Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Az egészségügyi kihívásokkal kapcsolatos látásmódom megváltoztatása
Amikor esetlegesen megoldhatatlan kihívásokkal nézünk szembe, hogyan haladhatunk előre hittel?
Hát nem jó, amikor előre meg van tervezve az életed? Amikor úgy érzed, minden a helyére került? Én is így éreztem, amíg nem diagnosztizáltak nálam egy krónikus betegséget, policisztás ovárium szindrómát (PCOS).
Miután közölték velem, mi a gond, időnként dühös és összezavarodott voltam, és minden erőmet arra összpontosítottam, hogy megszabaduljak ettől a betegségtől.
Később rájöttem, hogy Isten nem azt akarta, hogy így tekintsek erre a próbatételre. A Lélek segített nekem megszabadulni és jobbra cserélni az alábbi három egészségtelen nézőpontot, amelyekkel küszködtem:
Ez a kihívás az én hibám Ez a kihívás nem az én hibám – egyszerűen a halandóság része
Először azt gondoltam, hogy valami rosszat tettem, amivel kiérdemeltem ezt a betegséget, és ha változtatok a szokásaimon, akkor rendbe jöhetek.
Rögeszmésen kutattam és próbáltam ki olyan „gyógymódokat”, amelyek aztán nem sokat segítettek.
Amikor Mennyei Atyához fordultam válaszokért, a Lélek segített felismernem, hogy a küzdelmeink jó részéért nem mi vagyunk a hibásak– egyszerűen csak vannak olyan kihívások, amelyek a halandósággal járnak. Anthony D. Perkins elder a Hetvenektől ezt mondta: „[A] szenvedés nem azt jelenti, hogy Isten elégedetlen az életetekkel.”1 Azáltal, hogy elengedtem az önhibáztatást és a hit felé fordultam, reményre és békességre leltem.
Ennek a nehézségnek el kell múlnia Örömre lelhetek még akkor is, ha nem múlik el
Meggyőződésem volt, hogy teljesen meggyógyulhatok, ha elég hitem van, és csalódott voltam, amikor ez elmaradt. Idővel megtanultam, az is fontos, hogy legyen hitünk elfogadni, ha nem gyógyulunk meg.
Nagyon szeretem azt a történetet, melyet David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztott egy rákkal küzdő fiatalemberről, aki papsági áldást kért a gyógyulásra. Bednar elder azt mondta neki, ahhoz, hogy meggyógyuljon, hitre van szüksége „nem meggyógyulni” is. Ezt mondta: „Az Úr Jézus Krisztus engesztelése által le kellett győznie azt a természetes embert, aki hajlamos arra, hogy türelmetlenül követeljen és szüntelenül ragaszkodjon azokhoz az áldásokhoz, amelyeket szeretne és úgy hiszi, hogy megérdemli.”2
Az Istenbe vetett hit csodákhoz vezethet – ha ez Isten akarata. De ha nem tapasztalunk csodákat, akkor mi a következő lépés?
Az Újszövetségben Pál a testben lévő „tövis” eltávolításáért való imádkozásról beszélt (lásd 2 Korinthusbeliek 12:7). Bár a gondja nem oldódott meg azonnal, Pál megtanult bízni Istenben, és Rá támaszkodni erőért egy nehéz kihívás kezelésében: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2 Korinthusbeliek 12:9).
A „testemben lévő tövis” nekem is segített Istenre támaszkodni, ezáltal pedig erőre váltani a gyengeségemet. Megtanultam, hogy a kihívások legyőzése jelentheti azt, hogy a Szabadító erejére támaszkodva képesek vagyunk kezelni őket, nem pedig csak azt, hogy teljesen megszabadulunk tőlük.
Az Istenbe vetett hit csodákhoz vezethet – ha ez Mennyei Atyánk akarata. Ha nem is oly módon tapasztaljuk meg a keresett csodákat, ahogyan azt reméltük, akkor is megfigyelhetjük, milyen csodásan munkálkodik Ő az életünkben. Ahogy Russell M. Nelson elnök tanította: „Végezzétek el a csodák keresésének a lelki munkáját. Imádságosan kérjétek Istent, hogy segítsen nektek ilyen hitet gyakorolni. Megígérem nektek, hogy ti magatok megtapasztalhatjátok majd, hogy Jézus Krisztus »erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja« (Ésaiás 40:29).”
Nincs remény Mindig van remény
A PCOS egyik fájdalmas velejárója a meddőség. Amikor először ráébredtem, hogy nehéz lesz gyermeket vállalnom, dühösnek és elárulva éreztem magam.
Amint Krisztusra támaszkodtam, megtanultam bízni Isten akaratában és időzítésében.
Nem tudom, lesznek-e gyermekeim ebben az életben, de ahogy azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából is tanította, úgy hiszem, „minden okunk megvan arra, hogy az eddig elnyerteknél még nagyszerűbb áldásokban reménykedjünk”3.
Még ha a kihívásaid nem is szűnnek meg, mindig van remény: remény az örömben, remény mások segítésében a tapasztalataid által nyert együttérzésen keresztül, valamint remény az eljövendő áldásokban.
Időnként még mindig küszködöm egészségtelen szemléletmóddal a kihívásaimmal kapcsolatban, de olyankor a Szabadítóra és az Ő ígéreteire gondolok. Ha igyekszem mindennap apró módokon fejlődni, bízni Istenben, és segítséget kérni Tőle és másoktól, akkor a jövőm örömökkel és áldásokkal lesz tele – ahogy a tiéd is.