2. Fejezet
Benjámin király beszédet intéz népéhez – Felidézi az uralkodása alatti egyenlőséget, becsületességet és lelkiséget – Azt tanácsolja nekik, hogy Mennyei Királyukat szolgálják – Azok, akik Isten ellen fellázadnak, a kiolthatatlan tűzhöz hasonló kínokat fognak elszenvedni. Mintegy Kr.e. 124.
1 És lőn, hogy miután Móziás úgy tett, ahogy apja megparancsolta neki, és az egész országban kiáltványt tett közzé, hogy a nép az egész országban összegyűlt, hogy felmehessenek a templomhoz, azon szavak meghallgatására, melyeket Benjámin király szól majd hozzájuk.
2 És nagy számban voltak, méghozzá olyan sokan, hogy nem számolták meg őket; mivel rendkívül megsokasodtak és hatalmassá lettek ezen a földön.
3 És vettek még nyájaik zsengéjéből is, hogy Mózes törvénye szerint áldozatot és égő felajánlásokat ajánlhassanak fel;
4 És azért is, hogy hálát adhassanak az Úrnak, Istenüknek, aki kihozta őket Jeruzsálem földjéről, és aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből, és igaz embereket jelölt ki tanítóiknak, és egy igaz embert a királyuknak, aki békét teremtett Zarahemla földjén, és aki Isten parancsolatainak betartására tanította őket, hogy örvendezhessenek és szeretet tölthesse be őket Isten és minden ember iránt.
5 És lőn, hogy amikor a templomhoz felérkeztek, körös-körül felverték sátraikat; minden férfi a családja szerint, mely feleségéből, és fiaiból, és leányaiból, és azok fiaiból és leányaiból állt, a legidősebbtől a legfiatalabbig, és minden család különvált a másiktól.
6 És a templom körül verték fel sátraikat, minden férfinak úgy volt a sátra, hogy annak nyílása a templom felé nézett, hogy ezáltal a sátraikban maradhassanak és hallhassák a szavakat, melyet Benjámin király szól majd hozzájuk;
7 És mivel a sokaság oly hatalmas volt, hogy Benjámin király nem tudta mindannyiukat a templom falain belül tanítani, emeltetett tehát egy tornyot, hogy ezáltal népe hallhassa a szavakat, melyeket szól majd hozzájuk.
8 És lőn, hogy a toronyból elkezdett beszélni népéhez; és ők a sokaság hatalmas volta miatt nem mind hallhatták a szavait; ő tehát a szavakat, melyeket szólt, leíratta és elküldette azokhoz, akik nem voltak hangjának hallótávolságában, hogy ők is megkaphassák a szavait.
9 És ezek a szavak, melyeket szólt és leíratott, mondván: Testvéreim, mindannyian, akik összegyűltetek, ti, akik hallhatjátok szavaimat, melyeket hozzátok szólok majd ezen a napon; mert nem azért parancsoltam meg nektek, hogy ide feljöjjetek, hogy tréfát űzzetek a szavakból, melyeket szólni fogok, hanem azért, hogy hallgassatok rám, és nyissátok ki a fületeket, hogy hallhassatok, és a szíveteket, hogy érthessetek, és az elméteket, hogy Isten rejtelmei feltárulhassanak szemeitek előtt.
10 Nem azért parancsoltam meg nektek, hogy ide feljöjjetek, hogy féljetek tőlem, vagy hogy azt gondoljátok, hogy én magam több vagyok egy halandó embernél.
11 De olyan vagyok, mint ti magatok, kiszolgáltatva mindenféle gyengeségnek a testben és az elmében; mégis megválasztott ez a nép, és felszentelt atyám, és megengedte az Úr keze, hogy uralkodó és király legyek ezen nép felett; és megtartott és megőrzött az ő páratlan hatalma, hogy titeket szolgáljalak mindazon hatalommal, elmével és erővel, amit az Úr megadott nekem.
12 Azt mondom nektek, hogy ahogyan meg lett engedve nekem, hogy a szolgálatotokban töltsem napjaimat, egészen mostanáig, és nem kívántam tőletek se aranyat, se ezüstöt vagy valamiféle kincset;
13 És azt sem engedtem, hogy tömlöcbe zárjanak benneteket, vagy hogy egymást rabszolgává tegyétek, és azt sem, hogy gyilkoljatok, vagy fosztogassatok, vagy lopjatok, vagy házasságtörést kövessetek el; és még azt sem engedtem, hogy bármilyen gonoszságot elkövessetek, és arra tanítottalak benneteket, hogy tartsátok be az Úr parancsolatait, minden dologban, amit megparancsolt nektek –
14 És még én magam is saját kezeimmel dolgoztam, hogy szolgálhassalak benneteket, és hogy ne legyetek adókkal megterhelve, és hogy semmi olyan ne érjen titeket, melyet gyötrelmes lenne elviselnetek – és mindezen dolgoknak, amiket elmondtam, ti magatok vagytok tanúi ezen a napon.
15 Mégis, testvéreim, ezen dolgokat nem azért tettem, hogy dicsekedhessek, se nem azért mondom el ezeket a dolgokat, hogy ezáltal vádolhassalak benneteket; hanem azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy tudhassátok, hogy tiszta lelkiismerettel tudok elszámolni Isten előtt ezen a napon.
16 Íme, mondom nektek, hogy mert azt mondtam nektek, hogy napjaimat a ti szolgálatotokban töltöttem, azzal nem dicsekedni szeretnék, mert én is csak Isten szolgálatában voltam.
17 És íme, azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy bölcsességet tanulhassatok; hogy megtanulhassátok, hogy amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok.
18 Íme, engem királyotoknak hívtatok; és ha én, akit ti királyotoknak hívtok, azon fáradozom, hogy titeket szolgáljalak, akkor nem kellene-e nektek is azon fáradoznotok, hogy egymást szolgáljátok?
19 És íme, ezen kívül, ha én, akit ti királyotoknak hívtok, aki napjaimat a ti szolgálatotokban töltöttem, és mégis csak Isten szolgálatában voltam, bármilyen köszönetet is kiérdemlek tőletek, Ó mennyi köszönetet kellene mondanotok akkor a ti mennyei Királyotoknak!
20 Azt mondom nektek, testvéreim, ha minden köszönetet és dicséretet, amit teljes lelketeknek hatalmában áll birtokolni, megadnátok annak az Istennek, aki teremtett titeket, és fenntartott és megőrzött titeket, és megörvendeztetett benneteket, és aki megengedte nektek, hogy egymással békében éljetek –
21 Azt mondom nektek, hogy ha szolgálnátok őt, aki a kezdettől fogva teremtett titeket, és napról-napra megőriz benneteket azáltal, hogy leheletet kölcsönöz nektek, hogy saját akaratotok szerint élhessetek és mozoghassatok és cselekedhessetek, és még fenn is tart benneteket az egyik pillanattól a másikig – mondom, ha teljes lelketekkel szolgálnátok is őt, akkor is csak haszontalan szolgák lennétek.
22 És íme, ő csak annyit követel meg tőletek, hogy tartsátok be a parancsolatait; és megígérte nektek, hogy ha betartjátok a parancsolatait, akkor boldogulni fogtok ezen a földön; és ő soha nem tér el attól, amit mondott; ezért ha ti betartjátok a parancsolatait, ő igenis megáld és felvirágoztat benneteket.
23 És most, először is megteremtett benneteket, és megadta nektek az életeteket, amiért adósai vagytok neki.
24 És másodszor, megköveteli tőletek, hogy úgy tegyetek, ahogyan azt megparancsolta nektek; amit ha megtesztek, akkor rögtön megáld benneteket; és így már meg is fizetett nektek. És még mindig adósai vagytok, azok vagytok és azok is lesztek, örökkön-örökké; mivel dicsekedhettek tehát?
25 És most azt kérdezem, szólhattok-e valamit is magatokért? Válaszolok nektek: Nem. Nem mondhatjátok el, hogy akár annyik is lennétek, mint a föld pora; bár a föld porából lettetek teremtve; de íme, az ahhoz tartozik, aki megteremtett benneteket.
26 És én, akit királyotoknak hívtok, még én sem vagyok jobb nálatok; mert én is a porból vagyok. És látjátok, hogy öreg vagyok, és közel állok hozzá, hogy ezt a halandó testet átadjam az anyaföldnek.
27 Ezért, amint azt megmondtam nektek, hogy szolgáltalak benneteket, tiszta lelkiismerettel járva Isten előtt, éppen úgy most azért hívattalak össze benneteket, hogy ártatlannak találtassam, és hogy ne szennyezzen be a véretek, amikor majd odaállok hogy Isten megítéljen azon dolgokért, melyeket veletek kapcsolatban megparancsolt nekem.
28 Mondom nektek, hogy azért hívattalak össze benneteket, hogy ruházatomat az időnek ebben a szakaszában, amikor közel állok hozzá, hogy síromba ereszkedjem, megtisztíthassam a véretektől, hogy békességben ereszkedhessem le, és halhatatlan lelkem egy igazságos Isten dicséreteinek éneklésében csatlakozhasson a fenti kórusokhoz.
29 Továbbá pedig azt mondom nektek, hogy azért hívattalak össze benneteket, hogy kijelenthessem nektek, hogy nem lehetek többé sem tanítótok, sem királyotok;
30 Mert már most is egész testem rendkívül reszket, míg megpróbálok beszélni hozzátok; de az Úristen támogat engem, és megengedte, hogy szóljak hozzátok, és megparancsolta, hogy jelentsem ki nektek ezen a napon, hogy Móziás fiam a királyotok és az uralkodótok.
31 És most, testvéreim, szeretném, ha továbbra is úgy tennétek, ahogy eddig is tettetek. Ahogyan betartottátok a parancsolataimat, és atyám parancsolatait is, és boldogultatok, és megőriztek benneteket attól, hogy ellenségeitek kezébe kerüljetek, éppen úgy, ha betartjátok fiam parancsolatait, vagyis Isten parancsolatait, melyeket ő ad át nektek, boldogulni fogtok ezen a földön, és ellenségeiteknek nem lesz hatalma felettetek.
32 De vigyázz, Ó népem, nehogy viszálykodások támadjanak közöttetek, nehogy annak a gonosz léleknek akarjatok engedelmeskedni, amelyről atyám, Móziás beszélt.
33 Mert íme, kijelentették, hogy jaj annak, aki ezen léleknek akar engedelmeskedni; mert ha neki akar engedelmeskedni, és a bűneiben megmaradva azokban hal meg, az kárhozatot iszik a saját lelkére; mert zsoldjaként örök büntetést kap, mivel saját tudásának ellentmondva áthágta Isten törvényét.
34 Azt mondom nektek, hogy kisgyermekeiteket kivéve senki sincs közöttetek, akit ne tanítottak volna ezen dolgokat illetően, és aki ne tudná, hogy örökké adósai vagytok a ti mennyei Atyátoknak, hogy megadjátok neki mindazt, amitek van és amik vagytok; és azon feljegyzéseket illetően is tanítottak benneteket, melyek azokat a próféciákat tartalmazzák, melyeket a szent próféták szóltak, méghozzá egészen azon időkig, amikor atyánk, Lehi elhagyta Jeruzsálemet;
35 És még mindazt illetően, amit atyáink mostanáig szóltak. És íme, ők is azt mondták, amit az Úr megparancsolt nekik; ezért ezek helyesek és igazak.
36 És most, azt mondom nektek, testvéreim, hogy miután megtudtátok, és megtanították nektek mindezen dolgokat, ha vétkeztek és az ellen cselekedtek, melyet elmondtak, akkor visszahúzódtok az Úr Lelkétől, így annak nem lesz helye bennetek, hogy a bölcsesség ösvényein vezessen benneteket, hogy megáldjanak, felvirágoztassanak és megőrizzenek benneteket –
37 Azt mondom nektek, hogy az olyan ember, aki ezt teszi, nyíltan fellázad Isten ellen; a gonosz léleknek akar tehát engedelmeskedni, és minden igazlelkűségnek ellenségévé válik; ezért az Úrnak nincs helye benne, mert ő nem lakik szentségtelen templomokban.
38 Ezért ha az ilyen ember nem tart bűnbánatot, hanem Isten ellensége marad, és úgy is hal meg, az isteni igazságosság követelése saját bűnének élénk tudatára ébreszti halhatatlan lelkét, mely visszarettenti őt az Úr színe elől, és olyan bűntudattal, és fájdalommal és kínnal tölti meg mellkasát, mely a kiolthatatlan tűzhöz hasonló, melynek lángja örökkön-örökké felfelé száll.
39 És most azt mondom nektek, hogy az irgalom nem formál jogot az ilyen emberre; ezért az a végső sorsa, hogy soha véget nem érő gyötrelmet szenvedjen el.
40 Ó, mind ti idős emberek, és ti is, fiatal emberek, és ti kisgyermekek, akik meg tudják érteni a szavaimat, hiszen világosan szóltam hozzátok, hogy megérthessétek, imádkozom, hogy ráébredjetek azok rettenetes helyzetére, akik vétekbe estek.
41 Továbbá pedig azt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában. Ó, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy ezek a dolgok igazak; mert az Úristen mondta ezt.