20.Fejezet

A templom, a felmagasztosulás kapuja

Azért vagyunk itt, hogy együttműködjünk Istennel az él ók üdvözlésében és a halottak megváltásában.¹

John Taylor életéből

A Nauvoo-ban történt üldöztetések fokozódása miatt Joseph Smith próféta attól félt, hogy nem éli meg a Nauvoo Templom felszentelését. A szükséges kulcsokat és tudást mindenképpen rá akarta ruházni másokra, ezért előkészített egy szobát egy bolt fölött Nauvoo-ban, ahol templomi szertartásokat végezhetett néhány kiválasztott embernek. Ebből és más élményekből Taylor elnök megértette és megtanulta méltányolni a templomot és a benne történő szertartásokat.²

A utah-i Logan Templom felszentelésén Taylor elnök megosztotta a gyülekezettel azokat az érzéseit, amelyeket akkor érzett, amikor meglátogatta a utah-i St. George Templomot, az első templomot, ami Utah területen elkészült:

„Amikor meglátogattam azt a szent templomot azokkal a testvérekkel, akik velem voltak, szent örömmámort, valamint ünnepélyes és tiszteletteljes érzést éreztünk. Miközben beléptünk szent ajtóin, éreztük, hogy megszentelt helyen állunk, ugyanazt tapasztaltuk, mint az egyik ősi próféta: ,Nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.’ [1 Mózes 28:17] Ez nem egy egyszerű metafora, hanem valóság, mert abban a Házban, és ebben a Házban, amit ezen a helyen építünk, kell elvégezni Isten legszentebb szertartásait, amelyek kapcsolatban állnak az emberiség családjának érdekeivel és boldogságával, az élőkével és a holtakéval egyaránt. Szívből örültem, hogy ennyire sikeresek voltunk, hogy egy templomot már építhettünk Atyánk és Istenünk nevének.”³

Azon túl, hogy Taylor elnök megértette a templomok fontosságát, azt is tudta, hogy a templomoknak és azoknak az embereknek a száma, akik abban dolgoznak, folyamatosan növekedni fog, ahogy Isten terve előre halad. Miközben megmutatta a Salt Lake Templom építkezését egy külföldi látogatónak, Taylor elnök megjövendölte a templomok számának nagymértékű növekedését a világban: „Előre láthatólag még százakat fogunk építeni ezekből, és szolgálni fogunk azokban, hogy elvégezzük Isten munkáját.”⁴

John Taylor tanításai

Isten érdekelt a halottak valamint az élők felmagasztosulásában

Volt egy nagy és átfogó terv, amit a Mindenható a rendjében tervezett az emberiség családjának üdvözülésével kapcsolatban, akik az ő gyermekei, mert Isten minden test lelkének az Atyja. Ez azt jelenti, hogy O érdekelt az ő jólétükben, boldogulásukban, boldogságukban, és minden másban, ami kapcsolatos a felmagasztosulásukkal az időben és az eljövő örökkévalóságokon át. Mivel érdekelt ezekben a dolgokban, és az evangéliumból oly kevés lett kinyilatkoztatva a különböző korszakokban, és olyan nagy sötétség és gonoszság uralkodott el az emberek között, ezért szükséges volt tenni valamit a holtakért, valamint az élőkért. Isten érdekelt a halottak, valamint az élők [felmagasztosulásában].⁵

Azért vagyunk itt, hogy együttműködjünk Istennel az élők üdvözítésében, a halottak megváltásában, az őseink megáldásában, és hogy áldásokkal árasszuk el a gyermekeinket; abból a célból vagyunk itt, hogy megváltsuk és megújítsuk azt a földet, amelyen élünk, és Isten a felhatalmazását és a tanácsait ebből a célból erre a földre helyezte, hogy az ember megtanulhassa Isten akaratát teljesíteni a földön, miképpen a mennyben is. Ez a mi létünk célja; és nekünk meg kell érteni a helyzetünket.⁶

Ahogy már mondtam, a világ egy fontos napján és korszakában élünk. (…) [Isten] megőrzött minket az utolsó napokra, hogy elvégezzük azt a munkát, amit a világ alapjainak lerakása előtt rendelt el. Ha voltak olyan áldások, amiket az emberek élvezhettek a világ korábbi

sáfárságaiban, azokat ti is megkapjátok, ti utolsó napi szentek, ha a vallásotok szerint éltek és engedelmeskedtek Isten törvényeinek. És nem lesz olyan titok, ami ki ne derülne - mondta az Úr. Készen áll arra, hogy minden dolgot feltárjon; mindent, ami a mennyekkel és a földdel kapcsolatos, mindent, ami azokkal az emberekkel kapcsolatos, akik már éltek, akik most élnek vagy akik ezután fognak élni, hogy az intelligencia minden tantételét megtaníthassák nekünk, ami azzal a világgal kapcsolatos, amiben élünk vagy pedig az Istenekkel az örökkévaló világokban.⁷

A templomokat az egész emberiség felmagasztosulása érdekében építjük

Amikor Illés próféta megjelent Joseph Smith-nek, rábízta ennek a sáfárságnak a kulcsait; ezért munkálkodunk a templomok építésén. (…) Ezek mögött olyan szertartások állnak, amelyek visszanyúlnak az örökkévalóságba, és előre nyúlnak az örökkévalóságba; … amiket az emberiség jólétére és boldogságára valamint az emberiség felmagasztosulására szántak; azok részére, akik élnek, és azok részére akik meghaltak, és azokéra is, akik ezután fognak élni, az elődeinkre és az utódainkra egyaránt vonatkoznak. És az egyik ilyen kulcsot elfordították.⁸

Miért építünk templomokat? Mert Illés Joseph Smith-re ruházott néhány általa birtokolt kulcsot. És amikor a kezeit az elderekre helyezte, hogy rájuk ruházza a szent papságot, tovább vitték azokat a tantételeket, amiket Illés adott át Josephnek, nektek és másoknak. (…) Idővel, ahogy az egyház gyülekezni kezdett, beszélni kezdtünk a templomok építéséről, amelyekben megkapjuk és elvégezzük azokat a szertartásokat, amelyeket kinyilatkoztattak Joseph Smith-nek, az élők és a halottak érdekeire vonatkozólag, és amelyek szükségesek a mi üdvözülésünkhöz és Istenünk királyságába történő felmagasztosulásunkhoz, valamint azoknak, akikért szolgálunk. És mi nemcsak beszélgettünk erről, hanem jelentős lépéseket is tettünk ez irányban.⁹

Most befejeztük [itt, Utah-ban ezt a Logan] Templomot, és néhány ember megkérdezi, hogy ez mire való. Többek között arra való ez, hogy a pecsételéseinket és a szertartásainkat olyan módon tudjuk elvégezni, amelyet Isten és a szent angyalok elfogadhatónak tartanak; hogy amit az örökkévaló papság törvényei szerint megkötünk a földön, az a mennyekben is kötve legyen. Arra való ez, hogy legyen egy összekötő láncszem az élők és a halottak között, és azok között, akik már éltek, azok között az egykori atyák között, akikről már beszéltem, akiknek érdekében áll az utódaik boldogulása; hogy a földön legyen egy királyi papság, egy szent nép, egy tiszta nép, egy erényes nép, akik az élőkért és a halottakért ténykednek és működnek; akik nem annyira magukkal törődnek, hanem Istennel, Isten munkájával, és azoknak a dolgoknak az elvégzésével, amelyeket Isten tervezett el, hogy véghez vigyék az idők teljességének a sáfárságában [lásd T&Sz 128:18], amikor minden dolog egyesül, és hogy készek legyenek a mennyei papsággal együttműködni e világ lakóinak a megváltásáért Ádám napjaitól fogva mostanáig.¹⁰

Érdemesnek kell lennünk arra, hogy beléphessünk Isten szent templomába

Az emberek, akik vágynak arra, hogy elmenjenek és részt vegyenek a szertartásokban ezekben a házakban, rendelkezniük kell egy ajánlással a püspöküktől. (…) Azután, hogy megszerezték ezt az ajánlást a püspöktől, azt még a cövek elnökének is hitelesítenie kell. (…) Ez sok embernek elég nagy megpróbáltatást jelent. Azoknak a férfiaknak és nőknek, akik egyenesek, erényesek és becsületesek, ez egy nagyon egyszerű dolog, soha, semmi nehézséget nem jelent ez nekik. Ezzel szemben azoknak, akik könnyelműen kezelték a kötelességeiket, akik elhagyták Isten törvényeit, akik elferdítették azokat, vagy megszegték az evangélium szertartásait -, ezeknek az embereknek ez egy kritikus időszak.

Mégis, a sokkal nehezebb része még csak ezután jön. Ez csak a kezdete ezeknek a dolgoknak. A ránk váró dolgokat sokkal nehezebb lesz teljesíteni. Mik ezek? Eljön az az idő, amikor nemcsak azon tisztségviselők előtt kell elhaladnunk, akiket megemlítettem - miszerint rendelkezni kell a püspök és a cövek elnökének a szentesítésével és jóváhagyásával …, hanem ebben a könyvben (a Tanok és szövetségekben) azt mondták nekünk, hogy el kell haladnunk az angyalok és az Istenek előtt. Lehet, hogy átpréseltük magunkat az előbbin, lehet, hogy viszonylag jól boldogultunk, és elhaladtunk és cselekedtünk, néha még abban a „szorult helyzetben” is. De mi lesz velünk, amikor a túloldalon leszünk, és angyalok és Istenek előtt kell elhaladnunk, mielőtt belépünk a felmagasztosulásunkba? Mi lesz akkor, ha nem sikerül elhaladni? Nos, akkor nem sikerül, és kész. És ha akkor nem sikerül, bemehetünk-e még a felmagasztosulásunkba? Úgy vélem, nem.¹¹

Becsaphatjátok a püspököt és becsaphatjátok a cövek elnökét, és becsaphatjátok az egyház általános felhatalmazottait, de nem csaphatjátok be az Úr Jézus Krisztust és a Szentleiket sem. Mindenkinél jobban ismeritek magatokat, és ha van valami rossz bennetek, most van itt az ideje, hogy megbánjátok azt és egyenesbe kerüljetek az Úrral; és ha nem bánjátok meg a bűneiteket, akkor eljön az az idő, amikor megaláztatok, és minél magasabbra kerültök, annál nagyobbat fogtok zuhanni.¹²

Az a felelősségünk, hogy szabadítok [üdvözítők] legyünk Sión hegyén.

Azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk az életre, és megtanítsuk a gyermekeinknek, hogyan éljenek utánunk; és hogy ugyanezt a leckét megtanítsuk a világnak, ha az befogadná azt. Tudjuk, hogy a szellemünk az Atyával volt, mielőtt idejöttünk. Tudjuk, hogy halhatatlan, ugyanakkor halandó lények vagyunk; és tapasztalatot szereztünk egy másik világban és ebben is. Tudjuk, hogy a világ bővelkedik romlottságban; de az a mi dolgunk, hogy tartsuk távol magunkat ettől, és fejlődjünk erényben, igazságban, feddhetetlenségben és szentségben.

Azért jöttünk ide, hogy szabadítok legyünk. „Micsoda, szabadítok?” „Igen”. „Hogyhogy, azt hittük, hogy csak egy Szabadító [Üdvözítő] van.” „O, nem, nagyon sok van. Mit mondanak erről a szentírások?” Az egyik ősi próféta ezekről a dolgokról azt mondta, hogy szabadítok jönnek Sión hegyére [lásd Abdiás 1:21]. Szabadítok [Üdvözítők]? Igen. Kiket szabadítanak meg? Először is magukat, azután a családjukat, majd a szomszédjaikat, a barátaikat és a társaikat, azután az elődjeiket, azután pedig áldásokat árasztanak az utódaikra. Tényleg így van? Igen. (…)

Szeretnénk megáldani az utódainkat. Azt olvassuk Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, hogy mielőtt eltávoztak erről a világról, összehívták a családjukat, és a prófétálás és a kinyilatkoztatás szellemével a fejükre tették a kezeiket, és bizonyos áldásokat nyilvánítottak ki nekik, amelyek az utódjaikon pihennek minden elkövetkező időszakban. Ugyanezzel az evangéliummal és papsággal rendelkezünk mi is, ugyanezzel a világossággal és intelligenciával, és mi is az utánunk jövő családjaink üdvözülésére és felmagasztosulására törekszünk, ahogy ők is tették, és hozzájuk hasonlóan arra törekszünk, hogy Isten kiöntse áldásait a fejükre. És ha az atyáink úgy haltak meg, hogy nem ismerték az evangéliumot, mert nem volt lehetőségük hallani azt, akkor aggódunk értük, és megyünk és megkeresztelkedünk értük, hogy velünk együtt üdvözülhessenek és felmagasztosulhassanak Isten királyságában.¹³

Amikor Jézus eljött, azért jött, hogy elvégezzen egy olyan munkát, melynek sok részlete hasonló ahhoz, amit mi is végzünk, és amikor itt végzett a munkájával, akkor Ő lett a világ és az emberiség családjának Üdvözítője. Azért jött, hogy a szegényeknek hirdesse az evangéliumot, hogy megnyissa a börtön ajtaját azoknak, akiket börtönbe zártak, hogy felszabadítsa őket, és hogy hirdesse az Úrnak kedves esztendejét stb. Ez volt az a munka, amely azzal a néppel volt kapcsolatos, amely az özönvíz idején élt, és akik elpusztultak, és börtönben voltak mindaddig, amíg az Úr helyesnek nem látta, hogy irgalmának megnyilvánulását kiterjessze rájuk. Ennélfogva ezt olvashatjuk: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megelevenítettetvén lélek szerint; A melyben elmenvén, a tömlöczbe lévő lelkeknek is prédikált, A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban…” [1 Péter 3:18-20]. Miután befejezte a munkáját itt a földön az élőkért, elment és elvégezte a munkát a halottakért; erről minket így tájékoztattak: „Elmenvén, a tömlöczben lévő lelkeknek is prédikált, a melyek engedetlenek voltak egykor … Noé napjaiban.”

Ránk vár az a feladat, hogy elvégezzük a munkát azokért, akik már elhunytak, akik engedetlenek voltak, vagy akiknek nem állt rendelkezésükre az evangélium az életükben. Azért vagyunk itt, hogy elvégezzük a halottak megváltásával kapcsolatos munkát. Amikor parancsolat érkezett, hogy építsenek egy templomot Nauvoo-ban, miután a templom megépült Kirtlandben, és miután oly sok kulcs el-fordíttatott, és miután oly sok megnyilvánulásban, látogatásban és szolgálatban volt részük, mégis azt mondták, hogy a földön nincs egyetlen hely sem, amelyben el lehet végezni a halottakért való keresztelés szertartását, és Josephnek megparancsolták, hogy építsen egy házat ebből a célból.¹⁴

Sokan, akik már eltávoztak a fátyol túloldalára, ránk várnak, hogy elvégezzük a kötelességeinket

A munka, amelyet végzünk, sokkal nagyobb, mint aminek általában elképzelhetjük. A mostani tetteink és a cselekedeteink össze vannak kötve a múlttal, a jelennel és a jövővel. Napóleon egyszer Egyiptomban azt mondta a seregének, hogy negyven nemzedék tekint le rájuk. Ránk viszont a mennyei seregek tekintenek le. A különféle nemzedékekben és sáfárságokban szolgáló papság a világ kezdete óta rajtunk tartja a szemét; a testvéreink, akiket ismertünk itt a földön és akik már a fátyol túloldalán vannak, szemmel tartanak minket. A halottak miriádjai, akik az evangélium ismerete nélkül fekszenek a néma sírokban, figyelemmel kísérnek minket, és azt várják tőlünk, hogy eleget tegyünk a kötelességeinknek és a feladatainknak, amelyek ránk hárultak az ő érdekükben.

A teljes szent papság - az ősi pátriárkák, próféták, apostolok és Isten emberei, akik a különböző nemzedékekben éltek, figyelemmel kísérnek minket és azt várják tőlünk, hogy eleget tegyünk Jehova nagy és fontos követelményeinek a világ jólétével és megváltásával kapcsolatban: az élők és a halottak üdvözítésében. Isten, a mi Mennyei Atyánk, és az Ő Fia, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, szintén ránk tekintenek és elvárják tőlünk, hogy hithűek legyünk a szövetségeinkhez.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mit jelent számodra képesnek lenni együttmüködni „Istennel az élők üdvözítésében és a halottak megváltásában”? Milyen érzés az a számodra, hogy lehetőséged van őseid megáldására a templomi munkán keresztül?
Mi volt Illés célja, amikor megjelent Joseph Smith prófétának a Kirtland Templomban? (Lásd még T&Sz 110:13-16.) Milyen áldások válnak elérhetővé számunkra most az Illés által visszaállított kulcsokkal?
Miért fontos becsületesnek lenni a templomajánlási interjúkon? Milyen áldásokat ígérnek nekünk, amikor érdemesen megyünk a templomba? (Lásd még T&Sz 97:15-17.) Miben tapasztaltad meg ezeket az áldásokat? Mit tehetünk, hogy felkészítsük a gyermekeket és a fiatalokat, hogy érdemesek legyenek bemenni a templomba?
Hogyan lehetünk „szabadítok Sión hegyén”? Miért olyan kritikus a szolgálatunk a halottak megszabadításában?
Milyen érzéseid vannak, amikor elgondolkozol azon, hogy „ránk viszont a mennyei seregek tekintenek le … és azt várják tőlünk, hogy eleget tegyünk a kötelességeinknek és a feladatainknak”? Mik a kötelességeink és a feladataink a templomi és a családtörténeti munkával kapcsolatban? Hogyan javíthatod a templomi és a családtörténeti munkádat?
Olvasd el a T&Sz 135:3-at! Joseph Smith-nek a templomi munka visszaállításában játszott szerepe miként segített, hogy jobban megértsd ezt a verset??
Miért kell gyakran mennünk a templomba? Neked személyesen mit jelent a templom? Hogyan növelhetjük a templom hatását a saját életünkben és a családunk életében?

Kapcsolódó szentírások: T&Sz 109; 124:39—41; 128:15-25; 138.