Mi van a dobozban?
Évi mocorgott a székén. Hallotta, hogy Zsuzsi, az elemis tanítója beszél, de nem tudott odafigyelni rá. Csakis arra a dobozra tudott gondolni Zsuzsi széke alatt.
Fényes kék papírba volt csomagolva. A tetején aranyszín masni volt. Vajon mi lehet? Évi mélyen előretolta a fejét. A dobozt bámulta. Azt kívánta, bárcsak átlátna a fényes papíron. Már alig várta, hogy megtudja, mi van benne.
Végre Zsuzsi előhúzta a dobozt. Az ölébe tette.
„Ebben a dobozban Mennyei Atya egyik legnagyszerűbb alkotása van – mondta. – Pillantsatok bele. Aztán adjátok tovább, de ne szóljatok egy szót se!” Átadta a dobozt Nándinak.
Nándi óvatosan felemelte a doboz tetejét. Belebámult a dobozba. Elmosolyodott. Átadta a dobozt Julcsinak.
Évi figyelte, hogy mindenki sorra kerül. A barátai egymás után felnyitották a dobozt. Belenéztek. Mosolyogtak.
Mi lehet ennyire fontos Mennyei Atyának? És hogyan férhet bele egy ilyen különleges valami egy ilyen kis dobozba?
Végre Évire került a sor. Felemelte a fényes tetőt és a dobozba pillantott. Egy tükör volt ott! Évi belenézett a dobozban rejtőző tükörbe. A saját arca nézett vissza róla.
Látta, ahogy elkerekednek a szemei. Tényleg ő lenne Mennyei Atya egyik legnagyszerűbb alkotása? Ennyire szereti őt Mennyei Atya?
Elmosolyodott. Melegséget és boldogságot érzett. Olyan volt, mint egy nagy ölelés. Egy nagy ölelés Mennyei Atyától. Igen, tényleg szereti őt! Ő az egyik legnagyszerűbb alkotása. ●
Illusztrálta: Patricia Geis