Fiataloknak
Mentsük meg Kathyt!
1976 januárjában telefonhívást kaptam egy szociális intézményben dolgozó barátomtól. Megkérdezte, hogy hajlandók lennénk-e a feleségemmel magunkhoz venni egy ott gondozott gyermeket. Akkoriban már volt két saját kisgyermekünk is, de beleegyeztünk, hogy befogadjuk a 17 éves Kathyt.
Nemsokkal azután, hogy megérkezett az otthonunkba, Kathy megkérdezte, eljárhat-e velünk az egyházba. Természetesen igent mondtunk, Kathy pedig hamarosan rendszeresen eljött velünk az egyházba. Kathy korábbi gyülekezetéből több barátjának is feltűnt, hogy hiányzik a gyűlésekről, és nem örültek, mikor megtudták, hogy az UNSZ egyházba jár.
Egy napon tanítás után Kathy elmesélte nekünk, hogy korábbi gyülekezete egy estet szervez „Mentsük meg Kathyt!” címen a fiatal papok gyűlésének keretében. Kathy megkérdezte, elkísérném-e őt erre a gyűlésre, hogy segítsek megvédeni az egyházunkat. Kissé vonakodva, de beleegyeztem. Semmi kedvem sem volt tanbéli különbségekről vitázni a barátaival, ugyanakkor tudtam, hogy még nem tud eleget az egyházról ahhoz, hogy megvédhesse. Úgy döntöttem, egy másik vendéget is magunkkal viszek: Richard Jonest, aki épp akkor tért vissza a missziójáról.
A „Mentsük meg Kathyt!” est előtt mindannyian egész nap böjtöltünk és imádkoztunk. Imádkoztam, hogy a Lélek jelen lehessen a gyűlésen, és ne legyen viszály.
Amikor aznap este megérkeztünk az egyházi épületbe, éreztünk némi ellenségeskedést, de az ifjúsági lelkész szívélyesen fogadott bennünket, és megkért, hogy beszéljünk a csoportnak az egyházunkról és a hitelveinkről. Amikor Richard megosztotta velük az akkoriban első misszionáriusi beszélgetésnek nevezett leckét, és tanított nekik a visszaállításról, a teremben lévő körülbelül 15 fiatal egytől-egyig feszülten figyelt. Még az ifjúsági lelkészt is magával ragadta a történet.
Az est hátralévő részét a kérdéseik megválaszolásával töltöttük, az evangéliumról folyó nagyszerű beszélgetés keretében. Az ellenségeskedés, melyet eleinte éreztünk, gyorsan elmúlt, mikor elmagyaráztuk, miben hiszünk. Mindkét oldalról érződött a tisztelet. A Szentlélek betöltötte a termet, mikor bizonyságunkat tettük, és válaszoltunk a kérdésekre.
A beszélgetés végén a lelkész megköszönte, hogy eljöttünk. Amikor indulni készültünk, egy fiatal nő felállt, és jelezte, hogy mondani szeretne nekünk valamit. Elmesélte, hogy mielőtt mi eljöttünk, ő nem tartotta a mormonokat keresztényeknek, de most már úgy gondolja, talán még nála is jobb keresztények vagyunk.
Nem is zárulhatott volna jobban a beszélgetés. Tudom, hogy a gyűlés nem ment volna ilyen jól, ha előtte nem böjtölünk és imádkozunk, könyörögve a Lélek jelenlétéért, és esedezve az Úrhoz, hogy ne legyen vitatkozás. Csak akkor tudjuk hatékonyan megosztani az evangélium üzenetét, ha a Szent Lélek is ott van.