2 . Fejezet

Az örökkévaló evangélium

Az örökkévaló evangélium … ismeretlen volt egészen addig, amíg az Úr ki nem nyilatkoztatta a mennyekből az angyalának hangja által, és amikor megkapjuk ezeket az alapelveket, és azok bennünk lakoznak, akkor fogunk rendelkezni az örökkévaló élet alap elveivel.¹

John Taylor életéből

1836 -ban a kanadai Torontóban John Taylor és számos más egyén hetente többször találkoztak, hogy tanulmányozzák a Bibliát, és törekedjenek az igazság megértésre. Nagyon erősen hittek Izráel összegyűjtésében, a Szellem ajándékaiban, az Úr ezeréves uralkodásában, az apostolok és a próféták szükségességében, és az Istentől származó megfelelő felhatalmazás által elvégzett szertartások fontosságában, jóllehet, akkor még nem ismertek egyetlen egyházat sem, amely ezeket a tantételeket tanította volna. John Taylor ezt mondta az igazság utáni kutatásukkal kapcsolatban: „Imádkoztunk az Úrhoz és böjtöltünk, hogy Isten tanítson nekünk igaz alapelveket, hogy állítsa vissza a tiszta, ősi evangéliumot, és hogy ha volt igaz egyház a föld színén, küldjön hozzánk egy hírnököt.”

Imáikra hamarosan válasz kaptak elder Parley P. Pratt érkezésével. Mielőtt elder Pratt elindult a missziójára, elder Heber C. Kimball azt jövendölte neki: „Az Úr akarata, hogy Kanadába menj, van ott egy nép, amely szorgosan keresi az igazságot, és közülük sokan hinni fognak a szavadban és befogadják az evangéliumot.”

Elder Pratt Torontóban kezdte hirdetni az igét, és nem sokkal később bemutatták John Taylomak és azoknak, akik vele együtt tanultak. Taylor elnök később ezt írta: „Nagy örömmel töltött el minket a prédikációja; azonban amikor tanúságát tette Joseph Smith-ről és a Mormon könyvéről, nem tudtuk, hogy mit mondjunk. Az első beszédekből, amit prédikált, nyolcat leírtam, és összehasonlítottam azokat a szentírásokkal. Megvizsgáltam a Mormon könyvével kapcsolatos bizonyságokat is, és olvastam a Tanok és szövetségeket. Három héten keresztül rendszeresen ezt tettem, és követtem Parley [testvért] egyik helyről a másikra.”²

John Taylor hamarosan meggyőződött arról, hogy az örökkévaló evangélium visszaállíttatott. 1836. május 9-én megkeresztelkedett. Misszionáriusként, apostolként és végül az egyház elnökeként örömét lelte az evangélium örökkévaló, változatlan igazságainak tanításában.

John Taylor tanításai

Az evangélium segít nekünk megérteni Isten tulajdonságait, és felkészít minket, hogy részesüljünk a felmagasztosulásban

Mi, az utolsó napi szentek, hiszünk először is az evangéliumban, és ez egy óriási dolog, mert az evangélium olyan alapelveket ölel fel, amelyek mélyebbek, átfogóbbak és távolabb terjednek, mint bármi más, amit képesek vagyunk felfogni. Az evangélium tanít minket Isten létezéséről és tulajdonságairól. Továbbá tanít minket az ehhez az Istenhez fűződő kapcsolatunkról, és az utódaiként ránk háruló különböző felelősségekről. Megtanítja nekünk a különböző kötelességeket és felelősségeket, amikkel családunknak és barátainknak, a közösségnek, az élőknek és holtaknak tartozunk. Feltárja nekünk a jövővel kapcsolatos alapelveket is. Sőt, az egyik régi tanítvány szavai szerint világosságra hozza „az életet és a halhatatlanságot” [lásd 2 Timótheus 1:10], kapcsolatot teremt Isten és mi közöttünk, és felkészít minket az örökkévaló világban történő felmagasztosulásra.³

Ez az evangélium kapcsolatba hozza az embert Istennel, az ő Mennyei Atyjával; ez az evangélium világosságra hozza az életet és a halhatatlanságot; ezt az evangéliumot minden ember érdekében hirdetik a föld minden részén. (…) Ez az üdvözülés üzenete a föld nemzeteinek. (…) Istent érdekli az egész emberiség családjának boldogulása, és e célból alapelveket alapított a földön, melyek a menynyekben is léteznek–egy evangéliumot, ami létezett az örökkévaló világokban az istenek között, ami olyan alapelveket tartalmazott, amiket arra terveztek, hogy felemelje, nemesítse és felmagasztosítsa az emberiség családját.⁴

Az evangélium örök és változatlan

Az igazság nagyszerű alapelvei nagyon változatosak és átfogóak. (…) Visszanyúlnak a múltba, léteznek a jelenben és átnyúlnak a jövőbe. Jézus Krisztus evangéliuma tartalmaz minden igazságot, ami az emberiség családjának üdvözülésére vonatkozik, ezért nevezik a szentírások örökkévaló evangéliumnak. (…)

Isten, Fiához, Jézus Krisztushoz hasonlóan „ugyanaz tegnap és ma és mindörökké” [1 Nefi 10:18.]. Ugyanaz intelligenciában, ugyanaz tisztaságban, ugyanaz munkáiban, terveiben, és alkotásaiban; egyszóval változatlan. És én hiszem, hogy ha a szentek, akik kapcsolatban álltak Vele a régi időkben, megjelennének most a földön, a kommunikáció ugyanazon eszközét, az intelligencia átadásának ugyanazon módját és ugyanazt a változatlan lényt találnák, aki 1 800, 4 000 vagy 6 000 évvel ezelőtt létezett.

Az igazság az, hogy az emberiség nem mindenkor volt fogékony ugyanolyan mértékű világosság, igazság és intelligencia befogadására és méltányolására, mint amit máskor birtokoltak. Isten bizonyos esetekben visszavonta arcának fényét - a Szent Szellemét–, a világosságot és az intelligenciát, ami Őbelőle árad -, egy bizonyos mértékben az emberiség családjából; de a törvényei állandóak, és Ő ugyanaz az örök, változatlan lény.

Az igazság nem változik. Ami 1 800, 4 000 vagy 6 000 évvel ezelőtt igaz volt, az ma is igaz, és ami hamis volt a világ bármely korszakában, az ma is hamis. Az igazság, mint a nagy Elohim, örök és változatlan és nekünk kell megtanulni az alapelveit, megismerni, hogy hogyan becsülhetjük meg azt, és a szerint kormányozni magunkat.

Mivel az evangélium egy alapelv, amely Istentől árad, a szerzőjéhez hasonlóan „ugyanaz tegnap és ma és mindörökké” - örök és változatlan. Isten még azelőtt rendelte el azt az emberiség üdvözülésére, mielőtt együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, vagy ez a világ létrejött. Isten elméjében volt, és ha jobban megvizsgáljuk, örök, változatlan, tántoríthatatlan tervként lett kinyilvánítva, amely megmenti, megáldja, felmagasztosítja, és méltósággal ruházza fel az embert.⁵

Ugyanezt az evangéliumot hirdették Séthnek, és minden özönvíz előtti pátriárkának, és ők ennek felhatalmazásával szolgáltak. Ennek erejével, ahogy azt már megmutatták nekünk, ragadtatott Énók és népe az égbe. Noéról ezt írták: „És az Ur felvette Noét saját rendjébe és megparancsolta neki, hogy menjen és hirdesse az evangéliumot az emberek fiainak ugyanúgy, mint ahogyan az Énóknak adatott.” [Mózes 8:19.] És tovább idézve Noé özönvíz előtti bizonyságát: „És történt, hogy Noé tovább folytatta prédikálását a nép között és mondta: Hallgassátok és figyeljetek szavamra; Higgyetek és bánjátok meg bűneiteket, és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus, az Isten Fia nevében úgy, mint atyáink, és akkor befogadjátok a Szentlelket, aki minden dolgot megmutat nektek; ha azonban ezt nem teszitek, özönvíz tör rátok; de azok nem hallgattak rá.” [Mózes 8:23-24]

Ebből megtudjuk, hogy az evangélium alapelvei a világ kezdeti korszakaiban ugyanazok voltak, mint amiket ma tanítanak.

Az evangélium és a szent papság folytatódott Noétól Ábrahámig. „Ábrahám a papságot Melkisédektől kapta, aki azt atyai ágon visszamenve, Noéig.” [T&Sz 84:14] (…) Az evangélium ismerete és gyakorlása fennmaradt Izsák, Jákób, József és más pátriákon keresztül, egészen Mózes idejéig. (…)

A megfeszített Megváltó ugyanennek az evangéliumnak a hirdetését parancsolta meg a tanítvány inak, amikor azt „monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólalnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik; betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak.” [Márk 16:15-18] (…)

Ennélfogva azt találjuk, hogy Péter, az apostolok közül a legidősebb, pünkösd napján a hívő sokaság kérdésére, hogy „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” a már idézet szavakkal válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Ur, a mi Istenünk.” [Ap. csel 2:37-39]

Ismételten, ez ugyanaz az örökkévaló, megváltoztathatatlan, változatlan evangélium volt, amelynek a földre történő visszaállításáról János, az apostol, a következőket mondta:

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” [Jelenések 14:6-7]

A Bibliától a Mormon könyvéhez fordulunk, és az oldalain felfedezhetjük, hogy ugyanazt az evangéliumot hirdették ezen a földrészen a kezdeti időktől fogva, amelynek az egész világon történő hirdetését Jézus megparancsolta a tanítványainak. A járediták Járed fivérének adott kinyilatkoztatásokon keresztül ismerték meg azt; amelynek egyikében Jézus azt mondta neki:

„íme, én vagyok az, aki a világ teremtése óta arra rendeltettem, hogy népemet megváltsam. Én Jézus Krisztus vagyok. Én vagyok az Atya és a Fiú. És énbennem az egész emberiségnek, azoknak, akik hisznek az én nevemben, örök életük lesz, és az én fiaim és leányaim lesznek.” [Éther3:14] (…)

Amikor maga Jézus jelent meg a nefitáknak, ugyanazokat az alapelveket hirdette nekik, amelyeket korábban a zsidóknak tanított, alkalmanként további igazságokat hozzáadva, az előző versben említett nép nagy hite miatt; „Ő tehát a világ kezdetétől fogva egészen dicsőséges eljövetele napjáig mindent elmagyarázott nekik.” [3 Nefi 26:3] Többek között azt mondta: „És akkor, aki hallgat szavamra és megbánja bűneit és megkeresztelkedik, üdvözül. Kutassátok tehát a próféták írásait, mert sok olyan van abban, ami erről tanúskodik.” [3 Nefi 23:5]

És ez ugyanaz az evangélium; ugyanaz az erő és szellem járja át, ugyanaz a Sugalmazás áldja meg, és ugyanaz a papság vezeti, mint amit most hirdetnek az egész világnak tanúságként.⁶

Az evangélium a boldogság, a fejlődés és a szabadság pályáján vezet bennünket

Az evangélium alapelvei a nem hívőknek nem érnek semmit és nem eredményeznek semmit. Azonban számunkra, akik hisznek benne, azok mindent magukban foglalnak az ember boldogulására vonatkozólag az időben és az örökkévalóságban. Számunkra az evangélium az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Átszövi érdekeinket, boldogságunkat és örömünket ebben az életben és a következőben egyaránt.

Úgy vesszük, hogy amikor belépünk ebbe az egyházba és magunkra vesszük az új és örökkévaló szövetséget, az egy életre szóló szolgálat, és hatással van az összes kapcsolatunkra az időben és az örökkévalóságban. És ahogy fejlődünk, ezek a gondolatok, amelyek először kicsit halványnak és homályosnak tűntek, élénkké, valóssá, életszerűvé, megfoghatóvá és tisztán felfoghatóvá válnak a számunkra, ráébredünk, hogy Isten fiaiként és leányaiként állunk a földön, a menny képviselőiként. Úgy érezzük, hogy Isten kinyilatkoztatott nekünk egy örökkévaló evangéliumot, amivel örökkévaló szövetségek és kapcsolatok járnak együtt.

Az evangélium, a működésének kezdeti időszakában, úgy kezdődik, ahogy a próféta mondta, hogy „az atyák szívét a fiákhoz fordítja, a fiák szívét pedig az atyákhoz” [Malakiás 4:6]. Többé nem kell megkérdeznünk, hogy „Ki vagyok én?”, „Honnan jöttem?”, „Mit csinálok itt?” vagy „Mi a létezésem a célja?”, mert biztos válaszaink vannak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Világossá tétettek számunkra az evangélium gyümölcsei által. (…) Ennek, és még sok más hasonló jellegű dolognak az ismerete vezet minket, hogy tovább haladjunk a pályán. Ez akadályozza meg, hogy áldozatául essünk az emberek szeszélyeinek, hóbortjainak, eszméinek és ostobaságainak.

Az örök igazság szelleme által felvilágosulva, a Szentlélekből részesülve, és a fátyolon túlra vetett reménnyel, ahová Krisztus, az előfutárunk ment, és abban a tudatban, hogy mi Isten gyermekei vagyunk és minden cselekedetünk az örökkévalóságra vonatkozik, határozottan haladunk előre az utunkon, függetlenül attól, hogy mások jó szemmel nézik azt vagy sem.⁷

Isten ránk bízta az evangéliumot és a főpapságot, melyet néhány ember feltételezése ellenére nem arra szántak, hogy az embereket igába hajtsa vagy zsarnokoskodjon az emberek lelkiismerete felett, hanem arra, hogy minden embert olyan szabaddá tegyen, amilyen szabad Isten; hogy igyanak a forrásokból, melyek „árja megörvendezteti Isten városát” [Zsoltárok 46:4], hogy megtanulják az élet törvényeit és azokban, ne pedig a romlottság útjain járjanak, hogy ne haljanak meg.⁸

Jézus Krisztus evangéliuma által kapcsolatba kerülünk Istennel. Ahogy azt az egyik ősi apostol mondta: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá, mert meg fogjuk őt látni, a mint van.” [1 János 3:2] Isten a mi Atyánk, és a kommunikáció eszköze megnyílt közte és miközöttünk; és amennyiben mi a vallásunk szerint élünk, mindenkor készek leszünk arra, hogy kezéből áldásokat kapjunk, és megtanuljuk megérteni az egyéni üdvözülésünkkel és az emberiség családjának üdvözülésével kapcsolatos helyes alapelveket.⁹

Megkaptuk az örökkévaló evangéliumot, ugyanazt, ami Jézus idejében létezett; és ez az, ami felvilágosította az elménket, növelte a teljesítményünket, és megadta a múlt és a jövő ismeretét, és ezzel kinyilatkoztatta Isten céljait, és e papság rendje és szervezete által megáld, megment, megvéd és fenntart minket, ahogyan a mai napon is.¹⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Milyennek írta le Taylor elnök az evangéliumot? Miben lenne más az életed, ha nem ismernéd az evangéliumot? Milyen élményeid voltak, amelyek megmutatják, hogy az evangélium alapelvei miként emelik fel, nemesítik és magasztosítják fel az emberiség családját?
Az evangélium miben segít nekünk megérteni Isten tulajdonságait, és Vele fennálló kapcsolatunkat? Ez az ismeret miért fontos az üdvözülésünkhöz? (Lásd még János 17:3.)
Miben segíthet neked az az ismeret, hogy az evangélium örök és változatlan? Milyen hatással van ez az ismeret a hitedre és az általad hozott döntésekre?
Taylor elnök azt tanította, hogy az evangéliumot arra szánták, hogy az embereket szabaddá tegye. Mitől szabadít meg minket az evangélium? Minek a megtételétől szabadít meg minket? Hogyan segíthetünk másoknak megérteni, hogy az evangélium szabadságot hoz, nem pedig korlátozásokat?
Mit tettél annak érdekében, hogy bizonyságot szerezzél az evangéliumról? Milyen élmények erősítették meg a bizonyságodat? Mit tehetünk azért, hogy biztosítsuk azt, hogy az evangélium alapelvei továbbra is „bennünk lakoz[za]nak”?
Hogyan hoz bennünket az evangélium „kapcsolatba … Istennel?”

Kapcsolódó szentírások: János 8:31-32; 2 Timótheus 1:8-10; 1 Nefi 10:18-19; 3 Nefi 27:13-22; Hittételek 1:4.