Osszuk meg a Szabadítóról való tudásunkat!
Írta: Gary E. Stevenson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A Brigham Young Egyetem női konferenciáján 2017. május 5-én elhangzott, “The Knowledge of a Savior” [Egy Szabadító ismerete] című beszédből.
A mi üzenetünk a békesség üzenete, ti pedig a hírvivők vagytok, akik prédikáljátok azt. Ehhez pedig a technika új és izgalmas csatornáit használhatjátok.
Fénykép a Getty Images jóvoltából; Heinrich Hofmann: Krisztus képmása
Jézus Krisztusnak az utolsó napokban megalapított egyháza vagyunk. Ugyanúgy, ahogy az Úr az Ő ősi tanítványait is utasította, mi is ezt a megbízást kaptuk az utolsó napokban: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek” (Márk 16:15).
Nefi, az ősi próféta, tömören így összegezte ezt a küldetést és üzenetet, valamint a mögöttes célt: „És Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért” (2 Nefi 25:26).
Móziás könyvében arról olvasunk, hogy a Mormon könyve-beli ősi próféta, Benjámin király, miként gyűjtötte egybe a népét szerte az országból a templomhoz, építtetett tornyot, és tanította őket. Miközben tanította őket, egyúttal a mi napjainkról is jövendölt nekik: „Továbbá pedig azt mondom nektek, hogy el fog jönni az idő, amikor egy Szabadító ismerete terjed el minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép között” (Móziás 3:20).
Egy Szabadító ismerete
Az egyik legdrágább ajándék, amellyel rendelkezünk a családunkban, és amelyet másoknak továbbadhatunk, annak ismerete, hogy van „egy Szabadító”, vagyis Jézus Krisztus.
Az idők teljességének adományozási korszaka megnyitásával együtt járt az egész emberiség megvilágosodása, és a technikai vívmányok zuhataga is. Magával hozta az iparosodás korát és a kommunikáció eszközeit, lehetővé téve Benjámin király jövendölésének beteljesedését.
A Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként – akit elhívtak „Krisztus neve különleges tanú[já]nak az egész világon” (T&Sz 107:23), és akinek konkrét feladatai vannak a Társadalmi Kapcsolati Bizottságban és a Kommunikációs Szolgáltatások Bizottságban – arra összpontosíthatok, hogy ez a jövendölés, vagyis egy Szabadító ismeretének elterjesztése a világban, a rendelkezésünkre álló legújabb technika segítségével is beteljesedjen.
Minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép között
A történelem során a nyomtatás terén elért fejlődés, illetve a rádió és a televízió feltalálása lehetővé tette, hogy a visszaállítás üzenete mindenhova eljusson a világon. Számos példát találunk erre, néhányat akár személyesen is fel tudunk idézni.
Az első látomást követő 10 éven belül, egy hónappal az egyház megszervezése előtt, 5000 példányban kiadták a Mormon könyvét. Azóta már 175 millió példányban lett kinyomtatva.
Bármelyik vasárnap reggel meghallgathatjátok vagy megnézhetitek a Zene és Próza közvetítését, amelynek lassan már az 5000. adása közeledik. Az első élő közvetítés 1929-ben történt a rádión keresztül. Az általános konferencia első televíziós közvetítése 1949-ben volt.
Érdekes, hogy David O. McKay elnök (1873–1970) is szólt az eljövendő dolgokról 1966-ban: „[E] felfedezésekben oly hathatós erő rejlik – akár az emberi lények megáldására, akár az elpusztításukra –, hogy az ellenőrzésük iránti emberi felelősségnél hatalmasabb még nem helyeztetett az ember kezébe. [E]z a kor tele van határtalan veszélyekkel, de egyúttal temérdek lehetőséggel is.”1
1974-ben Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) beszélt arról, hogy milyennek látja az eljövendő napokat: „Az Úr számos… műholddal áldotta meg a világot. Magasan az égben állomásoznak, közvetítések jeleit sugározva szét a föld felszínének majd’ minden zugába. […] Bizonyos, hogy e műholdak csupán a kiindulópontját jelentik annak, ami a világméretű közvetítések jövőjében várható. [H]iszem, hogy az Úr alig várja, hogy olyan találmányokat adjon a kezünkbe, melyeket mi, laikusok, eddig el sem tudtunk képzelni.”2
Elnézve a technikai fejlődést a kommunikációban és a médiában, amelyet manapság leginkább az internet hoz magával, úgy tűnik, hogy még a mi életünkben tanúi lettünk annak, ahogy beteljesednek Benjámin király, McKay elnök és Kimball elnök próféciái.
Megfigyelhető továbbá egy világos minta abban, ahogy a technika alkalmazásra kerül az Úr földi királyságának építésében. Szeretném megosztani veletek ennek néhány példáját.
Az LDS.org és a Mormon.org
1996-ban az egyház elkezdte hivatalos üzenetközvetítési és kommunikációs eszközként használni a világhálót. Azóta körülbelül 260 egyházi fenntartású weboldal lett elindítva, beleértve azokat az oldalakat is, amelyek szinte minden olyan országban elérhetőek helyi nyelven, ahol egyháztagok élnek.
Példaként megemlítek két jól ismert weboldalt ezek közül. Az első az 1996-ban létrehozott LDS.org oldal, amelynek ma évente 24 millió új látogatója van, a heti látogatószám pedig egymillió felett van. Sok egyháztag itt keresi meg a tananyagot és a korábbi általános konferenciák beszédeit. A második a Mormon.org, amely arra szolgál, hogy bemutassa az evangéliumot azon ismerőseinknek és barátainknak, akik nem tagjai az egyháznak. Ezen az oldalon évente több mint 16 millió egyedi látogató jár.
Mobilalkalmazások
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Természetesen a technika nyaktörő iramban fejlődik, jelentős erőfeszítés és források igénybevételével lehet csak lépést tartani vele. Az okostelefonok feltalálása magával hozta az arra való képességet, hogy hatalmas mennyiségű adatot lehessen összegyűjteni és elérni egy tenyérnyi felületen. Ezen adatok zöme mobilalkalmazásokba – „appokba” – van szervezve. Az első egyházi készítésű alkalmazás 2007-ben jelent meg.
Rengeteg példa van arra, hogy milyen hasznosan tudjuk használni a mobilalkalmazásokat arra, hogy a Szabadítóról való ismeretünket terjesszük. Nem fogom részletezni annak a számos alkalmazásnak a tartalmát, amelyekért csak ki kell nyújtanotok az ujjatokat, de íme néhány példa, amelyeket valószínűleg jól ismertek:
-
Evangéliumi könyvtár
-
Mormon Channel
-
LDS Tools
-
LDS Music
-
Family Tree
Felhasználók milliói több milliószor használják ezeket minden héten.
Közösségi média
Meghatározása szerint a közösségi média olyan számítógép-alapú technikát jelent, amely lehetővé teszi egyéneknek és szervezeteknek, hogy virtuális közösségeken és hálózatokon keresztül tekintsenek meg, hozzanak létre és osszanak meg információt, gondolatokat és a kifejezés különböző egyéb formáit.
Az egyház körülbelül 2010-ben kezdte el komolyan alkalmazni a közösségi médiát arra, hogy megvalósítsa „egy Szabadító ismeret[ének]” terjesztését. Ez egy nagy sebességű, lendületes digitális közeg. Szinte nincs is párja abban, amilyen gyorsan változik.
A közösségi média egyik megfigyelhető jellegzetessége, hogy mire valaki megismeri és megszokja az egyik platformot, már fel is bukkan egy újabb, nagyobb, vagy szemmel láthatóan jobb és menőbb.
Röviden felvázolom azt az öt közösségimédia-platformot, amelyet az egyház kommunikációs csatornaként használ:
1. A Facebook világszerte több mint 2 milliárd felhasználóval rendelkezik. Az emberek itt saját hálózatot építenek az online ismerőseikből.
2. Az Instagram olyan közösségi oldal, amely képekre és videókra összpontosít.
3. A Pinterest olyan, mint egy virtuális faliújság. Ezen „pineknek” nevezett képeket tűznek ki a falra. Ezek lehetnek inspiráló üzenetek vagy ihletadó képek.
4. A Twitter egy közösségi háló, amely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy rövid, 280 karakterből álló üzeneteket – „tweeteket” – küldjenek és olvassanak.
5. A Snapchat olyan fényképeket és rövid videókat tartalmaz, amelyek azonnal vagy legkésőbb 24 órán belül eltűnnek.
Intézményként erőteljes módon használjuk ezen közösségimédia-oldalakat.
Talán emlékeztek arra a depresszióról szóló gyengéd konferenciai üzenetre, amelyet Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja osztott meg néhány évvel ezelőtt.3 A beszédéből készült egy rövidfilmrészlet, amelyet csak a Facebookon több mint kétmillióan láttak, és kedvelések, megosztások, valamint pozitív hozzászólások ezreit eredményezte.4
2016 augusztusában Dieter F. Uchtdorf elnök kitett az Instagramra egy rövidfilmet, amelyben az evangélium tantételeit tanítja az unokájának, Eriknek, egy – ki nem fogjátok találni! – repülő pilótafülkéjében.5 Uchtdorf elnök Instagram-posztja több ezer embernek tetszett, és számos pozitív hozzászólás kísérte.
Az egyház 2017 novemberében megjelentetett az Instagram-fiókján keresztül egy rövidfilmet arról is, amikor Dallin H. Oaks és M. Russell Ballard elderek megválaszolták egy fiatal nő kérdéseit a nőtestvérek missziós szolgálatával kapcsolatban. Ezt a posztot több mint 112 000 alkalommal tekintették meg.
A Pinteresten pinek százai találhatóak az LDS.org oldalról, és még annál is több az egyes egyháztagoktól, akik másokat lelkesítenek velük.
Sokan osztják meg például a régi és a mai próféták szavait. A Thomas S. Monson elnök egyik tanítása alapján készült pin szerint: „Az életben oly sok minden múlik a hozzáállásunkon.”6
David A. Bednar eldernek, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának egyik tweetjét, amelyet a tavalyi év húsvétvasárnapjának reggelén tett közzé, 210 000 alkalommal látták. Bednar elder megmutatta, hogy egy rövid, egyszerű üzenet – „Nincsen itt, mert feltámadott” (Máté 28:6) – átütő és tartós hatást gyakorolhat.
Snapchat
Végül pedig, nemrégiben a Snapchaten is megjelentek a Monson elnök első elnökségi üzeneteinek egyikét tolmácsoló képek és szavak.
Kapcsolódó kockázatok
Miután pedig előszámláltuk ezen új technikai vívmányok összes erényét, és szemléltettük a helyénvaló használatukat, úgy gondolom, az is hasznos, ha szót ejtünk a hozzájuk kapcsolódó kockázatok közül is néhányról.
Mindannyiunknak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen sok időt emészthet fel a közösségi média, vagy a mobilalkalmazások használata. A közösségi média használata a személyes érintkezés visszaszorulásának kockázatát is hordozza, ami sok fiatalunknál visszavetheti a szociális készségek fejlődését.
A nem helyénvaló tartalmakkal járó veszélyeket pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. A társadalomban járványos méreteket ölt a pornográfiafüggőség, amely még az egyház tagjaira és családjaikra is romboló hatással van, és közülük is szedi áldozatait.
Végül két további, összekapcsolódó kockázatot emelnék ki, amelyek gyakorlatilag mindenkire kivetik a hálójukat, beleértve a fiatal nőket, valamint a millenniumi nemzedékhez tartozó anyákat és feleségeket is. Én úgy hívom ezt a két kockázatot, hogy „idealizált valóság” és „bénító összehasonlítások”. Úgy gondolom, a legjobban úgy lehet leírni ezt a két kockázatot, ha felhozok néhány példát.
Általánosságban elmondható, hogy a közösségi médián keresztül közzétett képek hajlamosak az életet a legjobb színben feltüntetni, gyakorta akár valószerűtlenül is. Gyakran vannak tele gyönyörű lakberendezési képekkel, csodaszép üdülési helyszínekkel és aprólékosan elkészített ételekkel. A veszély természetesen abban rejlik, hogy sok ember elkedvetlenedik, amikor látszólag nem képes megfelelni ennek az idealizált virtuális valóságnak.
Az unokahúgom, fellelkesülve egy születésnapi „palacsintatortát” bemutató pin láttán, kiposztolta a saját ilyen irányú próbálkozását. Nem engedte, hogy emiatt felesleges nyomás nehezedjen rá, hanem úgy döntött, hogy inkább másokat is a saját „Pinterest-kudarcának” kiposztolásával fog lelkesíteni (lásd a palacsintát ábrázoló képet).
Remélhetőleg meg tudunk tanulni több humorra lelni és kevesebb csüggedést tapasztalni, amikor olyan képekkel szembesülünk, amelyek az idealizált valóságot láttatják, és amelyek túlságosan gyakran vezethetnek bénító összehasonlításokhoz.
Úgy néz ki, hogy ez nemcsak a mi időnknek a jele, hanem – Pál szavaiból ítélve – a régebbi koroké is: „[D]e azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek” (2 Korinthusbeliek 10:12).
J. Devn Cornish elder a Hetvenektől nemrégiben szintén időszerű tanácsot adott: „A versengéssel és hasonlítgatással csak saját magunkat kínozzuk. Tévesen ítéljük meg saját értékünket az általunk birtokolt vagy nem birtokolt dolgok vagy mások véleményének fényében. Ha mindenáron hasonlítgatni akarunk, akkor inkább azt nézzük meg, milyenek voltunk régen, és milyenek vagyunk most, vagy akár azt, hogy milyenek akarunk lenni a jövőben.”7
Hadd osszam meg veletek az egyik családi titkunkat, amely ezen az évekkel ezelőtt, a közösségi média eljövetele előtt készült képen (lásd következő oldal) fedezhető fel. Ha ma készülne, valószínűleg ki lenne posztolva, és látható lenne rajta a négy aranyos, egymáshoz öltözött, jól viselkedő fiúgyermekkel rendelkező családunk, amint éppen együtt élvezik a harmonikus családi fényképezkedést. Kíváncsiak vagytok a valódi történetre?
Még most is emlékszem feleségem telefonhívására. „Gary, hol vagy? Mi itt vagyunk kint a szabadban a fényképésszel. Mind készen állunk a fényképezkedésre. Nem volt könnyű a fiúkat mind felöltöztetni, összeszedni és elkészíteni. Ugye már majdnem itt vagy?”
Hát, én elfeledkeztem erről, és még el sem indultam az irodából! Fél órát késtem, és a dolgok nem igazán alakultak jól a távollétemben: már-már teljes összeomlás fenyegetett.
Hogy mi történt? Nos, a legidősebb fiam a kertben futkározott, talált egy almafát, szedett néhány almát, és elkezdte dobálni velük a többi fiút. Az egyik almával hátba dobta a harmadik fiunkat, aki ettől elesett és sírni kezdett.
Ezalatt a második fiunk leült a nadrágja pedig egy kicsit felcsúszott. A többi srác látta, hogy fehér sportzokni van rajta, nem az istentiszteletre járós zokni, amelyet az édesanyja kikészített számára. A feleségem neki is szegezte a kérdést: „Miért nem az istentiszteletes zoknid van rajtad?”
Azt mondta: „Hát, mert nem szeretem. Viszketős.”
És miközben a feleségem erről beszélgetett vele, a kétéves fiunk a kertben futkározva valamiben megbotlott, elesett, és eleredt az orra vére. A vér a fehér garbójára csöpögött… Ekkor érkeztem oda. Egyedül úgy lehetett megmenteni a képet, hogy megfordítottuk a garbót, és úgy adtuk rá, hogy a fényképezőgép elől rejtve legyenek a vérfoltok.
Közben kiderült, hogy a legidősebb fiunk elesett a nagy futkározásban és almadobálásban, és egy hatalmas fűfolt lett a térdén. Ezért a képen a karja mértani pontossággal úgy lett elhelyezve, hogy eltakarja a fűfoltokat.
Ami a harmadik fiunkat illeti, nos, vártunk 20 percet, hogy a szeme már ne legyen vörös a sírástól.
És persze a legkisebb fiunk vérfoltjai most a garbója hátán vannak.
Ami a második fiunkat illeti, szóval, az ő kezei pontosan úgy helyezkednek el, hogy eltakarják a sportzokniját, és így minden egyforma legyen.
Ami engem illet, nos, Gary büntiben van, mert az én késésem váltotta ki mindezt.
Amikor tehát meglátjátok ezt a családunkról készült gyönyörű képet, és panaszkodni kezdenétek – „Miért nem tudjuk összekapni magunkat, hogy a mi családunk is olyan festőien tökéletes legyen, mint az övék?” –, akkor már tudni fogjátok, hogy mit gondoljatok!
A közösségi média és a misszionáriusi munka
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Amint láthatjátok, tudatában kell lennünk a veszélyeknek és a kockázatoknak, mint amilyenek az idealizált valóság és a bénító összehasonlítások. A világ általában nem olyan csillogó, amilyennek a közösségi médiában tűnik. Mindazonáltal igen sok jó is származott és fog is még származni ezen kommunikációs platformokon révén.
A Misszionáriusi Osztály 2017-ben új útmutatást adott ki arról, hogy milyen gyakorlati módokon lehet használni a közösségi médiát a misszionáriusi munkában. Az általunk elérhető sok digitális forrást erőteljes, könnyű, egyszerű és rendkívül eredményes módokon lehet alkalmazni.
A technika használatának oly sok helyénvaló és sugalmazott módja van! Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy a technika igazlelkű használatára tanítsuk a felnövekvő nemzedéket, továbbá hogy figyelmeztessünk annak hamislelkű használatára és a kapcsolódó veszélyekre, valamint hogy meg is előzzük ezeket. Ez segíthet nekünk bebiztosítani azt, hogy a technika haszna nagyobb lesz a velejáró veszélyeknél.
„Mily kedvesek a hírvivők”
Abban az időszakban, amikor elmélyülten elmélkedtem és imádkoztam erről az üzenetről, az egyik reggelen ezzel az egyszerű szövegű dallammal a fejemben ébredtem: „Mily kedvesek a hírvivők, akik a béke evangéliumát hirdetik nekünk!”8
A mi üzenetünk a békesség üzenete, ti pedig a kedves hírvivők vagytok, akik prédikáljátok azt. Ezt pedig megtehetitek a technika ezen új és izgalmas csatornáin keresztül. Egyedi világban élünk, az idők teljességében, rendelkezve azzal a lehetőséggel, hogy szó szerint csak ki kell nyújtanunk az ujjunkat, hogy a békesség evangéliumát prédikálhassuk.
Ismerjük az ősi próféták szavait, amelyek tökéletesen jellemzik a mi időnket, és útmutatással szolgálnak napjainkra: „Továbbá pedig azt mondom nektek, hogy el fog jönni az idő, amikor egy Szabadító ismerete terjed el minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép között” (Móziás 3:20).
Ismerjük azokat a szavakat is, amelyek az újkori kinyilatkoztatásokon keresztül érkeznek hozzánk, a mi időnket és körülményeinket illetően szólva és mutatva irányt. Bednar eldert idézem: „[H]iszem, hogy eljött az idő, hogy Krisztus tanítványaiként helyénvalóan és eredményesebben használjuk ezeket a sugalmazott eszközöket arra, hogy bizonyságot tegyünk Istenről, az Örökkévaló Atyáról, az Ő gyermekei számára alkotott boldogságtervéről, valamint Fiáról, Jézus Krisztusról, aki a világ Szabadítója; hogy hirdessük az evangélium visszaállításának valóságát az utolsó napokban; és hogy elvégezzük az Úr munkáját.”9
Mindegyikőtöket megkérlek arra, hogy teljes mértékben gondoljátok át a saját szerepeteket abban, hogy kedves hírvivőként prédikáljátok a békesség evangéliumát. Tegye meg mindegyikünk a részét abban, hogy megosszuk minden nemzettel, nemzetséggel, nyelvvel és néppel azt az ismeretet, amellyel mi rendelkezünk a Szabadítóról. Ennek legjobb módja az, ha lépésenként és olyan egyedi módon teszitek, amely a leginkább megfelel nektek és a családotoknak. Legyen meg mindegyikőtökben a bátorság ahhoz, hogy oly módon blogoljatok, pineljetek, lájkoljatok, posztoljatok, jelöljetek be ismerősöket, tweeteljetek, snappeljetek, swipe-oljatok, ami által dicsőítitek, becsülitek és tisztelitek szerető Mennyei Atyánk akaratát, valamint megismertetitek a Szabadítót a családotokkal, szeretteitekkel és ismerőseitekkel – köztük a közösségi médiában lévő ismerőseitekkel is!