A mi otthonunk – a mi családunk
Hogyan kezeljük a digitális eszközöket és szerezzük vissza a családunkat
Következzen hét tanács annak biztosítására, hogy a digitális eszközeink szolgáljanak, ne pedig uraljanak bennünket.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Képzeld magad elé a következő helyzeteket:
-
Ül egy család egy étteremben, várnak az ételre, de ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, mindenki az okostelefonját bámulja.
-
Egy tizenéves kevésnek és magányosnak érzi magát, miközben végiggörgeti a közösségi médiában a társai gondosan megválogatott produkcióit.
-
Egy kislány a parkban megpróbálja rábírni az édesapját, hogy az okostelefonja helyett rá figyeljen.
-
Egy férj folyamatosan a sporteredményeket nézi az okosóráján, miközben a felesége beszél hozzá.
-
Egy fiatal férfi folyamatosan üzeneteket küldözget, miközben éppen a tanítás zajlik az otthoni est során.
E példák mindegyike – és további példák tucatjai is, amelyeket minden bizonnyal te is megtapasztaltál már – apró tragédia. Az okostelefonok és egyéb digitális eszközök egyszerre jelentenek áldást és átkot. Az ismeretek bámulatos világával kapcsolnak össze bennünket. Segítenek a családtörténet kutatásában, a szentírások tanulmányozásában, és abban, hogy hatalmas távolságokra lévő családtagokkal beszélgethessünk. Helytelenül használva azonban a digitális eszközök képesek megzavarni a családi kapcsolatokat, valamint kihatni a szellemi, lelki és testi egészségünkre is.
A technika belső ellentmondása
Pár- és családterapeutaként egyre nagyobb számban látok azzal a kihívással szembesülni embereket, hogy szorgalmasan versenyeznek a képernyővel a szeretteik figyelméért. Ez hatalmas belső ellentmondás. Pont azok az eszközök, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy segítsenek jobbá tenni a létező kapcsolatainkat, egyes esetekben sekélyesebbé tették azokat, az embereket pedig bizonytalanná. Mi több, számos kutató jutott arra a felfedezésre, hogy a depresszióról, szorongásról, szekálásról és öngyilkosságokról szóló beszámolók növekvő száma összefügg azzal a járványszerű magányossággal, melyet jelentős részben a személyes elektronikai eszközök széles körben elterjedt használata okoz.1
Habár otthon fizikailag mindenki együtt van, ám amikor előkerülnek a kütyük, képesek azonnal előidézni a magány és a távolságtartás érzéseit. Ha a családi kapcsolatainkban összetartozást és kapcsolódási pontokat akarunk teremteni, fel kell ismernünk a figyelemnek azt a megoszlását, ami akkor történik, amikor a kütyük beszivárognak a családi együttléteinkbe.
Nem kell ezt túlreagálnunk és teljesen eltávolítani a technikát az életünkből. Ehelyett a megfelelő helyre kell azt tennünk, hogy ne aláássa, hanem szolgálja a kapcsolatainkat.
A látszólagos világ csapdái
Amikor elmerülünk ezekben az eszközeinkben, az nagy mértékben kirekeszti a körülöttünk lévő világot – annak zajait, érzékelését, látványát és számtalan egyéb ingerét –, és felváltja ezeket egy látszólagos világgal, amely nem kapcsol bennünket annyira mélyen a saját testünkhöz és a környezetünkhöz. Ennek eredményeképpen elsikkadhatnak a testünk fontos jelzései, amelyek elárulják nekünk, mire van szükségünk ahhoz, hogy egészségesek legyünk. A túlzásba vitt képernyőidő például megakadályozhat bennünket abban, hogy észrevegyük, ha fáradtak, éhesek vagy feszültek vagyunk.
A fizikai világtól való efféle szétkapcsolódás az örömérzetünket is alá tudja ásni. Jelentős különbség van például aközött, ha kapunk egy nevetős hangulatjelet a képernyőn, vagy ha személyesen tapasztaljuk meg egy szerettünk örömteli nevetését.
A digitális gyámkodás szükségessége
A digitális eszközök úgy vannak megtervezve, hogy ellenállhatatlanok és nehezen letehetőek legyenek. Mi több, számos szoftver- és telefonfejlesztő tudatosan célozza meg a gyenge pontjainkat annak érdekében, hogy folyamatosan nézegessük és görgessük a vég nélküli hírfolyamokat.2
Ez az eszközfüggőség annyira mindennapos, hogy könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk a ránk gyakorolt hatását. A fiataloknak éppen ezért olyan felnőttekre van szüksége, akik példát tudnak mutatni ezen eszközök helyes használatára, és tanítani tudják a gyermekeket ezeknek a hatásairól.
Amint azt M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke tanította, a digitális eszközöknek „szolgálniuk kell bennünket, nem uralniuk minket”3.
Ennek fényében következzen hét tanács arra, hogyan kezeljük a digitális eszközeinket:
1. Légy hasonlatos a Szabadítóhoz – legyen osztatlan a figyelmed!
A Szabadító megmutatta nekünk, milyen az, amikor háborítatlanul vagyunk együtt másokkal. Szolgálattétele folyamán mindig az egyénre összpontosított (lásd Márk 5:25–34; 35–42; Lukács 19:2–8) – Krisztus mindegyiküknek teljes figyelmet szentelt. Amikor megmutatta a sebeit a nefitáknak, nem kapkodott, hanem az emberek „egyenként [mentek oda], míg mindannyian oda nem mentek” (3 Nefi 11:15; kiemelés hozzáadva).
E gyakorlatot leképezve megtanítjuk gyermekeinknek, hogyan legyenek egyszerre ténylegesen egy helyen ahelyett, hogy megosztanák a figyelmüket az eszközeik és a körülöttük lévők között. Amikor beszélsz valakivel – főleg, ha az a valaki a gyermeked vagy a házastársad –, szenteld nekik a teljes figyelmedet azáltal, hogy elteszed a telefonodat.
Szomorú, hogy elfogadottá vált félrefordulni a szeretteinktől azért, hogy megválaszoljunk egy-egy üzenetet, és másnak a szükségleteivel foglalkozzunk. Ennek kedvezőtlen hatása lehet a kapcsolatainkra, és akaratlanul is azt az üzenetet közvetítheti, hogy az előttünk álló ember kevésbé fontos.
Kötelezd el magad azok felé, akik előtted állnak, miszerint ők fontosabbak az okostelefonodra vagy -eszközödre érkező üzeneteknél. Nézz a szemükbe. Figyelj oda, ahogy a Szabadító tenné. Összpontosíts.
2. Ne adj túl korán okostelefont és közösségimédia-fiókot a gyermekeknek.
Halaszd el az okostelefon vásárlását és a közösségi médiában való részvételüket addig, amíg a gyermekek és tizenévesek már megfelelő személyes társas készségeket fejlesztettek ki, mint amilyen mások meghallgatása, a szemkontaktus, az együttérzés kimutatása, valamint odafigyelés másokra. Fontos, hogy mielőtt a gyermekek digitális polgárjogot nyernének, gyakorolják a mások iránti tisztelet és a másokhoz való viszonyulás által, hogy milyen is jó állampolgárnak lenni.
Az egyik oka annak, hogy a gyermekek átlagosan 11 évesen szembesülnek a pornográfiával4 (és sok esetben még fiatalabb korban), mert sok gyermek kap már fiatalon okostelefont. És ne feledd: lehet, hogy a te gyermeked elég érett a közösségi média használatára, de sokan vannak a neten, akik nem, és ők is láthatják a gyermeked közösségi jelenlétét.5
Fénykép a Getty Images jóvoltából
3. Fektess le családi szabályokat és állíts fel korlátokat
Húzz világos határvonalakat az otthonodban, hogy mikor lehet használni az okostelefonokat és -eszközöket, és mikor kell eltenni őket.
Egy nyomatékos ajánlás: kérj mindenkit arra a családban, hogy tudatosan tartson szünetet rendszeres időközönként az eszközhasználatában. Esetleg kijelölhetsz az eszközök számára egy elérhetetlen tárolóhelyet, ahonnan nem könnyű előszedni azokat – például egy kosárban a konyhában.
Egy család például úgy döntött, hogy az eszközöket töltőre – és félre – kell tenni a vacsora alatt és után, hogy a családtagok figyelmének középpontjában a zavartalanul együtt töltött idő állhasson.
Amikor szándékosan korlátozzuk az eszközeink használatát, a családtagjaink elkezdik azt érezni, hogy szorosabb a kapcsolatuk.
4. Ne rögtön üzenetet küldj!
Amikor szívből jövő érzéseket vagy fontos gondolatokat akarsz megosztani másokkal, tedd ezt annyira személyesen, amennyire csak a körülményeid engedik. Ha nem oldható meg, hogy szemtől szembe beszélgessetek, akkor próbáld meg videóhívásban, hogy lásd és halld a másikat. Ha ez sem lehetséges, akkor telefonálj, hogy legalább a hangját halld.
5. Kerüld a céltalan játszadozást és görgetést.
Nem esik nehezünkre, hogy pihenés, kikapcsolódás és szórakozás céljából céltalanul nyomogatni kezdjük az eszközeinket. Állj ellen a késztetésnek! Inkább tedd le az eszközödet, és csinálj valami olyat, amihez az érzékszerveidre van szükség, például menj ki a szabadba.
2018 júniusában Russell M. Nelson elnök a következőkre kérte az egyház fiataljait: „…szakadjatok ki a közösségi médiától való állandó függésből azáltal, hogy tartotok egy hétnapos »közösségimédia-böjtöt«.”6
Szülőként te is megteheted otthon ugyanezt a felkérést, időszakosan „böjtöt” hirdetve a játékok, a közösségi média vagy egyéb digitális zavaró tényezők kapcsán.
6. Tanulj meg nem azonnal reagálni.
Gondold át, hogy tényleg azonnal reagálnod kell-e minden egyes üzenetre vagy értesítésre. Az eszközeink arra idomítanak bennünket, hogy elhiggyük, minden pittyegésük sürgős és létfontosságú, és ezáltal elterelheti a figyelmünket arról, ami tényleg fontos. Próbálj meg lelassítani, és később reagálni az üzenetekre, hogy teljesebben jelen légy, és jobban tudatában légy a körülötted lévőknek. David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megjegyezte, miszerint egyesek az egyházban „elhanyagolják az örökkévaló kapcsolatokat olyan digitális dolgok miatt, melyek megzavarják és eltérítik ezeket az érzelmeket, és melyeknek nincs tartós értékük”7.
7. Hozz létre kütyümentes övezeteket.
Jelölj ki olyan szent tereket, ahol soha nem lehetnek jelen digitális eszközök. Az egyik család például úgy döntött, hogy amikor a városban autóznak, tilos telefont és kütyüket vinni az utastérbe, hogy eképpen a családtagok beszélgetni tudjanak egymással. Az ilyen korlátozások huzamosabb odafigyelést és kapcsolódást tesznek lehetővé, ami megelőzheti a családokban a magányosságot.
Otthonunk megszentelése
Ahhoz, hogy az otthonunkat menedékké tegyük a világban, erőfeszítés és éberség kell, különösképpen a minket körülvevő rengeteg digitális figyelemelterelés fényében. A családi kapcsolataink és az egészségünk érdekében minden erőfeszítés megéri.