Móziás 23
    Footnotes
    Theme

    Beszámoló Almáról és az Úr népéről, akiket Noé király emberei a vadonba űztek.

    A 23. fejezettől a 24-ig bezárólag.

    23. Fejezet

    Alma visszautasítja, hogy király legyen – Főpapként szolgál – Az Úr megfegyelmezi népét, és a lámániták elfoglalják Hélám földjét – Amulon, Noé király gonosz papjainak vezére, a lámánita király alattvalójaként uralkodik. Mintegy Kr.e. 145–121.

    1 Most Alma, miután figyelmeztette az Úr, hogy Noé király seregei rájuk fognak törni, és ő tudtára adta ezt népének, ezért azok összegyűjtötték nyájaikat, és vettek a gabonájukból, és a vadonba mentek Noé király seregei elől.

    2 És az Úr erőt adott nekik, úgyhogy Noé király emberei nem tudták utolérni és elpusztítani őket.

    3 És nyolc napi utat menekültek a vadonba.

    4 És elérkeztek egy földre, igen, méghozzá egy nagyon szép és tetszetős földre, egy tiszta vizű földre.

    5 És felütötték sátraikat, és elkezdték a földet művelni, és kezdtek épületeket építeni; igen, iparkodóak voltak, és rendkívül sokat dolgoztak.

    6 És a nép szerette volna, hogy Alma legyen a királyuk, mert népe szerette őt.

    7 De ő így szólt hozzájuk: Íme, nem tanácsos, hogy királyunk legyen, mert így szól az Úr: aNe tartsátok az egyik testet többre a másiknál, avagy egyik ember ne gondolja magát feljebbvalónak a másiknál; ezért azt mondom nektek, nem tanácsos, hogy királyotok legyen.

    8 Mindazonáltal, ha lehetséges volna, hogy mindig igaz férfiak legyenek a királyaitok, akkor jó lenne nektek, hogy legyen királyotok.

    9 De emlékezzetek Noé királynak és papjainak a agonoszságára; és én magam is csapdába bestem, és sok olyan dolgot tettem, mely utálatos volt az Úr szemében, mely fájdalmas bűnbánatra vitt engem.

    10 Mindazonáltal, sok agyötrelem után az Úr meghallotta fohászaimat, és megválaszolta imáimat, és eszközzé tett engem a kezében, hogy közületek boly sokat elvezessek igazságának megismeréséhez.

    11 Mindazonáltal ezzel nem büszkélkedem, mert érdemtelen vagyok arra, hogy magammal büszkélkedjem.

    12 És most azt mondom nektek, hogy Noé király elnyomott benneteket, és az ő és az ő papjainak a rabságában voltatok, és ők gonoszságba vittek; ezért meg voltatok kötözve a gonoszság akötelékeivel.

    13 És most, mivel Isten hatalma kiszabadított ezekből a kötelékekből; igen, méghozzá Noé királynak és népének keze közül, és a bűn kötelékeiből is, ezért azt szeretném, ha amegállnátok ebben a bszabadságban, mellyel szabaddá tétettetek, és csenkit nem bíznátok meg azzal, hogy király legyen felettetek.

    14 És azzal se bízzatok meg senkit, hogy a atanítótok vagy a vezetőtök legyen, hacsak nem Isten embere, aki az ő útjain jár és betartja a parancsolatait.

    15 Így Alma megtanította a népének, hogy mindenki úgy aszeresse felebarátját, mint saját magát, hogy ne legyen köztük bviszálykodás.

    16 És most Alma volt a afőpapjuk, ő lévén egyházuk megalapítója.

    17 És lőn, hogy senki sem kapott afelhatalmazást Istentől a prédikálásra vagy a tanításra, csak őáltala. Ezért minden papjukat és minden tanítójukat ő szentelte fel, és senkit nem szentelt fel, aki nem volt igaz ember.

    18 Ezért ők őrködtek népük felett, és az igazlelkűséggel kapcsolatos dolgokkal atáplálták őket.

    19 És lőn, hogy kezdtek rendkívül boldogulni azon a földön; és Hélámnak nevezték el azt a földet.

    20 És lőn, hogy rendkívül sokasodtak és boldogultak Hélám földjén; és építettek egy várost, melyet Hélám városának neveztek el.

    21 Mindazonáltal az Úr jónak látja, hogy amegfegyelmezze a népét; igen, próbára teszi a btürelmüket és a hitüket.

    22 Mindazonáltal – aki belé helyezi abizalmát, az bfelemeltetik az utolsó napon. Igen, és így volt ez ezzel a néppel.

    23 Mert íme, meg fogom mutatni nektek, hogy rabságba vitték őket, és senki más nem tudta őket kiszabadítani, csak az Úr, az ő Istenük, igen, méghozzá Ábrahámnak, és Izsáknak és Jákóbnak az Istene.

    24 És lőn, hogy ő kiszabadította őket, és megmutatta nekik hatalmas hatalmát, és nagy volt az ő örömük.

    25 Mert íme, lőn, hogy amikor Hélám földjén, igen, Hélám városában voltak, míg a környező földeket művelték, íme, a lámániták egy serege jelent meg azon föld határán.

    26 Most lőn, hogy Alma testvérei elmenekültek a mezőikről, és Hélám városában gyűltek össze; és nagyon meg voltak ijedve a lámániták megjelenése miatt.

    27 De Alma elment és megállt közöttük, és buzdította őket, hogy ne féljenek, hanem emlékezzenek az Úrra, Istenükre, és ő ki fogja szabadítani őket.

    28 Ezért elcsitították a félelmeiket, és fohászkodni kezdtek az Úrhoz, hogy lágyítsa meg a lámániták szívét, hogy kíméljék meg őket, és feleségeiket és gyermekeiket.

    29 És lőn, hogy az Úr meglágyította a lámániták szívét. És Alma és testvérei elmentek és kezükbe adták magukat; és a lámániták birtokba vették Hélám földjét.

    30 Most a lámániták seregei, melyek Limhi király népét követték, sok napon át kóboroltak a vadonban.

    31 És íme, rátaláltak Noé király ezen papjaira, azon a helyen, amelyet Amulonnak neveztek; és elkezdték birtokolni Amulon földjét, és elkezdték művelni a földet.

    32 Most, ezen papok vezetőjének neve Amulon volt.

    33 És lőn, hogy Amulon könyörgött a lámánitáknak; és feleségeiket is elküldte, akik a alámániták leányai voltak, hogy könyörögjenek a testvéreiknek, hogy ne pusztítsák el a férjeiket.

    34 És a lámániták feleségeik miatt amegkönyörültek Amulonon és testvérein, és nem pusztították el őket.

    35 És Amulon és testvérei csatlakoztak a lámánitákhoz, és a vadonban Nefi földje után kutatva mentek, mikor felfedezték Hélám földjét, amelyet Alma és testvérei birtokoltak.

    36 És lőn, hogy a lámániták megígérték Almának és testvéreinek, hogy ha megmutatják nekik a Nefi földjéhez vezető utat, akkor meghagyják az életüket és a szabadságukat.

    37 De miután Alma megmutatta nekik a Nefi földjéhez vezető utat, a lámániták nem voltak hajlandóak megtartani az ígéretüket; hanem aőröket állítottak Hélám földje köré, Alma és testvérei fölé.

    38 És a maradék közülük elment Nefi földjére; és egy részük visszatért Hélám földjére, és magukkal hozták azon őrök feleségeit és gyermekeit is, akiket azon a földön hagytak vala.

    39 És a lámániták királya megengedte Amulonnak, hogy király és uralkodó legyen népe felett, akik Hélám földjén voltak; mindazonáltal nem kapott hatalmat semmi olyan dolog megtételére, mely a lámániták királyának akarata ellenére volt.