A személyes kinyilatkoztatásban rejlő erő

Kim B. Clark elder

a Hetvenektől

Az Egyházi Oktatási Szervezet képzési közvetítése • 2019. június 12. • Egyházi Irodaépület, földszinti előadóterem

Mielőtt belekezdenék a mai mondandómba, szeretném kifejezni a hálámat és a szeretetemet. Öröm, hogy veletek együtt vehetek részt e nagyszerű munkában, mely a felnövekvő nemzedék segítése Jézus Krisztus evangéliumának mélyreható megtanulásában. Szeretlek benneteket, és imádkozom, hogy az Úr áldásai legyenek rajtatok és a családotokon.

Ma a személyes kinyilatkoztatás három, a Mormon könyvében fellelhető mintázatáról szeretnék beszélni:

Az első a szent feljegyzések, amelyek Jézus Krisztusról és az Atya tervéről tesznek bizonyságot. A második a Szentlélek tanúságtétele, amely megerősíti a Jézus Krisztusba vetett hitet, és elmélyíti a megtérést Őhozzá. A harmadik az élő próféták, akik Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot, és kiállnak a gonosz ellen.

E minták azért rajzolódnak ki olyan élénken és erőteljesen a Mormon könyvében, mert alapvetőek – sőt, döntőek – a Jézus Krisztusba vetett nagyobb hit és az Őhozzá való mélyebb megtérés eléréséhez napjainkban.¹

Olyan időket élünk, amikor a gonosz, illetve a félrevezetett férfiak és nők minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy meggyőzzék a felnövekvő nemzedéket, miszerint a jó gonosz, a gonosz pedig jó. A Mormon könyve-beli Sérem, Nehór és Korihór módszereit alkalmazzák – ravasz érveket, hízelgő elgondolásokat, valamint alaposan kitalált skatulyákat és képeket –, hogy hamis tanokat vezessenek elő az Istennel való kapcsolatunkat, a szeretetet, a türelmet, a házasságot, az örökkévaló azonosságot, a családot és sok minden egyebet illetően. Ezekben az emberi világnézetekben és tanokban „megvan az isteniség látszata, ám annak hatalmát [mind] megtagadják”².

A tanulóinkat minden nap minden percében efféle üzenetekkel ostromolják, és személyes kinyilatkoztatásra van szükségük, hogy megerősítsék a Jézus Krisztusba vetett hitüket, és elmélyítsék az Őhozzá való megtérésüket. Az a reményem és az imám, hogy ti mindent meg fogtok tenni, ami csak a hatalmatokban áll, hogy segítsetek e tanulóknak mélyrehatóan elsajátítani a személyes kinyilatkoztatás ezen ismétlődő mintázatát.

Jézus Krisztusról bizonyságot tevő szent feljegyzések

A Jézus Krisztusról bizonyságot tevő szent feljegyzésekkel kezdem. Olyan szál ez, amely végighúzódik az egész Mormon könyvén. A rézlemezekkel vette kezdetét.³

A Lábánnal történtek Nefi egész életére kiható tanulságként szolgáltak. Rájött, mennyire fontosak e feljegyzések saját maga és a családja számára: „Isten bölcsessége szerint való, hogy megszerezzük ezeket a feljegyzéseket, hogy atyáink nyelvét megőrizhessük gyermekeink számára; […] a szavakat, melyek minden szent próféta szájából elhangzottak”⁴.

A rézlemezek mélyenszántó hatást gyakoroltak a nefita nép lelki, vallási és társadalmi fejlődésére. Forrásai lettek a személyes kinyilatkoztatásnak, valamint az Isten Fiának, Izráel Szentjének eljöveteléről szóló dicsőséges jövendöléseknek. Erőteljes tanúságot tettek továbbá az Atya bámulatos szabadítástervéről. A rézlemezeken idézett szent próféták arról tettek bizonyságot, hogy a Messiás engesztelést fog hozni a világ bűneiért, szenved és meghal, hogy aztán a bűn és a halál felett diadalmaskodva támadjon fel.⁵

A rézlemezek azokat a szövetségeket is tartalmazták, melyeket az Atya Ábrahámmal és Izráel házának egészével kötött. Lehi megtudta, hogy József leszármazottja, és hogy az ő utódai a szövetség gyermekei lesznek, örökösei Isten Ábrahámnak tett valamennyi ígéretének, köztük annak is, mely Izráelnek az utolsó napokban történő egybegyűjtésére vonatkozik.

Lehi arra használta a rézlemezeket, hogy a gyermekeit a Szabadítóról tanítsa, valamint a szövetségekről, melyeket az Atya Izráel házával kötött. Nefi és az öccse, Jákób, folytatta ezt a gyakorlatot, később pedig az Úr parancsa szerint hozzáadták a saját feljegyzéseiket is.⁶ Nefi valóban megtért, ami a – különösen a szent dolgokra vonatkozó – feljegyzések állandó vezetésének fontosságát illeti.⁷

Kezdve az azokban a korai napokban a megígért földön lefektetett alapokkal, a nefiták olyan kultúrát alakítottak ki, amely idővel már magasztos és szent feladatként tekintett a szent feljegyzések vezetésére, olvasására és tanítására. A Jézus Krisztusba vetett hitükkel, valamint az Ő szavának megbecsülése és megőrzése iránti elkötelezettségükkel a nefiták a szent feljegyzésvezetők, -olvasók és -tanítók társadalmává váltak.⁸ A hivatalos feljegyzéseket lemezeken őrizték, de a nefiták idővel kialakítottak egy közzétételi rendszert, hogy a szent feljegyzéseket könnyebb anyagokra másolva és írva szélesebb körben tudják terjeszteni.⁹

A szent feljegyzések széles körben történő terjesztése lehetővé tette a szülőknek, hogy gyermekeiknek az Úr parancsolatait tanítsák, a gyermekeinknek pedig, hogy a saját gyermekeiket tanítsák, és így tovább évszázadokon keresztül.¹⁰ Az olyan misszionáriusok, mint Móziás fiai, magukkal vihették a feljegyzéseket, és csodás eredménnyel tudták használni azokat a lámániták tanítására.¹¹ Amint azt Alma tanította Hélamánnak, a szent feljegyzések kinyilatkoztató élményeket hoznak létre; olyanokat, melyek „kitágították ezen nép emlékezetét, igen, és… ezek vezették el [lámániták ezreit] az Úr, Istenük ismeretéhez, és oda, hogy örvendezzenek Jézus Krisztusban, a Megváltójukban”¹².

Ez az örvendezés akkor érte el a csúcspontját, amikor a feltámadt Szabadító megjelent a Bőség földjén álló templomnál egybegyűlt embereknek.¹³ Isten irgalma, ajándéka és hatalma által ma rendelkezésünkre áll ez a csodás, meggyőző tanúság az élő Krisztus engesztelő áldozatáról és dicsőséges feltámadásáról a Mormon könyvében.¹⁴ A nefitákhoz hasonlóan és nekik köszönhetően nekünk is rendelkezésünkre állnak olyan szent feljegyzések, amelyek bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról és az Atya szabadítástervéről. Amint azt Alma jövendölte réges-régen a fiának, Hélamánnak, az Úr „ezeket a dolgokat… egy általa ismert bölcs célból [őrizte meg], hogy megmutathassa hatalmát az eljövendő nemzedékeknek”¹⁵.

Az eljövendő eljött. Az Úr bámulatos módon mutatja meg hatalmát a felnövekvő nemzedéknek. Amikor Jézus Krisztus evangéliumának a Mormon könyvében található teljességét tanítjuk, a tanulóink érezhetik ezt a hatalmat. Amikor a tanulóink a Mormon könyvén lakmározva személyes kinyilatkoztatásra törekednek, akkor a Mormon könyve azzá válik számukra, amik a rézlemezek voltak Nefi népe számára: tanúsággá Jézus Krisztusról és az Ő megváltó hatalmáról, továbbá a személyes kinyilatkoztatás és az öröm forrásává.

A Szentlélek tanúságtétele, mely megerősíti a Jézus Krisztusba vetett hitet, és elmélyíti az Őhozzá való megtérést

Most pedig a Szentlelket vesszük szemügyre. Lehi útja a megígért földre erőteljes lelki utazás volt. Olyan időszak volt ez, amikor az Úr a Szentlélek hatalma által – sugalmazás, álmok és látomások révén –, az Ő saját hangja által, valamint mennyei hírnökök megjelenése által tanította, vezette és vigasztalta Lehit, Sáriát és az összes gyermeküket. Nefi kijelentette, hogy a lelki erő ezen áldásai „a Szentlélek hatalma által [jöttek], mely Isten ajándéka mindazoknak, akik szorgalmasan keresik őt”¹⁶.

Nefi igazán kereste az Urat, és nagyszerű kinyilatkoztatásokban részesült a Szentlélek által. A maga elé tűzött küldetése, miszerint ő maga is tudásra akart szert tenni, olyan mintázatot fektetett le, amely átszövi a Mormon könyve egészét. Nefi hatalmas vággyal rendelkezett az iránt, hogy Isten rejtelmeit megismerje.¹⁷ Dolgozott benne ez a vágy, és őszinte szándékkal elmondott imában „fohászkodott az Úrhoz”¹⁸. Válaszul e törekvésére az Úr a következőt mondta neki: „Áldott vagy te, Nefi, hited miatt, mert szorgalmasan, alázatos szívvel kerestél engem.”¹⁹

Ez tehát a mintázat: a megismerés vágya, szívből jövő, hő ima, alázattal és Jézus Krisztusba vetett hittel folytatott szorgalmas keresés, valamint a Szentlélek ajándéka.²⁰ Ez a mintázat rajzolódik ki Énós, Alma, Móziás fiai, Lamóni király és az apja, Ammon népe, Hélamán és az ifjú harcosai, és még sokak életében.²¹ Tulajdonképpen a nefiták és a lámániták között az igazlelkűségük idején mindig széles körben elterjedt volt a Szentlélek által kapott személyes kinyilatkoztatás.²²

Amikor pedig a hithű nefiták és lámániták leírták a Szentlélek által kinyilatkoztatottakat, majd mindazoknak megfelelően cselekedtek, az Úr még többel áldotta meg őket. Mivel kincsként gyűjtötték²³ a Tőle kapottakat, az Úr az Őbelé vetett megnövekedett hittel, mélyebb megtéréssel, valamint a kinyilatkoztatás lelkével áldotta meg őket. Megnövekedett az arra való képességük, hogy kinyilatkoztatást kapjanak a Szentlélek hatalma által.

Alma története gyönyörűen szemlélteti ezt a mintát. Emlékezhettek rá, hogy angyalokat látott és figyelemreméltó látomásokban részesült, ám ő mégis egyre csak a Lélek tanúságtételét kívánta az Úrtól: „Íme, tanúságot teszek nektek, hogy igenis tudom, hogy igazak azok a dolgok, melyekről szóltam. És mit gondoltok, hogyan tudok a bizonyosságukról?

Íme, azt mondom nektek, hogy Isten Szent Lelke tudatta velem őket. Íme, sok napot böjtöltem és imádkoztam, hogy magam tudhassam ezeket a dolgokat. És most én magam tudom, hogy ezek igazak; mert az Úristen nyilvánította ki őket nekem az ő Szent Lelke által; és ez a kinyilatkoztatás lelke, mely bennem van.”²⁴

A Szentlélek tanúságtételének jelentős hatása volt a nefita népre és a társadalmukra.²⁵ Mi sem mutatja ezt jobban, mint Móziás fiainak missziója a lámániták között, 91 évvel a Szabadító születése előtt. Azáltal, hogy szorgalmasan kutatták a szentírásokat, böjtöltek és imádkoztak, ezek a nagyszerű misszionáriusok „rendelkeztek a prófétálás lelkével és a kinyilatkoztatás lelkével”²⁶.

A lámániták között végzett munkájuk átütő hatással volt a nefita és lámánita történelem alakulására. 500 év óta először történt meg a lámánitákkal, hogy „ezreket vezettek el [közülük] az Úr ismeretéhez…; és tanították nekik [a] feljegyzéseket és próféciákat”²⁷. Mormon úgy írja le ezt az élményt, hogy azzal prófétai ígéretet tesz arra vonatkozóan, ami Isten bármelyik gyermekével megtörténhet, aki a Szentlélek általi személyes kinyilatkoztatás mintázatát követi: „[A]kik eljutottak az igazság megismeréséhez, Ammonnak és testvéreinek a kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke, valamint Isten hatalma szerinti prédikálása által, mely csodákat művelt bennük[,] az Úrhoz tértek [és] soha nem távolodtak el.”²⁸

Fivérek és nővérek! Ez a Szentlélek tanúságtétele és hatalma, mely megerősíti a Jézus Krisztusba vetett hitet, és elmélyíti az Őhozzá való megtérést.

Próféták, akik bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és kiállnak a gonosz ellen

A személyes kinyilatkoztatás harmadik mintázatát az élő próféták alkotják, akik azzal a hatalommal és felhatalmazással vannak felruházva, hogy jelen időben mondhassák minden embernek: „Így szól az Úr.” E nagyszerű prófétai mintázat szerte a Mormon könyvében kirajzolódik a szemünk előtt: próféták tesznek tanúságot Jézus Krisztusról, tanítják az evangéliumát, szólítják bűnbánatra az embereket, valamint figyelmeztetnek a gonoszra és állnak ki ellene a saját napjaikban.²⁹ A Mormon könyve prófétái a – különösen angyalok által kapott – kinyilatkoztatáson keresztül monumentálisan mélyenszántó és bámulatosan bölcs rálátást nyújtanak számunkra Jézus Krisztust, az Ő tanát és az Ő engesztelését illetően.³⁰

E próféták merészen és köntörfalazás nélkül szólították az embereket bűnbánatra. Így tehát a Mormon könyvében bámulatos tanításokat olvashatunk a bűnbánatról Nefitől, Jákóbtól, Benjámin királytól, Almától, Amulektől, Móziás fiaitól, Moróni kapitánytól, Mormontól és Morónitól.³¹ E próféták világosan, egyenesen, szeretettel és reménnyel tanítottak. Tanításaik a Szentlélek hatalma által ma is a fülünkben csengenek:

„Megszülettetek-e már Istentől lelkileg?”³²
„Ha éreztétek már úgy, hogy a megváltó szeretet énekét szeretnétek énekelni, akkor tudtok-e most úgy érezni?”³³
„Íme, levetettétek-e magatokról a kevélységet?”³⁴
„[T]artsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot, mert az Úristen mondta ezt! [Ő] minden emberhez felhívást intéz, mert ki van nyújtva feléjük az irgalom karja, és ő így szól: Tartsatok bűnbánatot, és én majd befogadlak benneteket.”³⁵

A Mormon könyve prófétái szembeszálltak az olyan gonosz emberekkel, akik el akarták téríteni az embereket Jézus Krisztustól, és el akarták pusztítani az Ő egyházát. Az olyan férfiakat, mint Sérem, Nehór, Amlici, Korihór, Amalikiás és mások, az ellenség vezette abban, hogy nagy szakértelemmel zavarjanak össze és tévesszenek meg másokat.³⁶ Szerfelett jól forgatták a szavakat, és ravasz eszközöket-érveket vetettek be annak érdekében, hogy a jót gonosznak láttassák, a gonoszt pedig jónak tüntessék fel.

Hízelegtek az embereknek, táplálták a hiúságukat, a kevélységüket, a hataloméhségüket és a szenvedélyeik kielégítésére irányuló vágyukat. A szentírás úgy fogalmaz, hogy „meggyőző beszédet tud[tak] használni, az ördög hatalma szerint”³⁷, és „nagy, duzzadó szavakkal lép[tek fel]”³⁸. Habár ezek a tanítások, érvek és ígéretek mind hamisak voltak, igen vonzónak bizonyultak a természetes ember számára, ezért többen elszakadtak az egyháztól, és mindaddig tévelyegtek, amíg a próféták ki nem álltak, hogy megfeddjék a gonoszt és szembeszálljanak vele.³⁹

Amikor aztán a szavak elégtelennek bizonyultak, a gonosz emberek megfélemlítéshez, gyilkossághoz és rabláshoz folyamodtak, valamint titkos összeesküvéseket szőttek gonosz tetteik elfedésére.⁴⁰

A próféták Isten világos és egyszerű igéjével, a Szentlélek hatalmával tett bizonyságaikkal, valamint az Isten keze által véghezvitt csodákkal álltak ki a gonoszság ezen válfajai ellen. Ahogy Jákób mondta a Séremmel való találkozásáról: „[A]z Úristen kiárasztotta Lelkét a lelkembe, olyannyira, hogy én minden szavát illetően megszégyenítettem őt”⁴¹.

Napjainkban is élő próféták szólnak az Úr nevében. Amikor a Lélek társaságában halljuk a szavaikat, közvetlen személyes kinyilatkoztatást kapunk, többek között megerősítő kinyilatkoztatást arról, hogy amit a próféta elmondott, az igaz.⁴² Amikor arra tanítjuk a tanulóinkat, hogy az élő próféták szavaiban keressék a válaszokat a kérdéseikre, akkor a kinyilatkoztatott igazság hatalommal teli forrásához irányítjuk őket. A tanulóink megtanulják, hogy személyes kinyilatkoztatás áramlik az életükbe, amikor a Jézus Krisztusról bizonyságot tevő, a gonosz ellen kiálló prófétákat követik.⁴³

A személyes kinyilatkoztatás tantételének mélyreható elsajátítása

Közösen áttekintettük, fivérek és nővérek, a szent feljegyzések általi személyes kinyilatkoztatást, a Szentlélek tanúságtételét, valamint az élő prófétákat, amelyeket a Mormon könyve mind igen erőteljesen tár elénk.⁴⁴ Külön-külön tekintettük át őket, ám erőteljesen kapcsolódnak össze. Mi több, mind részét képezik a Krisztusban való nagy egybeszerkesztésnek⁴⁵ ebben az adományozási korszakban.

Együttesen a személyes kinyilatkoztatás e mintázatai Jézus Krisztusról tesznek tanúságot, az Őbelé vetett hitet erősítik meg, és az Őhozzá való megtérését mélyítik el. A tanulóinknak mélyrehatóan kell elsajátítaniuk a személyes kinyilatkoztatás tantételét, hogy tudhassák és érthessék azt az elméjükben és a szívükben. Tudniuk kell, miként célozzák meg az elnyerését hathatós igazlelkű cselekvéssel, valamint bele kell tanulniuk a kinyilatkoztatás tantételébe, és egyre hasonlóbbá kell válniuk a Szabadítójukhoz, Jézus Krisztushoz.

Hadd javasoljak tehát néhány dolgot, melyeket remélhetőleg megtanítotok a tanulóitoknak, amikor arra törekednek, hogy mélyrehatóan elsajátítsák a személyes kinyilatkoztatás örökkévaló tantételét!

Először is, a személyes kinyilatkoztatás személyre szabott.

Ha a tanulóink a szívükkel és az elméjükkel Jézus Krisztusra és az Ő visszaállított evangéliumára összpontosítanak, akkor érezni fogják a szeretetét, örvendezni fognak az Ő evangéliumában, és közelebb kerülnek Őhozzá. Növekedni fog bennük az arra irányuló vágy, hogy hallják a hangját és elnyerjék a világosságát. Aszemélyes kinyilatkoztatás személyre szabott. Az Úr bensőségesen és személyesen ismeri a tanulóinkat. Személyesen fog szólni hozzájuk tökéletes szeretettel, együttérzéssel és a szükségleteik ismeretével. A kinyilatkoztatás a Szentlélek által érkezik, de Istennek az igéje az. Ő szeret. Szól. Vezet. Védelmez. Mindez pedig személyre szabott.

Másodszor, minden tanulónk rendelkezik a személyes kinyilatkoztatás elnyerésének képességével.

A személyes kinyilatkoztatás Lélektől lélekig hatol; isteni kapcsolatteremtés ez a Szentlélek részéről a tanulóink örökkévaló lelke felé.⁴⁶ Tanulóink mindegyike rendelkezik beépített készséggel az Istentől jövő személyes kinyilatkoztatás elnyerésére. Ez az isteni törvénynek megfelelően működik. Munkát igényel: a kinyilatkoztatás szorgalmas keresését ima, böjt, tanulmányozás, odafigyelés, írás, valamint a Jézus Krisztusba vetett hittel való cselekvés által. Ez a munka – valamint a személyes igazlelkűség – az, amely megnyitja a személyes kinyilatkoztatás csatornáját, mellyel mindannyian rendelkeznek.

Harmadszor, növekedhet és növekednie is kell a tanulóink azon képességének, hogy kinyilatkoztatást kapjanak.

A tanulóink azon képessége, hogy személyes kinyilatkoztatást kapjanak, képes a fejlődésre. Mi több, kell is fejlődnie, ha a lelki túlélés és az örök élet elnyerése a cél. Ez ránk is igaz. Ezért buzdította és kérlelte őket (no meg minket) Nelson elnök arra, hogy „gyarapítsátok a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességeteket”⁴⁷. Joseph próféta ezt tanította: „Isten Lelk[ét] tanulva és megértve azt, [a tanulóink] növekedhet[n]ek a kinyilatkoztatás tantételében, míg tökéletessé nem vál[na]k Krisztus Jézusban.”⁴⁸

Végül pedig soha, de soha ne becsüljétek alá a próféta követésében rejlő kinyilatkoztató erőt.

Tanulóink csodás, ugyanakkor emberpróbáló időben élnek. Védettek és áldottak lesznek, és áramlani fog az életükbe a kinyilatkoztatás, ha követik az Úr prófétájának tanácsát és felszólításait. A próféta az Úr nevében szól. Russell M. Nelson elnök ezt írta a tanulóinknak címezve: „A képességetek, hogy nagyobb hatással legyetek a világra, mint bármely előző nemzedék, teljesen a Krisztus iránti odaadásotok szintjétől függ. Mindegyikőtök felelős azért, hogy tanítsátok az evangéliumot az otthonotokban mindazoknak, akikkel együtt laktok. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás segíteni fog a hit szentélyévé alakítani át az otthonotokat – olyan hellyé, ahol Jézus Krisztus evangéliumát tanítják, tanulják, megélik és szeretik.”⁴⁹

Fivérek és nővérek! Kérlek, segítsetek a tanulóinknak követni a prófétát. Tanítsátok meg nekik, hogy segítsenek a szüleiknek az evangéliumi tanulás központjává tenni az otthonukat. Tanítsátok meg nekik, hogy adják tovább az Úr és az Ő evangéliuma iránti szeretetüket a családtagjaiknak és a barátaiknak. Amikor így tesznek, „kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra [fognak kapni], amelyek örömet hoznak…, amelyek örök életet hoznak”⁵⁰. Olyanok lesznek, mint Hélamán serege – lélekemelő hatással lesznek mindenkire, aki csak ismeri őket, különösképpen a saját családjukban.

Tanúság

Drága fivéreim és nővéreim! Tanúságomat teszem a szerető Mennyei Atyánkról. Ő él. Jézus a Krisztus, a Szabadítónk és Megváltónk. Tudom, hogy Ő él. A Szentlélek munkálkodik az életünkben. A mennyek nyitva állnak. Ez a csodák napja, a kinyilatkoztatás napja „a Lélek [hatalma által], a[ki] az Atya akaratából küldet[ett] el az ő Fia, Jézus Krisztus által”⁵¹. Tudom, hogy ez igaz. Kívánom, hogy mindegyikünk törekedjen kinyilatkoztatásra az Úrtól, hogy segíthessünk az egyes tanulóknak – minden tanulónak – mélyrehatóan elsajátítani ezt a dicsőséges tantételt, és személyes kinyilatkoztatást kapni a saját életükben most és mindörökké.

Jézus Krisztus szent nevében, ámen.