Ima Dodi bácsiért
Iza nagyon szeretett imádkozni! Reggelente mindig mondott egy „jó reggelt”-imát. Megköszönte Mennyei Atyának a napfényt és az új napot.
Ebédnél beszámolt Mennyei Atyának az addigi napjáról. Segítségért is imádkozott, hogy kedves tudjon lenni a testvéreihez, amikor hazaérnek a suliból.
Lefekvéskor a családja közösen imádkozott. Mielőtt belefogtak, mindig megemlítettek olyan embereket, akiknek különösképpen szüksége lehet áldásokra.
Ezen az estén Apu azt mondta: „Kérlek, imádkozzatok Dodi bácsiért. Elvesztette az állását.”
Iza szomorú volt. Nem sokat tudott a felnőttek munkájáról, de azt tudta, hogy egy állást elveszíteni rossz dolog. Szerette a bácsikáját. Mindig finom pattogatott kukoricát készített. És amikor legutóbb átjött, Dodi bácsi megmutatta neki, hogyan kell cigánykerekezni!
„Imádkozni fogok azért, hogy munkát találjon” – mondta Marcsi, Iza egyik nővére. Most éppen ő volt a soros, hogy a család nevében imádkozzon.
Másnap Iza megkérdezte Aput, hogy Dodi bácsi talált-e már munkát.
„Még nem – mondta Apu. – Az imákra nem mindig jön válasz azonnal.”
„Imádkozzunk érte megint?” – kérdezte Iza.
Apu bólintott. „Ez sokat jelentene Dodi bácsinak.”
Iza és a testvérei mindennap imádkoztak Dodi bácsiért. Imádkoztak azért, hogy munkát találjon. Imádkoztak azért, hogy legyen elég pénze arra, amire szüksége van. Imádkoztak azért, hogy érezze a szeretetüket.
Iza örült, hogy az imáival segíthet Dodi bácsinak. Az imától boldognak és erősnek érezte magát.
Más módokon is segítettek Dodi bácsinak. Az egyik nap segítettek kitakarítani nála. Egy másik nap Iza és Anyu elmentek hozzá megnézni együtt egy filmet.
Teltek a hetek. Végül Apu jó hírt hozott.
„Dodi bácsinak két állásinterjúja is lesz a héten!” – mondta.
Izát boldogság töltötte el. Örült, hogy imádkozhat azokért, akiket szeret. ●
Illusztrálta: Holly Jones