Hogyan éleszthetem újjá a szentírás-tanulmányozásomat?
Sarah Keenan
USA, Utah
Illusztrációk: Bradley Clark
Még csak három hónap telt el a misszióm befejezése óta, amikor elkezdtem küszködni a szentírások olvasásával.
A missziómon naponta olvastam a szentírásokat, és ígéretet tettem arra, hogy hazatérve folytatni fogom ezt. Ahogy azonban telt az idő, úgy tűnt, hogy mindig közbejön valami. Vagy túl sok házi feladatom volt, vagy túlságosan lefoglalt a munka, vagy egyszerűen túl fáradt voltam. A szentírásolvasásom gyakorisága minden egyes kifogással gyérült, míg végül már szinte egyáltalán nem olvastam.
Az egyik este kinyitottam a Mormon könyvét, és úgy terveztem, hogy elolvasok egyetlen verset. Az akkor olvasott vers eszembe juttatta, hogy a szentírások „Isten örömet adó szavát [tartalmazzák], igen, azt a szót, mely meggyógyítja a sebzett lelket” (Jákób 2:8).
Eltöprengtem ezen a versen, és rájöttem, milyen romboló hatással volt rám a szentírás-tanulmányozás elhanyagolása. Idegesebb voltam az iskolában, közömbösebb voltam az egyházi gyűléseken, és távolabbra kerültem Istentől. A lelkemnek szüksége volt Istennek a szentírásokban található gyógyító szavára. Tudtam, hogy át kell szerveznem a fontossági sorrendemet.
Javaslatokat kértem a barátaimtól, a családtagjaimtól és az egyházi vezetőimtől a szentírás-tanulmányozásom újjáélesztéséhez. Három dolgot találtam hasznosnak.
Először is rájöttem, hogy a szentírások esti tanulmányozása nem működik nálam. A reggeli tanulmányozás viszont lehetővé tette, hogy napközben az aznap reggel olvasott tanon és tantételeken elmélkedjek.
Másodszor, bár azt tanuljuk, hogy a családunkkal együtt is olvasnunk kell a szentírásokat, mivel én főiskolára jártam, ezért a lakótársaimmal és barátaimmal kezdtem el olvasni a szentírásokat. Ez segített felelősséget éreznem, és nagyszerű evangéliumi beszélgetéseket is elindított.
Harmadszor, elkezdtem leírni a szentírás-tanulmányozásom közben érkező sugalmazásokat és gondolatokat. Ez segített az olvasottakra összpontosítani, és segített jobban felismernem a Lélek hangját.
Onnantól, hogy a szentírás-tanulmányozás ismét fontos lett az életemben, arra jöttem rá, hogy több időm és erőm van minden szükséges dolog megvalósítására. Ami pedig a legfontosabb, hogy ismét éreztem Isten közelségét, amikor a szentírásokat olvastam és elmélkedtem róluk. Most már, amikor időt szánok a szentírásokra, békességet érzek, és gyógyulást találok a lelkemnek.