Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
A prófétával való találkozás megtanított rá, hogy ne bonyolítsam túl az evangéliumot
Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az evangéliumot, amikor pedig valójában nagyon is egyszerű.
A szerző Ausztráliában, Új-Dél-Walesben él.
Istent kereső fiatalként nagyon nehéz volt hinni abban, hogy manapság vannak a földön élő próféták. Olyan bonyolultnak és zavarosnak tűnt. De közel két évvel később, az egyház elkötelezett megtértjeként még ennél is nehezebbnek tartottam elhinni azt, hogy egyike vagyok annak a 15 fiatal felnőttnek, akit az ausztráliai Sydneyben kiválasztottak, hogy részt vegyenek egy kérdezz-felelek összejövetelen Russell M. Nelson elnökkel.
Olyan élmény volt ez, amely mindig mosolyt csal az arcomra és örömkönnyeket a szemembe, amikor csak felidézem.
Mindannyian izgatottan vártuk a vele való találkozást, és még jobban izgultunk amiatt, hogy mit fog mondani nekünk, fiatal felnőtteknek. Úgy képzeltem, hogy a kérdéseinkre adott válaszai mélyrehatóak és választékosak lesznek, és eltűnődtem, vajon készen állok-e meghallani és megérteni a szavait. Mivel mindannyian tűkön ültünk, úgy döntöttünk, mondunk egy imát, hogy segítsen felszabadultabbnak lenni és meghívni a Lelket.
A pillanat, amikor Nelson elnök belépett a terembe, fantasztikus volt! Mindig is azt tanultuk, hogy a próféták kinyilatkoztatást kapnak Istentől, amelyet aztán megosztanak a világgal, így segítve mindenkit Krisztushoz jönni. Látjuk őket beszélni az általános konferencián. Egészen más élmény azonban személyesen látni őket és beszélni velük.
Itt állt ő – Isten alázatos, szeretetteljes prófétája. Nagyon erőteljes volt a lelkiség, amelyet magával hozott a terembe. Mindannyian csendben álltunk, nem merve mosolyogni vagy megszólalni, amikor azonban széles mosollyal odalépett hozzánk és elmondta, mennyire örül, hogy találkozhat velünk, mindannyiunkat hatalmas öröm és békesség töltött el. Éreztem az őszinte alázatát és a mindannyiunk iránti szeretetét, amikor kezet rázott velünk és mindegyikünkre szelíden rámosolygott.
Elkezdtük neki feltenni a kérdéseinket az egyházban lévő fiatal felnőttekről, és volt köztük egy kérdés, amely igen megragadta a figyelmemet. Így szólt: „Fiatal felnőttként gyakran küszködünk azzal, hogy a családtagjainkat és a barátainkat biztassuk az evangéliumban való részvételre. Hogyan tudnánk jobban megosztani velük az evangéliumot?” Nelson elnök egy pillanatig elgondolkodott, majd ezt a két szót felelte: „Legyetek vonzók!” Majd pedig hozzátette: „Legyetek jó példák és legyetek hithűek!”
Ennyi volt: egy egyszerű, de átgondolt és igaz üzenet. Egyszerű szavai mélyen bevésődtek az elménkbe és a szívünkbe. Abban a pillanatban ráébredtem, hogy fiatal felnőttekként hajlamosak vagyunk nagyon túlbonyolítani és túlgondolni az evangéliumot, amikor valójában a Lélektől és a prófétáinktól érkező útmutatások egyszerűek, lényegre törőek, és oly sok áldás ígéretét hordozzák magukban.
Abban a pillanatban megértettem, mitől vált Nelson elnök olyan alázatossá és lelkivé – attól, hogy állandóan a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti életet gyakorolta. Nekünk is csupán ennyit kell tennünk. Tegyük meg azokat a kis dolgokat nap mint nap, amelyek közelebb vonzanak minket Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz: járjunk istentiszteletre és a templomba, olvassuk a szentírásokat, imádkozzunk őszinte szívvel, és végső soron legyünk kedvesek és szeretetteljesek mindenkivel szemben, akivel csak találkozunk. Ezek az apró mindennapi cselekedetek jelentik a kulcsot ahhoz, hogy elsajátítsuk a Krisztus igaz tanítványává válás művészetét; hogy megerősítsük az Őiránta érzett kötődésünket; és hogy megosszuk másokkal az Ő igazságát.
Egyszerűen csak arra kell törekednünk, hogy a legjobb önmagunk legyünk, és ezek a kis és egyszerű dolgok nagy eredményekhez fognak vezetni. Igen, a világ bonyolult, és igen, könnyű sok mindent túlgondolni az életben, de Isten terve egyszerű, és amikor követjük, az egyszerűbbé teszi az életet. Azáltal, hogy megfogadjuk a próféta útmutatását és nap mint nap minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy olyanná váljunk, mint a Szabadítónk, Jézus Krisztus, a hit terén mutatott puszta példánk meg fogja változtatni a világot magunk körül.