19.Fejezet

Fizikai áldások és a tizedfízetés törvénye

Azt tanították nekünk, hogy fizessük a tizedünket, hogy ezzel ismerjük el Istennek, hogy mi az O népe vagyunk, és ha O mindazt megadja, amit kérünk, akkor annak egy tizedét visszaadhatjuk, és ezzel a cselekedettel elismerjük az O kezét.¹

John Taylor életéből

John Taylor hitte, hogy Isten a lelki áldásainkon túl gondoskodik a fizikai szükségleteinkről is. Ezért bátorította a szenteket, hogy kutassák és ismerjék el Isten kezét a fizikai dolgokban, azt tanítva, hogy „hozzuk olyan helyzetbe magunkat, hogy az Úr mutasson utat és vezessen minket mind a fizikai, mind a lelki dolgokban, vagy soha nem nyerjükel el azt a dicsőséget, amelyre oly sokan törekszünk.”²

Az élet fenntartásához szükséges fizikai dolgok fontosságának felismerésén túl, Taylor elnök megőrizte a világ dolgaival kapcsolatos helyes meglátását is. Taylor elnök fizikai gazdagsággal kapcsolatos nézeteiről elder B. H. Roberts a hetvenektől ezt írta: „Soha nem kötelezte el magát a pénzszerzésre. (…) Mégis, a Nauvoo-ban összegyűjtött ingatlanok mennyisége, amelyeket feláldozott, amikor a pusztába a világ gazdagságába beleszeretni. Ez volt a mottója: ,A pénz kevésbé fontos ott, ahol az igazság az Úr.’”³

Taylor elnök számára a tizedfizetés törvényének betartása fontos szerepet játszott a fizikai feladatainak teljesítésében és Isten kezének felismerésében minden áldásban. Abban az időben, amikor a tizedet még természetben fizették és nem pénzben, a gyermekeinek azt tanította, hogy az Úrnak mindenből a legjobbat kellett adni, hálából mindazokért a dolgokért, amelyeket kaptak. „Amikor ősszel leszüreteltük a gyümölcsöt - írta fia, Moses W. Taylor – ,apa odajött, hogy megvizsgálja a kosarakat, amelyekből kiválasztotta a legnagyobb és legszebb gyümölcsöket azt mondván: ,Ebből fizessétek a tizedet és bizonyosodjatok meg arról, hogy az egészet befizetitek!’”⁴

John Taylor tanításai

Adósai vagyunk Istennek mindazokért a dolgokért, amink van

Ki teremtett minket? Ki szervezett meg minket, és azokat az elemeket, amelyek körülvesznek bennünket, és amelyeket belélegzünk? Ki szervezte meg a bolygórendszert, amelyet magunk körül látunk? Ki gondoskodik reggeliről, ebédről és vacsoráról azon millióknak, akik a föld színén laknak? Ki öltözteti őket úgy, mint a mező liliomait? Ki adja az embernek a lélegzetet, az életet, az egészséget, a mozgáshoz szükséges erőt, a gondolatot, és minden, Istenhez hasonló tulajdonságot, amivel megáldatott? Honnan származnak ezek a dolgok? Ki irányította és igazgatja a világ dolgait a teremetéstől kezdve mostanáig? A Nagy Vagyok, a Nagy Elohim, a Nagy Isten, aki a mi Atyánk.⁵

[Jézus azt mondta]: „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” [Máté 6:28-29] Azt mondja: „Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.” Akkor nem gondoskodna rólatok is, ó, „ti kicsinyhitűek”? [Lásd Máté 6:26, 30.] (…)

Ha van életünk, vagy egészségünk, vagy ha vannak tulajdonaink; ha vannak gyermekeink, barátaink és otthonunk, ha rendelkezünk az igazság világosságával, az örökkévaló evangélium áldásaival, Isten kinyilatkoztatásaival, a szent papsággal, és a vele járó valamennyi áldással, irányítással és szabállyal, ezek és minden igaz öröm, amivel rendelkezünk, Istentől származik. Erről nem mindig veszünk tudomást, ennek ellenére igaz, hogy minden jóért és tökéletes ajándékért adósai vagyunk Istennek [lásd Jakab 1:17]. Ő szervezte meg a testünket, ahogyan létezik minden tökéletességével, szimmetriájával és szépségével együtt. Ahogyan ezt a költő kifejezte:

„O teremtette a dombokat ékesítő füveket,
És kukoricával ültette be a mosolygó mezőket.
Kezéből eteti a vadon állatait,
És a hollók éhesen síró fiókáit.”

O kegyelmes, kedves és jóakaratú minden teremtményével szemben, és helyesen tesszük, ha néha elgondolkodunk ezeken a dolgokon, mert akkor tudatosul bennünk, hogy a Mindenhatótól függünk.

Ennek a világnak a dolgairól beszélgetve sokan gyakran megkérdezik: „Szükséges-e ezekkel a dolgokkal foglalkoznunk?” Természetesen, igen. Hát nem Sión felépítéséről beszélünk? Természetesen, arról. Nem városok építéséről és gyönyörű lakhelyek készítéséről beszélünk, kertekről és gyümölcsösökről, és arról, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, amiben mi és a családunk élvezhetik az élet áldásait? De igen. Isten földet és minden szükséges elemet rendelkezésünkre bocsátott erre a célra, és értelmet adott, hogy használni tudjuk ezeket. Azt a nagy dolgot tervezte azonban, hogy miközben mi felhasználjuk az értelmet, amit ő ad nekünk, hogy teljesítsük a különféle célokat, amik kívánatosak a jólétünkhöz és a boldogágunkhoz, ne feledkezzünk meg Őróla, aki minden jelenlegi és jövőbeli áldásunk forrása.⁶

Isten a mi Istenünk, akiben bízunk; nekünk nincs semmink, amivel dicsekedhetnénk. Gazdagok vagyunk? Ki adta azt nekünk? Az Úr. Van tulajdonunk? Ki adta azt a kezünkbe? Az Úr. A lovaink, a jószágaink és a juhaink, a nyájaink, a csordáink és a birtokaink mind az Ő ajándékai. A föld aranya, ezüstje és minden drága kincse, továbbá a számtalan dombon legelő jószágok, mind az övéi, és mi is az övéi vagyunk - az Ő kezében vagyunk, és minden nemzet az Ő kezében van, és Ő úgy tesz velünk és velük, ahogy azt jónak látja. Szerető, bölcs Atyaként gondoskodik majd az érdekeiről; és amikor eljön az ítélet ideje, akkor azt nem tagadja meg. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a mi erőnk Istenben van; nincs semmink, amivel dicsekedhetnénk, nincs olyan értelmünk, amit ne Isten adott volna nekünk; nincs semmink az életben, vagy a tulajdonunkban, csak az, amit az Úr adott nekünk. Mindenünk, amink csak van a halandóságban és az örökkévalóságban, azt tőle kaptuk.⁷

Minden, amivel csak rendelkezünk az Isten ajándéka. Mindenben el kell ismernünk Őt. Néha olyan emberekről beszélünk, akiknek ilyen vagy olyan jogaik vannak. Nincsenek jogaink, csak azok, amelyeket Isten ad nekünk. És elmondom nektek, hogy mit fog megmutatni az utolsó napi szenteknek. Ő be fogja bizonyítani nekik, hogy az arany és az ezüst az övé, és a számtalan dombon legelő jószág is; Ő annak adja ezeket, akinek akarja, és attól tartja visz-sza, akitől csak akarja. Ő meg fogja nektek mutatni, hogy ez a tényállás. Biztonságunk, boldogságunk és boldogulásunk attól függ, hogy mennyire engedelmeskedünk Istennek és törvényeinek, és ugyanettől függ a felmagasztosulásunk az időben és az örökkévalóságban.⁸

A fizikai áldásaink és felelősségeink megértése az evangélium része

Örülök, hogy beszélhetek Isten királyságának dolgairól, és más olyan dolgokról is, amelyekről néhányan azt gondolják, hogy nem állnak közvetlenül kapcsolatban Isten királyságával. Valójában bizony kapcsolatban állnak vele; mert minden fizikai és lelki dolog, minden a testünkkel és a lelkűnkkel kapcsolatos dolog, minden olyan dolog, amelyet a földi boldogságunk és jólétünk előmozdítására, illetve a mennyei királyságba való felmagasztosulásunk elnyerésére szántak, kapcsolatban áll az evangéliummal, és hozzánk, utolsó napi szentekhez tartozik.⁹

Nemcsak vallásos célok miatt gyültünk össze, hanem azért is, hogy megbeszéljünk minden dolgot, mely Isten földi egyházának és királyságának érdekeit szolgálja. (…) Továbbá azért gyűlünk össze, hogy megbeszéljük, melyik a legjobb út, amelyre törekednünk kell a fizikai és a szellemi dolgokra vonatkozólag, mivel egyaránt van testünk és szellemünk. Enni, inni és ruházkodni kell, hogy éljünk, szükségessé válik, hogy figyelembe vegyünk fizikai dolgokat, és megbeszéljük azokat a konferenciáinkon; hogy megfontoljuk azokat a dolgokat, amelyeket arra terveztek, hogy Isten szentjei javára váljon, hogy megáldja és felmagasztosítsa őket, életünkben a lelki dolgainkkal, vagy a hivatásunkkal illetve a kötelességeinkkel kapcsolatban egyaránt, férjekként, feleségekként, szülőkként és gyermekekként, mesterekként és szolgákként. (…) Számunkra elképzelhetetlen a szigorúan csak vallásos érzések gondolata és semmi másé; de azért mindent Isten félelmével teszünk. A mi vallásunk sokkal átfogóbb, mint a világé; nem arra sarkallja a tagjait, hogy csak „üljenek és magukat az üdvösségbe énekeljék”, hanem magába foglalja az emberiség érdekeit, annak minden elképzelhető állapotában, továbbá a világ valamennyi igazságát magába foglalja.¹⁰

Az Úr alig várja, hogy jót tehessen velünk, hogy megvilágítsa az elménket, hogy átjárja az ítéleteinket, hogy feltárja számunkra az akaratát, és hogy megerősítsen és felkészítsen minket azokra a hatalmas eseményekre, amelyeknek meg kell történniük ezekben az utolsó napokban. Az a vágya, hogy megmutassa nekünk, hogyan üdvözíthetjük magunkat, hogyan áldhatjuk meg magunkat testileg és lelkileg, értelmileg, erkölcsileg, fizikailag, politikailag és minden lehetséges módon, amellyel képes áldásokat adni a bukott emberiség számára.¹¹

A tizedfízetésen keresztül elismerjük Istent, megmutatjuk hithfiségünket, és nagyobb áldásokra készítjük fel magunkat

Emberekként elismerjük, hogy a tizedfizetés törvénye az Úrtól származik; akkor miért van az, hogy olyan sokat kell beszélnünk ezzel kapcsolatban? Ha nem vagyunk becsületesek magunkkal, és az Istenünkkel, akkor mire jó nekünk azt vallani, hogy Isten képviselői vagyunk, hogy Izráel elderei vagyunk, hogy ránk ruházták a szent papságot, hogy az élet útjainak tanítói vagyunk? Az ősi zsidók, az ősi farizeusok minden gonoszságukkal és romlottságukkal azzal dicsekedhettek, hogy mindenükből tizedet fizettek. Azt valljuk magunkról, hogy jobbak vagyunk az ősi farizeusoknál, mégis úgy látszik, hogy az embereknek közöttünk nagyon nehéz becsületesnek lenni magukkal és az Istenükkel, egy ilyen egyszerű tantétellel kapcsolatban, mint ez. (…)

[Az Úr] elsősorban azt akarja, hogy az emberek ismerjék el Istent ebben az apró földi tantételben, azt akarja, hogy ismerjék el Őt, azáltal, hogy egy kis részt neki adnak, vagyis egy tizedét annak, amit Ő ad nekik, hogy megvizsgálja, becsületesek lesznek-e ebben a csekély dologban, hogy meggyőződjön arról, tiszteletreméltó, nemes lelkű emberként cselekszenek-e vagy sem, illetve megpróbálják-e becsapni Őt. Ha ezt becsületesen és lelkiismeretesen megtesszük addig, amíg eleget teszünk a kötelességünknek, akkor felkészültek vagyunk bármi másra. Az Urat a tantétel értékeli, nem a tized, amit fizetünk; nem érdekli a tizedfizetésünk, de érdekli, hogy megcselekedj ük-e a jót. Ha nem tudunk kevés dologban hithüek lenni, akkor nem várhatjuk el, hogy sok dolgot bízzon ránk [lásd Máté 25:21],¹²

[A tizedfizetés törvénye] próbatétel Isten népe számára, vagy a számunkra, akik annak valljuk magunkat, hogy megtudjuk az emberek betartanak-e egy bizonyos törvényt, amit a Mindenható adott, vagy sem, és ily módon szerezzen bizonyítékot hűségükről és engedelmességükről. Nos, ha e szerint élünk, akkor minden jó és helyes; ha nem, akkor meg van írva, hogy „különben nem találtatnak méltóknak arra, hogy közöttetek maradjanak”. [T&Sz 119:5.] (…)

Sion felépítéséről beszélünk. Ez az, ahol az egész oly hatalmas erővel hat rám, és rátok is, amikor ezt megértitek úgy, ahogy van, és az Igazság Szellemének a világosságával látjátok. Mert meg van írva: „És mondom nektek: Ha népem nem tekinti szentnek és nem engedelmeskedik ennek a törvénynek, és ez által nem szenteli nekem Sión földjét úgy, hogy ott törvényeim és rendelkezéseim betartassanak, és igen szentté lehessen akkor, íme, bizony, mondom nektek, az nem lehet Sión földje számotokra. [T&Sz 119:6] Nos, mi Sión földjének felépítéséről beszélünk, amely egyike azoknak a dolgoknak, amiért itt vagyunk. És Isten azt mondta, hogy ha nem engedelmeskedünk ennek a törvénynek, akkor ez nem lesz Sión földje a számunkra. (…)

[A tizedfizetés] tantétel, amelynek irányítania kell minket. Nem azért vagyok itt, és nem azért vagytok itt, hogy a saját tervünket, érzéseinket és céljainkat vigyük végbe. Még Jézus maga sem ezért jött. A saját szavai szerint, nem azért jött, hogy a saját akaratát teljesítse, hanem azért, hogy Atyjának akaratát, aki küldte Őt [lásd János 5:30], Nem azért vagyunk itt, hogy a saját akaratunkat, hanem, hogy az Atya akaratát teljesítsük, aki minket is elküldött, és aki elhívott minket a mi szent és felmagasztalt elhívásainkba. (…)

Néhányan azt feltételezik, hogy ezek a fizikai dolgok nem nagyon fontosak. Nem nagyon fontosak, ha úgy ítéljük meg azokat, ahogyan közülünk sokan munkálkodnak; de nagyon fontosak, ha az igazság mérlegén mérlegeljük azokat, továbbá az örökkévaló élet tantételei szerint, amelyeket Isten nyilatkoztatott ki, amelyek a legfontosabbak a szentek számára, ezek a dolgok roppant fontosak az élők és a halottak számára egyaránt, az emberek miriádjai számára, akik már éltek, és akik élni fognak. (…)

Arra vágyom, hogy lássam a népet a tizedfizetés törvénye szerint élni, mert ez egy egyszerű és egyenes parancs a számunkra. Nem azért, mert személyesen érdekel, hogy az emberek fizetnek-e tizedet vagy sem, és szerintem az Urat magát sem érdekli ez. Övé az arany és az ezüst, és a dombokon legelő jószágok; és övé a hatalom, hogy mindenben parancsoljon. És amit a világ javaiból birtokolunk, azt azért kaptuk, hogy bölcsen használjuk fel, mert nem vihetjük magunkkal, amikor elszólítanak minket e világból. Nekünk, a Mindenható szentjeinek becsületesnek és egyenesnek kell lennünk, és a helyes úton kell haladnunk, valamint teljes mértékben feddhetetlennek kell lennünk, továbbá mindenhol és minden időben meg kell őriznünk a helyes tantételeket.¹³

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Milyen fizikai áldásokat adott nekünk Isten? Miért fontos elismerni, hogy mindezek az áldások Isten ajándékaiként érkeznek? Mi az oka annak, hogy néhány ember megfeledkezik arról, hogy Isten a forrása ezeknek az áldásoknak?
Mi a kapcsolat a földi javaink felhasználása és a lelki jólétünk között? (Lásd még T&Sz 104:13-18.) Hogyan tudnánk jobban hasznosítani azokat az áldásokat, amelyeket Isten ad nekünk?
Hogyan fejezi ki a tizedfizetés az Úr iránt érzett szeretetünket és hálánkat? Hogyan fejleszthetjük ki a hálaadás érzését, amikor befizetjük a tizedet és az felajánlásokat?
Hogyan taníthatod meg a gyermekeidnek és az unokáidnak, hogy fizessenek teljes tizedet?
Időnként miért különösen nagy kihívás tizedet fizetni? Mit tehetünk azért, hogy legyőzzük ezeket a kihívásokat?
Miért fontos még akkor is fizetni a tizedet, ha esetleg egész életünkben anyagi problémákkal kell küszködnünk? Milyen lelki és fizikai áldások származtak abból, hogy engedelmeskedtél a tizedfizetés törvényének?

Kapcsolódó szentírások: 3 Mózes 27:30; Ésaiás 45:12; Malakiás 3:8-12; Móziás 2:20-22; T&Sz 59:21; 104:13-18; 119:1-7; 120.