2010
Hogy betöltse a földet
2010. július


Hogy betöltse a földet

Thomas S. Monson elnök felhívást intézett hozzánk, utolsó napi szentekhez, hogy továbbra is imádkozzunk hittel „azokért a területekért, ahová hatásunk még nem érhet el, és ahol most még nem oszthatjuk meg az evangéliumot”, hogy ezek is megnyíljanak előttünk (lásd a 25. oldalon található oldalhasábot). Monson elnök jelen volt azon az 1974-es, mérföldkőnek számító eseményen, amikor Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) felhívást intézett az egyház vezetőihez, hogy nyújtsák meg lépteiket, és tágítsák ki jövőképüket a misszionáriusi program világméretű kiterjesztésében és „az elzárt nemzetekhez vezető, látszólag elveszett kulcsok megtalálásában”1.

Monson elnök azt ígéri, hogy csodáknak lehetünk tanúi, ha továbbra is kitartunk hitünkben és imáinkban. Tapasztalatból tudja, hogy ez igaz. A Kimball elnök kérése utáni években drámai növekedést tapasztalt a misszionáriusok és a megtért keresztelők számának növekedésében.2 Tanúja volt, hogy nyíltak meg sorra a területek, miután az utolsó napi szentek engedelmeskedtek Kimball elnök kérésének, és imádkoztak azért, hogy a világ nemzetei kitárják kapuikat az evangélium hirdetése előtt. Monson elnök nagy szerepet játszott a Németországi Freiberg templom fel-épülésében. Tanúja volt annak is, hogy a berlini fal 1989-es leomlása után milyen sok ország megnyílt az evangélium számára.3

Ő éppoly jól tudja, mint az evangélium visszaállítása óta élt minden utolsó napi szent próféta, hogy az itt következő, 1842 márciusában Joseph Smith próféta által papírra vetett szavak igazak: „Az igazság lobogója felállíttatott. Nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását. Tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”4

Egyesítsük hitünket és imáinkat, hogy elfogadva Monson elnök felhívását, a most még elzárt területek megnyíljanak, és mi is csodáknak lehessünk tanúi.

Lent: Heber J. Grant elnök 1923. augusztus 26-án szentelte fel az Egyesült Államokon kívüli első templomot, az Albertai Cardston templomot. Jobbra: 1915-ben, a templom szegletkövének elhelyezésénél David O. McKay elder ezt az ezüst simítókanalat használta

Balra: Samuel H. Smith, Joseph Smith próféta testvére, az első misszionáriusok között volt, akik hirdették az evangéliumot az Egyesült Államokban. Fent: Az Angliában szolgáló korai misszionáriusok nagy sikerrel terjesztették az evangéliumot, csakúgy, mint a skandináv és más európai országokba küldött misszionáriusok

Balra és fent: Az Angliában, Malvernben található Gadfield Elm kápolna az első és legrégebbi utolsó napi szent kápolna. 1840-ben Wilford Woodruff elder megtérítette a 600 főt számláló Testvérközösség nevű gyülekezet, akik itt tartották a gyűléseiket. Kápolnájukat ezután az egyháznak adományozták, mely a területen folyó misszionáriusi munka központjává vált. Majd pedig eladták, hogy segítsenek az egyház tagjainak Sionban gyülekezni.

Fotók: David Pickup

Az Ellen Maria 1851. február 1-jén. A hajó az angliai Liverpoolból készül kifutni, úti célja Amerika. Akkoriban több mint 50 000 utolsó napi szent élt a Brit-szigeteken. Az emigrációt az Állandó Kivándorlási Alap tette lehetővé. Ez pénzt kölcsönzött az elszegényedett utolsó napi szenteknek azon ígéretük fejében, hogy idővel visszafizetik, és így majd mások is kivándorolhatnak. Több ezer megtért hagyta el szülőföldjét, hogy csatlakozhasson az Amerikában élő szentekhez.

Balra: Samuel H. Smith szobra. Készítette: D. J. Bawden. Jobbra: A szentek hajóra szállnak Liverpoolban. Készítette: Ken Baxter

A 19. században a „tenger szigetein” is sok helyen gyökeret vert az evangélium. Legszélen balra: Ennek az 1882-ben át-adott gyülekezeti háznak a telkén épült fel a Hawaii Laie templom, melyet 1919-ben fejeztek be (balra). Lent balra: Miután 1854-ben megérkeztek a misszionáriusok Új-Zélandra, az evangélium ott is virágzásnak indult. Lent: Ez a dombormű az Izapában (Mexikó, Chiapas állam) őrzött 80 lelet egyikének, az 5-ös sztélének a másolata, mely Az élet fájának köveként ismert. Egyes vélemények szerint Lehi álmát jeleníti meg (lásd 1 Nefi 8).

Bal oldali fotó az 1882-es gyülekezeti házról: az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából. Fent: Az ígéret. Készítette: Al Rounds. Alul balra: Építkezzünk most az örökkévalóságért.Készítette: Sylvia Huege de Serville, IV. Nemzetközi Művészeti Verseny. Lent: Lehi álma. Készítette: Araceli Andrade, VII. Nemzetközi Művészeti Verseny

Jobbra: Az 1960-as években sokan bizonyságot nyertek Nigériában és Ghánában azok közül, akikhez eljutottak az egyházi kiadványok. Amikor 1978-ban megérkeztek a misszionáriusok, már több száz afrikai állt készen a keresztelkedésre. Egy éven belül mintegy 1700 embert kereszteltek meg és konfirmáltak.

Legfelül: Fotó az 1978-as nigériai keresztelőkről. Készítette: Janath Cannon. Fent: Utolsó napi szentek elrendelése Sierra Leonéban. Készítette: Emile Wilson. Jobbra: Keresztelő Sierra Leonéban. Készítette: Emile Wilson

Fent: Gordon B. Hinckley elnök és felesége, Marjorie 1996-os ázsiai látogatásának ünnepi köszöntése. Középen fent: Ázsiai és utolsó napi szent képek veszik körül ezeket a tajvani egyháztagokat, ezzel is jelezve, hogy az evangélium jól megfér bármelyik kultúrával. Legfelül jobbra: Heber J. Grant elder (középen) a misszionáriusokkal ezen a helyen szentelte fel Japánt 1901. szeptember 1-jén a misszionáriusi munkára. Alsó kép: Az apostolként szolgáló Francis M. Lyman elder 1903 augusztusában néhány egyházi vezetővel összegyűlt Szentpéterváron, hogy felszentelje Oroszországot az evangélium hirdetésére.

Fent balra: A lámániták kivirulnak, mint a sivatagi rózsa. Készítette: Maria Gladis Barrientos de Monterroso, III. Nemzetközi Művészeti Verseny. Balra: Joseph Smith első látomása. Készítette: Januza Mostyl; az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából. Jobb oldali fenti fényképes illusztráció Hinckley elnökről: Gerry Avant. Fent középen: Lankadatlan misszionáriusok. Készítette: Jueling Chen, IV. Nemzetközi Művészeti Verseny. Másolatok készítése tilos! Legfelül, jobb szélen: Misszionáriusok Japánban, az Egyháztörténeti Múzeum jóvoltából; Jobbra: Oroszország felszentelése. Készítette: Emin Zulfugarov

Balra: A kézimunka színei és textúrája nagyszerűen kifejezik, hogy mekkora lendülettel növekedett az egyház Mexikóban, Közép-Amerikában és Dél-Amerikában az elmúlt 50 évben. Ezek az egyháztagok nagyon szeretik a Mormon könyvét, és szívük a templom felé húzza őket. Vágyódásukat itt a Guatemalai Guatemalaváros templom jelképezi. Lent: Napjainkban több mint 1500 egyháztag él a második világháborúban súlyosan meggyötört Lengyelországban. Bizonyságuk ugyanabban gyökerezik, mint minden más utolsó napi szentnek, vagyis az első látomásban (lásd lent, egy lengyel művész alkotását).

Jegyzetek

  1. Spencer W. Kimball, “When the World Will Be Converted,” Ensign, Oct. 1974, 3.

  2. Lásd “Status Report on Missionary Work: A Conversation with Elder Thomas S. Monson, Chairman of the Missionary Committee of the Council of the Twelve,” Ensign, Oct. 1977, 8.

  3. Lásd Garold and Norma Davis, “Behind the Wall: The Church in Eastern Germany,” Tambuli, Feb. 1992, 12.

  4. History of the Church, 4:540.

  5. “President Hinckley Visits Asian Saints, Dedicates Hong Kong Temple,” Ensign, Aug. 1996, 74.