22.Fejezet

Tökéletesedés a megpróbáltatásokon keresztül

Ha keresztül kell mennünk néhány megpróbáltatáson, néhány nehézségen, és néhány szenvedésen, és ha nélkülöznünk kell, ezek a dolgok mind hajlamosak megtisztítani a fémet, kiolvasztani belőle a salakot, és felkészíteni arra, hogy használni tudja a Mester.¹

John Taylor életéből

John Taylor sok megpróbáltatáson ment keresztül az életében. Talán az egyik legnagyobb megpróbáltatása a carthage-i börtönben szerzett élménye volt. A támadás folyamán, ami közben Joseph próféta és bátyja, Hyrum, vértanúhalált halt, elder Taylort számos lövés érte. Súlyosan megsebesült és nem volt képes Nauvoo-ba utazni, ezért Carthage-ban maradt néhány napig. Ez idő alatt egy helyi orvos jött hozzá, aki eltávolított a lábából egy lövedéket. Elder Taylor sebei olyan súlyosak voltak, hogy felesége, aki akkor ért oda „félrevonult egy másik szobába és imádkozott érte, hogy elég ereje legyen ahhoz, hogy elviselje mindezt, és visszakerüljön hozzá és a családjához”. Amikor az orvos megkérdezte elder Taylort, hogy lekötözzék-e a műtét alatt, elder Taylor az mondta, hogy ne. A műtét mindenféle lekötö- zés és érzéstelenítés nélkül zajlott.²

Amikor néhány egyháztag érkezett Carthage-ba, hogy visszavigyék elder Taylort Nauvoo-ba, a vérveszteség miatt annyira gyenge volt, hogy suttogni is alig tudott. Mivel nem tudott a szekéren utazni, egy hordágyon vitték Nauvoo-ba. Jóllehet az „őt cipelő emberek lépései okozta rázkódás éles fájdalmakat okoztak neki”. Szereztek ezért egy szánkót, és azt [egy] szekér mögé kötötték. Egy ágyat készítettek a szánkóra, és Taylor nőtestvérrel az oldalán, aki a sebeit jeges vízzel borogatta, „a szán lágyan siklott a préri vastag füvén Nauvoo-ba”.³

A megpróbáltatások Nauvoo-ban folytatódtak, miközben elder Taylor és a szentek százai kezdték elhagyni a várost 1846 februárjában, hogy elkerüljék az egyre növekvő üldöztetést. Egy történelmi feljegyzés leírja a szenvedéseiket, amíg Nauvoo-val átellenben a folyó túlpartján táboroztak: „Ott feküdtek, kitéve a zord időjárásnak, nem messze attól a helytől - szinte látótávolságon belül ahol a kényelmes házaik, a gyönyörű városuk és a pompás templomuk volt! Ezek az otthonok, amelyeket elhagytak, és a város is, még az övék volt, mert olyan hirtelen kellett eltávozniuk, hogy nem volt idejük megszabadulni a házaiktól.”⁴

Sok évvel később, 1885-ben, amikor a szentek már letelepedtek Salt Lake Cityben, Taylor elnöknek szembe kellett néznie a magányosság és az elszigeteltség megpróbáltatásával. Amíg bujdosott, hogy csillapítsa az egyházat érő, a szövetségi hatósági szervek általi üldöztetését, nem láthatta a szeretteit, akik maguk is rendőri felügyelet alatt álltak. Az elszigeteltsége különösen nehéz volt felesége, Sophia megbetegedésekor, és az azt követő halálakor. Biztonsági okok miatt nem tudta meglátogatni őt, és még a temetésére sem tudott elmenni. Összetört szívvel ugyan, de Taylor elnök „alázatosan elviselte a kemény feltételeket, azzal a keresztény lelkierővel, amely egész életét jellemezte”.⁵ A megpróbáltatásokkal szemben tanúsított hozzáállását legjobban egy levélrészlet jellemezte, amelyet a családjának írt a bujdosása közben: „Vannak emberek, akik az üldöztetéseket és a megpróbáltatásokat csapásoknak vélik; de néha, és általában, ha az Úr akaratát teljesítjük és betartjuk a parancsolatait, akkor igazán azt mondhatjuk, hogy ezek olyan kellemetlenségek, amelyekről csak később derül ki, hogy áldások.”⁶

Egy megpróbáltatásokkal teli élet ellenére John Taylor az Úr bátor szolgája és a szentek vezetője maradt, mindig a hit példaképe és olyan ember, aki kitartó a megpróbáltatásokban.

John Taylor tanításai

Megpróbáltatások szükségeltetnek a tökéletesedésünkhöz

Szükséges, hogy az embert megpróbálják, megtisztítsák, finomítsák, és így a megpróbáltatások tökéletessé tegyék. Ezért találunk a különböző korszakokban olyan embereket, akiknek mindenféle megpróbáltatásokat és csapásokat kellett elszenvedniük, és meg kellett tanulniuk, hogy Istenben, és csakis Istenben higgyenek.⁷

Sok dolgot tanultunk a megpróbáltatások által. Ezeket szenvedésnek nevezzük. Én viszont tapasztalatszerzésnek nevezem. Soha nem aggódtam túl sokat ezek miatt. És ma sem teszem ezt. Mire valók ezek a dolgok? Miért kell a jó embereket megpróbálni? (…) Én úgy tekintettem mindig ezekre a dolgokra, mint olyan megpróbáltatásokra, amelyeknek az a célja, hogy Isten szentjeit úgy tisztítsák meg, ahogyan a szentírások is mondják, mint az aranyat, amelyet hétszer tisztítottak meg a tűzben.⁸

Néha panaszkodunk a megpróbáltatásaink miatt. Nem kell ezt tennünk. Ezek olyan dolgok, amelyekre szükség van a tökéletesedésünkhöz. Néha azt gondoljuk, hogy nem bánnak velünk tisztességesen, és szerintem egyes esetekben jól gondoljuk ezt. Szerintünk vannak olyan helyzetek, amelyeket azért hoztak létre, hogy csapdába ejtsenek minket; és szerintem nagyon helyesen gondolkozunk. Ugyanakkor nem kell megdöbbennünk ezeken a dolgokon. Nem kell elcsodálkoznunk a gyűlölet és a rosszindulat érzésén. Miért? Mert a világ egy különleges napján és időszakában élünk; amelyet megkülönböztetően az utolsó napoknak hívnak.⁹

Tudom, hogy a többi emberhez hasonlóan nekünk is vannak megpróbáltatásaink, szenvedéseink, fájdalmaink és nélkülözéseink. Nehézségekkel nézünk szembe; harcolunk a világgal, a sötétség erőivel, az emberek romlottságával, és a különféle gonoszságokkal; mégis e dolgok segítségével kell tökéletessé válnunk. Ismernünk kell magunkat, Isten előtti valódi helyzetünket, tisztában kell lennünk az erőnkkel és a gyengeségünkkel; a tudatlanságunkkal és az intelligenciánkkal, a bölcsességünkkel és a balgaságunkkal, hogy tudhassuk, hogyan kell megbecsülni az igaz tantételeket, megérteni és megfelelően értékelni mindazon dolgokat, amelyek az elménkbe kerülnek.

Szükségszerű, hogy ismerjük a saját gyengeségeinket, és a felebarátaink gyengeségeit; a saját erőnket és mások erejét; és megértsük Isten, az angyalok és az emberek előtti valódi helyzetünket; hogy mindenkit az őt megillető tisztelettel kezeljünk; és ne becsüljük túl a saját bölcsességünket vagy erőnket, de le se becsüljük azokat - és a másokét sem; hanem bízzunk az élő Istenben, és Őt kövessük. Vegyük tudomásul, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk, és Ő a mi Atyánk, és tőle függünk, és minden áldás, amiben részesülünk az Ő jótékony kezéből árad.¹⁰

Péter [a megpróbáltatásokról] ezt mondta: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tüztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.” [1 Péter 4:12-13] Azt is mondhatta volna, hogy így lesz ez mindaddig, amíg Isten lesz a mennyben, és ördög a pokolban; és feltétlenül szükséges, hogy így is legyen. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nincs semmi gondom. Mi van akkor, ha csapásokat kell elszenvednünk? Ebből a célból jöttünk ide; azért jöttünk, hogy megtisztulhassunk; és ezt arra szánták, hogy megismertesse velünk Istent, a gyengeségünket és az erőnket; a romlottságunkat, … hogy ismertesse velünk az örökkévaló életet, hogy képessé tegyen minket arra, hogy legyőzzünk minden gonosz dolgot, és hatalmas és dicsőséges trónusokra emeljen fel minket.¹¹

Az Üdvözítő teljes mértékben megérti a megpróbáltatásainkat

Szükségszerű volt, hogy Ő [Krisztus] is rendelkezzen a miénkhez hasonló testtel, és ki legyen téve a test minden gyengeségének, hogy rászabadítsák az ördögöt, és ugyanúgy megpróbálják, mint a többi embert. A Gecsemánéban viszont egyedül maradt, és akkora volt a szenvedése, azt mondták nekünk, hogy a verítéke nagy vércseppekhez volt hasonló [lásd Lukács 22:44], Azon a nagyszerű napon, amikor feláldozta az életét, azt mondta: „Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?” [Máté 27:46] Keresztülment mindezeken, és amikor látja, hogy nektek is keresztül kell mennetek ezeken a megpróbáltatásokon és csapásokon, tudja, mit érezzen irántatok -, hogyan kell együtt érezni veletek.¹²

Szükségszerű volt, hogy amikor az Üdvözítő lejön a földre, Ő is olyan legyen „a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan” [lásd Zsidók 4:15], hogy megértse a szegény, bukott emberi természet gyengeségeit, erejét; tökéletességét és hibáit. És azáltal, hogy elvégezte a dolgot, amiért a világra jött; hogy megküzdött az emberi képmutatással, romlottsággal, gyengeséggel és ostobasággal; hogy találkozott a kísértés és a megpróbáltatás minden formájával, és azokat legyőzte; „hív főpappá” [Zsidók 2:17] vált, hogy közbenjárjon értünk az Atyja örökkévaló királyságában. Ő tudja, hogyan kell az emberi természetet megbecsülni és felmérni annak valódi értékét, mert azáltal, hogy ugyanabba a helyzetben volt, mint mi, Ő tudja, hogyan kell eltűrni a gyengeségeinket és betegségeinket, és teljes mértékben megérti azoknak a szenvedéseknek és megpróbáltatásoknak a mélységét, hatalmát és erejét, amelyekkel az embereknek ezen a világon szembe kell szállni - és ezért megértően és a tapasztalatok birtokában türelmes velük, mint egy atya és idősebb báty.¹³

Áldottak leszünk, ha türelmesek és engedelmesek maradunk mindvégig a megpróbáltatásainkban

Mindezekben az eseményekben, amelyek most történnek, felismerjük és elismerjük Isten kezét. Egy bölcs cél bújik meg mindezekben, amelyet mostantól teljesen nyilvánvalóvá tesz a számunkra. Egy biztos, a szenteket számunkra eddig teljesen ismeretlen megpróbáltatások érik. A hithűek örvendeznek és rendíthetetlenek; a hitetlenek félnek és remegnek. Azoknak, akiknek van olaj a lámpásaikban, és azt karban tartották és hagyták égni, azok most világíthatnak a lábuk elé, és ezek nem botlanak meg és nem esnek el; azoknak, akiknek se fényük, se olajuk nincs, azok zavarodottak és kételkednek; nem tudják mit kell tenniük. Ez nem Isten szavának és szolgái tanításának beteljesedése-e? Hát nem tanították-e az utolsó napi szenteknek egész álló nap, hogy ha hithüek akarnak maradni és mindvégig ki akarnak tartani, akkor a vallásuk szerint kell élniük és be kell tartaniuk Isten minden parancsolatát? Nem figyelmeztették-e állandóan őket arra a sorsa, ami akkor vár rájuk, ha bűnöket követnek el? A házasságtörők, a paráználkodók, a hazugok, a tolvajok, a részegek, azok, akik megszegik a sabbatot, az istenkáromlók, vagy bármely más bűnt elkövetők, képesek-e elviselni a megpróbáltatásokat, amelyeket a szenteknek kell elviselni, és amelyeket elvárnak tőlük, hogy kiálljanak? (…)

Ha mindazok, akik magukat utolsó napi szentnek hívják, igazak és hithűek lennének az Istenükhöz, az O szent szövetségeihez és törvényeihez, és szenthez illően élnének, az üldöztetések anélkül peregnének le rólunk, hogy akár csak egy kicsit is megzavarnának minket. Fájdalmas azonban az a tudat, hogy a mi esetünkben ez nem így van. (…) O azt is mondta, hogy ha a népe engedelmeskedik a törvényeinek és betartja a parancsolatait, és nemcsak névleg, de valójában megteszi azokat, akkor Ő lesz a pajzsuk, oltalmazójuk és erős tornyuk, és senki emberfia nem árthat majd nekik, mert O lesz a védelmük. A hitünk és hithűségünk e próbái, amelyeken most átesünk, a javunkra és a jövőbeli gyarapodásunkra fognak válni. A jövőben képesek leszünk majd visszatekinteni, és tisztán fogjuk látni, hogy mennyire nyilvánvaló Isten gondviselése mindazokban a dolgokban, amelyeknek most tanúi vagyunk.Teljes erőnkből éljünk úgy az Úr előtt, hogy ha üldöztetés érne minket, akkor az ne a rossz cselekedetek miatt, hanem az igazlelkűség miatt legyen!¹⁴

Hát nem látjátok a szükségességét ezeknek a megpróbáltatásoknak, csapásoknak és jeleneteknek, amelyeken át kell esnünk? Az Úr hoz minket olyan helyzetekbe, amelyeket a népe legjobb érdekeinek elősegítésére terveztek meg. Az a véleményem, hogy ezek a dolgok, amelyek most körülvesznek minket, messze nem azért vannak, hogy a kárunkra és Isten királyságának kárára legyenek; ezek egyike lesz a valaha is létezett legnagyobb húzóerő, és minden rendben van, és rendben lesz, ha betartjuk Isten parancsolatait. Ezek után nekünk milyen álláspontot kell képviselnünk - minden férfinak, nőnek és gyermeknek? Tegyünk eleget kötelességeinknek Isten előtt, tiszteljük Őt, és minden rendben lesz! És a dolgokat, amelyek még csak ezután fognak bekövetkezni, Isten kezére kell bízni és éreznünk kell, hogy bármi is történjen, az helyes, és Isten mindent a javunkra, illetve egyházának és földi királyságának érdekében fog irányítani. (…)

Ha csapásokat kell elszenvednünk, rendben van. Idővel, amikor azon dolgok helyes voltán tünődünk, amelyek most még zavarosak a számunkra, azt fogjuk találni, hogy Isten igaz, titokzatos módon viszi véghez a földdel kapcsolatos, és a velünk és a családjaink érdekeivel kapcsolatos céljait; minden dolgot az a bölcsesség irányít, amely Istentől származik, és minden dolog helyes, és arra szánták, hogy elősegítse minden ember örökkévaló jólétét Isten előtt.¹⁵

Azt mondjuk minden utolsó napi szentnek, hogy ezeknek a megpróbáltatásoknak, amelyeken most keresztül kell mennünk, olyan hatása lesz, amely megvizsgálja a szenteket és azokat, akik csak névlegesen szentek. Azok, akik gondoskodtak arról, hogy legyen olaj a lámpásaikban, most rendelkeznek az útmutatáshoz szükséges világossággal; azok pedig, akik kölcsönzött, vagy mások által nyújtott világossággal éltek, tanácstalanságban és bizonytalanságban találják magukat, hogy milyen ösvényen haladjanak. A szenteknek készen kell állniuk mindezekre a helyzetekre. Hithűen tanították és figyelmeztették őket, hogy ne az emberektől vagy az erejüktől függjenek, hogy képesek legyenek megállni a helyüket a megpróbáltatás napján. Azt mondták nekik: „Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szerete- te.” [1 János 2:15] Megmondták nekik, hogy senki nem szolgálhat két úrnak; nem szolgálhatunk Istennek és a mammonnak [lásd Lukács 16:13], Mindazok, akik betartották ezeket a tanításokat és szorgalmasan megtartották az Úr többi parancsolatát is, rendelkezni fognak a megfelelő erővel és hittel, amely képessé teszik őket arra, hogy elviseljenek minden megpróbáltatást.¹⁶

Én örülök a megpróbáltatásoknak, mert ezek szükségszerűen alázatra késztetnek és megvizsgálnak minket, hogy megértsük magunkat, megismerjük a gyengeségeinket és a hibáinkat; és örülök, amikor diadalmaskodom felettük, mert Isten megválaszolta az imáimat; ezért úgy érzem, egész nap örvendeznem kell.¹⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Milyen céljai vannak a megpróbáltatásoknak? Miért nem tartják távol a gonoszt az igazlelkűektől?
Miben lenne más az életed, ha nem lennének megpróbáltatások vagy nehézségek? Mit tanultál magadról és Istenről azokból a dolgokból, amiket el kellett szenvedned?
Gondolj a jelenlegi megpróbáltatásaidra! A megpróbáltatásokhoz való hozzáállásod miben tudná megváltoztatni azt, ahogy elviseled vagy legyőzöd azokat? Hogyan tökéletesíthetnéd a módszert, ami által szembenézel a megpróbáltatásaiddal?
Miért érti meg az Üdvözítő teljes mértékben a szenvedéseinket? (Lásd még Alma 7:11-12; T&Sz 19:16-19; 122:8.) Az Üdvözítő szenvedéseinek ismerete hogyan segíthet nekünk hithűen elviselni a megpróbáltatásainkat?
Hogyan részesülhetünk jobban abban a vigasztalásban és erőben, amelyet Jézus kínál nekünk? (Lásd még Zsidók 4:16; 1 Péter 5:6-11.) Hogyan erősített meg az Üdvözítő vigasztalása a megpróbáltatások idején?
Miért nehéz néha türelmesnek és engedelmesnek maradni akkor, amikor csapásokat élünk át? Hogyan juthatunk el arra, hogy mi is az Úr örökkévaló szemszögéből lássuk a csapásokat?
Hogyan segítettek neked mások a megpróbáltatások elviselésében? Hogyan segíthetsz másoknak, amikor megpróbáltatások érik őket? Mit tanultál Taylor elnök tanításaiból, amit megoszthatsz valaki olyannal, akit éppen megpróbáltatások érnek?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 34:19; 2 Korinthusbeliek 4:8-18; 1 Péter 4:12-13; Alma 36:3; Éther 12:6; T&Sz 121:7-8.