segít nekünk egymást szeretni. Szeretném, ha egy kicsivel több ilyen hajlandóság lenne bennünk, és egy kicsit jobban szeretnénk egymást, és egy kicsit jobban figyelnénk egymás érdekeire. Bárcsak együtt tudnánk érezni a testvéreinkkel, és telve lennénk szerető kedvességgel és nagylelkűséggel egymás iránt! Bárcsak úgy éreznénk, hogy ez a testvéri szeretet folytatódik, és hogy tovább terjed és növekszik, és árad az élet forrásából - Istentől; szívtől-szívig, mint ahogy az olajat egyik edényből a másikba töltik! Bárcsak egyetemes lenne közöttünk ez a harmónia, együttérzés, kedvesség és szeretet! Ezt teszi értünk az evangélium, ha hagyjuk.⁹

Nemrégen az egyik [egyházi] gyűlésen huszonöt nemzetiség képviseltette magát. Van valami érzelmi különbség ezek között a különféle emberek között? Nincs.

Mostanában beszélgettem egy úriemberrel az angolok és az írek között fennálló néhány nehézségről, amiről azt mondtam neki, siralmas, hogy ilyen érzések léteznek. Nos - mondta -, ez két különböző nemzetiség és nem tudnak kapcsolatot létesíteni. Az egyik kelta, a másik pedig angolszász, ezért különböznek rokonszenvben és érzésekben. Eltérnek az eszméik és az érzéseik; eltér a műveltségük és az ösztöneik. Ami ezt illeti, nagyon igaz. De mi a helyzet velünk? Mi itt a Szentlélek sugalmazására gyűltünk össze, és ahogy azt már korábban elmondtam, érzelmi és lelki egységet teremtünk, olyan egységet és összhangot, ami nem létezik a világban. Jézus azt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:35) (…)

Hogy is van ez testvérek? Skandinávok vagyunk? Angolok vagyunk? Skótok, svájciak vagy hollandok vagyunk a körülményektől függően? Nem; Isten Szelleme, melyet az evangélium követelményei iránti engedelmességgel nyerünk el, újjászületve a víz és a Szellem által, eggyé tette szívünket, hitünket, keresztségünket; közöttünk nincsenek ilyen nemzetiségi és osztálykülönbségek.¹⁰

Nem vagyunk egyformák. Más az arcunk, mások a szokásaink, noha ugyanabból az anyagból vagyunk és ugyanolyan szervezettel bírunk. Annyira eltérőek vagyunk, hogy nehezen találnánk két teljesen egyforma embert. Nem szeretném, ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, mert ezekben a dolgokban hajlandó vagyok nagy mozgásteret adni mindenkinek; szeretném azonban azt látni, hogy mindenki helyesen cselekszik és Istenhez ragaszkodik. Ami pedig a többi rengeteg apró dolgot illeti, azok nem nagyon érdekelnek¹¹.

Szeretetünket bizonyítjuk, ha tevékenyen törődünk másokkal

Ha a jó emberek az egyszerű, létfontosságú szükségletekben szenvednek hiányt, a szentírások azt mondják: „A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?” [1 János 3:17] És ezekkel a dolgokkal kapcsolatban mindenkinek a szükségére tekintettel kell lennünk. (…) Ne tegyük koldussá őket; hanem testvérként kezeljük őket, jó és tiszteletreméltó férfiakként és nőkként; megbizonyosodva arról, hogy gondoskodnak róluk.

Láttam olyan embereket, akik letérdelnek és tiszta szívükből azért imádkoznak Istenhez, hogy táplálja a szegényeket és öltöztesse fel a mezteleneket. No már most, én soha nem kérem az Urat, hogy olyat tegyen, amit én nem tennék meg. Ha vannak ilyenek közöttünk, cselekedjünk és könnyítsünk a helyzetükön. (…) És ha az embereket valamilyen csapás sújtotta, gondoskodjatok róluk, és adjatok meg nekik minden szükséges dolgot a boldogulásukhoz és boldogságukhoz. És ezért majd Isten megáld minket.

Én sokkal inkább azt szeretném látni, hogy visztek nekik mondjuk egy csomag lisztet, valamennyi húst, (…) cukrot, vajat és sajtot, valamint ruhát, tüzelőanyagot és ehhez hasonló, az élethez szükséges kényelmet és segítséget, és így megpróbáljátok boldoggá tenni az embereket. Több ez, mint az összes ima, amit az Úrhoz intézni tudtok ezzel kapcsolatban; és Ő is szívesebben látná ezt. Ez a megfelelő módja annak, amit tennünk kell. A kapott áldásokat próbáljuk meg szétosztani, Isten pedig majd megáld és vezet minket a békesség útján.¹²

Egyszer egy ember jött Jézushoz és azt kérdezte tőle, hogy melyik a legnagyobb parancsolat. Az Üdvözítő azt felelte neki: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” [Máté 22:37-39] Meg tudjuk tenni? Néha ez nehéz munka, nemde? Gyakran úgy érezzük, hogy inkább teszünk két dollárt a zsebünkbe, mint egyet a felebarátunk zsebébe, igaz? Legyen inkább két vagy három tehenünk, mint hogy egyet a felebarátunknak adjunk? (…)

Bánjatok jól mindenkivel, és cselekedjetek helyesen mindenkivel, gyakoroljátok a kedvesség szellemét minden emberrel. És ha meglátod valakinek a jószágát valaki más gabonaföldjén, akkor érdekeljen annyira benneteket a boldogulása, hogy odamentek és elzavarjátok őket. Próbáljátok meg hozzájárulni a felebarátaitok boldogulásához, és segítsetek nekik a lehető legnagyobb kényelmet biztosítani - Isten majd megáld minket, és mi pedig megáldjuk egymást.¹³

Szeretetet mutatunk, ha megbocsátunk másoknak és a bocsánatukat kérjük

Bánjatok helyesen egymással. Követtetek el bűnt egymás ellen? Ha igen, menjetek és hozzátok rendbe! Becsaptátok egymást? Menjetek és tegyétek helyre! Barátságtalanul beszéltél a testvéreiddel? Ha igen, akkor ismerd be, hogy megsértetted és kérd a bocsánatát, azzal az ígérettel, hogy a jövőben jobban viselkedsz! Másrészt, akkor ő azt mondhatja: „Igen, én pedig ezt és ezt mondtam a minap, te megbocsátasz nekem?” Mennyivel jobb lenne ez, és ez a hozzáállás mennyivel inkább összhangban lenne Isten szentjének elhívásával, mint a haragos érzések halmozása a szívekben.¹⁴

Bánjunk kedvesen egymással és tartsuk tiszteletben egymás jó hírét; törődjünk egymás boldogulásával, és úgy bánjunk mindenkivel, ahogy mi szeretnénk, hogy Isten velünk bánjon! És ezek után, amikor az Úr elé járulunk, azt mondhatjuk: „[Atyánk], bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek” [Máté 6:12, 14], mert ha mi nem bocsátunk meg a testvérünknek, hogyan várhatjuk el Mennyei Atyánktól, hogy megbocsásson nekünk? Ha bármilyen gondunk van a felebarátunkkal, akkor igyekezzünk azt rendbe hozni! Mondd azt: „Testvérem, a lelkiismeretem bánt valami miatt, amit mondtam rólad vagy tettem ellened, vagy egy megállapodásban téged kihasználva nyertem rajtad, és most azért jöttem, hogy ezt rendbe tegyem, mert elhatároztam, hogy jót cselekszem, bármit is tesznek mások.”¹⁵

Ha az emberek, rossz útra tévedve meggondolatlanul cselekednek és azon igyekeznek, hogy kárt okozzanak nekünk, akkor nekünk is keresnünk kellene azt, hogyan tudnánk nekik ártani? Nem, mi próbáljuk a tőlünk telhető legjobbat tenni velük. „De ez nem természetes.” Akkor nekünk meg kell változnunk a természetesről a kegyelemmel teljesre. Jézus azt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket;” stb. [Máté 5:43-44] Amikor mindezt megteszitek és a törvény minden követelményét megtartjátok, mi mást kérhetnek tőletek? Semmit. (…)

Ha gond van közöttem és valaki más között, hajlandó lennék ésszerű engedményt tenni, igen, nagy, sőt messzemenő engedményeket tenni. Engednék neki; azt mondanám, hogy nem akarok veszekedni, én szent akarok lenni. A tisztaságért, az erényért, a testvériességért és Isten törvényei iránti engedelmességért küzdők a földön, valamint trónusokért és birodalmakért és fejedelemségekért az örökkévaló világokban, és nem engedem meg, hogy ilyen jelentéktelen csatározások megzavarják a jövőmet. Én az élet pártján vagyok, az örökkévaló életek és az örökkévaló felmagasztosulások pártján Isten királyságában.¹⁶

„Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek.” Állandóan erre gondoltok? Letérdelünk, és sokan azt gondoljuk, hogy meglehetősen jó emberek vagyunk; de ott van ez meg ez a testvér, aki nem teljesen helyesen cselekszik, akit én nem is nagyon szeretek, és egy kicsit ki is beszélem, mert megsértett engem, és én teljes megtorlást szeretnék, de ó, Istenem, nem bocsátanád meg a bűneimet? De igen, mondja az Úr, azzal a feltétellel, hogy te is megbocsátasz a testvérednek, és csakis ezzel az egy feltétellel. „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat.” [Máté 5:23-24] Ha eleget teszünk ennek a törvénynek, akkor mondhatjuk azt, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.

A jelen állapotunkban, ha az Úr válaszolna az imáinkra, sokunknak nem bocsátana meg. Ha azt akarjuk, hogy minden ember jó szent legyen, akkor legyünk mi magunk jó szentek. Az, aki másnak azt mondja, hogy „Ne lopj!”, az maga se lopjon! Te, aki arra tanítod a testvéredet, hogy ne mondjon rosszat a felebarátjáról, te magad is tartózkodsz ettől? (…)

Egymás érdekéért kell dolgoznunk, egymás iránti jóindulattal. Feltételezik rólunk, hogy testvérek vagyunk az egyházban és Isten királyságában, az örökkévaló evangélium felbonthatatlan kötelékével egybekötve, nemcsak időre, hanem az örökkévalóságra is. Ezért minden cselekedetünkkel erre kell törekednünk, az Igazlelkűség és a barátság alapelveire támaszkodva.¹⁷

Követnünk kell az Üdvözítő szeretetének tökéletes példáját!

Az emberiség iránt érzett érzéseinknek általában olyanoknak kell lenniük, mint amilyet Jézus érzett irántuk. Ő arra törekedett, hogy elősegítse a jólétüket, és a mottónk legyen az, ami neki volt - legyen „e földön békesség, és az emberekhez jó akarat” [Lukács 2:14]. Nem számít, hogy kik ők vagy mik ők, nekünk arra kell törekednünk, hogy elősegítsük Ádám összes leszármazottjának a boldogságát és a jóllétét.¹⁸

Ha megbotlunk egy kicsit, az Üdvözítő nem úgy cselekszik, mint a bolond és bosszúálló ember, aki ezért egy másikat gáncsol el. Ő tele van kedvességgel, hosszútűréssel és elnézéssel, és mindenkivel kedvesen, udvariasan bánik. Ezeket az érzéseket kell megszoknunk, hogy ezek irányítsanak minket; ezek az alapelvek, és ez a szellem ösztönözzön minden eldert Izráelben; és ezekkel irányítsa az életét és a cselekedeteit!¹⁹

Ha Jézus, amíg a földön volt, türelmesen el tudta viselni az emberek gúnyolódásait, csúfolásait és szemrehányásait, amikkel válogatás nélkül elhalmozták; ha rendelkezésünkre állnak azok az alapelvek, melyeket Ő jelentett ki, mi is képesek leszünk fenntartani azokat a nemes és nagylelkű érzéseket, amelyek a keblében lakoztak. (…)

Jézus az előre elrendelt terv szerint, és Istennek az emberiség családjára vonatkozó céljából jött ide, az Atya Egyszülött Fiaként kegyelemmel és igazsággal telve. Azért jött, hogy feláldozza magát, az igazságost az igaztalanért; hogy eleget tegyen egy megszegett törvény követelményeinek, aminek a megtartására az emberiség családja képtelen volt; hogy kimentse őket a bukás romjai alól; hogy kivezesse őket a halál hatalmából, aminek minden ember alá lett vetve a törvény megszegése miatt, és Ő maga, az Isten Fia … ajánlotta fel magát megfelelő kiengesztelőként a világ bűneiért. És amikor ellenkeztek vele, elutasították, kiűzték, leköpték és megrágalmazták; továbbá amikor keresztre feszítették, … Ő [azt mondta]: „Atyám! bocsáss meg nékik; mert nem tudják, mit cselekesznek.” [Lukács 23:34]

Azt tanította, hogy régen a törvényben meg volt írva: „szemet szemért és fogat fogért”, de Ő azt mondta: „Én pedig azt mondom … Szeressétek ellenségeitek, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” [Máté 5:38-39, 44-45] Ezek Istenhez méltó alapelvek voltak; ezek olyan érzések, amelyeket ha megtart az emberiség családja, akkor az felemeli abból az alacsony és alantas helyzetéből, amiben küszködnek - egy emelkedettebb szintre helyezi őket, ami összeköttetésbe hozza őket Mennyei Atyjukkal, és felkészíti őket az Istenek társaságára az örökkévaló világokban.²⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Miért fontos emlékeznünk a másokkal tartott kapcsolatainkban arra, hogy minden ember Mennyei Atyánk gyermeke? Mit tehetünk annak érdekében, hogy úgy érezzünk „ahogy Mennyei Atyánk érez” mások iránt? Milyen módokat láttál arra, amivel az emberek „egymás boldogulását” keresik?
Hogyan kell élnünk ahhoz, hogy „az egymás iránt érzett szeretet állandóan növekedjen és ne halványuljon”? Mit tehetünk azért, hogy ezt a családjainkban is megvalósítsuk?
Milyen módokon segített neked az evangélium kifejleszteni a mások iránti szeretetet?
Milyen lehetőségeid vannak, hogy segíts azokon, akik „az élet egyszerű, létfontosságú dolgaiban szenvednek hiányt”? Hogyan tudhatjuk meg, hogy miként kell a legjobb módon reagálni ezekben a helyzetekben?
Hogyan kellene megoldani a problémáinkat másokkal? Hogyan növelhetjük szeretetünket azok iránt, akik nem értenek egyet velünk?
Miért fontos megbocsátani másoknak? A másoknak való megbocsátás milyen hatással van arra a képességünkre, hogy érezzük a Szellemet? Milyen hatással van ránk, ha nem bocsátunk meg másoknak?
Hogyan tudjuk elkerülni, hogy megsértsünk másokat vagy megsértsenek minket? Hogyan győzhetjük le a büszkeségünket, hogy mások bocsánatát kérjük?
Milyen példákat adott az Üdvözítő a szeretettel és a megbocsátással kapcsolatban? Hogyan segített neked az Ő példája másokat szeretni vagy megbocsátani nekik?

Kapcsolódó szentírások: Máté 22:35—40; János 13:34-35; Móziás 23:15; Moróni 7:45-48; T&Sz 12:8; 64:8-10.