Kedves szavakat szólni

Segítsetek a gyermekeknek megtanulni krisztusi szeretetet tanúsítani azáltal, hogy mindig kedvesen beszélnek.

Üljetek körbe és vegyetek magatokhoz egy homokkal, földdel vagy más hasonló anyaggal megtöltött tálat. Adjátok körbe a tálat, és kérjetek meg mindenkit, hogy vegyen ki belőle egy-egy maréknyit. Miközben így tesznek, magyarázzátok el nekik, hogy a kezükben lévő homok az általuk kimondott szavakat jelképezi. Miután minden gyermeknél van egy maréknyi homok (vagy egyéb anyag), kérjétek meg őket, hogy próbálják meg azt szemenként – darabonként – visszatenni a tálba.

Beszéljetek róla, hogy mi történik, amikor rosszindulatú szavakat mondunk. Mi történik a személlyel, akinek vagy akiről mondják őket? Mi történik a személlyel, aki a rosszindulatú szavakat mondja? Segítsetek a gyermekeknek felismerni a kapcsolatot aközött, hogy ugyanúgy, ahogy lehetetlennek tűnik minden szem homokot visszatenni a tálba, a rosszindulatú szavakat és pletykát is lehetetlen visszaszívni, miután kimondták őket. Általában pedig a rosszindulat egy része ahhoz a személyhez tapad, aki a rosszindulatú szavakat mondta.

Segítsetek a gyermekeknek megtanulni gondolkodni, mielőtt valami olyat mondanak, ami rosszindulatú lehet, még ha igaz is. Kérjétek meg őket, hogy kérdezzék meg maguktól:

• Igaz az, amit mondok?
• Szükséges a barátaimnak tudniuk, amit nekik mondok?
• Kedves az, amit mondok?

Szükség szerint alakítsátok át az egyes tevékenységeket úgy, hogy abban valamennyi egyén részt tudjon venni, ahhoz hozzá tudjon járulni, és részese lehessen annak.

• Olvassátok el együtt a Példabeszédek 16:24-et: „Lépes méz a gyönyörűséges beszéd, édes a léleknek, meggyógyítja a csontokat.” Ha lehetséges, készítsetek el együtt egy édességet vagy egy ízesített ajakbalzsamot, hogy arra emlékeztesse a gyermekeket, hogy a szavaik „édesek” maradjanak.
• Játsszatok egy játékot, melynek során egy önként jelentkező védi meg a többi gyermeket a rosszindulatú szavaktól.
  • Kérjetek meg két gyermeket, hogy álljanak ki a csoport elé.
  • Adjatok néhány kis súlyú labdát az összes többi gyermeknek. Minden labda egy kimondott rosszindulatú szót jelképez.
  • A gyermekek felváltva dobják el a labdát, megpróbálva eltalálni a csoport előtt álló egyik gyermeket.
  • A másik gyermek megpróbálja elkapni és megtartani a lehető legtöbb labdát (a rosszindulatú szavakat).
  • Amikor a gyermek már nem tud több labdát elkapni, kérjetek meg egy másik gyermeket, hogy segítsen neki.
  • Felváltva álljanak ki más gyermekek is a csoport elé és kapják el a labdákat.
  • Beszéljétek meg, hogy mit tanultak és éreztek a gyermekek. Hogyan érezte magát az, akit megpróbáltak kidobni? Hogyan érezte magát az, aki elkapta a labdákat? Miként segíthetünk megóvni másokat a rosszindulatú szavaktól?
• A csoport állítson össze egy listát olyan kedves megjegyzésekről, amelyeket a gyermekek egy barátjuknak vagy egy családtagjuknak mondhatnak. Beszélgessetek arról, hogyan érzi majd magát az a személy ezektől a megjegyzésektől? Kérjétek meg a gyermekeket, hogy gondoljanak valakire, akinek jólesne egy kedves szó, és gondolkodjanak el rajta, hogy mit mondhatnának neki.
• Gondoljatok egy olyan csoportra, akiknek jólesne egy kedves szó, például szolgáltatást nyújtó szakemberek, misszionáriusok, vagy a püspökség. A gyermekek írjanak nekik üzeneteket.
• Énekeljétek el közösen a Veled megyek című éneket (Gyermekek énekeskönyve, 78–79.). Beszéljétek meg, hogyan szólt a Szabadító másokhoz.

Buzdítsátok a gyermekeket, hogy beszéljék meg, miként segíthet nekik és másoknak közelebb kerülni Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz mindaz, amit tanulnak. A beszélgetésre a tevékenység előtt, közben vagy után is sor kerülhet, és csak néhány perces legyen. Feltehettek a következőkhöz hasonló kérdéseket:

• Miként segíthet a kedves szavak használata követnünk a Szabadító arra irányuló parancsolatát, hogy szeressük egymást?
• Hogyan követhetjük a Szabadító példáját a másokkal való beszédben?