11. Fejezet

Örömöt találni az életben

A [szenteknek] meg kell próbálni elérni mindent, ami jó, és mindazt, ami az emberiség családja boldogságának elősegítésére lett tervezve.¹

John Taylor életéből

1847 júniusának végén a szentek egy nagy csoportja elder John Taylor és elder Parley P. Pratt vezetésével elhagyta Winter Quarterst [Téli szálláshely], hogy nyugatra menjenek. 1847 szeptemberére elérték a Sziklás-hegység keleti oldalát, 500-700 kilométerre a Sóstó-völgytől. Szeptember első hetében néhány centi hó esett, és a szentek közül sokan csüggedni kezdtek. Ezzel egy időben Brigham Young elnök és a Tizenkettek közül néhányan visszaindultak a Sóstó-völgyből Winter Quartersbe és útközben találkoztak elder Taylor csoportjával. A hó és azoknak a növekvő aggodalma ellenére, akik a Sóstó-völgybe igyekeztek, elder Taylor arra bátorított mindenkit, hogy legyenek bizakodóak, majd tanácskozott Young elnökkel, a Tizenkettek őt kísérő tagjaival, és a csoport más vezető testvéreivel.

Amíg a testvérek a gyűlésen voltak, a felhők feloszlottak, és a nap elolvasztotta a havat. Néhány nőtestvér anélkül, hogy a csoport többi tagjának elmondta volna, elment egy bokrokkal szegélyezett félreeső füves terültre. Ott rögtönzött asztalokat állítottak fel, amiket fehér vászonnal és tiszta evőeszközzel terítettek meg. Egy történelmi beszámoló feljegyzi, hogy „levágtak egy ,hízott tulkot’; vadhúst és halat készítettek bőségesen; és különleges alkalmakra fenntartott gyümölcsöt, gyümölcskocsonyát és mártást hoztak, mígnem egy igazi, pompás lakoma kerekedett”.

Amikor vége lett a tanácskozásnak, a testvéreket, akik részt vettek a gyűlésen, és még több mint 100 tagját a csoportnak, a meglepetéshez vezették, ahol elfogyasztottak egy jó vacsorát. A beszámoló a következőt jegyzi le: „A vacsora és az elrakodás után felkészültek a táncra; és hamarosan nevetés és a hegedűk vidám szólamai hallatszottak. (…) A táncot énekekkel és szavalatokkal színesítették. ,Kölcsönösen emelkedettnek és áldottnak éreztük magunkat - írta elder Taylor -, az Urat dicsértük és megáldottuk egymást.”’²

Az utolsó napi szentek mindig hittek abban, hogy az életben boldogságot kell találni akár a természet gyönyörűségében és bőségében, akár a felemelő társasági tevékenységekben, vagy akár az evangélium igazságairól való elmélkedésben. John Taylor azt tanította: „Az ,életre és a boldogság keresésére’ kell minden értelmes lénynek összpontosítania a figyelmét.” Miközben hitte, hogy örömünket lelhetjük ebben az életben, azt is tanította, hogy „a legnagyobb boldogságot, azzal érhetjük el, hogy biztosítjuk magunknak Mennyei Atyánk elismerését, Istent féljük, megismerjük a törvényeit - az örökkévaló igazság alapelveivel, és azokkal a dolgokkal, amelyek nézeteink szerint a legjobban elősegítik nemcsak a halandó, de az örökkévaló boldogságunkat is”.³

John Taylor tanításai

Isten azt akarja, hogy élvezzük az életet

Mi szeretjük itt az élvezeteket. Ez jól is van így. Isten azt szeretné, hogy jól érezzük magunkat. Nem hiszek az olyan vallásban, amely az embereket lehangolja, búskomorrá, nyomorúságossá és önsanyargatóvá teszi. (…) Szerintem semmi nagyszerű vagy jó nem áll kapcsolatban ezzel, miközben körülöttünk minden, a fák, a madarak, a virágok és a zöldellő mezők annyi örömet szereznek, a rovarok és a méhek zümmögnek és repdesnek, a bárányok ugrándoznak és játszanak. Miközben minden más élvezi az életet, mi miért ne tennénk ezt? De helyesen akarjuk ezt megtenni, és nem áll szándékunkban megrontani egyetlen alapelvet sem, amit Isten ültetett el az emberiség családjában.⁴

Van-e valami lehangoló azokban a dolgokban, amelyeket Isten készített? Bárhová nézünk, harmóniát, szeretetet, vidámságot és gyönyörűséget látunk.

A gondviselés áldásai az ember számára készültek, és az ő örömére; ő a teremtés koronája. Érte van teli a föld bőséggel; az aranyat érő esővel, a zamatos gyümölcsökkel, a legkiválóbb szőlővel; érte borítják be a növények és a virágok a földet, és ontják az illatukat, és mutatják meg pompás gyönyörűségüket; … [é]rte virágzik ki és virul a cserje és a szőlő, a természet pedig magára ölti a leggazdagabb ruháját; érte folyik a csobogó patak, a tiszta forrás, a kristálytiszta folyó, az egész természet elárasztja bővelkedő kincseivel és hívogatja őt, hogy részesüljön az öröméből, gyönyörűségéből és ártatlanságából és hódoljon a természet Istenének.

Beszéljünk a búskomorságról Isten félelmében és az Ő szolgálatában! A világ romlottsága tette az embert boldogtalanná; és a vallás romlottsága tette búskomorrá: ezek olyan gyötrelmek, amelyeket az emberek idéztek elő, nem pedig Isten áldásai. Beszéljünk a búskomorságról! Van-e búskomorság a madarak csiripelésében, a lovak ágaskodásában, a bárányok vagy a kecskegidák játékában; a virágok gyönyörűségében, a természet bármely ajándékában, a gazdag ruhájában, Istenben, aki készítette ezeket, vagy az ő szolgálatában?⁵

A társasági szórakozások jól összeegyeztethetők az igaz vallással

Vannak néhányan, akik például a hegedűt az ördög hangszerének tartják, és használatát rossz dolognak. Szerintem nem így van, úgy gondolom ez egy remek dolog, amire táncolni lehet. De vannak néhányan, akik úgy gondolják, hogy nem szabadna táncolnunk. De bizony, élveznünk kell az életet mindenféle módon, ahogyan tudjuk. Néhány ember ellene van a zenének. Nos, a zene létezik a mennyekben és a madarak között is! Isten töltötte tele őket. Nincs kellemesebb és elragadóbb, mint reggelente kimenni az erdőbe vagy a cserjék közé, és hallgatni a madarak csiripelését és gazdag énekét, és ez szigorúan összhangban van természetes képességünkkel, hogy ilyen dolgokat méltányolunk.

El sem tudjuk képzelni, hogy milyen csodálatos zenénk lesz a mennyben. Azt mondhatjuk, amit az egyik apostol valami mással kapcsolatban mondott: „A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” [1 Korinthusbeliek 2:9] El sem tudjuk képzelni, hogy milyen kitűnő, gyönyörű, harmonikus és csodálatos hangzású a zene a menynyekben.

A mi célunk az, hogy szerezzük meg és ragaszkodjunk mindenhez, ami jó, és utasítsunk el mindent, ami rossz. Az egyik oka annak, hogy vallásos emberek elutasítják a zenét és a színházakat az, hogy összekeveredett velük a romlottság. A gonosz és a romlott emberek kapcsolatban állnak ezekkel a dolgokkal és lealacsonyítják azokat; de okot ad-e ez arra, hogy a szentek ne élvezzék Isten ajándékait? Helyes alapelv ez? Minden bizonnyal nem. Nekik meg kell próbálniuk minden olyat elérni, ami jó, és ami az emberiség családja boldogságának elősegítésére lett tervezve. (…)

Minden szórakozásunkban meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy a dolgok helyesen zajlanak, és soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy hölgyekként és úriemberekként kell viselkednünk, továbbá meg kell szabadulnunk mindenféle engedetlenségtől és tiszteletlenségtől, és mindenkivel kedvesen, udvariasan, tisztelettudóan kell viselkedni.⁶

A társasági élvezetek és szórakozások nem összeférhetetlenek a helyes viselkedéssel és az igaz vallással. A színház tiltása és betiltása helyett az utolsó napi szentek célja az, hogy kézben tartsák azt, és tartsák távol tőle a szemérmetlen hatásokat, őrizzék meg olyan helynek, ahol minden ember találkozhat egészséges élvezetek céljából. Ezért a vezetőink azzal a céllal mentek ezekre a helyekre, hogy jelenlétükkel viszszatartsák mindazokat a gyakorlatokat és hatásokat, amelyek károsak lehetnek a fiatal és felnövekvő nemzedék számára. Nem lehet elég nagy hangsúlyt fektetni annak biztosítására, hogy a szabadság ne fajuljon szabadossággá, féktelenséggé, és ne alakítsuk át az élvezeteket és egyszerű örömöt nyújtó dolgokat olyanokká, amelyek egészségtelen élvezeteket és romlott erkölcsöket produkálnak. (…) A bizottsági tagok és a felelős hivatalnokok bizonyosodjanak meg arról, hogy a táncok szerényen és illendő viselkedéssel zajlanak, és ne engedjenek meg olyan viselkedést, ami gonoszsághoz vezetne vagy sértené a gyengéd érzékenységet.⁷

Az evangéliumban való egység örömet hoz a számunkra

Isten szentjei számára nagyon élvezetes az örökkévaló igazság alapelveit fontolgatni, amelyeket tanítottak nekik. Ha van valami, ami kapcsolatban áll a boldogsággal és az emberieséggel, ha van valami, amit arra terveztek, hogy az emberiség családjának látókörét és érzéseit szélesítse, reményeinket és vágyainkat növelje, és békét, örömöt, valamint magabiztosságot adjon, akkor ez az a gondolat, hogy Isten kinyilatkoztatta számunkra az örökkévaló igazság tantételeit; hogy elültette azokat a keblünkben, és bizonyosságot adott nekünk azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekben mi állításunk szerint hiszünk és amiket kétségtelenül tudunk.⁸

Nem tudok szebbet és mennyeibbet elképzelni, mint az egységes testvériséget, amit a Tanok és szövetségekben lefektetett minta alapján szerveztek meg; amikor mindenki a másik javára cselekszik, amikor teljes szívünkből szeretjük Istent, és közben úgy szeretjük a felebarátainkat, mint saját magunkat; ahol minden időnket, vagyonúnkat, tehetségünket, az elménk és testünk erejét mindenki javára használjuk; amiben egyetlen ember sem harácsol vagy használja ki a másikat; amiben közös az érdek, közös a kassza és közös a készlet; amiben - ahogyan azt ezen a földrészen megmondták - „minden ember igazságosan bánt a másikkal”, és mindenki a közjó érdekében cselekszik, „amikor minden ember minden helyen megismerkedhet egy testvérrel és egy baráttal”, amikor természetünk minden nagylelkű és jóindulatú hatása és érzése megvalósul, és a kapzsiság, az önteltség, a gyűlölet és a büszkeség, valamint minden gonosz legyőzetik és Isten akaratának és Szellemének alávettetik. Ezek a tantételek nagyon gyönyörűek és felemelőek lennének egy közösség, egy terület, egy állam, egy nemzet vagy akár az egész világ számára.⁹

Örömet éreztem az Úrban, és áldom Izráel Istenének nevét azért, hogy tagja lehetek az Ő egyházának és királyságának itt a földön. Ezeket az érzéseket kívánom táplálni a keblemben, és azokat valóra váltani az életemben; és én hiszem, hogy százaknak, ha nem ezreknek van ma itt előttem ugyanilyen lelkülete, érzése, és ugyanilyen vágya. (…)

Miért vagyunk az ehhez hasonló alkalmakkor ilyen boldogok és örömtelik? (…) Mert megtalálható a jó érzések, a jó vágyak és vágyakozások egysége, és egy szellem lelkesíti az egészet - az erő, a hit és az Úr szellemének egységét formálva. Egyetlen kanóc [vagy gyertya] is fényt ad, és kellemes ránézni, de sok ezer ugyanilyen fény általános megvilágítást ad. Velünk van az egység, a világosság, az élet, az intelligencia, az élő Isten Szellemének ideje; egyek az érzéseink, egy a hitünk, és az a hatalmas tömeg, amely rendelkezik ezzel az egységgel, olyan erőteljes csapatot alkot, amellyel nem tud szembeszállni semmilyen erő, sem a földön sem pedig a pokolban, és nem tudja legyőzni azt. (…)

Hisszük, hogy mint nép ennek az egyháznak és királyságnak az öszszes különféle kvórumát felkarolva, elkötelezettjei vagyunk ennek az egyetlen hatalmas munkának; ennélfogva érezhető az élő Isten Szellemének hite, egysége és hevessége, vagy ha úgy tetszik ereje, amely élénkíti és feleleveníti az elmét, energiát ad a testnek és örömöt a kebelnek. Ebben szeretnénk mi mindannyian részt venni. Az Úr itt van a Szellem által, és a szívünk boldog.¹⁰

Az igazság tantételeinek megértése boldogságot és örömöt hoz

Amikor megfelelő szemmel nézzük magunkat - amikor pontosan megértjük az igazság tantételeit mit nem adnánk oda az üdvözülésért? Amikor a Szellem erőteljesen megérinti a szentek szívét, amikor megnyilvánul a menny világossága és intelligenciája, amikor az Úr a szentek lelkében [megmutatta] magát, miközben összegyűltek, vajon ők mit éreztek? Azt, hogy ők az Úr áldott emberei. Mily gyakran nyugodott rajtuk a kinyilatkoztatás szelleme, miközben különleges alkalmakkor összegyűltek, hogy bizonyos áldásokat kapjanak az Isten kezéből, és a jövő megnyittatott a számukra teljes pompájában, dicsőségében, gazdagságában és tökéletességében, és amikor a szívüket a szellem melengette, mennyire úgy érezték, hogy örvendezniük kell. Hogyan tekintettek a világ dolgaira, és a rájuk váró lehetőségekre, a kiváltságaikra, amiket a Mindenható Isten szentjeiként élveztek; és arra a dicsőségre, amelyet akkor örökölnek, ha mindvégig hithűek maradnak!

Lehet, hogy már megtapasztaltátok azt az érzést, amelyet az ehhez hasonló gondolatok és lehetőségek természetesen támasztanak az emberi szívben. Miért vannak néha másfajta érzéseink? Azért, mert elfelejtünk imádkozni és Istenhez fordulni, és magunkat neki szentelni, vagy mert bűnöket követünk el, gonoszságokat cselekszünk és elvesztjük Isten Szellemét, és megfeledkezünk az elhívásaink dicsőséges reményéről. Azonban ha minden időben képesek vagyunk meglátni, tudatában lenni és megérteni Isten előtti valós helyzetünket, akkor az elménk folyamatosan Isten dolgai után kutatna, és nekünk is kutatni kellene egész nap, hogy megtudjuk, mit tehetnénk a világ boldogságának és üdvözülésének elősegítése érdekében. Mit tehetnénk azért, hogy tiszteletben tartsuk az elhívásainkat, - hogy megbecsüljük Isten Fiának a papságát; mit kell tennünk ahhoz, hogy tiszteljük Istent, és jobbá tegyük a földön a még előttünk álló időnket, és növeljük testünk energiáit céljainak végrehajtása és királyságának elősegítése érdekében? Mit tegyünk tehát azért, hogy tiszteletben tartsuk elhívásainkat terveinek előrehaladása érdekében, hogy amikor előtte állunk, azt mondhassa nekünk: „Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” [Máté 25:21]¹¹

Ami személy szerint engem illet, az örökkévalóságra, a mennyre és a boldogságra váró jelöltként vagyok itt. Tetteimmel akarom biztosítani a békémet egy másik világban, amely részesíteni fog abban a boldogságban és üdvösségben, amelyet keresek.¹²

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Taylor elnök azt tanította, hogy Isten teremtette a földet és annak gyönyörűségét a mi örömünkre. Milyen élményekben volt már részed, amelyek által örömöt találtál a föld szépségében és közelebb érezted magad az Úrhoz?
A felemelő zene, költészet, színdarab vagy a szórakozás egyéb formái hogyan hozhatnak örömöt számunkra? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a felemelő zene erejét és örömét behozzuk a saját életünkbe és a családtagjaink életébe? Hogyan támogathatjuk és pártolhatjuk a felemelő szórakozást?
Miért van szerinted olyan fontos szerepe vallásunk istentiszteletében a zenének? Hogyan vigasztaltak és erősítettek meg az egyház himnuszai a megpróbáltatások idején?
Hogyan hozott örömöt neked a többi szenttel fenntartott közösség? Mit tehetsz, hogy nagyobb egységre buzdítsd az egyházközséged illetve gyülekezeted tagjait?
Mit jelent a számodra örömöt érezni az Úrban? Az evangélium mely tanai hoztak örömöt neked? Miközben örömöt keresünk ebben az életben, miért fontos ugyanakkor az örökkévalóságra is gondolni?
Az életed mely eseményei hoztak örömöt neked? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a megpróbáltatások ellenére megtartsuk az öröm szellemét az életünkben? Mit tehetünk, hogy segítsünk a gyermekeinknek örömöt találni az életükben?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 118:24; Ésaiás 12:2-3; Máté 25:21; 2 Nefi 2:25; Móziás 2:41; Hittételek 1:13.