A nemi intimitás isteni rendeltetései
Annak megértése, hogy mi a nemiség istenadta ajándékának szerepe a boldogság tervében, segít nekünk megérteni a nemi erkölcsösség törvényének fontosságát is.
Pár a Utah-i Bountiful templom előtt. Fényképezte: Janae Bingham
Az a rendeltetésünk a halandóságban, hogy olyanná váljunk, mint a Mennyei Szüleink. Az Őhozzájuk hasonlóvá válás folyamatának elengedhetetlen része, hogy isteni módon értsük és használjuk a nemi intimitást.
A nemi erkölcsösség törvénye olyan örök érvényű törvény, melyet Mennyei Atyánk az Ő minden gyermekének megadott, minden korban. Ma is érvényben van, és ugyanúgy alkalmazandó ma is, ahogy a történelem korábbi korszakaiban. Akár csak a többi parancsolatot, ezt a törvényt is azért adta Mennyei Atya, hogy megáldja és segítse a gyermekeit a bennük rejlő isteni lehetőség megvalósításában. A nemi erkölcsösség törvényének való engedelmességnek részét képezi a házasság előtti mindenféle nemi kapcsolattól való tartózkodás, valamint a maradéktalan hűség és ragaszkodás a házasság során. A nemi kapcsolatot az egy férfi és egy nő közötti házasságon belülre kell korlátozni.1
Mennyei Atya szándéka szerint a házasságon belüli nemi kapcsolat célja gyermekek nemzése, továbbá a férj és feleség közötti szeretet kifejezése, valamint az érzelmi, lelki és testi kapcsolat megerősítése. A házasságban a nemi intimitás célja, hogy az egymás iránti bizalomban, odaadásban és törődésben egyesítse a férjet és feleséget.2 A házasságon belüli nemi kapcsolatnak kötelező tiszteletben tartania mindkét fél önrendelkezését, és nem helyes azt irányításra vagy uralomra használni.
Ám talán eltűnődünk: „Miért engedelmeskedjek a nemi erkölcsösség törvényének? Miért foglalkozik Isten az erkölcsi magatartásommal?” E kérdések megválaszolására Isten kinyilatkoztatott egy tant, amely – helyesen értelmezve – a nemi erkölcsösség törvényének betartására és arra fog ösztönözni bennünket, hogy úgy döntsünk, a nemiségünket azon határok között fogjuk kifejezésre juttatni, amelyeket Ő megszabott.3 Isten minden más parancsolatához hasonlóan a nemi erkölcsösség törvényét is Mennyei Atya szabadítás- és felmagasztosulástervének összefüggéseiben érthetjük meg a legjobban (lásd Alma 12:32). A nemi erkölcsösség törvényének való engedelmesség rendkívüli áldásokat fog hozni.
Család a Hawaii Kona templom előtt. Fényképezte: Denise Renee Bird
Kivételes ígéretek
Minden emberi lény mennyei szülők szeretett lélekfia vagy -leánya, aki isteni természettel és örökkévaló rendeltetéssel rendelkezik. Azért van testünk, hogy erre az isteni természetre építkezzünk, és végül képesek legyünk elérni örökkévaló rendeltetésünket.4 Mennyei Atya azt szeretné, hogy szerezzünk földi tapasztalatokat, fejlődjünk a tökéletesség felé, majdan pedig élvezzük a boldogság azon teljességét, amelyet Ő élvez. Tudja, hogy ahhoz, hogy nekünk is ilyen maradandó örömünk legyen, az Őáltala megszabott pályán kell haladnunk, engedelmeskedve az Őáltala adott parancsolatoknak.
Létfontosságú annak megértése, hogy a családi kapcsolatok ezen élet után, az örökkévalóságokon keresztül is folytatódni hivatottak. A hithűek azt az ígéretet kapták, hogy a halandóság után „elhaladnak az… angyalok… mellett felmagasztosulásukig és dicsőségükig…, amely dicsőség magjaik teljessége és folytatása lesz örökkön örökké.
Akkor lesznek istenekké, mert nem lesz végük” (Tan és szövetségek 132:19–20).
Az örökkévaló családokról szóló, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában meglévő tan egyedinek számít a keresztény tanítások sorában. Nem arra lettünk teremtve, hogy csupán valamiféle felfoghatatlan Istent dicsőítsünk, imádjunk és szolgáljunk.5 Szerető mennyei szülők teremtettek bennünket azért, hogy felnövekedve hozzájuk hasonlóvá váljunk.6 Férfi és női lelkek lettek teremtve, hogy kiegészítsék egymást. Ezért van az, hogy az ember neme az örökkévalóságokban nem változékony – hiszen az képezi alapját a Mennyei Atya által adható legfőbb ajándéknak: az olyan életnek, amilyet Ő él.7
Ahhoz, hogy valóra válthassuk ezt az áldást, Mennyei Atya megparancsolta, hogy a nemi intimitást az egy férfi és egy nő közötti házasságon belülre kell korlátozni.8 A házasságot Isten arra szánta, „hogy egy férfi és egy nő teljes egyesülését jelentse – szívük, reményeik, életük, szeretetük, családjuk, jövőjük és mindenük egyesülését[,] hogy közös életük során »egy testté« legyenek”9. Isten terve szerint sem egymagunkban, sem pedig a házasságon belüli, a férjünk vagy feleségünk iránti hűség melletti maradéktalan elköteleződés nélkül nem érhetjük el az olyan életet, amilyet Mennyei Atyánk élvez.
Isten megengedi, hogy megválasszuk, hogyan éljük az életünket. Nem fogja ránk erőltetni, hogy az általa lefektetett ösvényt kövessük, habár tudja, hogy az vezet bennünket a legnagyobb boldogsághoz. Isten parancsolatai és szövetségei alkotják az ösvényt, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a királysága teljes örökösévé váljunk, örököstársaiként Krisztusnak (lásd Rómabeliek 8:17). Az igazlelkű döntések meghozatala által fejlesztjük a bennünk rejlő isteni természetet. A nemi kapcsolatok „isteni természetünk és lehetőségeink kifejezésre juttatásának egyik legmagasabb fokát”10 jelentik. Amikor helyénvalóan juttatjuk kifejezésre a nemiségünket, az lehetővé teszi, hogy Isten terve kibontakozzon a földön és az örökkévalóságokban11, alkalmassá téve bennünket arra, hogy olyanná váljunk, mint Mennyei Atyánk12. Isten örök életet ígér a hithűeknek, aminek része az örökkévaló házasság, a gyermekek, és az örökkévaló család minden más áldása is.13
Figyelemelterelő bölcselkedések és Sátán megtévesztései
A hibás érvelések és Sátán megtévesztései olyan figyelemelterelő bölcselkedésekben öltenek testet, amelyek azt állítják, hogy immár nem szükséges engedelmeskedni Isten parancsolatainak, különösképpen a nemi erkölcsösség törvényének. Sátán szembeszegülő hangja harsány, a bölcselkedései pedig gyakran csábítóak. A Mormon könyvében egyesek azért tették magukévá ezeket a bölcselkedéseket, hogy megtévesszenek másokat, és hasznot húzzanak a megtévesztésből. Nehór például azt tanította a nefitáknak, „hogy az egész emberiség megszabadul az utolsó napon, és hogy nem szükséges félniük, sem reszketniük, hanem hogy felemelhetik a fejüket és örvendezhetnek; mert az Úr… meg is váltott minden embert; és végül minden embernek örök élete lesz” (Alma 1:4).
Ha magunkévá tesszük Nehór bölcselkedését, akkor örökkévaló következmények híján nem fog ösztönözni bennünket semmi arra, hogy visszafogjuk a szexuális étvágyunkat. És ha megszegjük a nemi erkölcsösség törvényét? Gond egy szál se, hiszen akik Nehórt követték, „nem hittek bűneik megbánásában” (Alma 15:15). Ez a csábító bölcselkedés magával ragadó tud lenni, és sokan találják vonzónak: azt tehetünk, amit akarunk, mindenféle örökkévaló következmény nélkül.
Más Mormon könyve-beli hamis tanítók azt prédikálták, hogy a Jézus Krisztusba, az Ő engesztelésébe vetett hittel, és az Ő parancsolatainak betartásával olyan balga dolgok alá hajtjuk igába magunkat, melyek atyáink nevetséges hagyományaiból erednek (lásd Alma 30:13, 14). Mi több, kijelentették, hogy „bűneitek bocsánatát” várni nem több mentális vagy érzelmi zavarnál: az „őrült elme hatása” (Alma 30:16). E tanítások elkerülhetetlen végkövetkeztetése, hogy minden férfi és nő „a saját tehetsége szerint” és „a saját ereje szerint” lesz sikeres ebben az életben, és bármit tegyen is egy férfi vagy nő, „az nem bűn” (Alma 30:17). Ezek a hamis tanítások arra való hivatkozással hirdetik a nemi erkölcsösség törvénye iránti engedetlenséget, hogy a helyesről és helytelenről alkotott felfogás már elavult.
Nem csoda, hogy ezek a bölcselkedések még mindig népszerűek! Ha nem kell felelősséget vállalni semmilyen döntésért, az úgy hangzik, mint a legnagyobb fokú szabadság. Ha a világi következmények zömét elkerülhetjük azzal, hogy óvatosak és elővigyázatosak vagyunk, akkor hol itt a gond? Ennek fényében a nemi erkölcsösség törvénye ódivatúnak, álszemérmesnek vagy szükségtelennek tűnik.
May Bo Hubbard felvétele
Örök érvényű törvények
Isten törvényei nem képezhetik alku tárgyát. Megengedi nekünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket, de éppúgy nem áll szabadságunkban saját törvényeket alkotni az örökkévalóságokat illetően, mint amennyire bárkinek is szabadságában áll személyre szabott fizikai törvényeket alkotni. Isten azt szeretné, hogy alkalmas örökössé váljunk az Ő királyságában. Együgyűség az Ő mennyei örökségét várni, közben pedig attól eltérő útvonalat követni, mint amelyet Ő kijelölt.
Én [Renlund elder] a teljes idejű egyházi szolgálatra szólító elhívásom előtt olyan betegekről gondoskodtam, akik súlyos szívelégtelenséggel küzdöttek. A szívgyógyászatnak a szívelégtelenséggel és szívátültetéssel foglalkozó ágában jól körülhatárolt és meghatározott menete van a legjobb eredmény – a hosszabb és jobb minőségű élet – elérésének. Ha a beteget bármilyen más módon kezelik, az nem vezet el a legjobb eredményekhez. Megdöbbentő volt, hogy néhány beteg megpróbált alkudozni a kezelés menetéről. Néhány beteg azt mondta, hogy „inkább nem szeretnék gyógyszereket szedni”, vagy „nem akarok semmiféle szövettani mintavételt az átültetés után”. Persze a betegek szabadon mehetnek a saját fejük után, de az nem megy, hogy egy rosszabb módszert követve a legjobb eredményt várják el.
Ugyanez ránk is igaz. Szabadon megválaszthatjuk a cselekedeteinket az életben, de nem választhatjuk meg szabadon a saját szabályaink követésének következményeit – akárhányszor állítsa is valaki ennek ellenkezőjét. Nem Mennyei Atya hibája, ha engedetlenség miatt nem nyerjük el a nemi erkölcsösség törvényéhez tartozó áldásokat.
Ebben az adományozási korszakban a Szabadító azt tanította, hogy az örök érvényű törvények nem rugalmasok, és nem képezhetik alku tárgyát. Ezt mondta: „Továbbá, bizony mondom nektek, hogy amit törvény kormányoz, azt meg is őrzi a törvény, valamint tökéletesíti és megszenteli.
Ami megszegi a törvényt, és nem marad meg a törvényben, hanem arra törekszik, hogy önmaga törvénye legyen, …azt nem szentelheti meg a törvény, sem az irgalom, az igazságosság, vagy az ítélet” (Tan és szövetségek 88:34–35; kiemelés hozzáadva). Éppúgy nem helyettesíthetjük az örök érvényű törvényeket a saját szabályainkkal, mint ahogy az izzó szénre markoló ember sem dönthet úgy, hogy nem fogja megégetni magát.
Ha nem vagyunk engedelmesek, akkor csak azt élvezhetjük majd, „amit hajlandóak volt[un]k befogadni, mert nem volt[un]k hajlandóak élvezni azt, amit megkaphatt[un]k volna” (Tan és szövetségek 88:32). A nemi erkölcsösség törvényének való engedelmesség az egyik módja annak, hogy tanúsítsuk: készen állunk megtenni bármit az örökkévaló családokhoz tartozó összes rendkívüli áldás elnyeréséért.
Denise Renee Bird felvétele
Isten törvényei végül mindig igazságosak
Isten nem minden gyermekének van lehetősége ebben az életben megtapasztalni a házasságon belüli nemi intimitást Isten törvényével összhangban. Vannak, akiknek nem adódik meg a házasságkötés lehetősége. Mások meg vannak győződve arról, hogy az egyedi körülményeik miatt annyira emberpróbáló és igazságtalan a nemi erkölcsösség törvénye szerint élni, hogy úgy dönthetnek, figyelmen kívül hagyják azt.
Az igazságosságot azonban örökkévaló szemszögből kell megítélni, Mennyei Atya és Jézus Krisztus szemszögéből.14 A Szabadító arra intette a népét, hogy tartózkodjanak annak megítélésétől, hogy mi igazságos vagy igazságtalan (lásd Malakiás 3:17–18), mindaddig a napig, amikor Ő majd összeállítja az ékszereit (lásd Tan és szövetségek 60:4, 101:3). A Szabadító által említett „ékszerek” azok, akik az általuk érzékelt vagy ideiglenesen fennálló méltánytalanság vagy egyéb akadály ellenére is betartják a parancsolatait.
Amikor igazságtalannak érezzük a körülményeinket, a legjobb, ha Benjámin király tanácsát követjük. Ezt mondta: „[A]zt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában” (Móziás 2:41; kiemelés hozzáadva).
Végső soron semmi nem hasonlítható a Szabadító által elviselt végtelen igazságtalansághoz. Ha azonban hithűek vagyunk, ő minden átélt igazságtalanságért kárpótolni fog bennünket, és elérjük a boldogság egy soha véget nem érő állapotát.
Amikor úgy döntünk, hogy betartjuk Isten parancsolatait, köztük a nemi erkölcsösség törvényét is, megtapasztaljuk a „békességet ebben a világban és örök életet az eljövendő világban” (Tan és szövetségek 59:23)15, mert egy örökkévaló család része leszünk, ősökkel és utódokkal.16 Minthogy a férjet és a feleséget papsági felhatalmazás által az örökkévalóságra egymáshoz pecsételik, ők felmagasztaltatnak, és övék lesz a dicsőség teljessége, valamint örökkévaló sarjaik lesznek.17
Jamie Dale Johnson felvétele
Kísértés és bűnbánat
Isten számított arra, hogy kísértések fognak érni bennünket, amikor a nemi erkölcsösség törvénye szerint próbálunk élni. Ezért adta a Fiát, hogy a Szabadítónk és a Megváltónk legyen. Jézus Krisztus és az Ő engesztelése által megerősítve állhatunk ellen a kísértésnek. Isten minden gyermeke, aki bármiféle kísértést él át, a Szabadítóhoz fordulhat segítségért.18 Jézus Krisztus érti, hogy min megyünk keresztül, mert Ő „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan”, így a mi dolgunk az, hogy „járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsidók 4:15, 16).
Amikor megbotlunk, észben kell tartanunk, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit és az őszinte bűnbánat által megtisztulhatunk.19 A bűnbánat örömteli, mert „ha bűnei[n]k skarlátpirosak, hófehérek lesznek” (Ésaiás 1:18). A Szabadító nemcsak megbocsátja, hanem el is felejti a bűnünket.20 Mit is kérhetnénk ennél többet: segítség a kísértés idején, megbocsátás a bűnbánatunk esetén. A bűnbánattól nem kell félni, habár Sátán igyekszik „megakadályozni, hogy Jézus Krisztusra tekintsünk, aki tárt karokkal vár, azzal a reménnyel és hajlandósággal, hogy meggyógyítson, megbocsásson, megtisztítson, megerősítsen és megszenteljen minket”21.
Bizonyság
Isten törvényei a mi legfőbb boldogságunkra lettek megtervezve. Ő azt szeretné, ha az Általa elrendelt módon élnénk a testünkkel és a nemiségünkkel, hogy Hozzá hasonlóvá válhassunk. A nemi erkölcsösség törvénye szerinti életnek köszönhetően mi kölcsönös bizalommal áldattunk meg a házasságunkban. Az egymásba és Mennyei Atyánkba vetett bizalmunk egyre erősödött, ahogy betartottuk ezt a parancsolatot. Isten terve az egyetlen ösvény, amely a legteljesebb mértékben teszi lehetővé az örömöt. Megígérjük, hogy te is tudhatod, miszerint Isten szeret téged, és hogy örökkévalóan megáldatsz, amikor a parancsolatai szerint élsz.