2020
Azok a sötét és nyomasztó időszakok – más szemszögből
2020. február


Fiatal felnőtteknek

Azok a sötét és nyomasztó időszakok – más szemszögből

Kép
young adult smiling under umbrella

Fénykép a Getty Images jóvoltából

Mindannyiunknak voltak már sötét és nyomasztó napjai, amikor úgy érezzük, hogy semmi sem sikerül. Az ilyen alkalmakkor ezt kérdezhetjük magunktól: „Miért én? Miért most? Hogy fogom én ezt kibírni?” Szerencsére nem vagyunk magunkra hagyva. Számíthatunk Mennyei Atyánk szeretetteljes útmutatására.

Fiatalabb koromban rendszerint panaszkodva és kétkedve fogadtam az engem érő csapásokat – amíg valami olyasmi nem történt, ami örökre kihatott az életemre: volt egy balesetem, amelyben sajnos a bal kezem összes ujját elvesztettem. Bármily nehéz volt is ezt elviselni, ez a megpróbáltatás megtanított engem bízni Mennyei Atyában. És mindenek ellenére megtanultam derűlátónak és hálásnak lenni, és soha fel nem adni. Valami teljesen megváltozott bennem, és éreztem, miként terjeszti ki ránk a szeretetét Mennyei Atya, és vezet minket keresztül az összes nehézségen, melyen az életünkben átmegyünk. A történetemet elolvashatod a mostani lapszám digitális változatában.

A 44. oldalon található cikkében Julieta is arra emlékeztet minket, hogy még egy tisztító tűz közepette is lehetünk boldogok, és hittel tekinthetünk a jövőbe. A nyomtatásban meg nem jelenő cikkek sorában Lydia arra emlékeztet minket, hogy keressük a próbatételeink célját. A próbatételek azok, melyek segítenek nekünk olyanná válni, mint Mennyei Atyánk. Aztán a 48. oldalon Brixton teszi a bizonyságát arról, hogy bár a Szabadító valóban be tudja gyógyítani a sebeinket, köztük a mentális egészségünket érő kihívásokat is, olykor szükséges – és egészen határozottan helyénvaló – más emberek segítségét is kérni.

Teljes szívemből tudom, hogy minden nehézség – minden sötét és nyomasztó időszaka az életünknek – egy szent célhoz vezethet, és hogy ez a cél nem más, mint a finomításunk és megváltoztatásunk, hogy egy nap végül tökéletessé váljunk, mint Mennyei Atyánk.

Szeretettel:

Jennifer