Az Úr imájának tanításai
Imáink az Úr Jézus Krisztustól kapott mintákat és tanításokat követnek. Ő megtanította nekünk, hogyan imádkozzunk.
Kedves testvéreim, veletek együtt szeretném kifejezni Neil L. Andersen elder iránti szeretetemet és nagyrabecsülésemet. A szent apostolságba való elhívása az Úrtól adatott, ahogy azt prófétájának, Thomas S. Monson elnöknek kinyilatkoztatta. Élete során Monson elnök kifinomította azt a képességét, hogy meghallja az Úr akaratát. Ahogy a Szabadító alárendelte akaratát Mennyei Atyánk akaratának, úgy rendeli alá magát a próféta is az Úr akaratának. Köszönjük, Monson elnök, hogy kifejlesztetted és használod ezt az erőt. Köszöntünk téged, Andersen elder, és imádkozunk érted.
Az Úr imája
Imáink az Úr Jézus Krisztustól kapott mintákat és tanításokat követik. Ő megtanította nekünk, hogyan imádkozzunk. Imáiból sok fontos leckét tanulhatunk. Kezdhetjük az Úr imájával – melyet sokan Miatyánkként ismernek –, amelyet majd kiegészítünk az Ő további imáiból vett leckékkel.1
Miközben elmondom az Úr imáját, figyeljetek a tanításaira:
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”2
Az Úr imája kétszer van feljegyezve az Újszövetségben és egyszer a Mormon könyvében.3 Szerepel Joseph Smith bibliafordításában is4, ahol e két vers további felvilágosítást nyújt:
-
„Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek”5 és
-
„Ne engedd, hogy kísértésbe vezettessünk, hanem szabadíts meg minket a gonosztól.”6
A megbocsátás magyarázatát a Mester egy másik kijelentése is alátámasztja. Így szólt az Ő szolgáihoz: „Amennyiben megbocsátottátok egymásnak a vétkeiteket, akkor én, az Úr, szintén megbocsátok nektek.”7 Más szavakkal: ahhoz, hogy megbocsátást nyerjünk, először nekünk kell megbocsátanunk.8 A kísértéssel kapcsolatos új megvilágítás pedig igen hasznos, hiszen bizonyos, hogy az Istenség nem vinne minket kísértésbe. Az Úr ezt mondta: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.”9
Bár az Úr imájának négy változata nem teljesen egyforma, mindegyik az Atya köszöntésével indul, ami jelzi az Isten és gyermekei közötti szoros kapcsolatot. A „szenteltessék meg a te neved” kifejezés jól tükrözi azt a tiszteletet és hódolatteljes magatartást, melyet ima közben éreznünk kell. A „legyen meg a te akaratod” rész olyan elgondolást fejez ki, amelyet később fogok kifejteni.
A „mindennapi kenyerünkért” való esdeklés magában foglalja a lelki táplálék iránti szükséget is. Jézus, aki „az életnek ama kenyereként” utalt önmagára, ezt az ígéretet tette: „A ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik.”10 Amikor pedig arra érdemesen veszünk az úrvacsora jelképeiből, további ígéretet kapunk, miszerint Lelke mindig velünk lehet.11 Olyan lelki táplálék ez, melyhez semmilyen más módon nem juthatunk hozzá.
Imája befejezéseképp az Úr elismeri Isten hatalmát és dicsőségét, majd ezzel zárja: „Ámen.” A mi imáink is az ámen szóval végződnek. Bár e szót másképp ejtik a különféle nyelveken, jelentése mégis ugyanaz: „igazán” vagy „valóban”.12 A prédikáció vagy ima végén álló ámen szó ünnepélyesen lepecsételi azt.13 Az egyetértőknek szintén jól hallhatóan áment kell mondaniuk,14 azt jelezve ezzel, hogy „ez az én ünnepélyes kijelentésem is”.15
Az Úr azzal vezette be imáját, hogy először megkérte követőit, hogy „ne legye[nek] sok beszédűek”,16 ezt az utasítást adva nekik: „ti azért így imádkozzatok”.17 Az Úr imája tehát követendő mintát nyújt, nem pedig egy kívülről megtanulandó, újra és újra elszavalandó műként szolgál. A Mester egyszerűen azt szeretné, hogy imádkozzunk Isten segítségéért, miközben folyamatosan arra törekszünk, hogy ellenálljunk a gonosznak és igazlelkűen éljünk.
Közbenjáró imák
Az Úr többi imája is tanulságos, különösen a közbenjáró imái. Azért kapták ezt a nevet, mert az Úr imába merülve Atyjához folyamodott tanítványai érdekében. Képzeljétek magatok elé a világ Szabadítóját, amint letérdelve imádkozik, ahogy azt János 17. fejezetéből idézem:
„Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám… dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
…elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. […]
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
Én ezekért könyörgök.”18
Az Úr ezen imája kapcsán láthatjuk, milyen mélységesen átérzi Jézus azt a felelősségét, hogy Közbenjárónk és Szószólónk legyen az Atyánál.19 Ugyanilyen mélyen kell nekünk is átérezni azt a felelősségünket, hogy betartsuk a parancsolatait, és mindvégig kitartsunk.20
Jézus az ősi Amerika lakosaiért is mondott közbenjáró imát. A feljegyzés szerint „senki nem képes elképzelni, mily nagy öröm töltötte be a lelkünket, amikor hallottuk őt értünk az Atyához imádkozni”.21 Ekkor Jézus hozzátette: „Áldottak vagytok, a hitetek miatt. És most íme, teljes az örömöm.”22
Egy későbbi imájában Jézus az egységért könyörgött. „Atyám – mondta –, őértük… imádkozom tehozzád… hogy higgyenek majd bennem, hogy én őbennük lehessek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, hogy egyek lehessünk.”23 Mi is imádkozhatunk az egységért. Imádkozhatunk azért, hogy egy szív és egy lélek legyünk az Úr felkentjeivel és a szeretteinkkel. Imádkozhatunk azért, hogy kölcsönös megértés és tisztelet jellemezze felebarátainkkal való kapcsolatunkat. Ha valóban szeretünk másokat, akkor imádkozzunk értük.24 „Imádkozzatok egymásért… – tanította Jakab apostol –, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”25
A további imák tanulságai
Az Úr további leckéket is tanított az imádságról. Így intette a tanítványokat: „Mindig imádkozzatok tehát az Atyához az én nevemben.”26 A Szabadító kihangsúlyozta a következőket is: „Imádkozzatok családotokban az Atyához, mindig az én nevemben.”27 Engedelmesen alkalmazzuk e tanítást, amikor Jézus Krisztus nevében imádkozunk Mennyei Atyánkhoz.28
Az Úr egy másik imája három egymást követő versen átívelve tanít meg egy fontos leckét:
„Atyám, köszönöm neked, hogy megadtad a Szentlelket ezeknek, akiket kiválasztottam…
Atyám, imádkozom tehozzád, hogy mindazoknak add meg a Szentlelket, akik hinni fognak az ő szavaikban.
Atyám, megadtad nekik a Szentlelket, mert hisznek bennem.”29
Ha a Szentlélek társasága ilyen fontos, akkor nekünk is imádkoznunk kell érte! Ugyancsak segítenünk kell minden megtértnek és a gyermekeinknek is, hogy ápolják a Szentlélek ajándékát. Ha így imádkozunk, a Szentlélek elengedhetetlenül fontos jóra vezető erő lesz az életünk során.30
Imáink elmélyítése
Az Úr különféle módokat tanított arra, hogy miként mélyíthetjük el imáinkat. Például azt mondta, hogy „az igazlelkűek éneke imádság nekem, és áldással válaszoltatik meg a fejükön”.31
Az imát fokozhatjuk böjtöléssel is.32 Az Úr kijelentette: „Azt a parancsolatot adom nektek, hogy mostantól fogva folytassátok az imádkozást és a böjtölést.”33 Joseph F. Smith elnök arra intett, hogy bölcsen böjtöljünk. Így figyelmeztetett bennünket: „Igenis lehetséges túlzásba esni. Az ember böjtölhet és imádkozhat annyit, hogy elpusztítsa önmagát, erre pedig semmi szükség, és nem is bölcs dolog… Az Úr meg tud hallani egy egyszerű imát is, melyet hittel, féltucat szóban mondanak, és elismeri a böjtöt, amely talán nem tart tovább huszonnégy óránál, és ezt éppoly készségesen és hathatósan teszi, ahogy megválaszolna egy ezerszavas imát és egy egész havi böjtölést… Az Úr el fogja fogadni azt, ami elegendő, méghozzá sokkal nagyobb örömmel és megelégedéssel, mint azt, ami túl sok és felesleges.”34
A „túl sok és felesleges” elve vonatkoztatható imáink hosszára is. Az egyházi gyűlések záróimája ne tartalmazzon összefoglalót minden egyes üzenetről, és ne váljon soron kívüli prédikációvá sem. Személyes imáink lehetnek olyan hosszúak, amilyennek csak szeretnénk, ám a nyilvánosan mondott imák legyenek tömör esdeklések az Úr Lelkéért, illetve a hála rövid kifejezései a történtek kapcsán.
Imáinkat más módon is fokozhatjuk. Használjuk a „helyes szavakat”35 – megfelelően szólítsuk meg az Istenséget. Bár a mindennapos öltözködés és beszédmód egyre inkább pongyolává válik, arra kérnek minket, hogy óvjuk meg az ima ünnepélyes, helyénvaló nyelvezetét. Imáinkban mindig tiszteletteljesen szólítsuk meg Atyánkat.36 Ha így teszünk, alázatosabbá válhatunk. Az alázat pedig szintén segít elmélyíteni imáinkat. A szentírás ezt mondja: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra.”37
Az ima tőlünk indul. „Ímé – mondja az Úr – az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”38 Az ajtó akkor nyittatik meg, amikor Jézus Krisztus nevében imádkozunk Mennyei Atyánkhoz.39
Mikor kell imádkoznunk? Amikor csak akarunk! Alma ezt tanította: „Minden dolgodban tanácskozz az Úrral, és ő jóra fog vezetni; igen, amikor éjjel lefekszel, az Úrban feküdj le… és amikor reggel felkelsz, legyen tele szíved köszönettel Istennek; és ha megteszed ezeket a dolgokat, akkor felemeltetsz az utolsó napon.”40 Jézus emlékeztette tanítványait, „hogy a szívükben ne szűnjenek meg imádkozni”.41
Az egyháztagok körében az a gyakorlat, hogy minden reggel és este letérdelnek a családi imához, ezenfelül egyénileg is imádkoznak nap mint nap, továbbá ételáldást is mondunk.42 Monson elnök így szólt: „Amikor családunkkal együtt és egyénileg Istenhez imádkozunk, tegyük azt hittel és belé vetett bizalommal!”43 Így tehát a fizikai és lelki áldásokért imádkozva mindnyájunknak úgy kell könyörögnünk, ahogyan azt Jézus is tette a Miatyánkban: „Legyen meg a te akaratod.”44
Jézus Krisztus, a világ Szabadítója – aki vérével fizetett váltságot értünk – a mi Megváltónk és Példaképünk.45 Halandó küldetésének végén azért imádkozott, hogy akarata – a Szeretett Fiúként – egybeolvadjon az Atya akaratával.46 A Szabadító így kiáltott fel azon a döntő fontosságú órán: „Atyám! …ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.”47 Nekünk is ekképp kell imádkoznunk Istenhez: „Legyen meg a te akaratod.”
És imádkozzunk állandóan azért, hogy az Úr „királysága előrehaladhasson a földön, hogy annak lakói… felkészülhessenek a… napokra, amikor az Ember Fia lejön… dicsőségének ragyogásába öltözve, hogy találkozzon Isten királyságával, amely fel lett állítva a földön”.48
Mindennapi életünkben és a mi saját döntő fontosságú óráinkban is alkalmazzuk az Úrtól kapott e becses tanításokat, ezért imádkozom Jézus Krisztus szent nevében, ámen.