Móziás 20
    Footnotes
    Theme

    20. Fejezet

    Noé papjai lámánita leányokat hurcolnak el – A lámániták háborút indítanak Limhi és népe ellen – A lámánita seregeket visszaverik és megbékítik. Mintegy Kr.e. 145–123.

    1 Most volt Semlónban egy hely, ahol a lámániták leányai összegyűltek, hogy énekeljenek és táncoljanak és mulatozzanak.

    2 És lőn, hogy egy napon néhányan közülük összegyűltek, hogy énekeljenek és táncoljanak.

    3 És most Noé király papjai, mivel szégyelltek visszatérni Nefi városába, igen, és attól is féltek, hogy a nép megölné őket, nem mertek tehát visszatérni feleségeikhez és gyermekeikhez.

    4 És mivel a vadonban maradtak, és felfedezték a lámániták leányait, meglapultak és figyelték őket;

    5 És amikor csak kevesen gyűltek össze táncolni, előjöttek titkos helyeikről és megragadták és a vadonba hurcolták őket; igen, huszonnégy lámánita leányt hurcoltak el a vadonba.

    6 És lőn, hogy amikor a lámániták észrevették, hogy leányaik hiányoznak, haragra gerjedtek Limhi népe ellen, mert azt gondolták, hogy Limhi népe tette azt.

    7 Ezért elküldték hadseregeiket; igen, méghozzá maga a király ment népe előtt; és felmentek Nefi földjére, hogy Limhi népét elpusztítsák.

    8 És most Limhi észrevette őket a toronyból, méghozzá minden háborús előkészületüket észrevette; ezért összegyűjtötte népét, és őket várva lesben álltak a mezőkön és az erdőkben.

    9 És lőn, hogy amikor a lámániták feljöttek, Limhi népe kezdett rájuk rontani a várakozó helyeikről, és ölni kezdte őket.

    10 És lőn, hogy a csata rendkívül keserves lett; úgy harcoltak, mint oroszlánok a zsákmányukért.

    11 És lőn, hogy Limhi emberei kezdték maguk előtt űzni a lámánitákat; pedig feleannyian sem voltak, mint a lámániták. De aéletükért, és feleségeikért és gyermekeikért harcoltak; ezért minden erejüket összeszedték és sárkányokhoz hasonlóan harcoltak.

    12 És lőn, hogy a lámániták királyát ott találták a halottaik között; ő még nem volt halott, de megsebesült és a földön hagyták, olyan gyorsan menekült el a népe.

    13 És felvették, és bekötözték a sebeit, és Limhi elé vitték, és így szóltak: Íme, itt a lámániták királya; mivel sebet kapott, a halottaik közé esett, és otthagyták; és íme, eléd hoztuk; és most öljük meg őt!

    14 De Limhi így szólt hozzájuk: Ne öljétek meg, hanem hozzátok ide, hogy láthassam. És odavitték. És Limhi így szólt hozzá: Milyen okod van rá, hogy felgyere háborúzni népem ellen? Íme, népem nem szegte meg a neked tett aeskümet; miért szegnéd meg tehát az esküt, melyet népemnek tettél?

    15 És most a király így szólt: Azért szegtem meg az esküt, mert néped elhurcolta népem leányait; haragomban küldtem tehát fel népemet, hogy néped ellen háborúzzanak.

    16 És most Limhi semmit sem hallott erről a dologról; ezért így szólt: Keresni fogom népem között, és bárki is tette ezt, el fog veszni. Ezért népe között keresést indított.

    17 Most amikor aGedeon, lévén a király kapitánya, meghallotta ezeket a dolgokat, előlépett és így szólt a királyhoz: Kérlek, tartózkodj ettől, és ne kutakodj ezen nép között, és ne írd ezt az ő rovásukra.

    18 Mert nem emlékezel atyád papjaira, akiket ez a nép el akart pusztítani? És nem a vadonban vannak-e? Nem ők-e azok, akik a lámániták leányait elrabolták?

    19 És most, íme, mondd meg a királynak ezeket a dolgokat, hogy elmondhassa népének, hogy megbékéljenek velünk; mert íme, máris készülődnek, hogy ellenünk jöjjenek; és lásd azt is, hogy mi csak kevesen vagyunk.

    20 És íme, nagyszámú seregekkel jönnek; és ha a király meg nem békíti őket irányunkban, akkor el kell vesznünk.

    21 Mert nem ateljesedtek-e be Abinádi szavai, melyeket ellenünk prófétált – és mindez azért, mert nem akartunk az Úr szavaira hallgatni, és elfordulni a gonoszságainktól?

    22 És most békítsük meg a királyt, és tartsuk be az esküt, amit neki tettünk; mert jobb, ha rabságban vagyunk, mintha elveszítjük életünket; ezért vessünk véget a sok vérontásnak.

    23 És most Limhi minden dolgot elmondott a királynak atyjáról és a apapokról, akik a vadonba menekültek, és nekik tulajdonította lányaik elhurcolását.

    24 És lőn, hogy a király megbékélt Limhi népével; és így szólt hozzájuk: Menjünk, találkozzunk népemmel fegyvertelenül; és esküvel fogadom nektek, hogy népem nem fogja gyilkolni népedet.

    25 És lőn, hogy követték a királyt, és fegyvertelenül mentek el, hogy a lámánitákkal találkozzanak. És lőn, hogy találkoztak a lámánitákkal; és a lámániták királya meghajolt azok előtt, és szót emelt Limhi népének érdekében.

    26 És amikor a lámániták látták Limhi népét, hogy az fegyvertelen, amegkönyörültek rajtuk és megbékéltek velük, és királyukkal együtt békében visszatértek a saját földjükre.