Az első karácsonyi utazás
M inden évben felidézzük a karácsonyi történetet, de vajon milyen gyakran képzeljük magunk elé a Mária és József által megtett utazást? A történet fontos részét képezi a hitük és az általuk meghozott áldozatok.
Az örömhír bejelentése (részlet). Készítette: Carl Heinrich Bloch
Mária Názáretből, egy négy-ötszáz lakosú faluból származott.1 A világ szemében egyszerű parasztlány volt. Józseffel együtt mégis elfogadta az elhívását Isten Fiának felnevelésére.
2. Lukács 2:4–5
A Betlehemig tartó utazás legalább 4-5 napot vehetett igénybe,2 és a szentírások nem utalnak arra, hogy szamarat is vittek volna magukkal a sziklás dombokon keresztül. Annak ellenére, hogy „várandós vala”, Mária Józseffel tartott ezen az úton, beteljesítve a próféciát, miszerint a Messiás Betlehemben fog megszületni (lásd Mikeás 5:2).
Betlehemben Józsefnek és Máriának nem állt rendelkezésre saját otthon – vagy akár egy bölcső –, ahol a királyok Királyát lefektethették volna. Bizonyára hatalmas alázat töltötte el őket, amikor tanúi voltak az egyébként szerény körülmények közepette lezajlott szülést kísérő egyértelmű jeleknek, amelyek azt mutatták, hogy ez a kisbaba Isten Fia.
Menekülés. Készítette: Rose Datoc Dall
4. Máté 2:13–14
A családnak minden előzetes figyelmeztetés nélkül kellett elhagynia a városukat és az országukat. A gyermek Krisztus még kétéves sem volt, máris az életveszély fenyegette (lásd Máté 2:16). Azonban a Szabadítójuk iránti elkötelezettség és szeretet arra indította Máriát és Józsefet, hogy nekivágjon az Egyiptomba vezető hosszú útnak.
5. Máté 2:19–23
Miután egy darabig ezen az ismeretlen földön időztek, József és Mária elindultak az addigi leghosszabb útjukra, bár a mérföldek ezúttal rövidebbnek tűnhettek, mert hazafelé tartottak. Miután hazaértek, Istenbe vetett hittel felnevelték Őt, aki „Názáretinek fog neveztetni” (Máté 2:23).
Máriához és Józsefhez hasonlóan mi is járjuk a saját utunkat Jézus Krisztussal. Lehet, hogy hosszú és nehéz ez az út, de a hit minden lépése közelebb visz minket az örök élethez – ahhoz az ajándékhoz, melyet az a szerető Szabadítónk ad nekünk, akinek a saját útja tette lehetővé a mi szabadulásunkat.