Újból az az otthonos érzés

Judy Rascher, USA, Colorado

Nem számítottam a bátyám hívására. „Anya meghalt – mondta. – Elesett és beütötte a fejét.”

Megdöbbentem. Anyukám eltávozott, pedig az előző este még beszéltem vele. Azt kérdezgettem magamtól, hogy ez miért történhetett. Nem voltam képes megérteni, hogy miért kellett elhagynia. Dühös voltam! Hetekig tápláltam magamban ezt a dühöt.

Végül eldöntöttem, hogy ki a hibás. Minden Isten hibája. Túl hamar vette el őt tőlem. Anyukám le fog maradni az életem számos fontos eseményéről, és úgy gondoltam, hogy ez Isten miatt van. Akkoriban nem voltam az egyház tagja, de hithű keresztény voltam. Mégis, ahelyett hogy Istenre hagyatkoztam volna erőért, elfordultam Tőle, és kizártam az életemből.

Nagyon hiányzott az anyukám. Gyermekkoromban a szüleimmel közös otthonunk biztonságos hely volt. Bárhol voltam és bármit csináltam is éppen, amikor az anyukámmal beszélgettem vagy eltöltöttem vele egy kis időt, akkor minden alkalommal otthon éreztem magam. Mostantól nem lesz többé részem az általam szeretett otthonos érzésben.

Teltek az évek, és szinte teljesen elveszítettem a hitemet. Próbáltam megérteni, hogy miért kellett édesanyámnak meghalnia, de semmi nem hozott békességet. Aztán úgy egy héten keresztül egyre csak a következő gondolat ötlött fel bennem: ha meg akarom érteni, a mennyek felé kell tekintenem. Elmondtam ezt egy kedves egyháztag barátnőmnek. Megkérdezte, hogy szeretnék-e többet tudni a hitéről.

Bár nem vettem észre azonnal, de a Lélek mély álomból ébresztette fel a lelkemet. Minél többet tanultam az evangéliumról, annál inkább úgy éreztem, hogy ismét biztonságos helyre leltem. Visszatért az otthonos érzés.

2013 májusában keresztelkedtem meg. Hálás vagyok azért, hogy visszatért a hitem. Már nem fordítok hátat Istennek. Inkább átölelem Őt. Továbbra is szomorú vagyok anyukám hirtelen eltávozása miatt, de az Istenbe vetett hitemnek köszönhetően tudom, hogy egy nap majd örökre „otthon” leszek anyukámmal és a családommal.