A példa ereje. Liahóna, 2023. jan.
A hit képmásai
A példa ereje
Tudtam, hogy csak a példám által hozhatom be az egyházba a feleségemet. Amikor változtattam a viselkedésemen, elkezdte érezni Isten Lelkét.
Fényképezte: Cody Bell
Egy nap munkába menet megláttam két fiatalembert, amint Isten szavát prédikálják az utcán. Megállítottak, és megkérdezték, szeretnék-e többet megtudni Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról. Akkoriban nem tudtam, hová tart a családom. Nem volt lelki iránytűnk az útirányunk megleléséhez.
Aznap reggel alkoholt fogyasztottam, így nem sok mindenre emlékszem abból, amit a misszionáriusok mondtak nekem. De adtak nekem egy Mormon könyvét és egy brossúrát Joseph Smith prófétáról, valamint megadták a telefonszámukat is. Aznap délután elkezdtem olvasni. Valami megérintette a lelkemet, amikor a Mormon könyvét olvastam, és elámultam azon, hogy milyen nagyszerű látomása lehet egy 14 éves fiúnak.
Az igazságot kerestem, így aztán elkezdtem találkozni a misszionáriusokkal. Miután majdnem minden leckét meghallgattam, tudtam, hogy meg kell keresztelkednem. Ahogy azonban közeledett a keresztelőm napja, olyan leckét tanítottak, amelyet nehéz volt hallanom. A lecke a Bölcsesség szaváról szólt.
Azért volt nehéz számomra ez a lecke, mert sokat ittam. A munkahelyem kemény közeg volt. Mindenki ivott, akivel együtt dolgoztam, így én is ezt tettem. Gyakran jártam iszogatni munka után, este pedig későn értem haza.
De a misszionáriusok nagyszerű munkát végeztek. Még mindig szeretem őket ezért. Megtanították nekem, hogy Isten azt akarja, legyünk erősek, és azért adta nekünk a Bölcsesség szavát, hogy megáldjon minket. Nagyon nehéz volt engedelmeskednem ennek a törvénynek, de lassan elkezdtem betartani azt. Emlékszem, mindennap felhívtam a misszionáriusokat, beszámoltam a fejlődésemről, valamint arról, hogy aznap nem ittam. Nagyon örültek a fejlődésemnek.
A segítségükkel megkeresztelkedtem és beléptem Jézus Krisztus nyájába. Éreztem a Lelket azon a gyönyörű napon. De egyedül voltam, amikor csatlakoztam az egyházhoz. Azt akartam, hogy a családom is velem legyen.
Amikor az egyházról meséltem a feleségemnek, Clirimének, először nem volt hajlandó meghallgatni engem. A nagyapja egy másik valláshoz tartozott, és azon tűnődött, hogy egyáltalán miért jött Albániába Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza. Tudtam, hogy csakis a példám által tudom őt is bevonni az evangéliumba. A cselekedeteinken keresztül az emberek láthatják, kik vagyunk valójában.
Clirime felfigyelt a változásokra bennem, amikor felhagytam az alkoholfogyasztással és elkezdtem korán hazajárni a munkából. A változások miatt elkezdte érezni Isten Lelkét, amikor az egyházról beszéltem neki. Nem tudom leírni, milyen boldogságot éreztem, amikor elmondta nekem, hogy egy nap ő is meg fog keresztelkedni. Hamarosan ő is elkezdett részt venni a misszionáriusi leckéken, melyek tanításában én is segítettem a misszionáriusoknak. Különösen boldog voltam, amikor kitűzött egy időpontot a keresztelőjére, hat hónappal az én keresztelkedésem után.
Amikor a feleségem, és a nyolcéves kort elérve a két gyermekünk is megkeresztelkedett, úgy éreztem, hogy örökkévaló családdá válhatunk. Ám a keresztelkedés csak a kezdet volt. Ahhoz, hogy felkészüljünk a templomba való belépésre, tudtuk, hogy életünk végéig követnünk kell Istent, be kell tartanunk a parancsolatokat, istentiszteletre kell járnunk, vennünk kell az úrvacsorából, elhívásokban kell szolgálnunk, olvasnunk kell a szentírásokat, és többet kell tanulnunk a szövetségekről és a szabadítás tervéről.
Amikor családként egymáshoz pecsételtek minket a Németországi Frankfurt templomban, az szintén egy gyönyörű nap volt. A templomban jobban megértettem Istenünk számunkra készített boldogságtervét, és éreztem a szeretetét.
Még mindig emlékszem azokra az ígéretekre, melyeket Clirime és én a templomban tettünk. Amikor valami rosszul sikerül vagy éppen nehéz időszakon megyünk át, visszaidézem az elmémben ezeket az ígéreteket.
Családként igyekszünk összhangban élni egymással, mert ezt éreztük a templomban. Minden alkalommal, amikor a templomra gondolok, boldognak és áldottnak érzem magam. Tudom, hogy Isten valóságos, szeret minket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk.