Dieter F. Uchtdorf elnök a következőket mondta el tanácsként:
„Az 1960-as években a Stanford egyetem egyik professzora egy egyszerű kísérletbe kezdett, mely során négyéves gyermekek akaraterejét vizsgálta. Eléjük tett egy nagy pillecukrot, majd azt mondta nekik, hogy akár rögtön meg is ehetik, ha viszont várnak 15 percet, akkor még egyet kapnak.
Ezután magára hagyta a gyerekeket, és egy áltükrön át figyelte a történéseket. Néhány gyermek azonnal megette a pillecukrot. Mások csupán pár percig voltak képesek ellenállni a kísértésnek. Csupán 30 százalékuk tudta kivárni az időt. […]
Ami egy egyszerű, gyerekekkel és pillecukrokkal végzett kísérletként indult, egy mérföldkövet jelentő tanulmánnyá vált, mely szerint a várakozásra való képesség – vagyis a türelem – egy olyan kulcsfontosságú jellemvonás, mely meghatározhatja, hogy valaki mennyire lesz sikeres az életben.
…Isten ígéretei nem mindig olyan gyorsan vagy úgy teljesednek be, ahogyan mi azt remélnénk…
A türelem azt jelenti, hogy mindvégig kitartunk valami mellett. Azt jelenti, hogy a jövőbeli áldások kedvéért elhalasztjuk az azonnali beteljesülést.
…a türelem lényege a következő: tartsuk be a parancsolatokat; bízzunk Istenben, a mi Mennyei Atyánkban; szolgáljuk Őt alázattal és krisztusi szeretettel; gyakoroljunk hitet és reményt a Szabadítóban; és soha ne adjuk fel.”