1 Igen, méghozzá nem azt mondja-e Ésaiás: Ki hitte el a beszámolónkat, és kinek van kinyilatkoztatva az Úr karja?

2 Mert úgy nő fel előtte, mint zsenge növény, és mint gyökér a száraz talajból; nincs vonzó alakja, se bája; és amikor majd meglátjuk őt, nem lesz szépség, hogy vonzódjunk hozzá.

3 Megvetik és elutasítják az emberek; fájdalmak férfia, gyötrelem ismerője; és mintha elrejtettük volna előle az orcánkat; megvetett volt, és nem becsültük meg.

4 Bizonyára viselte a gyötrelmeinket, és hordozta a fájdalmainkat; mégis sebzettnek tartottuk őt, Istentől sújtottnak és nyomorultnak.

5 De a mi vétkeinkért sebezték meg, a mi gonoszságainkért ütötték; a mi békességünket szolgáló fenyítés érte őt; és az ő sebei által gyógyulunk meg.

6 Mindannyian mint juhok letértünk; közülünk mindenki a saját útjára tért; és az Úr reá vetette mindannyiunk gonoszságát.

7 Elnyomták és sanyargatták, mégsem nyitotta ki száját; úgy viszik, mint bárányt a mészárlásra, és ő néma, akár a juh az ő nyírói előtt, így nem nyitotta ki a száját.

8 Kivitték a börtönből és az ítélkezésből; és ki fogja kijelenteni, hogy ki az ő nemzedéke? Mert kivágták az élők földjéről; mert népemnek vétkeiért sújtottak le rá.

9 És a gonoszok közt vetette meg sírját, és gazdagok közt halálakor; bár nem tett rosszat, és nem volt semmi csalárdság a szájában.

10 Mégis, úgy tetszett az Úrnak, hogy megsebezze őt; gyötrelmet adott neki; amikor lelkét felajánlja a bűnökért, meg fogja látni a magját, meg fogja hosszabbítani a napjait, és virágozni fog kezében az Úr tetszése.

11 Látni fogja lelke vajúdását, és megelégszik; az ő ismerete által igazol sokakat az én igazlelkű szolgám; mert viselni fogja a gonoszságaikat.

12 Ezért részt osztok neki a nagyokkal, és az erősökkel osztja meg a zsákmányt; mert halálra adta a lelkét; és a vétkesek közé számlálták; és sokak bűneit viselte, és közbenjárt a vétkesekért.