Tanulni a múlt leckéiből
A múlt leckéinek megtanulása lehetővé teszi, hogy a személyes bizonyság az engedelmesség, a hit és a Lélek tanúbizonyságának szilárd alapjára épüljön.
Lenyűgöző és néha zavarba ejtő időket élünk. Néhány napja megemlítettem az egyik unokámnak, hogy épp a konferenciai üzenetem szövegét nézem át. Értetlenül nézett rám. „Szöveges üzenetben küldöd el a beszéded? – kérdezte. – Azt hittem, a Konferencia-központban kell elmondanod.”
Bár van, akinek könnyebben megy az SMS-ezés, én hálás vagyok a lehetőségért, hogy ma este beszélhetek, mert úgy érzem, hogy az üzenetem fontos lehet az említett – és a többi unokám, valamint az egyház minden fiatalja számára is.
Évekkel ezelőtt, amikor az üzleti világban dolgoztam, megtanultam egy nagyon drága leckét, mert nem figyeltem kellően oda édesapám tanácsára, és nem hallgattam a Lélek sugalmazásaira sem, aki pedig útmutatást adott Mennyei Atyámtól. Édesapám és én autókkal foglalkoztunk, a Ford Motor Company pedig éppen üzletkötőket keresett új autóik eladásához. A Ford igazgatói édesapámmal együtt meghívtak minket az egyik gyártmány előzetes bemutatójára, amelyről úgy vélték, hogy különösen sikeres lesz. Amikor megláttuk az autókat, az édesapám, akinek több mint 35 éves üzleti tapasztalata volt, óva intett attól, hogy ügynök legyek. A Ford értékesítési munkatársai azonban nagyon meggyőzőek voltak, én pedig úgy döntöttem, hogy Salt Lake Cityben én leszek az Edsel legelső ügynöke – és mint később kiderült, egyben a legutolsó is. Ha nem tudjátok, mi az az Edsel, kérdezzétek meg a nagypapát. Ő majd elmondja nektek, hogy az Edsel egy látványos bukás volt.
Nos, ez az élmény mindannyiótok számára hatalmas tanulságot rejt. Amikor hajlandók vagytok figyelni és tanulni, az élet néhány legfontosabb leckéjét azoktól kapjátok, akik előttetek jártak. Ők már megjárták azt, ahol ti most vagytok, és sokat megtapasztaltak abból, amit ti csak most éltek át. Ha megfogadjátok a tanácsaikat, akkor azok olyan döntésekhez vezethetnek benneteket, amelyek a javatokra válnak, és áldást hoznak rátok, valamint megóvnak az olyan döntésektől, amelyek elpusztíthatnak benneteket. Ha a szüleitekre és más olyan emberekre tekintetek, akik előttetek jártak, akkor példát találtok majd a hitre, az elkötelezettségre, a kemény munkára, az odaadásra és az áldozatra, melyet igyekeznetek kell követni.
Nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amely szerint nem érdemes tanulni mások tapasztalatából. Sok foglalkozás megköveteli a szakmai gyakorlatot, amikor is a lelkes szakemberek ott sürögnek a harcedzett veteránok körül, hogy tanuljanak sokéves tapasztalatukból és felhalmozott tudásukból. A profi sportolóknál a zöldfülűeknek gyakran a kispadon kell ülni és tanulni a tapasztalt játékosoktól úgy, hogy figyelik őket. Az új misszionáriusokat gyakran egy rangidős társ mellé osztják be, akinek a tapasztalata segít nekik megtanulni, hogyan szolgálhatják helyesen az Urat.
Természetesen vannak olyan időszakok, amikor nincs más választásunk, mint kockáztatni, és megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy kigondoljuk a legjobb megoldást. Az én korosztályomban például nem sok olyan ember van, akit segíthetne a tapasztalata, amikor szembekerül a legújabb technikai vívmányokkal. Amikor problémáink merülnek fel a modern technikai eszközökkel, olyat kell keresnünk, aki nálunk jobban ért hozzá, ami általában azt jelenti, hogy hozzátok, fiatalokhoz kell fordulnunk.
Az én mai üzenetem és bizonyságom számotokra, fiatal barátaim, az hogy az örök életetekkel kapcsolatos legfontosabb kérdésekre a szentírások, valamint az apostolok és próféták szavai adnak választ. Az a tény, hogy ezek a szavak főként idősebb, elhunyt vagy élő férfiaktól származnak, nem teszi őket kevésbé helytállóvá. Sőt, ezáltal még értékesebbé válnak számotokra, mert olyanoktól erednek, akik hithű életük folyamán rengeteget tanultak.
Van egy híres mondás, melyet George Santayanának tulajdonítanak. Már valószínűleg hallottátok: „Akik nem tudnak emlékezni a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt” (in John Bartlett, comp., Familiar Quotations, 15th ed. [1980], 703). Sőt, több különböző változata is létezik ennek az idézetnek, például: „Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt”. Nem számít a megfogalmazás, a mondanivaló mély. Nagyszerű leckéket lehet tanulni a múltból, és úgy kell azokat megtanulni, hogy ne merítsétek le lelki erőtöket azzal, hogy a múltbéli hibákat és rossz döntéseket ismételgetitek.
Nem kell utolsó napi szentnek, sőt, még vallásosnak sem lennetek ahhoz, hogy lássátok a történelmet megismétlődni Isten gyermekeinek életében, ahogyan az az Ószövetségben feljegyzésre került. Időről időre feltűnik a körforgás, melyben az igazlelkűséget újra gonoszság követi. Ehhez hasonlóan a Mormon könyve feljegyzi, hogy e földrész ősi civilizációi is ugyanezt a mintát követték: az igazlelkűségből jólét származott, melyet anyagi biztonság követett, ezt később felváltotta a kapzsiság, a kevélység majd végül a gonoszság és az erkölcsi hanyatlás, mígnem a nép elegendő csapást vont magára ahhoz, hogy alázatra, bűnbánatra és változásra kényszerüljön.
Az Újszövetség által felölelt viszonylag rövid időszakban a történelem újra megismétli önmagát. Ebben az időszakban az emberek Krisztus és apostolai ellen fordultak. A hanyatlás oly hatalmas volt, hogy a nagy hitehagyásként vált ismertté. Évszázadokon át tartó lelki stagnáláshoz és tudatlansághoz vezetett, mely időszakot gyakran sötét középkornak nevezzük.
Nos, nagyon világosan kell fogalmaznom a történelmileg visszatérő hitehagyás és lelki sötétség időszakaival kapcsolatban. Mennyei Atyánk minden gyermekét szereti, és azt akarja, hogy életük során mindannyian részesüljenek az evangélium áldásaiban. A lelki világosság nem azért veszett el, mert Isten hátat fordított a gyermekeinek. Éppen az okozta a lelki sötétséget, hogy gyermekei együttesen hátat fordítottak Neki. Ennek természetes következményei a rossz döntések, amelyet az emberek egyénileg, közösségként, nemzetként vagy akár egész civilizációként meghoztak. Az idők folyamán ez újra és újra bebizonyosodott. E történelmi törvényszerűség egyik legnagyobb tanulsága az, hogy választásaink, akár egyénileg, akár kollektíven hoztuk meg, valóban lelki következményekkel járnak önmagunkra és az utódainkra nézve.
Isten azon szeretetteljes vágya, hogy megáldhassa gyermekeit, minden adományozási korszakban úgy nyilvánul meg, hogy az élő prófétákon keresztül csodálatos módon visszaállítja az evangéliumi igazságokat. Az 1800-as évek elején a Joseph Smith prófétán keresztül visszaállított evangélium csupán a legutóbbi példa. Hasonló visszaállítás történt már a korábbi időszakokban is, olyan próféták által mint Noé, Ábrahám vagy Mózes, és természetesen magán az Úr Jézus Krisztuson keresztül.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hivatalos megalapítása óta eltelt 179 év minden szempontból rendkívüli. Az írott történelem során nem volt még egy olyan időszak, melyben ennyire jelentős fejlődésen ment volna át a tudomány és a technológia világa. Ezek a fejlemények világszerte elősegítették az evangélium elterjedését és hatásának növekedését. Emellett azonban hozzájárultak az anyagiasság és az élvhajhászás fokozódásához, valamint az erkölcsi hanyatláshoz.
Olyan időszakban élünk, amikor a jó ízlés és az általános illem határai olyannyira kitolódtak, hogy lényegében már meg is szűntek. A világ állandóan változó eszméi, amelyek teljes mértékben elvetik a „jó” és a „rossz” fogalmát, támadást indítottak Isten parancsolatai ellen. Bizonyos társadalmi csoportok gyanakvóan fogadnak mindenkit, aki úgy dönt, hogy vallási nézetei szerint él. És amikor a hívő emberek megpróbálnak figyelmeztetni másokat bűnös döntéseik következményére, akkor nevetségessé teszik és kicsúfolják őket, legszentebb szertartásaikat és becsben tartott értékeiket pedig nyilvánosan gúny tárgyává teszik.
Ismerősen hangzik-e ezek közül bármelyik is, ifjú fivéreim és nőtestvéreim? Látjátok-e az újra felbukkanó történelmi mintát, vagyis az igazlelkűséget követő jólétet, az azt követő anyagi biztonságot, melyet kapzsiság, kevélység, majd gonoszság, s legvégül az erkölcsi pusztulás követ? Ugyanez a körforgás tárul elénk újra meg újra, amikor az Ószövetség, az Újszövetség és a Mormon könyve lapjait olvassuk. De ami még ennél is fontosabb: vajon milyen hatással lesznek a múlt leckéi személyes döntéseitekre, melyet most és életetek hátralévő részében hoztok meg?
Az Úr hangja teljesen világos és félreérthetetlen. Ő ismer benneteket. Szeret titeket. Azt akarja, hogy örökre boldogok legyetek. De az Istentől kapott önrendelkezés szerint a döntés a ti kezetekben van. Nektek kell eldöntenetek, hogy mit sem törődve a múlttal, elszenveditek-e a fájdalmas hibákat és a tragikus csapdákat, amelyekbe már a korábbi nemzedékek is beleestek, és hogy meg akarjátok-e saját bőrötökön tapasztalni a rossz döntések pusztító következményeit. Mennyivel jobb lesz az életetek, ha példát vesztek Krisztus hithű követőiről, mint amilyenek Hélamán fiai, Moróni, Joseph Smith és a bátor pionírok voltak, és hozzájuk hasonlóan azt választjátok, hogy hűek maradtok Mennyei Atyánk parancsolataihoz.
Teljes szívemből remélem, és azért imádkozom, hogy elég bölcsek legyetek, hogy tanuljatok a múltból. Nem kell ahhoz Lámánként vagy Lemuelként élnetek, hogy megtudjátok, mennyivel jobb Nefinek vagy Jákóbnak lennetek! Nem kell Káin vagy Gadianton ösvényét követnetek, hogy rájöjjetek, „a gonoszság sohasem volt boldogság” (Alma 41:10). És nem kell hagynotok, hogy a közösségetek Sodomához vagy Gomorához váljon hasonlóvá ahhoz, hogy rájöjjetek, az nem túl jó helyszín egy család felnevelésére.
A múlt leckéinek megtanulásával képesek lesztek bátran a világosságban haladni, a sötétségben való bukdácsolás kockázata nélkül. Ennek így kell működnie. Isten terve ez: az apa és az anya, a nagyapa és a nagyanya tanítják gyermekeiket, akik tanulva példájukból még igazlelkűbb nemzedékké válnak személyes élményeik és lehetőségeik révén. A múlt leckéinek megtanulása lehetővé teszi, hogy a személyes bizonyság az engedelmesség, a hit és a Lélek tanúbizonyságának szilárd alapjára épüljön.
Természetesen nem elegendő, ha ezeket a leckéket csupán történelmi és kulturális szemszögből sajátítjuk el. Egy nyomtatott oldalnyi név, dátum és eseménysorozat megtanulása nem sokat segít, hacsak a jelentésük és üzenetük be nem vésődik a szívetekbe. Ha azt a bizonyság táplálja, és a hit öntözi, akkor a múlt leckéi gyökeret verhetnek a szívetekben, és lényetek meghatározó részévé válhatnak.
Így hát, ahogy az mindig is lenni szokott, saját személyes hitetek és bizonyságotok számít leginkább. Ez hozhat változást, fiatal testvéreim. Innen fogjátok megtudni. Így kerülhetitek el a múlt hibáit, és így kerülhettek lelkileg egy magasabb szintre. Ha életetek folyamán nyitottak és befogadók vagytok a Szentlélek sugalmazásaira, akkor meg fogjátok érteni a múlt leckéit, melyek a bizonyságotok hatalma által beleégnek majd lelketekbe.
És hogyan nyerhettek ilyen bizonyságot? Nos, erre nincs új technológia, és nem is lesz soha. Az internetről nem tölthettek le magatoknak egy bizonyságot. A hitet sem küldhetik át nektek SMS-ben. Az élénk, életet megváltoztató bizonyságot ma is ugyanúgy nyerhetjük el, ahogyan mindig is. A folyamat nem változott. A vágy, a tanulmányozás, az ima, az engedelmesség és a szolgálat hozza meg. Ezért van az, hogy mind a régi, mind a mostani próféták és apostolok ma is ugyanolyan fontosak az életünkben, mint mindig is voltak.
Azért imádkozom, hogy a jövőben rátaláljatok az örömre, a boldogságra és a békére azáltal, hogy tanultok a múlt nagy és örök leckéiből – ti is, az unokáim is és az egyház összes fiatalja, bárhol éljetek is. Jézus Krisztus nevében, ámen.