15. fejezet

A szent papság

„Szeretem ennek az egyháznak a papságát. Ez egy eleven, élő dolog. Ez ennek a munkának a szíve és az ereje. Ez az a hatalom és felhatalmazás, mely által Isten, a mi Örökkévaló Atyánk elvégzi munkáját a földön.”

Gordon B. Hinckley életéből

1980-ban Gordon B. Hinckley elder és felesége, Marjorie, háromhetes úton voltak Ázsiában, ahol területi konferenciákon beszéltek, és részt vettek a Japán Tokió templom felszentelésén. Mielőtt hazatértek volna, elmentek a Japán Szendai Misszióba, ahol Hinckley elnök a misszió első cövekének létrehozását felügyelte. Közvetlenül azelőtt, hogy találkozott volna az új cövekelnökséggel, Hinckley elder odament a misszióelnökhöz, Szakai Kijosihoz. „Megkérdezte a meglepett Szakai elnöktől, hogy van-e nála felszentelt olaj, majd hozzátette: »Nagyon ki vagyok merülve, adnál nekem egy áldást?« Szakai elnök e szavakkal emlékezett vissza erre: »Nagyon megijedtem, és túl gyengének éreztem magam ahhoz, hogy megáldjam az Úr egy apostolát. Azt feleltem, hogy angolul nem tudnék áldást adni. Hinckley elnök azt mondta, hogy japánul is jó lesz. Így hát Kasikura Hitosi elder, a térségi képviselő, és jómagam hozzá is láttunk.« Az áldás elhangzása után Hinckley elder csak annyit mondott: »Nagyon köszönöm. Most már haza fogok tudni menni holnap.«

Másnap reggel Hinckley elder erősnek és egészségesnek tűnt, és amikor Szakai elnök megkérdezte tőle, hogy érzi magát, azt válaszolta: »Dajdzsobu, remekül. Jól vagyok.« Néhány nappal később Szakai elnök köszönőlevelet kapott Hinckley eldertől, aki ezt írta: »…nagyra becsülöm az áldást, melyet adtál nekem. Utána azonnal kezdtem jobban érezni magam. Gyors és teljes volt a felépülésem. Hinckley nőtestvér és jómagam is mély hálát érzünk annak kiváltságáért, hogy vendégeitek lehettünk a misszióházban.«”¹

Hinckley elnök gyakran bizonyságot tett a papság áldásairól, a testi gyógyulás csodálatos, ám időleges áldásaitól kezdve a templomi szertartásokon keresztül rendelkezésre álló örök, tartós áldásokig. Azt mondta: „Hiszem, hogy papságában isteni felhatalmazás rejlik – hatalom az áldásra, hatalom a gyógyításra, hatalom Isten földi ügyeinek irányítására, hatalom megkötni a mennyben azt, ami a földön kötve van.”²

„[A papsággal] semmi nem lehetetlen Isten királysága munkájának előremozdításában.”

Gordon B. Hinckley tanításai

Isten visszaállította a papságot és a menny királyságának kulcsait.

Papsági hatalom és felhatalmazás már az ősi időkben adatott az embereknek. Az alacsonyabb felhatalmazás Áron fiainak adatott, hogy szolgáljanak a világi dolgokban, valamint a szent papsági szertartások némelyikében. A magasabb papságot maga az Úr adta apostolainak, annak megfelelően, amit Péternek mondott: „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16:19).

A papság teljes visszaállításához hozzá tartozott Keresztelő János, …valamint Péter, Jakab és János eljövetele. […] Szükség volt Mózesre, Éliásra és Illésre, akik mindannyian papsági kulcsokat hoztak, teljessé téve a korábbi adományozási korszakok minden tette és szertartása visszaállításának munkáját ebben a nagyszerű, utolsó, az idők teljességének adományozási korszakában.

A papság itt van. […] Tudjuk, mert láttuk ennek a papságnak a hatalmát. Láttuk, amint betegek gyógyulnak meg, a bénák járnak, és világosság, ismeretek és tudás árad azokra, akik addig sötétségben voltak.³

Joseph Smith próféta egy alkalommal ezekkel a szavakkal jellemezte [a papságot]: „A papság örökkévaló tantétel, az örökkévalóság óta Istennel létezett, és az örökkévalóságig létezni fog, napok kezdete vagy évek vége nélkül” (History of the Church, 3:386).

Valóban a Mindenható ereje ez, melyet azért ad az embernek, hogy az Ő nevében és helyette cselekedjen. Isteni felhatalmazás átruházása ez, mely különbözik minden más hatalomtól és felhatalmazástól a föld színén. Nem meglepő tehát, hogy olyan feltámadt lények állították vissza az embernek, akik az ősi időkben viselték, hogy ne lehessen megkérdőjelezni a felhatalmazását és az érvényességét. Nélküle csak névleg lehetnénk egyház, mert nem lenne felhatalmazásunk Isten dolgainak végzésére. Vele semmi nem lehetetlen Isten királysága munkájának előremozdításában. Természetszerűleg isteni. Felhatalmazása egyaránt időleges és örökkévaló is. Ez az egyetlen olyan hatalom a földön, mely a halál fátylán túlra is elér.⁴

A papság az a hatalom és felhatalmazás, amely által Isten elvégzi a munkáját.

Szeretem ennek az egyháznak a papságát. Ez egy eleven, élő dolog. Ez ennek a munkának a szíve és az ereje. Ez az a hatalom és felhatalmazás, mely által Isten, a mi Örökkévaló Atyánk elvégzi munkáját a földön.⁵

A szent papság rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy Isten királyságának ügyeit irányítsa a földön. Az Úr kinyilatkoztatásainak megfelelően az egyház felett három elnöklő főpapnak kell elnökölnie. Őket a tizenkét apostol tanácsának kell segítenie, akiket pedig …a Hetveneknek. Az Elnökség irányítása alatt három tagból álló Elnöklő Püspökség felel a világi ügyekért. Mindannyian papsági hivatalokat töltenek be. Az Istentől kapott hatalom az a felhatalmazás, mellyel kormányoznak. Így van ez a cövekekben és az egyházközségekben is, ahol elnökségek és püspökségek vannak. Így van ez a kvórumokban is. A segédszervezeti hivatalokat betöltő személyek a papság irányítása alatt és tőlük kapott feladatokat végrehajtva dolgoznak. A papság nélkül csak külalakra lennénk egyház, de nem lenne benne valós tartalom. Ez Jézus Krisztus egyháza, és az a felhatalmazás kormányozza, mely „Isten Fiának rendje szerinti”. (T&Sz 107:3).⁶

A papság áldásainak mindenkire ki kell áradniuk.

[A papság] …részét képezi Isten, a mi Örökkévaló Atyánk tervének, mely minden nemzedékben meg kívánja áldani az Ő fiai és leányai életét.⁷

A szent papsághoz hozzá tartozik a megáldásra való hatalom. Az ároni papság viselői esetében magában hordja annak felhatalmazását, hogy azon Úr testének és vérének jegyeivel szolgáljon a gyülekezetnek, aki életét adta, áldozatként mindenkiért. Az úrvacsora és az, hogy vegyünk ezekből a jegyekből, a sabbatnapi hódolatunk szívének számít. Azt is magában foglalja, hogy megújítjuk az Istennel kötött szövetségeket. Magában hordja annak ígéretét, hogy velünk lesz az Ő Szent Lelke. Páratlan áldás ez, melyet mindenki élvezhet, és melyet az arra érdemes fiatal férfiaknak adott felhatalmazás tesz lehetővé. […]

A melkisédeki papság magában hordja a Szentlélek adományozásának felhatalmazását. Mily nagyszerű áldás az, ha hatással van ránk az Istenség egyik tagjának szolgálattétele, miután isteni felhatalmazással rendelkezők keze alatt elnyertük ezt az ajándékot. Ha továbbra is erényesen élünk, akkor élvezhetjük, amint beteljesedik az Úr által tett ígéretet, mely így szól: „A Szentlélek állandó társad lesz, jogarod pedig az igazlelkűség és az igazság változatlan jogara; uralmad örökké tartó uralom lesz, és kényszerítő eszközök nélkül száll majd rád örökkön örökké” (T&Sz 121:46).

A papsághoz hozzá tartozik a betegek megáldására való hatalom. Van valaki azok között, aki hall most engem, és még nem gyakorolta vagy érezte ezt az isteni hatalmat? Lehet bármelyikünkben is kétely a hatásosságát illetően? Mesélhetnénk szent és bámulatos csodákról, melyeknek saját élményeink során voltunk tanúi. […]

Ez a szent melkisédeki papság magában hordja az arra való hatalmat, hogy a prófécia áldásában részesítsünk, megvigasztaljunk, támogassunk valakit, vagy utat mutassunk neki. Vannak közöttünk pátriárkák, akik az általuk viselt felhatalmazás révén kijelenthetik valakinek a leszármazási ágát, és útmutatással szolgáló áldásokat adhatnak. Ezek az áldások horgonnyá válhatnak, melyeket megragadhatunk, hogy ne rendítsenek meg minket az élet viharai.

A szent papság legfőbb kifejezése magában hordja az arra való hatalmat, hogy megpecsételjen valamit a földön, és ez a pecsételés érvényes legyen a mennyekben. Ez egyedi és csodálatos. E felhatalmazás gyakorlására Isten templomaiban kerül sor. Az élőkre és a holtakra is vonatkozik. Ez jelenti az örökkévalóság lényegét. Ezt az isteni hatalmat a Mindenható ruházta ránk, az ember halhatatlanságára és örök életére vonatkozó nagyszerű terve részeként.

Mily becses ajándékot kaptunk Istentől!⁸

Isten fiainak, akik az Ő isteni felhatalmazását viselik, hűeknek kell lenniük a bennük rejlő legjobb énjükhöz.

Nemzetiségre, etnikai háttérre vagy bármely más tényezőre való tekintet nélkül, minden arra érdemes férfi megkaphatja a papságot. Isten parancsolatai iránti engedelmessége válik döntő tényezővé. Kizárólag annak alapján nyeri el, hogy érdemes rá az Úr előtt. […]

Ez ennek a papságnak a csodája. Nem számít a vagyon. Nem számít az iskolázottság. Nem számít az emberektől kapott elismerés. Az számít igazán, hogy az Úr elfogad-e.⁹

Eljött az ideje annak, hogy mindannyian, akik elrendeltettünk az ároni vagy a melkisédeki papságba és ezek bármely hivatalába, megvizsgáljuk az életünket, felmérjük a hiányosságainkat, és megbánjuk azokat a dolgokat a viselkedésünkben, amelyek eltérnek az általunk kapott magasztos és szent megbízástól. […]

Legyen bár fiatal vagy öreg, …egyetlen elrendelt férfi sem tekinthet könnyelműen arra, amit visel. Isten társa ő, akin szilárd és szent felelősség nyugszik, mely szerint érdemesen kell élnie arra, hogy Isten nevében szóljon és cselekedjen, az Ő méltó képviselőjeként.¹⁰

Annak ellenére, hogy felhatalmazással rendelkező emberek teszik fejünkre a kezüket és rendelnek el minket, a mi viselkedésünk megsemmisítheti és eljátszhatja e mennyei felhatalmazás gyakorlásának jogát.

[…] „Semmilyen hatalmat vagy befolyást nem lehet vagy szabad máshogy fenntartani a papság jogán, csakis meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel;

Kedvességgel és színtiszta tudással, amely nagyon gyarapítja a lelket, képmutatás és álnokság nélkül” (T&Sz 121:41–42).

Nos, testvéreim, ezen előírások mentén kell kifejeződnie ennek a papságnak. Ez nem egy tetszés szerint felvehető, majd levehető köpönyeg. Ha igazlelkűségben gyakoroljuk, akkor ez a mi saját testünk szövete, mely mindenkor, minden körülmények között a részünket képezi.¹¹

Hűnek kell lennünk a bennünk rejlő legjobb énünkhöz. Isten fiai vagyunk, azzal a megtiszteltetéssel, hogy viselhetjük az Ő isteni felhatalmazását. Ám gonosz világban élünk. Van egy állandó erő, mely lehúz minket és arra csábít, hogy olyan dolgokban vegyünk részt, melyek teljességgel összeegyeztethetetlenek az általunk viselt isteni papsággal. […]

Felhívást intézek hozzátok, férfiakhoz! Fussatok el a romlottság hulláma elől, mely maga alá akar temetni benneteket! Meneküljetek el a világ gonoszsága elől! Legyetek hűek legjobb önmagatokhoz! Legyetek hűek a bennetek rejlő legjobb énetekhez! Legyetek igazak és hűek az Isten papságával kapcsolatos szövetségekhez!¹²

Ebben az egyházban minden olyan tisztségviselő, minden tanító, aki papsági hivatalban jár el, szent felelősséggel tartozik ennek a papsági elhívásnak a felmagasztalásáért. Mindannyian felelősek vagyunk mások jólétéért és fejlődéséért. Nem csupán önmagunkért élünk. Ha fel akarjuk magasztalni az elhívásainkat, akkor nem is élhetünk csak önmagunkért.¹³

Úgy tűnik, sokan azt hiszik, hogy mivel elrendelték őket, most már örökre övék a papság, és úgy használhatják, ahogy csak akarják. Úgy érzik, hogy itt-ott megszeghetnek egy-egy szövetséget és parancsolatot, elkövethetnek ilyen-olyan bűnöket, de bennük marad a papság hatalma, és Isten jóvá fogja hagyni azt, amit az Ő nevében és a Megváltó nevében mondanak. Ám ezzel megcsúfolják Őt, és véleményem szerint ilyenkor hiába veszik szájukra Isten nevét. Meggyalázzák az Ő Szeretett Fia nevét. Megszentségtelenítik az elrendelés által kapott szent ajándékot, és a felhatalmazást, melyet vétkük miatt elveszítettek. […]

A figyelmeztetés hangján szólok mindannyiótokhoz, fiúk és férfiak, hogy őrizkedjetek a bűntől. A vétek nem fér össze az isteni felhatalmazással. Kerüljétek a pornográfiát, ahogy a pestist kerülnétek! Kerüljétek a legkisebb mértékű nemi bűnt is! Őrizkedjetek a becstelenségtől és a csalástól! Könyörgöm nektek, hogy zabolázzátok meg a büszkeség és a hiú törekvések legkisebb szikráját is. Arra kérlek titeket, hogy tekintsetek magatokba, és győződjetek meg arról, hogy nem viselkedtek uralkodóan vagy kényszerítően a feleségetekkel vagy a gyermekeitekkel. […]

Biztos vagyok benne, hogy Mennyei Atyánknak nincs kedvére az a férfi vagy fiú, aki elfogadja az elrendelést, majd átadja magát a gonoszságnak. Az elrendelés elfogadása során esküt tesz és szövetséget köt Istennel.¹⁴

Egyetlen olyan férfi sem él a papság normáinak megfelelően, legyen szó fiatalabbról vagy idősebbről, aki lekicsinyli vagy lebecsüli a női mivoltot, aki nem ad Isten leányainak olyan mértékű tiszteletet, mely Mennyei Atyánk szerint kijár nekik.¹⁵

Legyünk jó férjek és apák! Az a férfi, aki zsarnok az otthonában, érdemtelen a papságra. Nem lehet alkalmas eszköz az Úr kezében, amikor nem tanúsít tiszteletet és kedvességet és szeretetet választott társa iránt. Hasonlóképpen az a férfi, aki rossz példa a gyermekei számára, aki nem tudja megfékezni az indulatait, vagy aki becstelen, illetve erkölcstelen dolgokban vesz részt, a papság erejének megsemmisülését fogja tapasztalni.¹⁶

Választott feleségetek egyenrangú lesz veletek. […] A feleségetek nem a szolgátok, nem a tulajdonotok és semmi ehhez hasonló. Mily tragikus és végképp visszataszító jelenség a feleség bántalmazása! Amelyik férfi ebben az egyházban bántalmazza a feleségét, megalázza, sértegeti, hamislelkű uralmat gyakorol felette, az érdemtelen a papság viselésére. Lehet, hogy elrendelték, a mennyek azonban visszahúzódnak, az Úr Lelke megszomorodik, és ámen azon ember papsági felhatalmazásának. Amelyik férfi ilyen tetteket visz véghez, nem érdemes rá, hogy templomi ajánlással rendelkezzen. […]

…ha …valaki …elkövette az ilyen viselkedés vétkét, akkor felszólítom, hogy bánja meg azt! Térdeljen le és kérje az Urat, hogy bocsásson meg neki! Imádkozzon Hozzá azért az erőért, mely segít a nyelve és a kemény keze ellenőrzés alatt tartásában! Kérjen bocsánatot a feleségétől és a gyermekeitől! […]

Biztos vagyok abban, hogy amikor Isten ítélőszéke előtt állunk, nem nagyon kerül majd szóba az, hogy mennyi vagyont gyűjtöttünk össze az életben, vagy hogy milyen elismeréseket kaptunk. Lesznek azonban alapos kérdések az otthoni kapcsolatainkat illetően. Bizonyos vagyok továbbá abban is, hogy csakis azoknak fogja e szavakat mondani a mi örök bíránk, akik társaik és gyermekeik iránti szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel járták végig az életet: „Jól vagyon jó és hű szolgám, …menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25:21).¹⁷

A papsági kvórum az erő horgonya lehet a tagjai számára.

Biztos vagyok benne, hogy az Úr szándéka szerint a papsági kvórumnak sokkal többnek kell lennie vasárnap délelőtti hitoktatásnál. Természetesen fontos papsági kötelesség a lelkiség építése és a bizonyság erősítése eredményes evangéliumi tanítás által. Azonban ez a kvórum működésének csupán egy szelete. Célja megvalósulásához minden kvórumnak jól működő testvériségnek kell lennie, mely minden tagot magában foglal. […]

A papsági kvórum az Úr szervezete a férfiak számára az egyházban, ahogyan a Segítőegylet az Úr szervezete a nők számára az egyházban. Mindkettőnek feladata, létezésének egyik fő oka az, hogy segítse azokat, akiknek szükségük van erre.

Joseph próféta azt mondta a nőkről a Segítőegylet megszervezésekor: „…az idegen segítségére fognak sietni; olajat és bort fognak önteni a gyötrődők megtört szívére; fel fogják szárítani az árvák könnyeit, és megörvendeztetik az özvegyek szívét” [Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007). 476.]. Remélem, hogy ugyanez elmondható a papságot alkotó férfiakról is.

Csodálatos nap lesz… az…, amikor papsági kvórumaink az erő horgonyává válnak minden oda tartozó férfi számára, és amikor minden ilyen férfi tényleg azt tudja mondani: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik papsági kvórumának tagja vagyok. Készen állok, hogy segítsek fivéreimnek minden szükségletükben, és biztos vagyok benne, hogy ők is készen állnak segíteni nekem. Együtt munkálkodva lelkileg fejlődni fogunk Isten szövetséges fiaiként. Együtt munkálkodva szégyen és félelem nélkül szilárdan ellen tudunk állni az ellenség minden viharának, legyen az akár gazdasági, társadalmi vagy lelki vihar.”¹⁸

Az egyház vezetői és tagjai – férfiak és nők is – együtt, „a papság irányítása alatt és tőlük kapott feladatokat végrehajtva dolgoznak.”

Otthon és az egyházban a férfiak és a nők közösen munkálkodnak az Úr királyságának előremozdításán.

A férfiak viselik a papságot. Igen. De a feleségem a társam. Ebben az egyházban a férfi nem lépdel sem a felesége előtt, sem a felesége mögött, hanem az oldalán. Nagyszerű vállalkozásukban egyenlőek egymással ebben az életben.¹⁹

Erő és nagyszerű képességek rejlenek a nőkben itt az egyházban. Van vezetés, van útmutatás, a függetlenség egyfajta lelkülete, ugyanakkor nagyszerű elégedettség abban, hogy részét képezik az Úr királyságának, és a papság [viselői] mellett, velük kéz a kézben keményen munkálkodnak az előremozdításán.²⁰

Köszönöm Örökkévaló Atyámnak a szent papság visszaállítását, hogy „minden ember az Úristennek, méghozzá a világ Szabadítójának a nevében szólhasson” (T&Sz 1:20). Láttam ennek a papságnak a szépségét és a csodáját e figyelemre méltó egyház irányításában. Éreztem, amint a betegeket megáldva és meggyógyítva átáramlik rajtam az ereje. Láttam, milyen nemessé teszi azokat az alázatos férfiakat, akik nagy és komoly feladatokra kapnak elhívást. Láttam, midőn a magasból érkező hatalommal és felhatalmazással szólnak, mintha csak Isten hangja szólalna meg rajtuk keresztül.

Köszönöm az Úrnak a bizonyságot, melyet az evangélium egészéről, annak széltéről, hosszáról és mélységéről adott nekem. Úgy lett megtervezve, hogy megáldja az idő minden nemzedékének fiait és leányait – az élőket és a holtakat is.²¹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Tekintsd át Hinckley elnök 1. szakaszban található tanításait a papság visszaállításáról. Milyen élmények segítettek neked bizonyságot nyerni ezekről az igazságokról?
Hinckley elnök azt tanította: „A szent papság rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy Isten királyságának ügyeit irányítsa a földön” (2. szakasz). Hogyan vonatkozik ez az igazság a cövekekre és az egyházközségekre? A kvórumokra? A Segítőegyletre? Hogyan erősíti meg a papsági felhatalmazás azt a szolgálatot, melyet te végzel Isten királyságában?
Nézd át a 3. szakaszban, hogy milyen áldásokat kaphatunk mindannyian a papság által. Milyen formában tapasztaltad már meg a papság hatalmát és áldásait?
Mit tudhatunk meg Hinckley elnök tanításaiból a papsági felhatalmazás és a papsági hatalom közötti különbségről? (Lásd 4. szakasz.) Szerinted mit jelent az, hogy a papságviselő legyen hű a benne rejlő legjobb énjéhez? Miért nem szabad a papságviselőknek „csupán önmagukért” élniük?
Mi tesz rád mély benyomást az 5. szakaszban abból, amit Hinckley elnök a papsági kvórumokról és a Segítőegyletről mond? Mit tehetünk a saját egyházközségünkben vagy gyülekezetünkben azért, hogy kövessük a tanácsát?
Miért kell az Úr munkájának véghezviteléhez egyenlőkként együtt dolgozniuk a férfiaknak és a nőknek? (Lásd 6. szakasz.)

Kapcsolódó szentírások

Zsidók 5:1–4; 1 Nefi 14:12–14; Alma 13:1–9; T&Sz 84:33–44; 88:133; 112:30–32

Tanítási segédlet

„Olyan kérdéseket kérdezz a tanulóktól, melyek megkövetelik [tőlük], hogy a szentírásokban és az utolsó napi próféták tanításaiban keressék a válaszokat” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 62.).