Szeretetének fényében

Bonnie H. Cordon

a Fiatal Nők általános elnöke

Az Egyházi Oktatási Szervezet képzési közvetítése • 2019. június 12. • Egyházi Irodaépület, földszinti előadóterem

Fivérek és nővérek! Hatalmas örömömre szolgál az, hogy ma veletek lehetek.

Áldottak vagyunk, hogy hallhattuk Chad Webb fivér szavait. Elképesztő, mennyire szeret minket az Úr. Akárcsak Webb fivér, én is azt a benyomást kaptam, hogy a szeretet témájáról beszéljek. Érdekes, hogy ily módon két oldalról közelítjük meg ezt a témát. Remélem, hogy időt szakítotok a ma a szeretet témájában kapott saját benyomásaitok feljegyzésére.

Szeretném kifejezni mérhetetlen hálámat Kim B. Clark eldernek és Chad Webb fivérnek azért, hogy a Lélek késztetéseit követve imádságos lélekkel folyamatosan a fiatalok megerősítésére kérnek minket. Amikor megtudtuk, hogy a prófétáink még nagyobb hangsúlyt fektetnek az otthonközpontú evangéliumi tanulásra, ezek a hithű fivérek azt kérdezték: „Hogyan lehetnének a fiatalok még inkább eszközei az otthon megerősítésének?” Tudjátok, hogy mi történt ezután. Az iskolaévnek tizenegy különböző beosztása van szerte a világon, ők mégis összhangba hozták az ifjúsági hitoktatás kurzusait a Jöjj, kövess engem! tananyagnak az adott évben tárgyalt szentírásával. Ez a sugalmazott változtatás kész csoda!

Izgatottan képzelem el, amint a fiatalok és a fiatal felnőttek evangéliumi igazságokat visznek haza az óráikról. Magabiztosabbak lesznek a saját meglátásaikat és az evangélium megosztására irányuló képességüket illetően is. Továbbra is erőteljes bizonyságépítő élmény lesz számukra hallani, amint a saját hangjukon jelentik ki a Szabadító igazságát.

Annyira hálás vagyok az evangélium visszaállításáért és a növekedés e dicső időszakáért!

Szeretném kifejezni elismerésemet a titeket, bámulatos oktatókat támogató házastársaknak és másoknak is, akik meghallgatják a tanítási ötleteket, akiknek (remélhetőleg az engedélyükkel) megosztják a személyes történeteit, és akiknek a konyhája vagy garázsa szemléltető eszközök után kutatva kifosztásra kerül. Remélem, hogy soha nem becsülitek alá a befolyásotokat.

Valaki szerint „a házasság lehet az az intézmény, ahol a leginkább elkerülhetetlen a tanulás. Házasságkötéskor a felek bizonyos értelemben megegyeznek abban, hogy tanulni fognak egymástól.”¹ A férjem, Derek, az én megbízható támaszom, aki nagy hatással van rám, habár a tanítási helyzetekben nem feltétlenül áll ott mellettem. Amikor közösen tanácskoztok és tanultok, akkor a fiatalokat, a fiatal felnőtteket és a családjukat megáldja a hatásotok. E hatalmas, nagyszerű munka fontos része vagytok.

A mai üzenetem egy ismert elemis ének egyik sorával kezdődik. Elkezdem, ti pedig fejezzétek be. „Taníts jó Atyám…

…fényében járnom.”

„Taníts jó Atyám fényében járnom.”² A mai alkalomra készülve ez a két dolog járt a fejemben: az Atya szeretete és az Ő fényének világossága. E szavak Henry B. Eyring elnök egyik beszédének első sorában is felbukkantak, amikor ezt mondta: „Abban reménykedem ma, hogy mindannyian érezni fogjuk az Istentől jövő szeretetet és világosságot.”³ Milyen egyszerű, mégis erőteljes kívánság ez az egyes órák elején! Azt remélem, hogy minden egyes tanuló érezni fogja Isten szeretetét és világosságát. Nagyszerű örökkévaló ígéretek várnak rájuk és a családjukra, miközben megtanulják érezni az Ő világosságát és szeretetét.

A fiamtól, Dallintól, azt kérdeztem: „Mi volt kiemelkedő számodra az ifjúsági hitoktatáson?” Arra számítottam, hogy a tanismeretet mondja majd vagy a Mormon könyve kiolvasását. Meglepődtem átgondolt válasza hallatán.

„Az oktatók.”

„Az oktatók?” – kérdeztem.

Mire kifejtette: „Voltak oktatók, akiken tényleg látszott, hogy szeretnek minket.”

Ez megerősítette bennem azt, hogy milyen tartós hatást fejthet ki a szeretet az egyének szívében.

Ti az egyház e nagyszerű fiataljait és fiatal felnőtteit taníthatjátok, és tanúságot tehettek nekik Isten irántuk érzett szeretetéről. Szeretem őket, és tudom, hogy ti is szeretitek őket. Russell M. Nelson elnök szavaival élve ők valóban a Mennyei Atyánk által „erre az utolsó szakaszra tartogat[ott] legnemesebb lelkek…, a[z Ő] legkiválóbb csapata”⁴.

Jó néhány évvel ezelőtt rövid ideig köztetek tanítottam. Szeretettel gondolok rátok, és van némi fogalmam a feladataitokról. 2008-ban hívtak el kora reggeli ifjúsági hitoktatónak Utah államban. Amikor a cövekelnök elhívott, az merült fel bennem, hogy „vajon Utah-ban nincsenek teljes idejű oktatók?” Szerencsére ezt nem mondtam ki hangosan, és hamarosan egy kulcscsomóval a kezemben az én feladatom lett az ifjúsági hitoktatás épületének kinyitása minden reggel 5:45-kor. Megjegyezném, hogy Utah államban télen reggel 5:45-kor elég hideg van.

Az ifjúsági hitoktatás oktatójaként szerzett tapasztalat megerősítette számomra, hogy minden egyes tanulóját mily nagyon szereti az Úr. Felismertem, milyen áldott a fiatalok némelyike azért, hogy hithű, szerető szülei vannak. Rádöbbentem azon fiatalok helyzetére, akik nem kapják meg a szükséges szeretetet és figyelmet, amely után oly nagyon áhítoznak. A fiatal egyedülálló felnőtteink között is megtaláljuk ugyanezt a szeretet utáni sóvárgást.

Felismerem, hogy az oktató egyik legfontosabb jellemvonása a szeretet képessége – a János által említett szereteté: „…szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”⁵

Oktatóként arra kell törekednünk, hogy növeljük az Isten iránti szeretetünket, majd közvetítsük Isten szeretetét azoknak a fiataloknak és fiatal felnőtteknek, akiknek a tanítására elhívtak.

Isten szeretetében hatalmas erő rejlik. Tekintsük át ennek a szeretetnek három vetületét: szeretet az életünkben, az otthonunkban, valamint az osztálytermünkben.

Először is, a szeretet ereje a személyes életünkben. Feltétlenül hinnünk és bíznunk kell abban, hogy Isten szeret minket. A tanulóink nem fogják érezni rajtunk keresztül az Úr szeretetét akkor, ha először nem érezzük azt saját magunkban. Ámulatba ejt ez a szentírás: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta”.⁶ Belegondolunk ennek a szeretetnek a jelentőségébe és átérezzük azt? Vajon eléggé igyekszünk érezni ezt a szeretetet? Vajon tudjuk, kik vagyunk és kihez tartozunk?⁷ Kérlek benneteket, hogy alázatos, őszinte imában kérjetek Tőle segítséget az Ő irántatok való isteni szeretetének átérzéséhez.

Kép

Krisztus a Gecsemáné kertjében

Szerzői jogok: Simon Dewey, 2019. Az Altus Fine Art engedélyével.

Mivel a világ lealacsonyít, elvonja a figyelmet és követelőzik, könnyű leválni és önkéntelenül robotpilótára kapcsolni. Elengedhetetlen, hogy tevékenyen magunkra vegyük az Ő igáját⁸, és igyekezzünk érezni a szeretetét. Ha megtesszük ezt, akkor Ő bőségesen kitölti ránk a szeretetét.

Másodszor, Isten szeretetének ott kell lakoznia az otthonunkban. Engedjétek meg, hogy ezt egy történettel szemléltessem. Egyik este a férjem, Derek, és jómagam, nem értettünk egyet valamiben. Úgy tértünk nyugovóra, hogy nem oldottuk meg ezt, de én tudtam, hogy igazam van.

Másnap reggel letérdeltem imádkozni, és az ifjúsági hitoktatáson való tanításra készülve azt kértem, hogy bőségesen legyen jelen a Lélek. Fohászkodtam, hogy a fiatalok érezzék az Úr szeretetét rajtam keresztül. Készülődés közben többször eszembe jutott az előző esti nézeteltérés. Miközben kevélységgel a szívemben autóba ültem tudva, hogy igazam van, azzal győzködtem magam, hogy ettől még taníthatok és szerethetek a Lélek által. Az ifjúsági hitoktatás épülete felé tartva továbbra is isteni útmutatást kértem. Kiváló és magabiztos indokaimmal az odavezető út során próbáltam elfojtani a Lélek kitartó hangját. Bármilyen sziklaszilárd volt is az érvelésem, a Lélek azt suttogta: „Menj vissza! Kérj bocsánatot! Nem számít, kinek van igaza, tarts bűnbánatot és hozd rendbe!”

„Rendben!” Végül vonakodva beadtam a derekam és visszafordultam. A hálószobába érve az óra 5:20-at mutatott, és az én drága Derekem még aludt. Kezdett felengedni a szívem, miközben odaosontam. „Derek, sajnálom a tegnap estét.” Derek rá oly jellemző módon békésen azt mondta: „Már megbocsátottam és el is felejtettem.” Szeretettől duzzadt a szívem, és éreztem az Úr mérhetetlen irgalmát.

Aznap az órán bőségesen jelen volt a szeretet és a Lélek. Az otthoni szeretet hatása messze túlnyúlik annak falain.

Harmadszor, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóknak különleges lehetőségük nyílik Isten szeretetének megosztására. Az osztályotok lehetőséget ad arra, hogy szeressétek az egyént. Én nem egy 34 fős osztályt, hanem 34 egyént tanítottam. Ezt a szeretetet érezhette Dallin fiam – nem az egész osztályt beborító szeretetet, hanem azt, hogy egyénként ismerik és szeretik őket. Mert ez az, ahogy Mennyei Atyánk szeret. Ahhoz, hogy tényleg szeressük a tanulóinkat, úgy kell látnunk őket, ahogyan a Szabadító teszi. Mi az, amit egyénekként szeret bennük? Milyen ajándékokat adott nekik? Milyen lehetőségeket lát bennük? Valódi szeretetünk által segíteni fogunk a Szabadítóhoz vinni őket.

Kép

ifjúsági hitoktatási osztály

Ha észben tartjuk azt, hogy Krisztus minden szeretet forrása, akkor Őhozzá fordulunk, hogy fokozott szeretetet érezzünk a személyes életünkben, az otthonunkban és az osztályunkban. A szeretetet nem tudjuk létrehozni – csakis Őtőle érkezhet hozzánk és rajtunk keresztül. Moróni könyvének tanítása szerint imádkozzunk szívünk minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön bennünket „ez a szeretet, melyet mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak”⁹. Azért imádkozom, hogy mindannyian tegyünk eleget Moróni felhívásának.

Eyring elnök felhívása az volt, hogy érezzük „az Istentől jövő szeretetet és világosságot”¹⁰. Könnyű egyként tekinteni ezekre, ha észben tartjuk, hogy Ő nem csupán minden szeretet forrása, hanem Ő a világosság is. Maga Jézus Krisztus tett tanúságot erről: „én vagyok a világ világossága és élete”¹¹. Ahogy közelebb kerülünk Őhozzá, egyre több világosságot, igazságot és szeretetet nyilatkoztat ki nekünk.

Most gondoljunk vissza a szeretet három említett területére, és vegyük fontolóra a szeretet és a világosság hatását:

Amikor éreztétek Isten szeretetét a saját életetekben, milyen világosság kísérte? Személy szerint ti milyen jövőképet és meglátást kaptatok?
Miként fejlődött a házasságotok és a családotok, amikor éreztétek Isten szeretetét és több világosságot tapasztaltatok meg?
Amikor az osztályotokban a tanulóitok rajtatok keresztül érzik Isten szeretetét, akkor milyen világosság érkezik az életükbe? Hogyan fognak fejlődni és változni?
Milyen sötétség oszlik el, amikor ők maguk is felismerik és keresik a világosságot?

Kép
Krisztus világossága

Szerzői jogok: Simon Dewey, 2019. Az Altus Fine Art engedélyével.

Nem csoda hát, hogy prófétánk, Russell M. Nelson elnök arra kért minket: „gyarapítsátok a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességeteket!”¹² Amikor érezzük Isten szeretetét, akkor eltölt minket az Ő világossága és reménye. Ha keressük Isten világosságát és sugalmazását, akkor érezzük az Ő hatalmas szeretetét. Mily nagyszerű párosítás!

Együtt tartottam a kora reggeli hitoktatást egy hithű férfival, akit John Lundnak hívnak. Ez a lelki (és fizikai) óriás megtanított nekem pár dolgot a szeretet és a világosság jelenlétéről. Hadd osszak meg veletek ma két példát.

Kép

Cordon nővér és John Lund

A kora reggeli ifjúsági hitoktatás egyik tanulója hajlamos volt rá, hogy kihívások elé állítson. Én ilyenkor időnként csak forgattam a szemem. John azonban úgy döntött, hogy szeretni fogja és világosságra törekszik. Amikor találkoztunk, hogy tanácskozzunk erről a bizonyos tanulóról, John ezzel kezdte: „Tegnap este imádkoztam róla.” Ez a kiindulópontként elhangzó kijelentés elgondolkodtatott. John az otthonában, ahol bővelkedett a szeretet, kérdezte meg Mennyei Atyától, hogy miként ismerhetné és érthetné meg jobban ezt a tanulót. Kinyilatkoztatásra kell törekednünk, majd aszerint cselekedni ahhoz, hogy úgy szeressük a tanulóinkat, ahogyan az Úr teszi.

A második történetet John szavaival mesélem el:

„Az Úr tényleg szem előtt tartja az Ő tanulóit. Emlékszem egy fiatal férfira, aki küszködött. Hónapokon át hallgattam a kötekedését – tényleg bosszantó volt.

Előkészítettem a leckét, és izgatottan figyeltem, ahogy az egész összeállt. Még egy szemléltetőeszközt is találtam, ami óriásinak ígérkezett. Az ifjúsági hitoktatás épületéhez érkezve a Lélek noszogatását éreztem, amint így szól: »John, az imáról kell tanítanod.« Az imáról? Én a saját klassz leckémet akartam tanítani. Az imával kapcsolatban nem készültem tanítással!

Az osztály elé álltam és azt mondtam: »Nem tudom, kinek van ma szüksége erre, de megváltoztatom a leckét. Valakinek ebben a teremben arra van szüksége, hogy az imáról beszélgessünk.« Az egyszerű lecke egy kérdéssel kezdődött: »Miért van szükségünk az imára?«”

Aznap este kopogtattak John ajtaján. A küszöbén állt az, aki elmondta a történet hátralevő részét. Mint kiderült, előző este John küszködő tanulóját megkérte valamire a barátnője – arra, hogy imádkozzon, hogy megtudja, igaz-e az egyház. Ez a felkérés és Lund fivér váratlan leckéje az imáról cselekvésre késztette ezt a fiatal férfit. Idővel John változást vett észre rajta, amint a tanuló szilárd bizonyságot szerzett a visszaállított evangéliumról, majd végül a templomban hozzápecsételték hithű barátnőjéhez, aki bátorította őt.

Ritkán derül ki számunkra, hogy miért kapunk ilyen benyomásokat, de ha bízunk az Úr a tanulóink iránti szeretetében, akkor tettekre válthatjuk az erőteljes kinyilatkoztatást és szeretett gyermekeit az Ő világosságában részesíthetjük.

Amikor kinyilatkoztatásra törekszünk, hogy úgy szeressünk, ahogy Isten szeret, akkor megtudjuk, miként érjük el és tanítsuk az egyes tanulókat. Az eredmény rendkívül személyes. Az Úr a lemezek megszerzésére törekvő Nefi példáján keresztül megmutatta, milyen ez a személyes megközelítés. Nefi bizonysága így hangzik: „És engem akkor a Lélek vezetett, nem tudván előre a dolgokat, amiket tennem kell. Mindazonáltal mentem előre”¹³.

Kép

Nefi készülj megölmi Lábánt

Lábán Nefi és a lemezek között állt. Az Úr azt mondta Nefinek, hogy ölje meg Lábánt. Ő gyötrődve bár, de engedelmeskedett. Ugyanezen az éjszakán Zorám is Nefi és a lemezek közé állt. Mégis, miért nem alkalmazta Nefi ugyanazt a kinyilatkoztatást Zorám esetében, amit már Lábánt illetően is kapott? Miért nem vonta ki még egyszer a kardját?

Az Úr ismerte Zorámot, Nefi pedig ismerte az Urat, és bízott a Lélek útmutatásában. Az Úr tudta, hogy Zorám Nefi „igaz barátja”¹⁴ lesz. Hát nem vagyunk hálásak azért, hogy kezdetben Nefi személyes kinyilatkoztatásra törekedett, és a Lélek vezette őt?¹⁵

Kép

Zorám

Oktatóként ijesztőnek tűnhet a felelősség, hogy minden tanuló iránt Isten szeretetét érezzük, és minden egyén megsegítésének módjára kinyilatkoztatást kapjunk. Vigaszt jelent, ha úgy gondolunk az elhívásunkra és a felelősségünkre, mint amit Krisztussal együtt végzünk és viselünk.

Jeffrey R. Holland elder erre kért fel minket: „…dolgozzunk vállvetve a szőlőskert Urával, segítő kezet nyújtva mindnyájunk Istenének és Atyjának azon hatalmas feladatában, hogy imákat válaszoljon meg, vigaszt nyújtson, könnyeket szárítson fel és megerősítse az ellankadt térdeket. Ha így teszünk, azzal még inkább Krisztus olyan igaz tanítványai [és oktatói] leszünk, amilyennek lennünk kell.”¹⁶

A fiataljainknak és a fiatal felnőtteinknek érezniük és ismerniük kell az Úr szeretetét és világosságát, valamint bízniuk ezekben. Ha engeditek, akkor a Szabadító szeretete rajtatok keresztül megérkezhet a tanulóitokhoz. A tanulóitok pedig az Ő szeretetét érezve személyes kinyilatkoztatást fognak kapni és fel fogják ismerni azt. Felfedezik, mit jelent Isten szeretetének világosságában járni.¹⁷ Bizonyságot teszek arról, hogy ez a szeretet és világosság segíteni fog nekik olyanná válni, mint Mennyei Atyánk és szeretett Szabadítónk, és a szövetség Őhozzájuk visszavezető ösvényén járni. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.