12. fejezet

Engedelmesség: egyszerűen csak élj az evangélium szerint!

„Az evangéliumi út egy igen egyszerű út. […] Alázkodjatok meg, és járjatok engedelmesen.”

Gordon B. Hinckley életéből

Gordon B. Hinckley 14 éves korában olyan élményt szerzett a Salt Lake Tabernákulumban, melyen felbuzdulva fontos elhatározásra jutott. Később így emlékezett vissza erre:

„[Hallottam], amikor Heber J. Grant elnök elmesélte, milyen élmény volt számára kisfiúként elolvasni a Mormon könyvét. Beszélt Nefiről, és arról, hogy milyen nagy hatással volt az életére. És ekkor olyan meggyőződéssel csengő hangon, melyet soha nem felejtek, idézte Nefi e nagyszerű szavait: »Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik« (1 Nefi 3:7).

Ennek hallatán fiatal szívemben elhatározás született arról, hogy megpróbálom megtenni, amit az Úr parancsol.”¹

Gordon B. Hinckley mindig is a szívében hordozta ezt az elhatározást. Évekkel később, már az egyház elnökeként, tanításaiban visszatükröződött a fiatalemberként hallott üzenet. Egy regionális konferencián, utolsó napi szentek csoportjához szólva azt mondta:

„Sok újságíró készített már velem interjút. Mindig megkérdezik tőlem, hogy »És mi lesz elnöksége jelmondata?« Erre egyszerűen csak azt mondom: »Ugyanaz, amit azóta ismételgetnek az egyház elnökei és apostolai, amióta csak az eszemet tudom: Egyszerűen csak éljetek az evangélium szerint, és mindenki szívébe, aki így tesz, meggyőződés érkezik annak igaz voltáról, mely szerint él.«”²

Az első azt követő általános konferencián, hogy az egyház elnöke lett, Hinckley elnök felhívást intézett mindenkihez, hogy próbáljunk meg jobban az evangélium szerint élni:

„Fivéreim és nővéreim, eljött az idő, hogy egy kicsit jobban kihúzzuk magunkat, hogy a tekintetünket felemelve és az elménket kitágítva jobban felfogjuk és megértsük Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nagyszerű millenniumi küldetését. Ez egy olyan időszak, amikor erősnek kell lennünk. Ideje habozás nélkül haladnunk előre, tudván, hogy mi a küldetésünk jelentősége, hatóköre és fontossága. Ideje megtennünk azt, ami helyes, az esetleges következményektől függetlenül. Ideje van, hogy a parancsolatok betartásán érjenek minket. Itt az idő kedvességgel és szeretettel közelednünk azok felé, akik el vannak csüggedve, akik sötétségben és fájdalomban kóborolnak. Ideje figyelmesnek, jónak, illedelmesnek és udvariasnak lennünk egymással, minden kapcsolatunkban. Más szóval ideje, hogy Krisztusibbakká váljunk.”³

Hinckley elnök a továbbiakban is hangsúlyozta ezt az üzenetet. Tíz évvel később egy általános konferencián megismételte ezeket a szavakat, majd visszautalva rájuk hozzátette: „Nektek kell megítélni, hogy milyen mértékben tettünk eleget ennek a 10 évvel ezelőtt elhangzott felhívásnak.”⁴

Nefi engedelmességének példája lelkesítette az ifjú Gordon B. Hinckleyt.

Gordon B. Hinckley tanításai

Szövetséges nép vagyunk, és ezzel a szövetséggel nagy kötelezettségek járnak.

Szövetséges nép vagyunk, és ez nagyon komoly dolog. E munka visszaállításakor, amikor az Úr kifejtette ennek a visszaállításnak a céljait, azt mondta, hogy a visszaállítás egyik indítéka az Ő örök szövetségének helyreállítása. Ez a szövetség… Ábrahám és Jehova között köttetett, amikor a hatalmas Jehova nagy és ünnepélyes ígéretet tett Ábrahámnak. Azt mondta, hogy magja hasonlatos lesz a tengerpart homokjához, és minden nemzet áldott lesz őáltala. Azt a szövetséget kötötte vele, hogy Ő lesz az Istenük, ők pedig a népe. […] Ez örök jelentőséggel bíró kapcsolatot hozott létre, mindazok örök élete vonatkozásában, akik belépnek ebbe. A következményei bámulatosak: ha úgy cselekszünk, ahogy Isten gyermekeinek cselekedniük kell, akkor Ő az Istenünk lesz, aki megáld, szeret, irányít és segít minket.

Most, ebben az adományozási korszakban újra meg lett erősítve ez az örök szövetség. Tulajdonképpen akkor kötöttük meg, amikor megkeresztelkedtünk. Olyan, mintha az Ő isteni családjának váltunk volna a részévé. Bár Isten minden gyermeke az Ő családjához tartozik, de különleges, csodálatos, egyedi kapcsolat áll fenn Isten és az Ő szövetségének gyermekei között. És amikor az egyházba jöttünk, …a szövetséges nép részévé váltunk; és minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából, nem csupán Isten Fia áldozatának emlékezetére tesszük azt, aki mindannyiunkért életét adta, hanem még az is hozzá tartozik, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, és megfogadjuk az Ő parancsolatainak betartását, Ő pedig megfogadja nekünk, hogy meg fog áldani minket az Ő Szent Lelkével.

Szövetséges nép vagyunk, és ezzel a szövetséggel nagy kötelezettségek járnak. Nem lehetünk közönséges emberek. Felül kell emelkednünk a tömegen. Egy kicsit jobban ki kell húznunk magunkat. Egy kicsit jobbaknak kell lennünk, egy kicsit kedvesebbeknek, egy kicsit nagylelkűbbeknek, egy kicsit udvariasabbaknak, egy kicsit előzékenyebbeknek, egy kicsit jobban ki kell nyújtanunk a kezünket mások felé.⁵

Olyan nép vagyunk, akik ünnepélyes szövetséget és az Úr Jézus Krisztus nevét vették magukra. Próbáljuk meg egy kicsit jobban betartani a parancsolatokat, hogy úgy éljünk, ahogy azt az Úr kérte és kéri tőlünk.⁶

„Minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából, …magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét, és megfogadjuk az Ő parancsolatainak betartását.”

Az Úr elvárja tőlünk, hogy minden tekintetben az evangélium szerint éljünk.

A kompromisszumok és behódolás idejét éljük. Mindennap szembesülünk olyan helyzetekkel, amelyekben tudjuk, hogy mi a helyes, azonban társaink és a minket győzködő emberek félrevezető hangjának nyomása alatt feladjuk. Kompromisszumot kötünk. Behódolunk. Engedünk, és szégyelljük magunkat. […] Meg kell növelnünk magunkban a meggyőződésünk követéséhez szükséges erőt.⁷

Az evangéliumi út egy igen egyszerű út. A követelmények némelyikéről esetleg azt hiszitek, hogy kezdőknek valók és szükségtelenek. Ne vessétek el ezeket! Alázkodjatok meg, és járjatok engedelmesen. Megígérem nektek, hogy a következményeket bámulatos lesz látni és kielégítő lesz megtapasztalni.⁸

Azért fohászkodom, hogy mindannyian próbáljunk meg egy kicsit jobban megfelelni a bennünk rejlő isteni alkatnak. Többre vagyunk képesek annál, amit most teszünk. Jobbak lehetünk annál, amilyenek most vagyunk. Ha folyamatosan szem előtt tartanánk isteni örökségünk e vonatkozását, mely szerint Isten az Atya, és az emberek valóban egymás testvérei, akkor egy kicsit elnézőbbek lennénk, egy kicsit kedvesebbek, egy kicsit jobban igyekeznénk felemelni és támogatni azokat, akikkel együtt vagyunk. Kevésbé lennénk hajlamosak lealacsonyodni azokhoz a dolgokhoz, amelyek nyilvánvalóan nem illenek hozzánk.⁹

A vallás, melyhez tartoztok, a hét minden napját magában foglalja, nem csak a vasárnapot. […] Mindig érvényben van, a nap huszonnégy órájában, a hétnek mind a hét napján, az évnek mind a 365 napján.¹⁰

Az Úr elvárja tőlünk, hogy rendben tartsuk az életünket, hogy minden tekintetben az evangélium szerint éljünk.¹¹

Isten áldásokat áraszt azokra, akik a parancsolatainak engedelmeskedve élnek.

Az Úr megmondta Illésnek, hogy menjen és rejtőzzön el a Kérith patakja mellett, ott igya a patak vizét, és a hollók etetni fogják őt. A szentírások egyszerű, ám csodálatos kijelentést tesznek Illésről: „Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék” (1 Kir. 17:5).

Nem vitatkozott. Nem keresett kifogást. Nem beszélt mellé. Illés egyszerűen csak ment „és az Úrnak beszéde szerint cselekedék”. És ezzel megmenekült az azokat érő borzalmas csapásoktól, akik gúnyolódtak, vitatkoztak és megkérdőjeleztek.¹²

A Mormon könyve végig egy olyan nép történetéről szól, mely amikor igazlelkű volt, és Jézus Krisztusnak hódolt, akkor boldogult azon a földön, akkor gazdag és bőséges áldásokat kapott az Úrtól; amikor viszont bűnt követett el, eltévelyedett és elfeledte az Istenét, akkor szerencsétlenségek és háborúk és gondok érték. A Mindenható parancsolatainak való engedelmességben rejlik a biztonságotok, a békétek és a boldogulásotok.¹³

„Továbbra is tartsd be a parancsolataimat, és el fogod nyerni az igazlelkűség koronáját” [T&Sz 25:15]. Ezt ígérte az Úr Emma Hale Smithnek. Nektek is ezt ígéri, mindannyiótoknak. A boldogság a parancsolatok betartásában rejlik. Az utolsó napi szentek számára …kizárólag gyötrelmet eredményezhet e parancsolatok megszegése. Azonban aki betartja őket, annak… az igazlelkűség és az örök igazság koronája ígértetik.¹⁴

Az igazi szabadság Isten tanácsainak megfogadásában rejlik. A régiek szerint „[lámpás] a parancsolat, és a [törvény] világosság” (Péld. 6:23).

Az evangélium nem az elnyomás filozófiája, bár sokan annak tartják. Az evangélium a szabadság terve, mely ellenőrzés alatt tartja az étvágyat és utat mutat a viselkedésnek. Gyümölcsei édesek, jutalmai bőségesek. […]

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával” (Gal. 5:1).

„A hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2 Kor. 3:17).¹⁵

Biztonságunk a bűnbánatban rejlik. Erőnk az Isten parancsolatainak való engedelmességből ered. […] Álljunk ellen szilárdan a gonosznak, otthon és külhonban is. Éljünk érdemesen a menny áldásaira, változtassunk életünkön ott, ahol szükséges, és tekintsünk Őreá, aki mindannyiunk Atyja.¹⁶

Nincs mitől félnünk. Isten áll a kormányrúdnál. Ő uralkodik, ennek a munkának a javára. Áldásokat áraszt azokra, akik a parancsolatainak engedelmeskedve élnek, mert ezt ígérte, és egyikünk sem vonhatja kétségbe, hogy be tudja tartani ezt az ígéretet.¹⁷

Az egyház vezetői utat mutatnak, és felhívást intéznek a tagokhoz, hogy éljenek az evangélium szerint.

Vannak, akik azt mondják: „Az egyház nem fogja megszabni, mit gondoljak erről vagy arról, vagy hogyan éljem az életemet!”

Nem, az egyház nem fogja megszabni senkinek sem, hogy mit gondoljon vagy mit tegyen. Az egyház utat fog mutatni, és minden tagjához felhívást intéz, hogy éljen az evangélium szerint és élvezze az ilyen életből eredő áldásokat. Az egyház nem parancsol egy embernek sem, inkább tanácsot ad, meggyőz és buzdít, és hűséget vár mindenkitől, aki tagjának vallja magát.

Egyetemi hallgató koromban egy alkalommal azt mondtam édesapámnak, hogy úgy érzem, az általános felhatalmazottak túlléptek hatáskörükön, amikor egy adott dolgot pártfogoltak. Apám igen bölcs és jó ember volt. Azt mondta: „Az egyház elnöke erre utasított minket, én pedig támogatom őt prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként, és szándékomban áll megfogadni a tanácsát.”

Immár [sok] éve szolgálok ennek az egyháznak az általános tanácsaiban. […] Szeretném bizonyságomat tenni nektek arról, hogy bár szó szerint több ezer gyűlésen vettem részt, ahol az egyház irányelveiről és programjairól volt szó, de egy olyan gyűlésen sem voltam, ahol ne folyamodtak volna az Úr útmutatásáért, vagy ahol bármely jelenlévő olyasvalami pártolására vagy megtételére vágyott volna, mely ártalmas vagy kényszerítő lett volna bárki másra nézve.¹⁸

Mindenkinek azt mondom, hogy nekünk [akik az egyház általános tanácsaiban ülünk] nincs személyes programunk. Csak az Úr programja van. Vannak, akik bírálnak, amikor tanácsot vagy figyelmeztetést tartalmazó kijelentést teszünk. Remélem, tudjátok, hogy kéréseinket nem önző vágyak vezérlik. Remélem, tudjátok, hogy figyelmeztetéseink nem lényegtelenek és nem indokolatlanok. Remélem, tudjátok, hogy a különböző témákat illető döntéseket, melyeket kihirdetünk, nem megfontolás, megbeszélés és ima nélkül hoztuk. Remélem, tudjátok, hogy minden vágyunk segíteni titeket a gondjaitok, a küzdelmeitek, a családotok, az életetek vonatkozásában. […] Semmi mást nem kívánunk tanítani, csakis azt, amit az Úr tanítana. […]

Ezékiel felvázolta, hogy mi a feladatunk: „Embernek fia! őrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben” (Ezék. 3:17).

Semmi önző vágyunk nincs ebben, csak azt kívánjuk, hogy a fivéreink és a nővéreink boldogok legyenek, hogy békesség és szeretet legyen az otthonukban, hogy a különböző igazlelkű törekvéseikben megáldja őket a Mindenható hatalma.¹⁹

Isten az Ő saját módján folyamatosan tudatja akaratát e nép vonatkozásában. Tanúságomat teszem arról, hogy ennek az egyháznak a vezetői soha semmire nem fognak minket megkérni, amit az Úr segítségével ne tudnánk elvégezni. Az lehet, hogy kevésnek érezzük majd magunkat. Az is lehet, hogy nem tetszik nekünk vagy nem illik a saját elképzeléseinkhez az, amire megkérnek minket. Azonban ha hittel, imával és elszántan megpróbáljuk, akkor véghez tudjuk vinni.

Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy az utolsó napi szentek boldogsága, az utolsó napi szentek békessége, az utolsó napi szentek fejlődése, az utolsó napi szentek boldogulása, valamint e nép örök szabadítása és felmagasztosulása abban rejlik, hogy az Isten papságától kapott tanácsokat megfogadva jár-e.²⁰

A kis döntések hatalmas következményekkel járhatnak.

Felvázolok egy alapelvet, …melynek követése nagymértékben megnöveli annak esélyét, hogy helyes döntéseket hozzunk, és ebből adódóan sokkal jobban fejlődjünk és sokkal boldogabbak legyünk az életben. Ez a nagy alapelv ez: Tartsátok meg a hitet! […]

Részleteiben nem írhatok elő nektek minden döntést. Azt azonban megígérhetem, hogy ha az evangélium mércéinek és az egyház tanításainak megfelelően hozzátok a döntéseiteket, és ha megtartjátok a hitet, akkor az életetek nagyon jó gyümölcsöket fog hozni, továbbá sok boldogságban lesz részetek és sok mindent el fogtok érni.²¹

Sok évvel ezelőtt a vasútnak dolgoztam… Ez azokban a napokban volt, amikor majdnem mindenki vonattal utazott. Egy reggel telefonhívást kaptam a New Jersey államban, Newarkban lévő munkatársamtól. Ezt mondta: „Ez és ez a számú vonat megérkezett, de nincs poggyászkocsija. 300 utas elvesztette valahol a poggyászát, és fel vannak háborodva.”

Rögtön munkához láttam, hogy rájöjjek, hova tűnhetett. Láttam, hogy a kaliforniai Oaklandben megfelelően megrakták és hozzácsatolták a kocsit a vonathoz. Eljutott a mi vasúttársaságunkhoz Salt Lake Cityben [majd végül] St. Louisba szállították. Ott egy másik vasúttársaságnak kellett volna átvennie, amely a New Jersey állambeli Newarkba vitte volna. Ám a St. Louis-i rendezőpályaudvar egy gondatlan váltókezelője elmozdított – csupán 7,5 centiméternyire – egy fémdarabot, a csúcssínt, majd pedig leválasztotta ezt a kocsit. Rájöttünk, hogy a New Jersey-i Newarkba tartozó poggyászkocsi végül Louisianában, New Orleansban kötött ki, 2400 kilométernyire a célállomástól. Rossz vágányra vitte az, hogy a St. Louis-i rendezőpályaudvar egyik gondatlan alkalmazottja odébb tolta – csupán 7,5 centiméternyit – a csúcssínt, és a kocsi drámaian eltávolodott eredeti célállomásától. Így van ez az életünkkel is. Ha nem tartjuk az irányt, akkor más útra térít minket egy hamis elképzelés. Lehet, hogy nagyon kicsit térünk csak el az eredeti útirányunktól, de ha arra megyünk tovább, akkor ez a kis eltérés hatalmas szakadékot eredményez, és messze találjuk magunkat onnan, ahová menni akartunk. […] Az élet is kis dolgokon fordul meg, amelyek nagy változásokat eredményeznek az életünkben, kedves fiatal barátaim!²²

Egyszer közelebbről is megnéztem egy nagy tanyasi kaput. Felemeltem a reteszt és kinyitottam a kaput. A zsanér lapjai olyan picit távolodtak csak el egymástól, amit szinte alig lehetett észrevenni. A kapu másik fele viszont hatalmas, öt méteres sugarú körívben mozgott. Ha valaki csak a zsanért nézte, álmában sem gondolta volna, milyen nagy dolgot eredményez ez az apró elmozdulás.

Így van ez az életünkben meghozott döntésekkel is. Egy kis gondolat, egy kis szó, egy kis tett hatalmas következményekkel járhat.²³

Hinckley elnök a tanyasi kapu zsanérjához hasonlította a döntéseinket.

Az evangélium szerint élve megerősítjük az egyházat és elősegítjük Isten munkájának fejlődését szerte a földön.

Erősebbé tudjátok tenni [az egyházat] azzal, ahogy éltek. Legyen az evangélium a kardotok és a pajzsotok! […]

Mily pompás lesz a jövő, midőn a Mindenható továbbgörgeti az Ő dicső munkáját, jó hatást gyakorolva mindazokra, akik elfogadják az evangéliumát és aszerint élnek.²⁴

Csodálatos jövőt látok magunk előtt egy nagyon bizonytalan világban. Ha ragaszkodunk az értékeinkhez, ha építünk az örökségünkre, ha az Úr előtt engedelmességben járunk, ha egyszerűen csak az evangélium szerint élünk, akkor hatalmas és csodálatos áldásokat kapunk. Úgy tekintenek majd ránk, mint egy különleges népre, amely megtalálta a különleges boldogság kulcsát.²⁵

Határozza el minden férfi, nő és gyermek, hogy jobbá, erősebbé és hatalmasabbá teszi az Úr munkáját annál, mint amilyen eddig valaha is volt. Az életünk minősége hoz majd változást. Az hoz majd változást, hogy elkötelezzük magunkat a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet mellett. Ez személyes döntés. Ha mindannyian imádkozunk, annyival erősebb az egyház. És így van ez az evangélium minden egyes tantételével. Vegyünk részt ebben a hatalmas, előre haladó törekvésben, mely lassan az egész földet betölti. Nem torpanhatunk meg, tovább kell lépnünk. Ez elkerülhetetlen. A mindannyiunk szívében lakozó személyes meggyőződés jelenti az egyház igazi erejét. Nélküle alig van bármink is; vele mindenünk megvan.²⁶

Mindannyiótokhoz felhívást intézek, bárhol legyetek is ennek az egyháznak a tagjaiként, hogy álljatok talpra, és énekkel a szívetekben haladjatok előre az evangélium szerint élve, az Urat szeretve, és a királyságot építve! Együtt megmaradunk az úton és megtartjuk a hitet, mert a Mindenható a mi erőnk.²⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Miért van az, hogy az Úr szövetséges népeként „nem lehetünk közönséges emberek”? (Lásd 1. szakasz.) Milyen hatással vannak a mindennapos életedre az Istennel kötött szövetségeid?
Hinckley elnök azt tanította, hogy „meg kell növelnünk magunkban a meggyőződésünk követéséhez szükséges erőt” (2. szakasz). Hogyan adunk alább időnként a meggyőződésünkből? Hogyan erősíthetjük meg magunkat, és állhatunk ellen a kísértésnek?
Milyen tanulságai vannak számunkra annak a történetnek, melyet Hinckley elnök mesélt Illésről? (Lásd 3. szakasz.) Mit mondanál valakinek, aki úgy érzi, hogy a parancsolatok túlságosan korlátozzák az embert? Miben vetted már észre, hogy a parancsolatok betartása szabadságot, biztonságot és békességet eredményez?
Tekintsd át, mit mondott Hinckley elnök, hogyan adnak tanácsokat és figyelmeztetéseket az egyház vezetői (lásd 4. szakasz). Milyen áldásokban részesültél már az egyházi vezetők tanácsainak követése által?
Mit tanulhatunk abból a történetből, amit Hinckley elnök az elveszett poggyászkocsiról mesélt? (Lásd 5. szakasz.) Miért vezetnek a kis döntések vagy tettek ilyen nagy változásokhoz az életünkben? A te életedben milyen kis döntés eredményezett már nagy változást? Hogyan ismerhetjük fel azokat az apró eltévelyedéseket, melyek letéríthetnek minket Isten ösvényéről?
Hogyan segíthet nekünk az evangélium szerinti élet megbirkózni az élet bizonytalanságaival? (Lásd 6. szakasz.) Hogyan egyszerűsítheti az életünket az evangélium szerinti élet? Gondold át, hogyan tudnád még tevőlegesebben erősíteni az egyházat, és elősegíteni Isten munkájának fejlődését szerte a földön.

Kapcsolódó szentírások

5 Mózes 4:39–40; Zsidók 5:8–9; T&Sz 64:33–34; 93:26–28; 98:22; Ábrahám 3:24–26; Hittételek 1:3

Tanulmányi segédlet

„Az olvasás, tanulmányozás és az elmélkedés… nem ugyanaz. A szavak olvasásával gondolataink támadhatnak. Tanulmányozás által mintákat és összefüggéseket fedezhetünk fel a szentírásokban. Elmélkedés közben viszont meghívjuk a Lélek általi kinyilatkoztatást. Az elmélkedés számomra abból áll, hogy a szentírások gondos tanulmányozása után elgondolkozom, majd imádkozok azokról” (Henry B. Eyring: A Lélek által szolgálni. Liahóna, 2010. nov. 60.).