Ő újra összerakott engem
Az egyik barátnőm hallotta, hogy beteg vagyok, és küldött nekem egy házilag gyártott kirakóst, amelyet kimondottan nekem készített.
Illusztrálta: Joshua Dennis
Mindig is egészséges embernek tartottam magam, így aztán nagyon megdöbbentett, amikor egy reggel arra ébredtem, mintha olyan erős nyomás nehezedne a mellkasomra, hogy rögvest szétszakad. Azonnal bevittek a kórházba, de az orvosok órákon át tartó vizsgálódás után sem tudtak rájönni, hogy mi lehet a gond. Hazaküldtek, annak ellenére, hogy még mindig kínzó fájdalmat éreztem. Így indult egy hét hónapon át tartó megpróbáltatás, tele orvosi vizsgálatokkal, kórházi benttartózkodással és a legborzalmasabb fájdalommal, melyet valaha is éreztem.
Kezdett erőt venni rajtam a depresszió. Halasztanom kellett a főiskolán, és visszaköltöztem a szüleimhez. Nem tudtam sehova eljárni a barátaimmal. Túlságosan fájdalmas volt bármelyik hobbimmal is foglalkozni. Úgy éreztem, hogy darabokra hullott minden, ami fontos nekem – a terveim, a kapcsolataim, a tehetségeim –, és lehetetlenség újra összeállítani a korábbi életem darabkáit. Elkezdtem azon tűnődni, vajon miért engedte Mennyei Atya, hogy ez történjen velem. Hát nem szeret?
Egy újabb csalódással végződő és fájdalmas orvosi vizsgálat után semmi másra nem vágytam, mint összekuporodni és zokogni. Amikor azonban hazaértem, megláttam valamit a verandán: egy régi, ütött-kopott cipősdoboz volt, körbetekerve ragasztószalaggal, nekem címezve.
A dobozra ragasztott levélből kiderült, hogy a csomagot az egyik barátnőm küldte. Hallotta, hogy beteg vagyok, és fel akart vidítani. A cipősdobozt felnyitva láttam, hogy tele van apró hungarocelldarabkákkal. Házilag gyártott kirakós volt, melyet kimondottan nekem készített.
A darabkák összeillesztése közben sírva fakadtam. A kirakós a nevemet adta ki, körbevéve szeretettel és bátorítással teli kedves üzenetekkel. Úgy éreztem, hogy önmagam széthullott darabkái kezdenek újra a helyükre kerülni, ahogy összeállítottam a barátnőm ajándékát.
Röviddel ezután elkezdtem egy olyan gyógyszert szedni, amely enyhítette a tüneteimet, és lehetővé tette az orvosoknak a megfelelő kórkép felállítását. Ritka, de kezelhető betegségem volt, és a megfelelő gyógyszeres kezeléssel vissza tudtam térni a megszokott életemhez.
Már amikor gyógyulófélben volt a szervezetem, akkor is tudtam, hogy soha nem fogom elfelejteni, amit tanultam. A barátnőm kedves ajándékának köszönhetően tudtam, hogy szeretnek, és hogy Mennyei Atya nem feledkezett meg rólam. Miután hónapokon keresztül úgy éreztem, darabokra hullott az életem, egy barátnőm kedvességének és Mennyei Atyám szeretetének köszönhetően újra teljessé tétettem.