Erős karja megvédelmez
Arra törekszünk, hogy gyarapítsuk hitünket és személyes igazlelkűségünket, megerősítsük a családunkat és otthonunkat, valamint hogy szolgáljuk az Urat és az Ő gyermekeit.
Sok évvel ezelőtt a Segítőegylet Általános Testületében szolgálva azt a feladatot kaptam, hogy tartsak képzést néhány segítőegyleti és papsági vezetőnek. Délelőtt egy másik városban tanítottunk, ahonnan épp időben érkeztünk meg a gyűlés kezdetére.
Első beszélőnek voltam beosztva, a nyitó ének és ima után. Bejelentették a nyitó éneket: „Elszállt az idő”.
A himnusz címe nem tűnt ismerősnek, és azt gondoltam, furcsa, hogy pont ez a nyitó ének. Még el sem mondtam a beszédemet, és máris arról énekelnek, hogy elszállt az idő!
Amikor énekelni kezdtünk, hamar felismertem, hogy a cím arra utal, mily kevés időnk van hátra az evangélium üzenetének hirdetésére és arra, hogy lelkeket hozzunk Krisztushoz. A negyedik vers szavai egész este nem mentek ki a fejemből, és azóta is sokszor eszembe jutnak. Az ének így hangzik:
A célhoz ragaszkodj, bár Sátán megkísért,
Ki elhívásod súlyát jól ismeri.
A tövises úton a Megváltó kísér,
Erős karja a gonoszt, lásd, elűzi,
Erős karja a gonoszt, lásd, elűzi.1
E vers üzenete az, hogy bármi történjen is az életben, Jézus Krisztusnak megvan a hatalma arra, hogy megmentsen. Isteni engesztelése által módot adott nekünk arra, hogy örök életet nyerjünk. Az Ő munkája valóban az, hogy véghezvigye „az ember halhatatlanságát és örök életét”.2 Tőlünk pedig azt kéri, hogy segítsünk egymásnak az örök élethez vezető dolgok elvégzésében.
Tavaly szeptemberben az általános segítőegyleti gyűlésen Beck nővér felvázolt három olyan dolgot, melyek támogatást nyújtanak az örök élet elnyerésére irányuló törekvésünkben. Ezek a következők:
-
Gyarapítsuk a hitünket és személyes igazlelkűségünket.
-
Erősítsük meg a családokat és az otthonokat.
-
Szolgáljuk az Urat és az Ő gyermekeit.3 Ez azt is jelenti, hogy kutassuk fel és gondozzuk a szegényeket és a szűkölködőket.
Tudjuk, hogy miközben igyekszünk mindezeket megtenni, Sátán megkísért és próbára tesz, azonban az Úr megígérte, hogy megerősít bennünket, és segíteni fog nekünk.4
Gyarapítsuk a hitünket és a személyes igazlelkűségünket
Gyermekként szüleim megtanították nekem, hogy Mennyei Atyám és Jézus Krisztus szeretnek engem. Megtanultam, hogy „Isten gyermeke vagyok”.5 Nem is emlékszem olyan időszakra, amikor ezt ne tudtam volna. Megtanították nekem, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk, és hogy csak általa szabadulhatunk meg.6
Azt is megtanították, hogy hitem gyarapításához mindennap imádkoznom kell. Sőt, mindig imádkoznom kell.7 Megtanították, hogy a szentírásokat olvasva és tanulmányozva növekedni fog a tudásom és megerősödik a bizonyságom az evangélium igaz voltáról. Megtanítottak arra, hogy szeressem Istent, és hogy az iránta való szeretetemet parancsolatainak betartása által mutathatom ki.8 Gyermekként a templom fontosságáról is tanultam. Fiatalként megtanultam, hogy a szent templomi szövetségek megkötése és betartása az örök élethez vezető úton tart engem.
Egész életünkben követnünk kell ezeket a tantételeket ahhoz, hogy növekedjünk a hitben és a személyes igazlelkűségben.
Erősítsük meg a családokat és az otthonokat
A családok és otthonok megerősítése mindannyiunk feladata, és mindnyájunkra áldást hoz. Mindegyikünknek mások a családi körülményei. Vannak olyan családok, amelyek anyából, apából és még otthon lévő gyerekekből állnak. Vannak olyan párok, akiknek otthonából már kirepültek a gyerekek. Sok egyháztag egyedülálló, és egyedülálló szülők is vannak. Megint mások özvegyek, akik egyedül élnek.
Függetlenül attól, hogy milyen a családunk, mindannyian tehetünk valamit saját családunk megerősítéséért, és másoknak is segíthetünk ebben.
A következő példa jól szemlélteti a családok megerősítésének néhány módját. Egyszer Idaho államban, Boise környékén volt dolgom. A szombat délutáni képzés után unokahúgom családjához mentem, hogy ott aludjak. Aznap este, mielőtt ágyba bújtak volna a gyerekek, tartottunk egy rövid családi estet, és elmondtunk egy szentírásbeli történetet. Az apukájuk Lehi családjáról mesélt nekik, és megtanította a gyerekeknek, hogy szilárdan kapaszkodniuk kell a vasrúdba, amely Isten szava.9 Ha szilárdan kapaszkodnak a vasrúdba, akkor biztonságban lesznek, és az elvezeti őket az öröm és boldogság forrásához. Ha elengedik, akkor az a veszély fenyegeti őket, hogy belevesznek a szennyes vizű folyóba.
A szemléltetéshez anyukájuk lett a „vasrúd”, amelybe kapaszkodniuk kellett, és apukájuk játszotta a gonoszt, aki megpróbálja elhúzni a gyerekeket onnan, ahol biztonságban vannak és boldogok. A gyerekeknek nagyon tetszett a történet, és megtanulták, mennyire fontos szilárdan kapaszkodni a vasrúdba.
A szentírás eljátszása után elérkezett a családi ima ideje. Anyukájuk emlékeztette a gyerekeket, hogy imádkozzanak a püspökért, akinek komoly gondok voltak a szemével. Aznap este a három éves Brooklyn mondta az imát. Megköszönte Mennyei Atyánk áldásait, majd buzgón arra kérte, hogy áldja meg a püspököt, „mert eltört a szeme”.
Másnap reggel elmentünk az úrvacsoragyűlésre. Mikor mindnyájan leültünk, Brooklyn és ötéves nővére, Kennedy, felnéztek az emelvényre és látták, hogy ott áll a püspök. A lányok rámutattak, és izgatottan anyukájukhoz fordultak: „Nézd, ott a püspök!” Majd jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra, mintha csak azt mondanák: „Imádkoztunk a püspökért, és jobban is van.” Hittel imádkoztak, tudva, hogy Mennyei Atyánk meg fogja hallgatni alázatos imájukat.
A szentírások, a családi est és a családi ima megerősítik a családokat. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a család megerősítésére és egymás támogatására, hogy a jó úton maradjunk.
Szolgáljuk az Urat és az Ő gyermekeit, kutassuk fel és gondozzuk a szegényeket és a szűkölködőket
Halandó élete során a Szabadító azt tanította, hogy törődjünk egymással, és segítsük egymást. Meggyógyította a betegeket, és így a bénák jártak, a vakok szemei és a süketek fülei pedig megnyíltak. Megtanította az embereknek az evangéliumot. Megáldotta őket, és sok hatalmas csodát tett közöttük.10
A szükséget szenvedők megsegítésére bárhol találhatunk lehetőséget. Úgy vélem, mindannyiunk életében előfordul, hogy ilyen vagy olyan szempontból szegények vagyunk, és szükségünk van valakinek a segítségére. Mert „nem vagyunk-e mindannyian koldusok”?11
Spencer W. Kimball elnök azt mondta: „Isten valóban észrevesz minket és figyel ránk. Általában azonban egy másik ember által elégíti ki a szükségleteinket. Ezért elengedhetetlenül fontos az, hogy szolgáljuk egymást.”12
Az elmúlt nyáron, mikor épp nem voltam otthon, heves szél és vihar tombolt a környékünkön. A szomszédom kertjéből átdőlt hozzánk egy fa, leszakítva a vezetékeket is. Mielőtt az eltakarításhoz és az áram visszakötéséhez hozzáláthattunk volna, el kellett távolítani a fát.
Korán reggel felhívtam a fivéremet, aki azt mondta, megpróbál szerszámokat szerezni, és jön, amint tud. A püspökömet is felhívtam. Perceken belül láncfűrészekkel együtt megjelent a püspököm, a házitanítóm, a korábbi cövekelnököm, valamint még tíz férfi az egyházközségből, és gyorsan rendbe tették a dolgokat. A látogatótanítóim aznap este vacsorát hoztak. A következő estéken jó néhányan jöttek még a főpapok csoportjából, az elderkvórumból, valamint a szomszédjaim közül, hogy segítsenek nekem és családomnak az udvar rendbetételében.
Ez alkalommal én voltam a szűkölködő. Mások segítségére volt szükségem. Elkeseredésemet öröm és hála váltotta fel. Éreztem, hogy szeretnek, és törődnek velem. Ezek az emberek gyorsan felismerték, hogy segítségre van szükségem. A bizonyságuk szerint éltek, és megmutatták, hogy szövetségeik valódiak.
Az egyház központjában gyakran kapunk köszönőlevelet olyan emberektől, akik nem tagjai az egyházunknak, de szolgáltátok őket árvíz, hurrikán, földrengés vagy más katasztrófát követően. Köszönöm, hogy mindig készen álltok arra, hogy szolgáljatok, szeressetek, adjatok, és ezáltal Jézus Krisztus igaz tanítványai legyetek.
Ragaszkodnunk kell tehát a célunkhoz13, amint arra törekszünk, hogy gyarapítsuk hitünket és személyes igazlelkűségünket, megerősítsük a családunkat és otthonunkat, valamint hogy szolgáljuk az Urat és az Ő gyermekeit. Bár Sátán ellene szegül az erőfeszítéseinknek, én tanúbizonyságot teszek Jézus Krisztusról és az Ő engesztelő áldozatának hatalmáról, amely lehetővé teszi számunkra, hogy teljesítsük akaratát, miközben Ő felerősíti törekvéseink hatását. Jézus Krisztus nevében, ámen.