Tisztességgel viselj nevet és tisztet!
A szövetség tüze ott fog égni ezen egyház minden hithű tagjának szívében, aki hódol és tisztességgel visel nevet és tisztséget az Úr szent házában.
Röviddel azután, hogy 1987-ben elhívtak cövekelnöknek, beszéltem egy jó barátommal, akit nemrégiben mentettek fel cövekelnöki hivatalából. Beszélgetésünk során megkérdeztem, mit tanítana nekem, hogyan válhatnék hatékony cövekelnökké. A kérdésemre adott válasza mély hatással volt az ezt követően végzett szolgálatomra.
A barátom elmesélte, hogy nem sokkal azután, hogy felmentették, elhívták őt templomszolgává. Majd így folytatta: „Bárcsak már a cövekelnökségem előtt templomszolga lehettem volna. Ha a cövekelnöki elhívásom előtt szolgálhattam volna a templomban, teljesen más cövekelnök lettem volna.”
A válasza felcsigázott, ezért kértem, hogy magyarázza ezt meg. Erre így felelt: „Úgy gondolom, jó cövekelnök voltam. A cövekünkben jól mentek a programok, és a statisztikai adatok is átlagon felüliek voltak. De a templomban végzett szolgálatom kitágította a látókörömet. Ha most hívnának el cövekelnöknek, elsődlegesen arra összpontosítanék, hogy az egyháztagok érdemesek legyenek a templomi szövetségek elnyerésére és tiszteletben tartására. Igyekeznék, hogy minden, amit teszünk, a templomra való felkészülésre összpontosuljon. Az Úr házához vezetve őket jobb pásztora lehetnék a szenteknek.”
Ez a rövid beszélgetés a barátommal segített, hogy cövekelnökként fáradhatatlanul tanítsak és bizonyságot tegyek a templomi szertartások, szövetségek és a templomi hódolat örökkévaló fontosságáról. Elnökségünk legmélyebb vágya az volt, hogy a cövek minden tagja elnyerje a templom áldásait, valamint hogy érdemes legyen a templomi ajánlásra, és gyakran használja azt.
Mai üzenetem a templom áldásaira összpontosít, és imádkozom, hogy a Szentlélek világosítsa meg az elménket, járja át a szívünket, és tegyen bizonyságot nekünk az igazságról.
A gyülekezés isteni célja
Joseph Smith próféta kijelentette, hogy Isten népe minden korszakban abból a szent célból gyülekezett, hogy templomokat építhessen, melyekben az Ő gyermekei részesülhetnek a legfőbb szertartásokban, és ezáltal örök életet nyerhetnek (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [Melkisédeki papsági és segítőegyleti tankönyv, 2007]. 437–440.). Ezt a fontos kapcsolatot a gyülekezés és a templomépítés elve között a Mormon könyve is kihangsúlyozza:
„Íme, a mező érett volt, és áldottak vagytok, mert belevágtátok a sarlót, és szívvel-lélekkel arattatok, igen, egész álló nap dolgoztatok; és lássátok kévéitek számát! És a csűrbe gyűjtik őket, hogy ne vesszenek kárba” (Alma 26:5).
Ebben a hasonlatban a kévék az egyház újonnan megkeresztelt tagjait jelképezik, a csűr pedig a szent templomokat. Neal A. Maxwell elder így szólt: „Amikor keresztelünk, a keresztelőmedence fölött vessük tekintetünket a szent templomra. A szent templom az a hatalmas csűr, amelybe ezeket a kévéket be kell gyűjteni” (in John L. Hart, “Make Calling Focus of Your Mission,” Church News, Sept. 17, 1994, 4). Ez a tanítás tisztázza és egyben kihangsúlyozza a szent templomi szertartások és szövetségek fontosságát – és azt, hogy a kévékkel nem szabad pazarolóan bánni.
„Igen, nem veri le őket a zivatar az utolsó napon; igen, és a forgószelek sem szaggatják fel őket; hanem amikor eljön a zivatar, akkor összegyűjtetnek a helyükön, hogy a zivatar ne tudjon áthatolni hozzájuk; igen, és az ádáz szelek sem űzik majd őket oda, ahova az ellenség akarja vinni őket” (Alma 26:6).
Dallin H. Oaks elder elmagyarázta, hogy amikor megújítjuk keresztelési szövetségeinket azáltal, hogy veszünk az úrvacsora jegyeiből, „nem azt tanúsítjuk, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, hanem azt, hogy készek vagyunk azt megtenni (lásd T&Sz 20:77). A tény, hogy csupán a készségünkről tanúskodunk, azt sugallja, hogy még valaminek történnie kell, mielőtt valóban magunkra vennénk ezt a szent nevet annak [végső és] legfontosabb értelmében” (“Taking upon Us the Name of Jesus Christ,” Ensign, May 1985, 81). A keresztelési szövetség világosan jelez egy jövőbeli eseményt vagy eseményeket, és előre tekint a templom felé.
Az újkori kinyilatkoztatásokban az Úr úgy utal a templomokra mint házakra, melyeket az Ő nevének építettek (lásd T&Sz 105:33; lásd még T&Sz 109:2–5; 124:39). A Kirtland templom felszentelő imájában Joseph Smith próféta az Atyához folyamodott, „hogy szolgáid hatalmaddal felfegyverkezve mehessenek el ebből a házból, és hogy neved rajtuk lehessen” (T&Sz 109:22). Áldást is kért népére, „akikre neved reá tétetik ebben a házban” (26. v.). Amikor pedig az Úr megjelent, és elfogadta a Kirtland templomot az Ő házaként, ezt mondta: „Mert íme, én elfogadtam ezt a házat, és nevem itt lesz; és én ki fogom nyilvánítani magamat népemnek, irgalommal, ebben a házban” (T&Sz 110:7).
Ezek a szentírások segítenek megértenünk, hogy a folyamat, mely során magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét a keresztelővízben kezdődik, és az Úr házában folytatódik, és ott teljesedik ki. Miközben a keresztelővízben állunk, a templomra tekintünk. Amikor veszünk az úrvacsorából, a templomra emeljük pillantásunk. Megfogadjuk, hogy mindig emlékezünk a Szabadítóra, és betartjuk parancsolatait, felkészülvén arra, hogy részesüljünk a szent templomi szertartásokban, és elnyerjük a legfenségesebb áldásokat, amelyek az Úr Jézus Krisztus neve és felhatalmazása által csak elérhetők. Hogy majd a szent templomi szertartások során még teljesebben és tökéletesebben magunkra vehessük Jézus Krisztus nevét.
„És ez a magasabb [vagyis a melkisédeki] papság irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával.
Ezért annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma.
És annak szertartásai, valamint a papság felhatalmazása nélkül nem mutatkozik meg az istenség hatalma a testben lévő embereknek” (T&Sz 84:19–21).
A gonoszok ármánykodása nem győzedelmeskedhet a Te néped felett
A világszerte zajló templomépítés nagy napját éljük. Az ellenség bizonyára tudatában van, hogy a templomok száma egyre növekszik a földön. Ahogy mindig is, e szent épületek emelését és felszentelését most is az egyház ellenségeinek támadásai kísérik, valamint meggondolatlan kritikák az egyháztagok részéről is.
Ez az ellenségesség nem újdonság. 1861-ben a Salt Lake templom építése során Brigham Young így biztatta a szenteket: „Ha azt szeretnétek, hogy felépüljön ez a templom, lássatok munkához, és tegyetek meg mindent, amit csak tudtok… Néhányan azt mondják, »nem szeretném megtenni, mert soha nem kezdtünk még hozzá egy templom építéséhez sem anélkül, hogy meg ne szólaltak volna a pokol harangjai.« Én újra hallani akarom a zúgásukat. A pokol összes serege támadásba lendül majd… De mit gondoltok, mire jutnak vele? Hiszen minden alkalommal láthattátok, hogy mire jutottak vele” (Deseret News, Apr. 10, 1861, 41).
Hithű szentekként megerősítettek bennünket a nehézségek, és részesülhettünk az Úr gyengéd irgalmában. Az Úr ígéretének birtokában haladtunk előre: „Nem engedem meg, hogy elpusztítsák a munkámat; igenis meg fogom mutatni nekik, hogy bölcsességem nagyobb az ördög ravaszságánál” (T&Sz 10:43).
Bednar nőtestvérrel sok éven át láttunk vendégül hithű férfi és női előadókat, akik az áhítatok alkalmával beszédet mondtak az idahói Brigham Young Egyetemen. Sokan közülük a Hetvenek nyugalmazott vagy felmentett tagjai voltak, akik általános felhatalmazottként végzett elhívásuk után templomelnökként szolgáltak. Ezen nagyszerű vezetőkkel folytatott beszélgetéseink során mindig ezt kérdeztem tőlük: „Mi olyat tanult meg templomelnökként, amiről azt kívánja, bárcsak jobban értette volna, amikor még általános felhatalmazottként szolgált?”
Válaszaikban felfedeztem egy közös vonást, amelyet most szeretnék összefoglalni: „Jobban megértettem a templomi szövetségeinken keresztül kapott védelmet, és hogy mit jelent elfogadható felajánlást tenni a templomi hódolat során. Különbség van azon egyházba járó, tizedfizető egyháztagok között, akik elsietnek a templomba, hogy gyorsan részt vegyenek egy ülésen, és azon egyháztagok között, akik hithűen és következetesen hódolnak a templomban.”
Válaszaik hasonlósága nagy hatást gyakorolt rám. A kérdésemre kapott mindegyik válasz a szertartások védelmező erejére, és az Úr házában rendelkezésre álló szövetségekre összpontosított. Válaszaik hűen tükrözték a Kirtland templom 1836-os felszentelő imájában elhangzott ígéreteket:
„Arra kérünk, Szent Atyánk, honosítsd meg a népet, amely hódol és tisztességgel visel nevet és tisztet ebben a házban, a te házadban, minden nemzedékig és az örökkévalóságra;
Hogy ne boldoguljon semmilyen ellenük formált fegyver; hogy aki nekik vermet ás, az maga essen bele;
Hogy a gonoszság semmilyen összeesküvésének ne legyen hatalma felkelni és győzedelmeskedni népeden, akikre neved reá tétetik ebben a házban;
És ha bármely nép felkel e nép ellen, akkor gerjedjen fel ellenük haragod;
És ha lesújtanak erre a népre, akkor sújts le rájuk; harcolj népedért, amint azt a csata napján tetted, hogy minden ellenségük kezéből kiszabadulhassanak” (T&Sz 109:24–28).
Kérlek benneteket, gondoljátok át ezeket a verseket látva a jelenleg is tomboló ellenséget, és annak fényében, amiről beszéltünk, vagyis a hajlandóságról, hogy magunkra vegyük Jézus Krisztus nevét, illetve a védelem áldásáról, melyet azoknak ígértek, akik tisztességgel viselnek nevet és tisztet a szent templomban. Ezek a szövetséges áldások minden nemzedéknek és az egész örökkévalóságra szólnak. Arra buzdítalak benneteket, hogy gyakorta tanulmányozzátok, és imádságos lélekkel gondoljátok végig, hogy miképpen vonatkoznak ezek a szentírások rátok és családotok életére.
Ne csodálkozzunk azon, hogy Sátán igyekszik meghiúsítani vagy elértékteleníteni a templomi hódolatot és a templomi munkát. Az ördög megveti az Úr házában honoló tisztaságot és annak hatalmát. A templomi szertartások és szövetségek által mindannyiunk számára elnyerhető védelem hatalmas akadályt jelent Lucifernek gonosz céljai beteljesítésében.
A szövetség tüze
1846-ban a Nauvooból való kivonulás elképzelhetetlen nehézségeket okozott a hithű utolsó napi szenteknek. Sokan a Mississippi mentén lévő táborokban leltek menedékre. Amikor a Winter Quartersben [Téli szálláshely] tartózkodó Brigham Young hírt kapott e menekültek állapotáról, azonnal levelet küldött a folyó túloldalára Council Pointba, arra biztatva a fivéreket, hogy segítsenek, és emlékeztette őket a Nauvoo templomban kötött szövetségeikre. Ezt tanácsolta: „Eljött a cselekvés ideje! Engedjétek, hogy az Úr házában kötött szövetség tüze úgy égjen szívetekben, mint az olthatatlan láng!” (in Journal History of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, Sept. 28, 1846, 5). Napokon belül megindultak keletre a szekerek, hogy megmentsék a küszködő szenteket.
Mi volt az, ami ilyen erőt adott e korai szenteknek? A templomi szövetség tüze volt az, amely a szívükben égett. Azon elkötelezettségük, hogy hódoljanak, és tisztességgel viseljenek nevet és tisztet az Úr házában.
Kihívásokkal kell szembenéznünk most és ezután is az Úr munkájának végzése közben. De a pionírokhoz hasonlóan, akik megtalálták a helyet, melyet Isten elkészített számukra, mi is menjünk tovább megújult bátorsággal, hogy „Isten megsegít és ő el nem hágy”(lásd Fel, szentek, fel. Egyházi énekek, 4.). Napjainkban a föld számos pontján megtalálható templomok mind-mind a szertartások, a szövetségek és a tanulás szent helyszínei, valamint menedékek a vihar elől.
Felhívás és dicséret
Az Úr kijelentette: „Össze kell tehát gyűjtenem népemet…, hogy a búza biztonságba kerülhessen a csűrökben, hogy örök élete legyen, és celesztiális dicsőséggel koronáztasson meg” (T&Sz 101:65).
Rengeteg fiatal nő, fiatal férfi és gyermek hallja a hangomat. Könyörgöm nektek, legyetek érdemesek, legyetek rendületlenek, és várjátok hatalmas örömmel azt a napot, amikor részesülhettek a templom szertartásaiban és áldásaiban.
Azok között, akik most hallják a hangomat, vannak olyanok, akiknek bár kellett volna, még nem részesültek az Úr házának szertartásaiban. Bármi legyen az indok, akármilyen hosszú a késlekedés, azt a felhívást intézem hozzátok, hogy kezdjetek el lelkileg felkészülni, hogy elnyerhessétek az áldásokat, melyek csakis a szent templomban várnak rátok. Kérlek, száműzzétek életetekből azokat a dolgokat, amelyek az utatokban állnak. Törekedjetek az örök következményekkel járó dolgokra.
Azok között, akik hallják hangomat, vannak olyanok, akik részesültek a templom szertartásaiban, de különböző okok miatt egy jó ideje már nem tértek vissza az Úr házába. Kérlek, tartsatok bűnbánatot, készüljetek fel, és tegyétek meg, amit kell, bármi legyen is az, hogy újra hódolni tudjatok a templomban, és teljesebben emlékezhessetek szent szövetségeitekre, és tiszteljétek azokat.
Azok közül, akik hallják hangomat, sokan vannak, akik rendelkeznek érvényes templomi ajánlással, és igyekeznek érdemesen használni azt. Megdicsérlek benneteket hithűségetekért és elkötelezettségetekért!
Ünnepélyes bizonyságomat teszem arról, hogy a szövetség tüze ott fog égni ezen egyház minden hithű tagjának szívében, aki hódol és tisztességgel visel nevet és tisztséget az Úr szent házában. Jézus Krisztus a Megváltónk és Szabadítónk. Ő él, és felkent szolgáinak adott kinyilatkoztatása által igazgatja egyháza ügyeit. Erről teszem bizonyságomat az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.