A Lélek nyelve. Liahóna, 2023. jan.
Utolsó napi szentek történetei
A Lélek nyelve
Megtanultam, hogy a Lélek akkor is segíthet nekünk Mennyei Atyánk szeretetét közvetíteni, ha alkalmatlannak érezzük rá magunkat.
Fénykép a szerző jóvoltából; illusztrálta: Jennifer M. Potter
Illusztrálta: Jennifer M. Potter
Régebben azzal töltöttem a nyarakat, hogy beutaztam Európát egy tánccsapattal. A közönségünk, az előadásaink és az energiaszintünk mindig változott, de volt egy hagyományunk, amely mindig ugyanaz maradt: minden műsort úgy zártunk, hogy elénekeltük az Isten veled, míg újra látlak!1 című himnuszt annak az országnak a nyelvén, amelyet éppen meglátogattunk. Mivel a tánccsapatom nagy része Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához tartozott, nagyon szerettük ezt a hagyományt. Csodálatos volt így kapcsolatba lépni a közönségünkkel, és megosztani Mennyei Atya szeretetét.
Az egyik ilyen út vége felé épp csak átkeltünk a német határon, és németül gyakoroltuk a dalt a közelgő előadásainkra. Amikor azonban megérkeztünk, megtudtuk, hogy Németországnak azon a vidékén szorbul beszélnek, egy olyan dialektussal, amely cseppet sem hasonlított a dalra, amelyet oly hűen begyakoroltunk.
Az előadásunkra vezető buszúton kimerült voltam, és legszívesebben végigaludtam volna az egészet. Az igazgatóink azonban máshogy gondolták. Arra kérték az idegenvezetőinket, hogy fordítsák le a himnuszt szorb nyelvre. Aztán pedig azt szerették volna, hogy a félálomba merült táncosok megtanulják a dalt alig pár órával az előadás előtt.
Mi megtettük, ami tőlünk telt. A műsor végén felálltunk együtt a színpad elejére, és énekelni kezdtünk. Emlékszem, mennyire meglepődtem, hogy milyen könnyen eszembe jutottak a néhány órával azelőtt még összezagyvált ismeretlen szavak. Éreztem, ahogy szertefoszlanak a korábbi kételyeim az énekléssel kapcsolatos felkészültségünkről, miközben a Lélekre támaszkodtam, hogy emlékeztessen engem a szövegre.
Amint befejeztük a táncot és elkezdtünk énekelni, a Lélek az elmémbe idézte a dalszöveget
Fénykép a szerző jóvoltából
A közönség tagjai eleinte meglepetten, aztán elragadtatva hallgattak minket. Amikor az ének véget ért, síri csend telepedett a közönségre. Aztán felálltak, és elkezdtek visszaénekelni nekünk egy másik dalt, s később elmagyarázták, hogy a dal egy különleges alkalmakra tartogatott hálaének volt.
Abban a pillanatban nagyon erősen éreztem a Lelket, bár nem értettem, miről énekelnek. Nagyon hálás voltam azért, hogy az Úr annak ellenére is segített az Ő szeretetét közvetítenem, hogy alkalmatlannak éreztem rá magamat. Eszembe jutott, hogy Mennyei Atya szeretete egyetemes üzenet. Bármilyen különbözőségek legyenek is közöttünk, mindannyian meg tudjuk érteni a Lélek nyelvét.