Nyomtatásban nem jelenik meg
Öt üzenet, melyet mindannyiunknak hallania kell
A két nagy parancsolat áll Jézus Krisztus evangéliumának a középpontjában. Ezek képezik az alapját annak, hogy kik vagyunk az Ő követőiként.
Bár a körülményeink talán különböznek, a szívünk nem. Ezért vannak bizonyos üzenetek, amelyeket Isten minden gyermekének hallania kell. Öt ilyen üzenetet szeretnék megosztani veled: igazságokat és tanácsokat, amelyek mindannyiunkhoz szólnak.
1. Haladj a világosság felé!
Amikor egy légitársaság kapitánya voltam, néha Németországból az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidékére repültem a Boeing 747-esemmel. Azokon a nyugat felé tartó utakon úgy tűnt, hogy soha nem ér véget a nappal. Délután 1 órakor szálltunk fel Németországban, és 10 órával később értünk földet Kaliforniában – ugyanazon a napon, délután 2-kor! Soha nem esteledett ránk.
Ennek az ellenkezője történt, amikor keletre repültem. A naplemente gyorsabban jött el, mint rendes körülmények között. A délután 1 órai indulás azt jelentette, hogy néhány óra múlva a legsötétebb éjszaka borult ránk. Azonban az irányunk és a sebességünk miatt néhány órán belül ragyogó, gyakran vakító fényben találtuk magunkat.
Akár nyugatra, akár keletre utaztam, a nap soha nem változtatott irányt. Szilárdan tartotta a helyét a mennybolton, melegséget és világosságot adva a földnek.
A melegséghez és a világossághoz való hozzáférésem a tartózkodási helyemtől, az irányomtól és a sebességemtől függött.
Hasonlóképpen van Isten is a mennyekben. Ő soha nem változik, de mi igen.
Mindannyiunknak szüksége van Isten világosságára az életében, mégis mindannyiunknak vannak olyan időszakai, amikor úgy érezzük, sötétségben vagyunk.
Amikor eljönnek ezek az idők, biztosak lehetünk abban, hogy Isten, a naphoz hasonlóan, mindig ott van. Amikor Feléje fordítjuk a szívünket, Ő magához ölel bennünket, és melegséggel, tudással és útmutatással tölti el a lelkünket.
2. Jobb vagy, mint gondolnád
Az Úr mindig is a világ kis és gyenge dolgait használta dicsőséges céljai véghez viteléhez (lásd Alma 26:12; 37:6).
Jeremiás azt hitte, túl fiatal ahhoz, hogy próféta legyen (lásd Jeremiás 1:6–7).
Mózes kételkedett magában, mert lassú volt a beszéde (lásd 2 Mózes 4:10–12).
Énók alkalmatlannak érezte magát a bűnbánat prédikálására, mert ahogy mondta „az emberek mind gyűlölnek engem” (Mózes 6:31).
Az Úr gyakran azokkal éri el a legtöbbet, akik a legkevésbé érzik úgy, hogy sokra vitték. Fogott egy fiatal pásztort, és hatalmassá tette egy tekintélyt parancsoló óriás megölése és egy fiatal nemzet naggyá tétele során (lásd 1 Sámuel 17).
Egy iskolázatlan parasztfiú lett az a nagyszerű utolsó napi próféta, aki egy bámulatos művet és csodát indított útjára.
The Desires of My Heart [Szívem vágyai]. Készítette: Walter Rane
Adományozási korszakunkban Isten fogott egy fiatal, iskolázatlan parasztfiút, és addig tanította őt, mígnem ő lett az a nagyszerű utolsó napi próféta, aki egy bámulatos művet és csodát indított útjára, amely most a világ minden nemzetéhez eljut.
Talán mindannyian egy kicsit kevesebbnek látjuk magunkat, mint amik vagyunk. Érdemtelennek. Tehetségtelennek. Hétköznapinak. Olyannak, akinek nincs meg a szíve, a forrásai, a kisugárzása vagy a termete ahhoz, hogy Isten hasznára legyen.
Azt mondod, nem vagy tökéletes? Üdv a klubban! Lehet, hogy pont te vagy az, akit Isten keres.
Az Úr az alázatosakat és a szelídeket választja – részben pont azért, mert alázatosak és szelídek. Ily módon soha nem kérdés, mi az oka a sikerüknek. Ezek a csodálatos, hétköznapi emberek nem azért érnek el nagy dolgokat, mert ők azok, akik – hanem azért, mert Isten az, aki! Mert „a mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél” (Lukács 18:27; lásd még Márk 10:27).
Istennek nincs szüksége arra, hogy kivételes légy, arra meg főleg nem, hogy tökéletes.
Fogja a tehetségeidet és a képességeidet, és megsokszorozza őket – még ha oly kevésnek tűnnek is, mint néhány kenyér és hal. Ha bízol Őbenne és hithű vagy, akkor Ő felmagasztalja a szavaidat és tetteidet, és a sokaság megáldására és a nekik nyújtott szolgálattételre használja azokat. (Lásd János 6:8–13.)
Istennek nincs szüksége hibátlan emberekre.
Ő azokat keresi, akik a szívüket és a készséges elméjüket ajánlják fel (lásd Tan és szövetségek 64:31–34), Ő pedig tökeletessé teszi őket Krisztusban (lásd Moróni 10:32–33).
Szeretjük a családunkat, a barátainkat és a felebarátainkat?
The Good Samaritan [Az irgalmas szamaritánus]. Készítette: Walter Rane
3. Tanuld meg szeretni Istent és a többi embert!
Amikor egy farizeus megkérdezte Jézust, hogy melyik a legnagyobb a parancsolatok közül, a Szabadító egyszer s mindenkorra meghatározta, mi legyen a fontossági sorrendünk egyénekként és egyházként:
-
Szeresd Istent (lásd Máté 22:37).
-
Szeresd a felebarátodat (lásd Máté 22:39, lásd még 34–40. vers).
Ez áll az evangélium középpontjában. Egyházként és Jézus Krisztus tanítványaiként is minden erőfeszítésünk középpontjában kellene állnia.
Az evangélium festővászna oly széles és színpompás, hogy egy életet eltölthetnénk a tanulmányozásával, mégis csak a felszínt kapargatnánk. Mindannyiunknak megvannak azok a témái vagy tantételei, amelyek jobban érdekelnek, mint a többi. Természetesen ezek lesznek azok a dolgok, amelyek felé az egyházi szolgálatunk során törekszünk, amelyekről beszélünk és amelyeket hangsúlyozunk.
Fontosak ezek a tantételek? Nyilván.
Ám jó lenne átgondolnunk, hogy a legfontosabbak-e.
Az ősi farizeusok a szent írásokból több száz szabályt és parancsolatot állítottak össze. Nagy erőfeszítést tettek a rendszerezésükre, a betartásukra és arra, hogy másokat is rákényszerítsenek, hogy pontosan azok szerint éljenek. Hitték, hogy az ezen eljárások mindegyikének való minél pontosabb engedelmesség vezeti el az embereket Istenhez.
És hogy hol rontották el?
Szem elől tévesztették a középpontot.
Szem elől tévesztették azt, ami örökkévaló rendeltetésük szempontjából a legértékesebb.
A sok szabályra önmagukban célként tekintettek, nem pedig a célhoz vezető eszközként.
Vajon mi is hajlamosak vagyunk ma ugyanerre a hibára? Ha ötletelnénk, biztos vagyok benne, hogy össze tudnánk állítani egy olyan felsorolást az utolsó napi elvárásokról, amely vetekedne a régen összeállítottakkal, vagy talán még felül is múlná azokat.
Ez nem azt jelenti, hogy ezek a szabályok és evangéliumi témák nem fontosak vagy értékesek. Van egy céljuk. Részét képezik az egésznek.
El tudnak vezetni a középpontba, de nem ők maguk a középpont.
Ágai a fának, de nem ők a fa. És ha valaha is levágják őket a fáról, akkor nem lesz bennük élet. Elsorvadnak és meghalnak. (Lásd János 15:1–12.)
Amikor az ítélőszék előtt találkozunk a Szabadítóval, számot kell majd adnunk arról, hogy miként éltünk a két nagy parancsolat szerint.1
Valóban kerestük Istent? Teljes szívünkkel, lelkünkkel, elmékkel és erőnkkel szerettük Őt?
Szerettük-e a családunkat, a barátainkat és a felebarátainkat? Miben nyilvánítottuk ki ezt a szeretetet?
Nagy becsben tartjuk az evangélium összes tantételét. „[M]inden olyan szó szerint [élünk], amely Isten szájából előjön” (Tan és szövetségek 84:44). Mégis mindig emlékeznünk kell arra, hogy „az egész törvény és a próféták” a két nagy parancsolatra mutatnak (Máté 22:40).
Ez Jézus Krisztus evangéliumának a középpontja. Ez az alapja annak, hogy kik vagyunk mi az Ő követőiként.
Miközben mások vitatkoztak Vele, Jézus egyszerű igazságot szólt – nem haraggal, hanem nyugodt méltósággal.
The Lord Accused before Caiaphas [Az Urat megvádolják Kajafás előtt]. Készítette: Frank Adams
4. A nézeteltérések elkerülhetetlenek; a viszálykodás egy döntés
Néha azt gondoljuk, milyen kellemes lenne az élet, ha nem lenne annyi ellenállás.
Jézus Krisztus – a tökéletesség mintaképe – életét nem kerülték el a nézeteltérések. Egész szolgálata során ellene szegültek, utolsó óráiban pedig egy barátja elárulta, hamis tanúk vádolták, rágalmazták, megverték, vérét ontották és keresztre feszítették.
Ő pedig erre mit tett?
Némelyeknek egy szót sem szólt.
Másoknak egyszerű igazságot mondott – nem haraggal, hanem nyugodt méltósággal.
Miközben mások vitatkoztak vele, Ő nem ingott meg: bízott az Atyjában, nyugodt volt a bizonyságában, szilárd volt az igazságban.
A nézeteltérés elkerülhetetlen. Ez a halandósággal járó egyik állapot. Része a próbatételünknek.
A viszálykodás azonban választás kérdése. Ez az egyik választott módja annak, ahogy az emberek a nézeteltérésre reagálnak. Mi azonban választhatunk egy jobb módot is.
A világunk túlcsordul a viszálykodástól. A hét minden napján, 24 órán át elérhető: a hírekben, a közösségi médiában – sőt, időnként a szeretteinkhez fűződő kapcsolatunkban is.
Nem állíthatunk mások keserűségének, haragjának vagy dühének a hangerején.
Azonban megválaszthatjuk, hogyan reagálunk rájuk.
Természetesen ezt könnyebb mondani, mint megtenni.
Nagy önfegyelmet igényel, hogy tartózkodjunk a viszálykodókkal való viszálykodástól. De ezt jelenti tanítványnak lenni. Jézus azt tanította, hogy „akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja… [A]z én tanom az, hogy hagyjanak fel az ilyen dolgokkal” (3 Nefi 11:29–30).
Amikor Isten szól hozzánk – még amikor bűnbánatra is szólít bennünket –, hangja valószínűleg nem a „mennydörgés hangja…, sem nagy zajos lárma hangja, hanem íme, egy tökéletesen szelíd, halk hang…, mintha suttogás [lenne], [amely] egészen a [lélek] legmélyéig hatol…” (Hélamán 5:30).
Jézus Krisztus követőiként ezt a példát követjük. Nem szégyenítünk meg vagy támadunk másokat. Igyekszünk Istent szeretni és felebarátainkat szolgálni. Igyekszünk örömmel betartani Isten parancsolatait, és az evangéliumi tantételek szerint élni. És másokat is erre buzdítunk.
Senkit nem kényszeríthetünk változásra. De ettől még szerethetjük őket. Példái lehetünk annak, hogy miről szól Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma. És mindenkit hívhatunk, hogy jöjjön és tartozzon ide.
Amikor mások sértegetnek minket, akkor tűzzel válaszolunk-e?
Létezik egy jobb út!
Egyeseknek nem mondunk semmit. Másoknak csendes méltósággal jelentjük ki, kik vagyunk, miben hiszünk és miért hiszünk. Magabiztosan állunk az Istenbe vetett hitünkben, bízva abban, hogy Ő fenntart minket a megpróbáltatásainkban.
Foglalatoskodjunk Atyánk dolgaival.
Ha utánozni szeretnék Krisztust, még sok a teendőnk. Azáltal tehetjük meg, hogy megtanuljuk szeretni Istent, és kinyújtjuk a kezünket mások megáldására.
Igen, még ezután is lesz viszálykodás. Mindenható Mennyei Atyánk azonban megígérte, hogy meg fogja vívni értünk a csatáinkat (lásd 2 Mózes 14:13–14; 5 Mózes 3:21–22; Zsoltárok 20:7; 34:17; Példabeszédek 20:22).
Christ in Gethsemane [Krisztus a Gecsemánéban]. Készítette: Harry Anderson
5. Mennyei Atyánk az új kezdetek Istene
Amíg mi, halandók, ezen a csodálatos, gyönyörű bolygón járunk, hibákat fogunk elkövetni. Ez nem meglepő Isten számára.
Ezért küldte el Egyszülött Fiát, hogy egy halandó nőtől szülessen, tökéletes életet éljen, és olyan hatalmas örökkévaló áldozatot hozzon, amely – ha bűnbánatot tartunk és hiszünk Őbenne – megtisztít minket a bűntől, és megnyitja az ajtót a szentség, a béke és a dicsőség előtt az örökkévalóságon át.
Jézus Krisztusnak köszönhetően a hibáinkból, a bűneinkből – még a mindennapi bánatainkból, fájdalmainkból, csalódásainkból és elkeseredésünkből is – meggyógyulhatunk. A Szabadítónknak köszönhetően az ilyen dolgoknak nem kell megakadályozniuk, hogy betöltsük isteni rendeltetésünket.
A Szabadító így hív bennünket: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). Megbocsátást és erőt kínál a fejlődéshez. Jézus Krisztusnak köszönhetően magunk mögött hagyhatjuk a terheinket, nap mint nap elhatározva, hogy még inkább követjük Őt.
Mennyei Atyánk az új kezdetek Istene. Minden nap, minden óra egy új kezdet lehet – lehetőség arra, hogy megújuljunk a Szent Lélekben, és jobban tudjunk a Szabadító igaz és hithű tanítványaiként járni. Az Ő evangéliuma a jó hír, hogy újrakezdhetjük: új teremtményekké válhatunk Krisztusban (lásd 2 Korinthusbeliek 5:17).
Nem azt javaslom, hogy kisebbítsük vagy becsüljük alá bűneink és hibáink jelentőségét. Nem söpörjük a szőnyeg alá, és nem próbáljuk elrejteni őket.
Éppen ellenkezőleg: ahhoz, hogy elnyerjük Isten megbocsátását, be kell ismernünk a bűneinket. Csak akkor tanulhatunk belőlük és győzhetjük le őket, ha teljes mértékben és őszintén elismerjük a gyengeségeinket. Alázatosan fel kell mérnünk, hol állunk, mielőtt irányt változtathatunk, és oda fejlődhetünk, ahol lenni szeretnénk.
Más szavakkal: bűnbánatot kell tartanunk!
Amikor veszünk az úrvacsorából, emlékezünk a keresztelkedéskor kötött szövetségre, mely szerint magunkra vesszük a Szabadító nevét, és a tanítványság ösvényén járunk. Isten irgalmas trónusa elé járulunk, és bűneinket alázattal felajánljuk neki áldozatként, az irgalmáért esedezve. Újra elkötelezzük magunkat az Ő szeretete és szolgálata, valamint mások szeretete és szolgálata iránt. Kérjük az Ő áldását, amikor gondolatainkat és tetteinket az Ő szolgálatának szenteljük.
Tedd meg ezt, és érezni fogod, amint Isten kinyújtja föléd a kezét. A világegyetem Istene erőt és késztetést fog beléd önteni, hogy jobban teljesíts.
A jövőben is előfordulnak majd hibák és botlások. De ahogy minden napfelkelte egy új nap kezdetét jelzi, úgy minden egyes alkalommal, amikor bűnbánatot tartunk, újrakezdjük a tanítványságunk útját.
Újrakezdhetjük.
Isten arra vágyik, hogy Őhozzá jöjjünk. Az Ő irgalma elegendő ahhoz, hogy begyógyítsa a sebeinket, arra ösztönözzön minket, hogy haladjunk előre, megtisztítson minket a bűntől, megerősítsen minket az eljövendő megpróbáltatások során, és reménységgel és az Ő békességével áldjon meg minket.
Ha teljes szívünkből vágyunk rá, Isten átvezet minket ezen a halandó életen, és tárt karokkal vár majd, hogy megöleljen minket a feltámadáskor.
A hiányosságainktól és a hibáinktól függetlenül, Isten képes meggyógyítani, sugalmazni és megtisztítani minket.
Ő az új kezdetek Istene.
Hozzád hasonlóan én is szegény zarándok vagyok, aki tökéletlenül igyekszik a tanítványság ösvényén járni, és aki azt reméli, hogy betölti Mennyei Atyánk nagyszerű vágyát – hogy visszatérjen Őhozzá, és veled együtt „a boldogság egy soha véget nem érő állapotában” (Móziás 2:41) éljen.
Azért imádkozom, hogy reményre, erőre és örömre lelj utazásod során, hogy rátalálj Istenre és teljes szíveddel szeresd Őt, miközben mások életének a megáldására törekszel.
A BYU oktatási hetén, 2021. aug. 17-én elhangzott Öt üzenet, amelyet Isten minden gyermekének hallania kell című beszéd alapján.