5. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A Mormon könyve napvilágra kerülése. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag (2019).
5. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A visszaállítás alapjai hitoktatói anyag.
5. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A Mormon könyve napvilágra kerülése
Mielőtt Moróni elrejtette a nefita feljegyzést, így jövendölt annak az utolsó napokban való napvilágra kerüléséről: „…senkinek nem lehet hatalma napvilágra hozni azt, hacsak nem Istentől kap” (Mormon 8:15). Gondolkodj el azon, hogy Mennyei Atya miért választana egy fiatal, tanulatlan gazdálkodó fiút napjaink egyik legnagyobb hatással bíró könyvének lefordítására és kiadására.
1. szakasz
Miként hozta napvilágra Joseph Smith a Mormon könyvét Isten hatalma által?
A Mormon könyve napvilágra kerülését számos csodával határos esemény kísérte, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten hatalma által lett lefordítva (lásd Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban. 1. kötet: Az igazság jelzászlaja, 1815–1846 [2018]. 21–30., 39–64.).
Egy angyal szolgálattételt nyújtott Joseph Smithnek, és beszélt neki egy ősi feljegyzésről
1823. szeptember 21-ének estéjén Moróni angyal megjelent Joseph Smithnek, és elmondta neki, hogy Istennek munkája van számára (lásd Joseph Smith története 1:33).
Tanulmányozz az órára való felkészülés részeként!
Olvasd el a Joseph Smith története 1:34–35-öt.
Fiatal kora és alacsony iskolázottsága ellenére Joseph Smith lefordította a Mormon könyvét
Joseph Smith 17 éves volt, amikor Moróni angyal először meglátogatta, és amikor először meglátta az aranylemezeket. 18 és 21 éves kora között Moróni évente egyszer meglátogatta őt, „utasításokat és ismereteket” adva neki (Joseph Smith története 1:54). 21 esztendős korában Joseph engedélyt kapott a lemezek elvitelére, hogy le lehessen fordítani őket. 22 évesen lefordította a lemezek egy részét; Martin Harris szolgált az írnokául. (A 116 oldalból álló kézirat aztán elveszett, és nem került újrafordításra.) 23 évesen Joseph elkészült a fordítás hátralévő részével; ekkor Oliver Cowdery és mások szolgáltak az írnokául.
Joseph Smith próféta felesége, Emma Smith ezt mondta: „[Akkoriban] Joseph Smith …nem volt képes sem megírni, sem tollba mondani egy összefüggő s jól megfogalmazott levelet, nemhogy egy oly könyvet mondjon tollba, mint amilyen a Mormon könyve. És noha jómagam tevékeny résztvevője voltam a kibontakozó eseményeknek, és jelen voltam a lemezek fordításánál, …csodálatos számomra, »bámulatos és csodálatos«, épp annyira, mint bárki más számára. […] A Mormon könyve isteni hitelességű – erről a legcsekélyebb kételyem sincs. (“Last Testimony of Sister Emma,” The Saints’ Herald, Oct. 1, 1879, 290).
Joseph Smith kivételesen rövid idő alatt készítette el a fordítást
A becslések szerint Joseph Smith „hatvanöt vagy még kevesebb munkanap alatt” végezte el a fordítást, „egy olyan könyv fordítását, amely a jelenlegi kiadásában 531 [a magyarban 629] oldalt tartalmaz. Ha utánaszámolunk, ez átlag napi nyolc oldal. Gondoljatok bele ebbe, amikor könyvet fordítotok, vagy amikor beütemezitek a saját Mormon könyve olvasásotokat” (Russell M. Nelson: “A Treasured Testament,” Ensign, July 1993, 61–62).
Joseph Smith jegyzetek és a kézirat átolvasása nélkül fordított
Nem sokkal az 1879-ben bekövetkezett halála előtt Emma így írta le a fordítás folyamatát a fiának, III. Joseph Smithnek:
…hiszem, hogy az egyház isteni irányítás révén került megalapításra. Teljes mértékben hiszek ebben. […]
[Josephnek] nem volt se kézirata, se könyve, amelyből olvashatott volna [a fordításon munkálkodva]. […]
Ha lett volna bármi efféle nála, nem lett volna képes elrejteni előlem. […]
A lemezek gyakran feküdtek az asztalon az elrejtésükre tett bármiféle kísérlet nélkül, egy kis vászon terítőbe csomagolva, melyet én adtam neki e célból. Egy alkalommal meg is tapogattam a lemezeket, amikor így az asztalon feküdtek, és éreztem a körvonalukat és alakjukat. Hajlékonynak tűntek, mint a kartonpapír, és fémes hangot adtak, amikor az ember az ujjával végigpörgette az élüket, mint amikor valaki átpörget az ujjával egy könyvet. […]
Meggyőződésem, hogy senki nem tudta volna a kéziratokat diktálni anélkül, hogy ne részesült volna sugalmazásban; mert amikor az írnokaként tevékenykedtem, az atyád órákon át diktált nekem; és amikor étkezések vagy félbeszakítások után visszatért, azonnal ugyanonnan folytatta, ahol abbahagyta, anélkül, hogy ránézett volna a kéziratra, vagy megkért volna, hogy olvassak fel neki belőle egy részt. Teljesen szokványos dolog volt ez tőle. Valószínűtlen lett volna még egy tanult embernek is, hogy ilyen tegyen; egy olyan tudatlan és tanulatlan egyénnek, mint ő volt, pedig egyenesen lehetetlen. (Emma Smith, in “Last Testimony of Sister Emma,” The Saints’ Herald, Oct. 1, 1879, 289–90)
Joseph Smith eszközöket kapott a fordításhoz segítségül
Joseph nem szokványos módon fordította le a Mormon könyvét. Nem ismerte a lemezek eredeti nyelvét, hogy aztán arról a nyelvről angolra fordítson. Ehelyett kinyilatkoztatás által – „Isten ajándéka és hatalma által” (Tan és szövetségek 135:3) – adta át a szöveget egyik nyelvről a másikra.
Joseph és az írnokai két eszközről írtak, melyeket a Mormon könyve fordítása közben használtak. Az egyik eszközt, melyet a Mormon könyvében „fordítóeszközöknek” neveznek (Móziás 8:13), az utolsó napi szentek ma inkább úgy ismerik, hogy az „Urim és Tummim” (Joseph Smith története 1:35). Oliver Cowdery kijelentette, hogy az Urim és Tummimon „átnézve” Joseph „képes volt angolul olvasni a megreformált egyiptomi karaktereket, melyek a lemezekre voltak vésve” (A Mormon könyve fordítása. Evangéliumi témák, topics.ChurchofJesusChrist.org).
Néhány későbbi beszámoló azt sugallja, hogy Joseph olykor egy másik eszközt használt a Mormon könyve fordításához: egy látókőnek nevezett kis ovális követ, amelyet Joseph évekkel az aranylemezek megszerzése előtt fedezett fel. E beszámolók szerint Joseph a fordítóeszközöket vagy a látókövet egy kalapba tette, amely segített kizárni a fényt, ami lehetővé tette számára, hogy jobban lássa az eszközön megjelenő szavakat. (Lásd A Mormon könyve fordítása. topics.ChurchofJesusChrist.org; lásd még Richard E. Turley Jr., Robin S. Jensen és Mark Ashurst-McGee, “Joseph the Seer,” Ensign, Oct. 2015, 51.)
Több mint egy évvel a Mormon könyve kiadása után egy összejövetelen arra kérték Josephet, hogy mesélje el a Mormon könyve napvilágra kerülésének néhány konkrétumát. Az összejövetel jegyzőkönyvének tanúsága szerint Joseph „azt mondta, hogy soha nem volt olyan szándék, hogy a világ tudomására jöjjön a Mormon könyve napvilágra kerülésének minden részlete”, illetve hogy „nincs szükség arra, hogy ezeket közölje” (“Minutes, Oct. 25–26, 1831,” in Minute Book 2, 13, josephsmithpapers.org).
Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette:
A Mormon könyve olvasói közül érthetően sokan vágynak arra, hogy többet tudjanak annak előjöveteléről, többek között a fordítás konkrét folyamatáról. […] Amit a Mormon könyve tényleges előkerüléséről tudunk, az elegendő, de nem átfogó. […]
Talán azért tartatnak vissza a fordítás részletei, …mert a könyv tartalmában kell elmerülnünk ahelyett, hogy feleslegesen aggódnánk az elnyerése folyamatát illetően. (Neal A. Maxwell, “By the Gift and Power of God,” Ensign, Jan. 1997, 39, 41)
Elmélkedj az órára való felkészülés részeként!
Mit gondolsz, miért kell inkább „a könyv tartalmában… elmerülnünk ahelyett, hogy feleslegesen aggódnánk az elnyerése folyamatát illetően”?
2. szakasz
Miként nyújtanak további bizonyítékot a Mormon könyve igaz voltáról a Mormon könyve tanúi?
A Mormon könyve fordítása során Joseph Smith és Oliver Cowdery megtudta, hogy az Úr meg fogja mutatni a lemezeket három különleges tanúnak (lásd Ether 5:2–4). Olivert, David Whitmert és Martin Harrist „egy ihletett kívánság arra késztette, hogy ők legyenek a három különleges tanú” (Tan és szövetségek 17, szakaszfejléc).
1829 júniusában Olivernek, Davidnek és Martinnak csodálatos módon megmutatták a lemezeket. Bizonyságukat tették, hogy „Istennek egy angyala jött le a mennyből, és ő hozta és fektette szemeink elé azokat, hogy láthattuk és megnéztük a lemezeket és a rajtuk levő bevéséseket” (A három tanú bizonyságtétele. Mormon könyve.).
Rögtön azután, hogy a három tanúnak része volt ebben az élményben az angyallal, Joseph Smith visszatért Whitmerék otthonába, és így kiáltott fel a szüleinek: „Apám! Anyám! Nem is tudják, [milyen] boldog vagyok! Az Úr előidézte, hogy a lemezeket megmutassák még három embernek rajtam kívül – láttak egy angyalt, aki bizonyságot tett nekik; és tanúságot kell tenniük annak igazságáról, amit mondtam; hiszen most már ők maguk is tudják, hogy nem azon vagyok, hogy megtévesszem az embereket. És úgy érzem, mintha teher alól szabadultam volna fel, amelyet szinte [túlontúl] nehéz volt elviselnem; szívemet pedig örvendezésre készteti, hogy nem kell többé teljességgel egymagam lennem a világban.” (“Lucy Mack Smith, History, 1845,” 153–54, josephsmithpapers.org)
Később Joseph nyolc további tanúnak is megmutatta a lemezeket, akik kijelentették, hogy a lemezeket „megfog[tuk] a kezünkkel; és a rajtuk lévő bevéséseket is láttuk… és biztosan tudjuk, hogy a lemezek, melyekről szóltunk, [Joseph Smith] birtokában vannak” (A nyolc tanú bizonyságtétele. Mormon könyve.).
A Joseph Smithszel támadt nézeteltérések ellenére, amely külön-külön mind a három tanút arra indította, hogy búcsút intsenek az egyháznak ([Oliver] Cowdery és [Martin] Harris később visszatért), egész életükön át továbbra is megerősítették a tanúként tett bizonyságukat. A nyolc tanú mindegyike szintén újra megerősítette a bizonyságát a lemezek megvizsgálásáról, noha néhányuk idővel elidegenedett az egyháztól. A Joseph Smith és az egyház iránti hozzáállásuk megváltozása ellenére a sok éven keresztül tett számos kijelentésük együttes súlya erőteljes tanúság a Mormon könyvében közzétett nyilatkozataik megbízhatóságáról. (“Witnesses of the Book of Mormon,” Church History Topics, ChurchofJesusChrist.org)
Jegyezd fel a gondolataidat!
Jegyezd fel olyan élményeidet, amelyek segítettek felismerned a Mormon könyve igaz voltát. Ha szeretnéd, az órán lehetőséget fogsz kapni a saját tanúbizonyságod megosztására.