Ötletek a családi esthez

Az e lapszámban található cikkek és tevékenységek közül jó pár felhasználható a családi est alkalmával. A következőkben ismertetünk néhány példát:

„Az elhívásomból fakadó áldás”, 11.: A lecke tanítása közben megbeszélhetitek, hogy az Úr miként könnyített a szerző terhein, aki teljes szívéből szolgált. Kérd meg a család tagjait, hogy osszák meg, milyen áldásokban részesültek, amikor az Urat szolgálták.

„Mit hoztak a pionírok?”, 16.: Felsorolhatjátok azt a négy pontból álló bölcsességet, melyet Stephen L Richards elnök írt le ebben a cikkben. Beszéljétek meg, ezek hogyan erősíthetik meg a családotokat, és hogyan áldhatják meg azok életét, akik a ti lábnyomaitokat követik.

„Az evangélium magabiztos megosztása”, 30.: Megbeszélhetitek, hogyan lehet alkalmazni a cikk következő kijelentését: „Kérlek, ne feledjétek: nem kell úgy éreznetek, mintha mindig igazolnotok kellene hitelveiteket – a szeretet és kedvesség lelkületével csupán el kell magyaráznotok azokat. Amikor igaz tant tanítanak, az igazság mindig felülkerekedik.”

„Azt már nem!”, 58.: Miután elolvastátok vagy összefoglaltátok a történetet, gondoljátok át, milyen szerepjátékokkal tudnátok eljátszani, hogyan reagáljunk a kísértésekre. A családtagok hangosan gyakorolhatják, amit Chase mondott: „Azt már nem!”

Mi lesz a családi esttel?

„Mi lesz a családi esttel? Ma nem tartunk?” – kérdezte hatéves lányom, Leilani. Hirtelen bűntudatom lett. A férjemmel próbáltunk családi estet tartani, de idő szűkében leszoktunk róla. Leilani emlékeztetője miatt újra elhatároztuk, hogy semmilyen indokkal sem fogjuk elhalasztani a családi estet.

Amikor Leilani és nővére, Nadia, idősebbek lettek, szerették volna a családi estek alkalmával megtanítani azt, amit az Elemiben tanultak. Még saját szemléltető rajzot is készítettek a tanítani kívánt tantételek bemutatására. Szülőkként nagyon örülünk, hogy hallhatjuk, amint az evangéliumról beszélnek, gyakran még ki is bővitve a témát, melyet választottak.

A „Mi lesz a családi esttel? Ma nem tartunk?” olyan szavak, melyekkel kapcsolatban nagyon igyekszem, nehogy újra hallanom kelljen őket. Tudom, hogy a legjobb idő a tanításra az, amikor még kicsik a gyermekeink. A világ gyakorolhat rájuk bármilyen hatást, de ha mi együtt dolgozunk a gyermekeinkkel, és együtt fejlődünk, akkor elérhetjük célunkat, hogy hithű férfiakat és nőket neveljünk belőlük.

Patricia Cárdenas de Prado, Guatemala