Püspökség
Gyász és veszteség

Gyász és veszteség. Tanácsadási forrásanyagok (2020).

Gyász és veszteség. Tanácsadási forrásanyagok.

Gyász és veszteség

A gyász olyan érzés, amely minden más érzést elnyomhat. Az élet valamely pontján szinte mindenki megtapasztalja. A halál része Isten boldogságtervének, azonban sokan ezt megértve is nehezen tudnak megbirkózni az azt övező érzelmekkel, amikor elveszítenek valakit, akit szeretnek. Emellett a gyász forrása nem csupán a halál lehet – egyéb veszteségek is kiválthatják a gyász érzéseit, például munkahely, kapcsolat, egészség stb. elvesztése. A gyász természetes reakció a veszteségre, valamint érzelmi átmenet az örömhöz vezető ösvényen, nem pedig a gyengeség, avagy az Istenbe és az Ő szeretetébe vetett hit hiányának kifejeződése.

A gyászolóknak időre van szükségük a veszteségeik megsiratásához, és támogató barátokra és családtagokra, akik ott vannak velük, miközben ezt átélik. Az egyén és számos tényező függvényében változik az, hogy mennyi időre van szükség a gyász természetes, egészséges lefolyásához. Gyötrően előre látható vagy hirtelen volt a veszteség? Halál esetén mennyire volt érzelmileg közel a gyászoló az elhunythoz? Mennyire támaszkodott az illető arra, akit vagy amit elveszített? Ezek és egyéb tényezők is segítenek nekünk jobban megérteni, hogyan segítsünk valakinek, aki gyászol.

Némelyeknek arra van szükségük, hogy kerüljék a veszteségükre emlékeztető dolgokat, míg mások vigaszra lelhetnek az emlékekben. Némelyeknek szükségük van némi távolságtartásra, mielőtt úgy éreznék, hogy társaságba tudnak menni, egyházi gyűlésekre és tevékenységekre járni, míg mások esetleg azonnal társasági kapcsolatok után sóvárognak. Mindenki más, és mindenkinek más a továbbvezető útja.

Amikor olyan valakinek nyújtasz szolgálattételt, aki gyásszal küszködik, először és legfőképp tanúsíts szeretetet. Az alábbiakhoz hasonló kijelentések segíthetnek neked együttérzést közvetíteni:

  • „Nem tudom, mit mondjak, de szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy nekem.”

  • „Nem kell beszélned, ha nem akarsz, de ha mégis, akkor itt vagyok, hogy meghallgassalak.”

  • „Semmi gond nincs azzal, hogy egyik napról a másikra, egyik pillanatról a másikra más-más érzések vannak benned. Nincs megszabva, hogy melyik a helyes érzés. Engedd meg magadnak az érzések megtapasztalását, ahogy jönnek.”

  • „Tényleg nagyon sajnálom, hogy át kell élned ezt.”

Értsd meg a helyzetet!

Amikor olyan valakinek nyújtasz szolgálattételt, aki gyásszal küszködik, fontold meg ezekhez hasonló kérdések kedves és szeretetteljes feltevését, hogy jobban meg tudd érteni az illető aggodalmait, szükségleteit és helyzetét.

  • Hogy birkózol meg vele?

  • Ha éppen jó napod van, akkor mi az, amiről úgy tűnik, hogy előidézi ezt?

  • Hova fordulsz érzelmi támogatásért?

  • Milyen konkrét dolgot mondtak vagy tettek már mások, amivel segítettek? Mi az, ami nem volt hasznos?

Az is segíthet, ha tudatában vagy a gyász szakaszainak. A legtöbben öt érzelmi szakaszon mennek keresztül, amikor gyászolnak: tagadás, düh, alkudozás, depresszió és beletörődés. Ezek bármilyen sorrendben előfordulhatnak, és némelyek kimaradhatnak vagy ismétlődhetnek. A gyászolás folyamatának mindegyik szakasza más megközelítésmódot igényelhet a szolgálattevőktől. Íme az egyes szakaszok rövid leírása:

  • Tagadás: A gyász első szakasza rendszerint a tagadás. A tagadást megtapasztaló egyének esetleg tagadják, ami történt, érzelmileg eltompulnak vagy sokkot kapnak. Amikor valaki ebben a szakaszban van, akkor gyakran az a legjobb, ha együttérzően beszélgetünk vele, vagy csupán csendben ott ülünk mellette.

  • Düh: Ebben a szakaszban az egyének fordíthatják a dühüket Isten, önmaguk vagy a körülöttük lévő más emberek felé. Buzdíthatod az egyént arra, hogy írjon naplót ezekről a dühös érzésekről. Ha túl van ezen a szakaszon, akkor megsemmisítheti a naplót, de egyelőre biztonságos dühlevezetési mód lehet.

  • Alkudozás: Az alkudozási szakaszban lévő egyén esetleg megpróbálhat alkudozni Istennel és „mi lenne, ha” kérdéseket feltenni (például: „Mi lenne, ha megígérném, hogy jobban bánok vele?” vagy „Mi lenne, ha megígérném, hogy minden héten elmegyek a templomba?”). Az egyének gyakran bűntudatot éreznek amiatt, hogy nem tudták megvédeni az elhunyt személyt vagy megakadályozni a bekövetkező balszerencsét. Amikor valaki ebben a szakaszban van egy haláleset után, segíthet annak a kérdésnek a feltevése, hogy mit gondol, mit szeretne az elhunyt, hogyan élje tovább az életét.

  • Depresszió: Ebben a szakaszban az egyének érezhetnek ürességet, tehetetlenséget, reménytelenséget, és esetleg a mindennapi élet dolgaiban való részvétel iránti érdeklődés elvesztését. Lehet, hogy elkezdenek visszahúzódni másoktól. Ha valaki hosszabb ideig (négy-hat hétig) marad ebben a szakaszban, akkor lehetséges, hogy gyász esetén támogatást nyújtó csoporthoz vagy mentálhigiénés szakemberhez kell irányítani.

  • Beletörődés: Ebben a szakaszban az egyének fokozatosan alkalmazkodnak az új normalitáshoz. Az érzelmeik stabilizálódnak, és megtanulnak megbirkózni a gyásszal. Segíthet, ha biztosítjuk őket arról, hogy a beletörődés rendben van, és hogy halál esetén az eltávozott szerettük azt szeretné, hogy boldogságra törekedjenek.

Segítsd az egyént!

Miközben igyekszel segíteni az illetőnek, vedd fontolóra az alábbi tudnivalókat:

  • Segíts az illetőnek tudni, hogy nyugodtan gyászolhat. Némelyek a gyengülő hit kifejeződéseként fogják fel a gyászt, azonban fontos az, hogy az egyének megengedjék maguknak a gyászolást. Annak megbeszélése, hogy még Jézus is érzett gyászt, segíthet nekik megérteni, hogy ez nem a hit hiányát jelzi (lásd János 11:32–36).

  • Segíts az illetőnek felismerni, hogy mindenki a maga módján gyászol. Nincs a veszteség kezelésének kizárólagos módja, és mindenki másként reagál. Az illető ne érezze magát vétkesnek amiatt, hogy egy bizonyos módon érez vagy nem érez.

  • Közvetíts együttérzést (és folytasd ezt a veszteség után még sokáig).

    • Imádkozz iránymutatásért azt illetően, hogy mit mondj. Ijesztő lehet az, ha valakit vigasztalni kell, de a leggyakrabban jobb közeledni és mondani valamit, mintsem nem mondani semmit. A gyászolóknak fontos tudniuk, hogy törődsz velük és támogatni akarod őket.

    • Ne feledj tapintatosnak lenni! Néhány jószándékú kijelentés esetleg nem tűnik majd együttérzőnek a gyászoló számára. Például az alábbiak lehetnek inkább bántóak, mintsem hasznosak:

      • „Ez része Isten tervének.”

      • „Legalább…” („Legalább nem szenvedett”, „Legalább most már randevúzhatsz másokkal”, „Legalább most már kereshetsz olyan állást, amely tényleg tetszik” stb.).

      • „Én is hasonlót éltem át.”

      • „Szolgálj többet.”

      • „Idővel jobbra fordulnak a dolgok.”

      • „Azt kellene tenned, hogy…”

      • „Ő már jobb helyen van.”

    • Ezek helyett inkább:

      • Mondd azt, hogy „nem tudom, mit mondjak, csak szeretném, ha tudnád, hogy sokan szeretnek, köztük én is”.

      • Mondd azt, hogy „imádkozom érted”.

      • A szavaiddal és a tetteiddel éreztesd az illetővel, hogy gondolsz rá. A közeledés olyan egyszerű formában is megnyilvánulhat, amilyen az üzenetküldés.

      • Tölts időt a gyászolóval!

  • Hallgasd meg! Nem csak azzal tudsz segíteni, hogy tanácsot adsz vagy beszélsz vele. Ha meghallgatod és hagyod, hogy kifejezze az érzéseit, ez a gesztus gyakran jó fogadtatásra talál és jótékony hatása lesz. A támogatás kifejezésre juttatásának szavak nélküli módja az, ha odaülsz mellé. Nehéznek bizonyulhat az, hogy csupán meghallgasd, mert esetleg úgy érzed, hogy nem teszel eleget a fájdalom csillapításáért, de a meghallgatás már önmagában is segít és támogatást fejez ki.

  • Ne reagálj! Előfordulhat, hogy valaki a gyász érzelmi szakaszait átélve olyan dolgokat mond vagy tesz, amelyek nem illenek a jelleméhez. Legyél türelmes, és lásd be, hogy az ilyen viselkedés gyakran jelzi, hol tart az illető a gyász folyamatában.

  • A veszteséget követően folytasd a támogatást! Buzdítsd az egyházi vezetőket, a szolgálattevő fivéreket és nővéreket, az egyházközség tagjait és a barátokat arra, hogy folyamatosan tegyenek erőfeszítéseket, amelyekkel az eset bekövetkezte után még sokáig érzelmi támogatást nyújtanak. A gyász olyan folyamat, amely hónapokig vagy akár évekig is eltarthat.

  • Legyél éber, és vedd észre az öngyilkosság szándékára utaló megjegyzéseket és viselkedésmódokat. Ha a gyászoló személy öngyilkosságról beszél, akkor mindig vedd komolyan. Lásd a Tanácskozási forrásanyagok Öngyilkosság oldalát. Ha aggódsz valaki biztonsága miatt, akkor azonnal vedd fel a kapcsolatot a helyi vészhelyzeti egészségügyi ellátókkal vagy a Családsegítő Szolgáltatások irodájával (ahol van ilyen). Az egyházi vezetők az egyház segélyvonalával is felvehetik a kapcsolatot, hogy segítséget kapjanak ebben a kérdésben. Nézd meg a suicide.ChurchofJesusChrist.org vagy az Evangéliumi könyvtár alkalmazás Öngyilkosság aloldalát, hogy milyen ingyenes segélyvonalak vannak világszerte, valamint forrásanyagok öngyilkossággal kapcsolatos válsággal küszködő egyének segítéséhez.

Szeretett személy halála esetén a gyász folyamatához hozzátartozhat a család segítsége a temetés intézésében. A temetés megtervezése és az azon történő részvétel nehezére eshet azoknak, akik gyászolnak. Fontos tapintatosan érzékelni a szükségleteiket, és támogatást, valamint vigaszt nyújtani. Temetések és egyéb azokhoz kapcsolódó szertartások tudnivalói az Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában 29.6-os szakaszában találhatók (ChurchofJesusChrist.org). Íme néhány további, szem előtt tartandó irányelv:

  • A temetés célja az elhunyt élete előtti tisztelgés és a gyászolók hozzásegítése ahhoz, hogy vigaszra és békére leljenek. A temetés gyakran elengedhetetlen részét képezi a gyászolás folyamatában történő továbblépésnek. Emiatt fontos tapintatosan érzékelni a gyászoló egyének vagy családtagok igényeit és kívánságait. Vigaszt nyújthat és hasznos lehet a szabadítás tervének és Jézus Krisztus hatalmának megbeszélése. Fontos továbbá elegendő időt tölteni az elhunyt személy előtti tisztelgéssel, a kapcsolatai és a pozitív jellemvonásai felidézésével.

  • A gyászoló egyének dönthetnek úgy, hogy beszélnek vagy részt vesznek a gyűlés programjában, de úgy is, hogy nem. Ez az ő saját személyes döntésük.

  • Ha bármit mondasz a temetésen, ne felejts el együttérzést közvetíteni! Buzdítsd a többi beszélőt (egyházi vezetőket, szolgálattevő fivéreket és nővéreket, szomszédokat stb.) arra, hogy ők is legyenek tapintatosak abban, amit mondanak.

A pénzügyek gondot jelenthetnek a temetés vonatkozásában és később. Ha az egyén vagy a család a fő kenyérkeresőt veszítette el, akkor előfordulhat, hogy aggódnak a továbbiak miatt. Törekedj lelki útmutatásra, miközben fontolóra veszed, hogyan oszlathatja el ezen aggodalmak némelyikét az egyházi támogatás vagy az egyházi programok.

Támogasd a családot!

A helyzettől függően a családtagokat és a közeli barátokat is lesújthatja a gyász, különösen akkor, ha az egy szerettük elvesztéséhez kapcsolódik. Minden egyes családtag és közeli barát vonatkozásában vedd fontolóra a „Segítsd az egyént!” szakaszban található tudnivalókat.

Még ha a gyász csupán egyetlen családtagot érint is, érdeklődhetsz a családnál és utánanézhetsz, hogy vannak a többiek. Szükségük lehet támogatásra a küszködő családtaguk segítésében.

Használd az egyházközség és a cövek forrásait!

Amikor helyénvaló, vedd fontolóra egyházközségi vezetők vagy más megbízható egyének felkérését arra, hogy folyamatos támogatást nyújtsanak. Kérd az illető engedélyét, mielőtt másokkal is beszélnél a helyzetről.

  • Buzdítsd az illető távolabbi családtagjait, illetve szolgálattevő fivéreit vagy nővéreit arra, hogy legyenek figyelmesek. A gyász folyamata hosszú ideig is eltarthat, és az illetőnek valószínűleg egy ideig további támogatásra lesz szüksége. Ennek a támogatásnak a temetés után még sokáig folytatódnia kell.

  • Lehetnek olyan egyének, akiknek javára válhat egy támogatócsoport látogatása. A csoportok különösen olyan egyének számára lehetnek hasznosak, akik úgy érzik, hogy senki nem érti meg a helyzetüket és az érzéseiket. Vannak a közösségi médián keresztül elérhető csoportok. A háziorvosok, temetkezési vállalkozók és szeretetházak szintén segítségedre lehetnek a területeden található támogatócsoportok beazonosításában. A Családsegítő Szolgáltatásoknak nincsenek gyászra vonatkozó támogatócsoportjai, azonban tanácskozhatsz a Családsegítő Szolgáltatások helyi irodájával (ahol van), hogy ajánlásokat kapj tőlük.

  • Ha szükséges, akkor segíts az illetőnek szakember segítségét kérni. A gyász összetett érzelem is lehet, és a gyászolónak szüksége lehet szakember segítségére. Lásd a Tanácsadási forrásanyagok mentális egészség oldalát.