A gyógyulás és a pecsételés ígérete
Az evangélium iránti hithűség és az őseink keresése révén édesanyámmal olyan módokon áldattunk meg, amit elképzelni sem tudtunk.
Illusztrálta: Stephanie Hock
A keresztelkedésem óta érdekel a családtörténeti és templomi munka. Elviekben nagyon tetszett, hogy az örökkévalóságra a családomhoz pecsételhetnek engem, de azt hittem, hogy ez soha nem fog megtörténni, mert sok családtagom, többek között az édesapám is, alkoholizmussal küszködött.
Ilyen környezetben nőttem fel, de a drága édesanyám jó tanácsai segítettek abban, hogy én más útra lépjek. Egy évvel utánam ő is megkeresztelkedett.
Amikor 18 éves lettem, úgy döntöttem, hogy missziót fogok szolgálni; elhívást kaptam, hogy Arizonában szolgáljak. Ez volt életem egyik legjobb élménye. Hazatérésem után azzal szembesültem, hogy édesapám szenvedélybetegsége teljesen irányíthatatlanná vált. Emlékszem, felmerült bennem, hogy volt-e bármi haszna a szolgálatomnak, ha közben ennyire rosszra fordult otthon a helyzet.
A 2018. áprilisi általános konferencián hallottam, ahogy Dale G. Renlund elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, ezt mondja: „Ha… felfedezitek, egybegyűjtitek és összekapcsoljátok majd a családotokat[, gy]ógyírt találtok majd arra, aminek be kell gyógyulnia.”1
Édesanyám továbbra is imádkozott, olvasta a szentírásokat, és sugalmazásra törekedett édesapám megsegítéséhez. Végül meggyőzte őt arról, hogy segítségre van szüksége. Édesapám kilenc hónapra bevonult elvonókúrára. Havonta egyszer látogathattuk meg. Nem volt könnyű, különösen az elején, de édesanyámmal hónapról hónapra hithűek maradtunk az evangéliumban, és kutattuk az őseinket. Ennek során nagy áldásokban részesültünk, olyan módokon, ahogy korábban el sem tudtunk volna képzelni.
Édesapám a kezelését követően hazatért, és azóta is józan maradt. Találkozott a misszionáriusokkal, de még nem állt készen, hogy elkötelezze magát az evangélium mellett. Édesanyám azt javasolta, hogy látogassunk el templom kertjébe, és érezzük ott a Lelket.
Röviddel később a misszionáriusok sugalmazást éreztek, hogy beugorjanak hozzánk és meglátogassák édesapámat. Ő elárulta nekik, hogy szeretne megkeresztelkedni. Aznap este édesapám és édesanyám elmondták nekem a nagyszerű hírt.
Az Úr valóra váltotta az ígéretét. Begyógyult, aminek be kellett gyógyulnia. Édesapám kigyógyult a szenvedélybetegségéből, az én kétségeimre pedig a megújult hit volt a gyógyír. A családunk jelenleg a pecsételésére készül.