A tizedre szánt pesók
A szerző Mexikóban, Chihuahuában él.
Sofía korán ébredt. A mai nap nagyon különleges. Limonádét fog árulni a nagybátyja és nagynénje garázsvásárán! Anya hatalmas kancsó limonádét készített neki.
A tábla Sofía műve volt. Narancs- és citromsárga betűkkel írta rá, hogy „Limonádé!”, aztán egy kis asztalra erősítette. Azután leült és várt.
Hamarosan arra ment egy férfi. „Kérhetek egy pohárral?” – kérdezte, néhány pesót dobva a befőttes üvegbe.
„Hát persze!” – felelte Sofía, és töltött egy pohár limonádét a férfinak.
Lassacskán egyre többen jöttek a garázsvásárra, és lassacskán az ínycsiklandó limonádéból is vásárolgattak. Boldogan telt a délelőtt. Nemsokára az összes limonádé elfogyott.
Sofía megrázta a befőttes üvegét. Csilingeltek benne a pesók. Jó sok összegyűlt!
„Nagyon ügyes vagy!” – dicsérte meg Apa.
Sofíának még soha nem volt ilyen sok pénze. „Veszek belőle egy jojót!”
Apa elmosolyodott. „Tudod, mit csinálunk Anyával, amikor pénzt keresünk?”
Sofía megrázta a fejét.
„Tizedet fizetünk – mondta Apa. – Mennyei Atya adott nekünk mindent. Azt kéri, hogy egy kis részét adjuk vissza Neki. Tizedet fizetünk, mert szeretjük Őt.”
Sofía elmosolyodott. Meg akarta mutatni Mennyei Atyának, hogy ő is szereti Őt!
Apa segített Sofíának összeszámolni a pesóit. Mindig, amikor Sofía 10-hez ért, egy pesót betett egy borítékba. Apa segített neki felírni a számokat egy kis fehér lapra. A papírt betették a pesók mellé a borítékba, amit aztán leragasztottak. Holnap Sofía majd odaadja a püspöknek az istentiszteleten.
„Milyen érzés?” – kérdezte Apa Sofíától.
„Nagyon boldog vagyok! És még mindig van elég pénzem egy jojóra!” Sofía érezte, hogy Mennyei Atya boldog a döntése miatt.