Otthonaink, családjaink
Révbe ért sugalmazás
A családom gyötrődött, nekem pedig volt még négy órám a hazafelé induló hajóig. Ideje volt imádkozni.
Illusztrálta: Charles Lehman
Egy hajóútnyira voltam az otthonomtól, amikor hírt kaptam, hogy aznap valamivel korábban nagy veszekedés volt a családtagjaim között. Nagyon nagy veszekedés.
A feleségem dühös volt. A gyermekeim dühösek voltak. Mindenki rosszul érezte magát. Én pedig nem tudtam, mit tegyek.
Aznap korán elindultam a szamoai Upolu szigetén lévő otthonunkból a munkához használt kisteherautóval, és kompra szálltam Savai’i szigete felé. Ez egy többórás út mindkét irányba.
Bevallom, hogy miután telefonon beszéltem a feleségemmel, és hallottam a hangjában a haragot, nehezen tudtam elképzelni, hogy erre kelljen hazamennem. Nem voltam biztos benne, hogyan segíthetnék elsimítani ilyen sok megbántottságot a családomban.
Beálltam a révhez, és imádkozni kezdtem. A következő négy órában a kocsiban ültem és a családomról imádkoztam, amíg a hazavivő hajót vártam.
Miután hosszú időt töltöttem imával, világos lelki benyomást kaptam. „Mindössze mutasd ki a szeretetedet a gyermekeid felé. Mutasd ki a szeretetet. Mondd nekik, hogy »szeretlek és Isten is szeret«.”
Mindig is jó volt a kapcsolatom a gyermekeimmel. Tisztában vannak vele, hogy szeretem őket, és azzal is, hogy milyen sokat jelentenek nekem. Azonban kinyilatkoztatás által világosan megértettem, hogy egyedül az fogja ismét közel hozni egymáshoz a családunk tagjait, ha még nagyobb szeretet tanúsítok.
Amikor késő este hazaértem, a feleségem még mindig nagyon feldúlt volt. „Mit fogsz csinálni?” – kérdezte.
Elmondtam neki, hogy milyen kinyilatkoztatást kaptam. Elmondtam, hogy úgy érzem, még világosabban kell kimutatnunk a szeretetünket a gyermekeink felé. „Hiszek abban, hogy ez lesz a kulcs, hogy meggyógyuljunk abból a fájdalomból, amit most mindannyian érzünk” – mondtam. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk.
Pont aznap este volt a heti családi tanácsunk megszokott időpontja. A vita miatt azonban a legtöbben inkább kihagyták volna azon a héten. A feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy mindezek ellenére megtartjuk a családi tanácsot.
Először senki nem szólt egy szót sem. Láttam, hogy a családom aznap sok könny és érzelmi gyötrődés színtere volt.
Aztán a feleségem beszélni kezdett. „Csak szeretném, ha tudnátok, hogy mennyire szeretlek mindnyájatokat” – mondta. Figyeltem, ahogy megváltozik a testbeszédük. Addig mind a székük szélén ültek. Amikor azonban a feleségem elkezdte kifejteni, hogy mennyire szereti őket, a gyermekeink hátradőltek és ellazultak. Hamarosan ők is megnyíltak. Én is elmondtam nekik, hogy mennyire szeretem őket, és mennyire örülök, hogy egy család vagyunk.
Ez meg is oldotta az egész bonyodalmat. Hihetetlen volt. Minden harag eltávozott az otthonunkból, és helyrehozhattuk azt, ami elromlott.
A családom nyilván nem tökéletes, de nagyon szeretjük egymást. És időt szakítunk egymásra. Legyen szó arról, hogy korán kelünk és közösen olvassuk a szentírásokat, együtt megyünk istentiszteletre, együtt kosarazunk, együtt eszünk, vagy egyszerűen csak zenét hallgatunk együtt, keményen dolgozunk azon, hogy közel maradjunk egymáshoz.
Azt pedig a feleségemmel együtt a korábbiaknál is jobban tudjuk mindketten, hogy ennek során mennyire fontos kimutatni a szeretetünket a gyermekeink iránt.
Tanulságok ettől az édesapától
-
Silaga fivér felismerte, hogy nem lesz képes egyedül megoldani ezt a bonyodalmat. Órákon át imádkozott arra irányuló kinyilatkoztatásért, hogy miként segítsen a családján.
-
A Silaga család Jézus Krisztus köré összpontosítja az otthonát. A zsúfolt napirendjük ellenére is korán felkelnek a családi szentírás-tanulmányozáshoz. Hetente tartanak családi tanácsot. Eljárnak istentiszteletre. Megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy elhozzák az otthonukba és családjukba az evangélium áldásait.
-
Silaga fivér a feleségével tanácskozott, mielőtt a gyermekeikkel is megbeszélték a veszekedést.
-
Silaga fivér és nővér rendszeresen elmondják a gyermekeiknek, mennyire szeretik őket.
-
Silagáék együtt dolgoznak, de együtt is szórakoznak. Azt a tanácsot példázzák, amelyet Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja adott, miszerint „a családi kapcsolatokban a szeretetet valójában úgy betűzzük, hogy i-d-ő, vagyis idő. Az egymásra fordított idő az otthon harmóniájának kulcsa” (Dolgok, melyek a leginkább számítanak. Liahóna, 2010. nov. 22.).