Evangéliumi klasszikusok
Azon a ragyogó vasárnap reggelen
Egy 2006. októberi általános konferenciai beszéd alapján.
Azon a napon a feltámadt Úr széttépte a halál kötelékeit. Felemelkedett a sírból, és dicsőn, győzedelmesen jelent meg az emberiség Szabadítójaként.
Tudjuk, mit jelent a feltámadás: amikor a lélek és a test újra egyesül annak tökéletes formájában. […]
El tudjátok ezt képzelni? Az erőnk teljében élt életet? Mindörökké betegségek nélkül, mindörökké fájdalmak nélkül, mindörökké azon bajok terhe nélkül, amelyek oly gyakran gyötörnek bennünket a halandóságban?
Keresztényekként a feltámadás áll hitelveink középpontjában. […]
[A]mikor a Szabadító kiemelkedett a sírból, azzal olyat tett, …amire senki más nem volt képes. Széttépte a halál kötelékeit, nemcsak saját maga, hanem mindazok számára, akik valaha is éltek: az igazak és a hamisak számára.
…mindenki számára elérhetővé tette ezt az ajándékot. Ezzel a fenséges cselekedettel továbbá enyhített azon a pusztító és emésztő fájdalmon, amely azok lelkét mardossa, akik elveszítették drága szeretteiket.
Arra gondolok, hogy mennyire sötét volt az a pénteki nap, amikor Krisztust a keresztre emelték.
[A] föld megrázkódott és elsötétült. […]
Azok a gonosz emberek, akik az életére törtek, örvendeztek. […]
Azon a napon kettéhasadt a templom kárpitja.
Mária Magdalénán és Márián, Jézus édesanyján, erőt vett a gyász… A fenséges férfi, akit szerettek és tiszteltek, élettelenül csüngött a kereszten.
[A]z apostolok feldúltak voltak. Jézus, a Szabadítójuk – a férfi, aki a vízen járt és halottakat támasztott fel –, most gonosz emberek kezére került. […]
Ez egy pusztító és emésztő fájdalommal teli péntek volt…
Úgy gondolom, hogy e világ történelmének kezdete óta ez a péntek volt mind közül a legsötétebb nap.
[A kétségbeesés azonban] nem időzött sokáig, mert vasárnap a feltámadt Úr széttépte a halál kötelékeit. Felemelkedett a sírból, és dicsőn, győzedelmesen jelent meg az emberiség Szabadítójaként.
Az örökké könnyező szemek pedig egy pillanat alatt szárazzá lettek. Az ajkak, melyek addig gyötrelemmel és gyásszal teli imákat suttogtak, most csodálatos dicsőítéssel töltötték meg a levegőt, mert Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia ott állt előttük, …bizonyítékául annak, hogy a halál csupán a kezdete egy új és csodás létezésnek.
Mindegyikünknek meglesznek a saját péntekeink – azok a napok, amikor úgy tűnik, hogy az egész világ darabokra tört, és mi ott állunk, körülöttünk a világunk szétszóródott szilánkjaival. […]
Én azonban tanúságomat teszem Annak a nevében, aki legyőzte a halált, hogy el fog jönni a vasárnap. Fájdalmunk sötétségében is jönni fog a vasárnap.
[A] fájdalmunk ellenére is el fog jönni a vasárnap. Akár ebben, akár a következő életben, de el fog jönni a vasárnap!
Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy a feltámadás nem egy mese. Rendelkezünk azoknak a személyes bizonyságával, akik látták Őt. Az Ó- és az Újvilág sok ezer lakója volt szemtanúja a feltámadt Szabadítónak. Megtapintották a kezein, a lábain és az oldalán lévő sebeket. […]
A tanítványok megújultak a feltámadás után. Beutazták a világot, …nyíltan hirdetve, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten feltámadott Fia.
Sokan [haltak közülük vértanúhalált], ajkukon még ekkor is a feltámadott Krisztusról való bizonysággal.
A feltámadás megváltoztatta mindazok életét, akik tanúi voltak. Nem kellene hát, hogy a miénket is megváltoztassa?
Mind fel fogunk támadni a sírból. […]
A világ Szabadítójának élete és örökkévaló áldozata miatt újra egyesülhetünk azokkal, akik oly nagyon drágák számunkra.
[…] Azon a napon örvendezni fogunk, hogy a Messiás mindent legyőzött, hogy mi örökké élhessünk.
Azon szent szertartásoknak köszönhetően, amelyekben a szent templomokban részesülünk, az e röpke halandóságból való távozásunk nem választhat szét sokáig olyan kapcsolatokat, amelyeket az örökkévalóság kötelékeivel erősítettek egymáshoz.
Ünnepélyes bizonyságomat teszem arról, hogy a halál nem jelenti a létezés végét. […]
Értsük hát meg azokat a felbecsülhetetlen ajándékokat – és éljünk hálát adva azokért –, amelyeket egy szerető Mennyei Atya fiaiként és leányaiként kapunk, és annak a ragyogó napnak az ígéretéért, amikor diadalmasan mind feltámadunk a sírból.
[N]em számít, milyen sötét a péntekünk, el fog jönni a vasárnap.