Bántalmazás, örökbefogadás – és gyógyulás

Írta: Breawna P.

A családom bántalmazó és labilis volt, de Krisztus révén most már van reményem a jövőbeli családomat illetően.

Kép

fiatal felnőtt nő ül az ágyán és imádkozik

A fényképen modell szerepel

Ingatag környezetben nőttem fel. A vér szerinti szüleim bántalmaztak és elhanyagoltak, és számos nehéz kihívást éltem át. Szorongással, testképzavarokkal, anorexiával és szituációs depresszióval küzdöttem, melyeknek évekig a foglya voltam.

A vér szerinti szüleimet egymáshoz pecsételték a templomban, de nem sokkal azután, hogy nyolcévesen megkeresztelkedtem, elsodródtak az egyháztól. Minél messzebb sodródtak a szövetségeiktől, annál rosszabb lett a helyzetünk.

14 évesen én gondoskodtam az autista fivéremről és az anyámról. Elveszett és kezelhetetlen voltam. Gyűlöltem magamat és a helyzetemet, és úgy hittem, az életem soha nem fog megváltozni.

Aztán csoda történt. A vér szerinti anyám rájött, hogy nem tud gondoskodni rólam, és felhívta a bátyját Szingapúrban, hogy megkérdezze, örökbe fogadna-e engem. Csomagokkal és könnyes szemmel felszálltam egy repülőre, hogy új életet kezdjek – egy olyat, amelyik mentes a bántalmazástól. Azonban nehéz volt alkalmazkodnom az örökbe fogadó családomhoz, valamint egy új kultúrához, és nehezen tudtam továbblépni.

Az örökbe fogadó szüleim minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsenek nekem. Terapeutákhoz és orvosokhoz jártam. Újra elkezdtem istentiszteletre is járni, de nehéz volt egy olyan Mennyei Atyáról tanulni, aki szeret engem és akinek célja van velem, mivel nem hittem ebben azután, hogy annyi mindenen mentem keresztül.

Nem voltam boldog. Nem tudtam, hogyan gyógyuljak ki a múltból, és még mindig reménytelennek éreztem a jövőt.

A gyógyulás iránti vágy

Egy nap azon töprengtem, hogy mennyire rövid a halandóság. Nem akartam boldogtalanul tölteni az életemet. Tanulnom kellett a megpróbáltatásaimból, alkalmazni a tanult evangéliumi tantételeket, és meghívni Krisztust az életembe.

Összegyűjtöttem a bátorságomat, és elkezdtem mindennap letérdelni és arra kérni Mennyei Atyát, hogy adjon nekem erőt ahhoz, hogy megbocsássak a vér szerinti szüleimnek, hitre cseréljem a félelmemet, gyógyulásra és boldogságra leljek, és felismerjem a szeretetet az életemben. Eljártam a felsőfokú hitoktatásra, elkezdtem tanulmányozni a szentírásokat és alkalmazni az evangéliumi igazságokat az életemben.

Igazán törekedtem Jézus Krisztus és az Ő engesztelése gyógyító hatalmára. Idővel aztán kezdett megváltozni az életem. Miközben türelmes voltam, terápiás és gyógyszeres kezelésben részesültem, és mindennap megtöltöttem az életemet a Lélekkel, elkezdtem gyógyulni: kevésbé húzódtam vissza, és kezdtem önmagam lenni. Biztonságban éreztem magam. Szolgáltam másokat. Szerettem és elfogadtam magam, és megbocsátottam magamnak. Egészséges, szeretetteljes kapcsolatokat építettem ki. Elkezdtem érezni Mennyei Atya szeretetét irántam. És életemben először igazi örömöt éreztem.

Krisztus reményt kínál a jövőnkre

Nem tudom megváltoztatni a múltamat, de ahogy a Tan és szövetségek 122:7 is mondja: „mindezen dolgok tapasztalatot adnak neke[m], és a java[m]ra válnak majd”. Most már tudom, hogy a Szabadító megtartott engem a küzdelmeim során. A nehézségek ellenére oly sokat fejlődtem a változás iránti vágyam miatt, valamint annak köszönhetően, hogy továbbra is Őhozzá fordulok.

Ha nehéz családi helyzetben vagy, tudd, hogy van egy Mennyei Atyád, aki ismer és szeret téged, és megnyitja majd az ajtót egy fényes jövő előtt. Mielőtt örökbe fogadtak, azt mondogattam magamnak, hogy a körülményeim soha nem fognak megváltozni, soha nem fogok férjhez menni, és gyermekeim sem lesznek, mert attól féltem, hogy ők is ugyanúgy szenvednek majd, mint én. Azonban megtanultam, hogy nem számít, milyen küzdelmeket éltünk át a családunkban, amikor Krisztust keressük, reménységgel, evangéliumi igazságokkal és szeretettel tudjuk felépíteni a jövőbeli otthonunkat és az örökkévaló családunkat.

Amint azt Clark G. Gilbert elder a Hetvenektől tanította: „Mindannyi[an]… más-más helyeken, eltérő körülmények között kezdjük meg az életet. Néhányan magas metszéspontban születnek, lehetőségek garmadájába. Mások emberpróbáló… körülményekkel néznek szembe… Ezután pedig a személyes fejlődés egyenese mentén haladunk. A jövőnket sokkal kevésbé határozza meg a kezdőpontunk, és sokkal inkább az egyenesünk meredekségének az iránya. Jézus Krisztus látja az isteni lehetőséget, attól függetlenül, hogy honnan indultunk. […] Az Úr mindent megtesz…, hogy segítsen nekünk az egyenesünk meredekségének az irányát a menny felé fordítani.”¹

Bármilyenek legyenek is a körülményeink, Jézus Krisztusban reményre és gyógyulásra lelhetünk. Ő veled van, és mindig elvezet téged a békességhez és az örömhöz, amikor Őt keresed.